Karácsonyi Pásztorjáték
szövegkönyv-vázlata (1.)

20-25 szereplőre

 Szereposztás:

Narrátorok:      (N/1) és (N/2)

József:           

Mária:            

Fehér angyal:  

Kisangyalok:    (1)
                       (2)
                       (3)
                       (4)
                       (5)
                       (6)

Augusztus:     

Heródes:        

Írnok:             

Pásztorok:       (1)
                      (2)
                      (3)
                      (4)

Gáspár:          

Menyhért:       

Boldizsár:       

 

I. A 4 Jövendölés

 Gyülekezés, előkészület ideje alatt: play-back (karácsonyi zene)

 Középen angyal, fehér ruhában. A fején ezüst glória (ezüstdísz). Levesz az asztalon égő gyertyát és középre állnak.

 6 kisangyal lép be. Kört alkotnak: élő adventi koszorút. Kezükben egy-egy meggyújtatlan gyertya. 3 lila és 1 rózsaszín.

 Mindegyik jövendölés elhangzása előtt a négy kisangyal közül egy odalép a középen álló angyalhoz. Meggyújtja a nagygyertyáról  a gyertyáját, és visszalép 

 1.kisangyal: 1.jövendölés:

„Te, Uram, te magad vagy a mi Atyánk, régtől fogva ‘Megváltónk’ a neved. Ó, bárcsak széttépnéd az eget és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt és a nemzetek megrendülnének színed előtt.” (Iz 6.3)

 2.kisangyal: 2.jövendölés:

„Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak. Ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseinek bölcsessége, és okosainak okossága elenyészik.” (Iz 29,13kk) „Nézd a tenyerembe rajzoltalak” (Iz 49,16).

 3.kisangyal: 3.jövendölés:

„Kelj föl kedvesem, gyere szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, a gerlice hangja hallatszik földünkön. Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak.” (Énekek éneke 2,10-13a)

 4.kisangyal: 4.jövendölés:

„Az Úr maga ad majd jelet nektek: Íme a Szűz fogan, és fiút szül és Emánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” (Iz 7,14).

„Vessző kél majd Izáj törzsökéből és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, se nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall...” (Iz 11.)

 A 6 kisangyal el.

Fehér ruhás angyal a nagygyertyával a kezében a következő jelenethez lép.

II. Angyali üdvözlet

 Mária és az angyal az előtérben. 

N/1: A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szűz egy Dávid házából való férfinek, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította:

 énekkar dúdolva: „Üdvözlégy Mária”

 Fehér angyal: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy te minden asszonynál.

N/1: E szavak hallatára Mária meghökkent, és gondolkozni kezdett, miféle köszöntés ez. Az angyal így folytatta:

Fehér angyal: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz. Jézusnak fogod nevezni. Fiad nagy lesz és a magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.

N/1: Mária megkérdezte az angyalt:

Mária: Hogyan válik mindez valóra, amikor férfit nem ismerek?

N/1: Az angyal ezt válaszolta:

Fehér angyal: A Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet az Isten Fiának fogják hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták - Istennél semmi sem lehetetlen.

N/1: Mária így válaszolt:

Mária: Az Úr szolgálója vagyok teljesedjenek hát be rajtam a szavaid.

 Az angyal az égő gyertyával odalép Máriához, és meggyújtja Mária ölében (a mindeddig elrejtett) piros mécsest. Majd a nagygyertyát fölteszi az asztalra a tartóba és eltávozik. Mária kisvártatva föláll és a kezében az égő mécses, fényét tenyerével őrizve-takarva elindul a színről ki.

 III. Augusztus császár udvarában

 Középen Augusztus császár, mellette egy írnok az állvány előtt. Serényen írja, amit a császár fel-alá járkálva diktál.

 N/1: Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az első összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.

 Az írnok, miután megírta, amit a császár diktált összetekeri a papírt. Elindul körbe, odaérve a tekerccsel az ekkor belépő Józsefhez, aki átkarolva vezeti Máriát.

IV. Szálláskeresés

 Az írnok megállítja őket, kitekeri az írást és odatartja eléjük.

 N/1: József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába Betlehembe, mert Dávid házából és nemzettségéből származott, hogy összeírják feleségével Máriával.

 Miközben tesznek egy kört, néhány néző előtt megállnak, bekopognak, de visszautasítják őket.

Közben ének: „Szállást keres a szent Család” vagy más alkalmas ének.

Végül megérkeznek az addigra elhelyezett jászolhoz.

 N/1: Ott-tartózkodásuk ideje alatt elérkezett a szülés ideje.

 Sötétség, csönd ha van gyereksírás kazettáról, csengetés kolomppal.

 N/1: Mária megszülte elsőszülött fiát. Mária bepólyálta és jászolba fektette a gyermekét, mert nem jutott neki hely a szálláson.

 Mária, József, jászol és a kisded.

Ének: Kirje, kirje kisdedecske...

 V. Pásztorok

 Pásztorok bóbiskolnak az terem bal oldalán. Megérkezik a fehér ruhás angyal. 

N/1: Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszer csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket:

Fehér angyal: Ne féljetek! Mert nagy örömöt adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket. 

És eközben előlép a 6 kisangyal, kezükben az adventi gyertyákkal, és körbeveszik a pásztorokat.

 N/1: Egyszeriben mennyei sokaság vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent.

Ének: „Pásztorok, keljünk fel...”

Az angyalok szelíden noszogatják a pásztorokat, akik lassan fölállnak, felcihelődnek, és a fehér ruhás angyal vezetésével, a kisangyalok karéjában elindulnak a jászol felé.

A jászolhoz érve egyenként térdet hajtanak. Odaadják az ajándékaikat, majd a jászol két oldalán megállnak.

VI. A napkeleti bölcsek

 N/1: Eközben napkeleten feltűnt egy csillag.

 ének (dúdolva:) ”Adjon Isten, Jézusunk, Jézusunk...”

 Bölcsek sétálnak, egymástól függetlenül az előtérben. A fehér angyal megjelenik. Háta mögül előveszi a csillagot, és odatartja az egyik orra elé. Az felkapja a fejét, és (mint egy „szelíd őrült”) megigézve követi.A fehér angyal előtte megy a csillaggal, és így fűzi fel figyelemvégre a többi bölcset is. Amikor mindhárman együtt vannak, elindulnak a helytartói palota felé. A helytartó udvarában. Heródes trónon ül. Mellette írástudó áll, szent tekerccsel a kezében. A fehér angyal Heródes háta mögé áll és ott „sunyít” a csillaggal. A 3 bölcs Heródes elé járul.

 N/1: Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek:

Gáspár: Hol van a zsidók újszülött királya?

Menyhért: Láttuk csillagát napkeleten. (Heródes forgolódik...)

Boldizsár: Eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.

N/1: Ennek hallatára Heródes Meghökkent (hökk), és vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.

 Az írástudó kibontja a kezében lévő tekercset. Olvasószemüveget halász elő, böngészi, majd Heródeshez fordul.

 Írástudó: Júdea Betlehemében, mert ezt jövendöli a próféta: Te Betlehem, Juda földje, egyáltalán nem vagy olyan kicsi Juda nemzettségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.

 Az olvasószemüveget az írástudó leveszi, és Heródesre néz. Heródes odainti a bölcseket. Sutyorognak.

 N/1: Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket betlehembe:

Heródes: Menjetek, s szerezzetek pontos értesüléseket a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.

N/1: Azok meghallgatták a királyt és útra keltek.

 A fehér angyal megy elől, viszi a csillagot és vezeti őket. Mellettük, fél karéjban a kisangyalok, az égő adventi gyertyáikkal kísérik őket a jászol felé.

 N/1: És lám a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, amíg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

 A fehér angyal megáll a jászol fölött a csillaggal. a kisangyalok a pásztorok mellé állnak, a jászol köré. A jászol elé szőnyeget terítenek, amire az ajándékok kerülnek.

 N/1: A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki. Majd elővették kincseiket, s ajándékot adtak neki:

aranyat (ládika), tömjént (zsákocska) és mirhát (cserépkorsó).

 Menyhért: Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! / Három király, mi vagyunk. / Lángos csillag állt felettünk, / gyalog jöttünk, mert siettünk, / kis juhocska mondta - biztos / itt lakik a Jézus Krisztus. / Menyhért király a nevem. / Segíts édes Istenem.

Gáspár: Istenfia, jó napot, jó napot! / Nem vagyunk mi vén papok. / Úgy hallottuk, megszülettél, / szegények királya lettél. / benéztünk hát kicsit hozzád. / üdvösségünk, égi ország! / Gáspár volnék afféle földi király személye.

Boldizsár: Adjonisten, Megváltó, Megváltó! / Jöttünk meleg országból. / Főtt kolbászunk mind elfogyott, / fényes csizmánk is megrogyott, / hoztunk aranyat hat marékkal, / tömjént egész vasfazékkal. / Én vagyok a Boldizsár, / aki szerecsen király.

Kisangyalok (mind): Irul-pirul Mária, Mária, / boldogságos ki mama. / Hulló könnye záporán át / alig látja Jézuskáját. / A sok pásztor mind muzsikál. / Meg is kéne szoptatni már. / Kedves három királyok, / jó éjszakát kívánok!

 A jelenet végén fölállnak, félkörben körülveszik a jászolt, Máriát és Józsefet, és

mind énekelnek: Fel nagy örömre.

letölthető Word formátumban