I. évfolyam 1. szám 2002. december 24.
KISTARCSA
Megalakult a Kistarcsai Katolikus Egyházközség Képviselőtestülete
A Kistarcsai Római Katolikus Egyházközség ingatlanai
A Bizalom zarándokútja Kistarcsán
Krisztus Jézus született, örvendezzünk
Csendben hullanak a hópihék a sötét éjben. Különös halovány fényben nyugszik a
hóborította föld. Közel az éjfél. Más éjszakákon mindenki alszik már ebben az
időben, de a mai titokzatos éjszakán, mely december 24-ről 25-re virrad, fényes
ablakok világítanak a havas tájra. Az ablakok mögött örvrendező emberek várják
virrasztva az éjféli mise kezdetét.
Ezen a titokzatos éjszakán megtörik még a sötétség ereje is. Amerre csak fordul
az éjjeli útját járó vén föld, mindenütt világosság, kivilágított házak,
kivilágított templomok, örömtől ragyogó emberszemek. :És amikor pont éjféli
12-kor megszólal a csengő az éjféli misére, csodálatos izgalom remeg végig a
templomban levőkön és mint a gátját tépő vízár, tőr ki ajkukon a túláradó öröm
éneke: „Krisztus Jézus született, örvendezzünk! Neki öröm éneket zengedezzünk!”
Igy megy ez már hosszú évszázadok óta. Az esztendő egyik sötét, hideg téli
éjszkáján csupa fényben, csupa melegségben úszik ez a sok fájdalmat is látott
öreg föld. Fölvetődik bennünk a kérdés: miből fakad ez a titokzatos erő, ez a
karácsonyi öröm? A válasz pedig csak ez lehet: a mi keresztény hitünkből, hogy
az a betlehemi kis gyermek nem olyan gyermek, mint a többi milliárd, aki erre a
földre született vagy születni fog. Ez a gyermek - Isten! Isten Fia! Ez a
pólyában fekvő kisded - a végtelen hatalmú Isten! Ennek a kis istállónak
ismeretlen kis újszülötte - maga a fölséges Isten.
Mi. Isten megjelenését a földön egészen másként gondoltuk volna el. Mi -
másként. De ha tudjuk, hogy Isten nem a mi eszünkkel gondolkodik, akkor mi
jogon. merjük megszabni Istennek, hogy mit tegyen és hogyan tegyen. Isten
nemcsak a gazdagokat, az erőseket, a tanultakat akarta megváltani, hanem a
szegényeket is, az egyszerűeket is, a gyöngéket is. Ezért szegényen, egyszerűen,
kis gyermeki gyöngeségben lépett közénk. A betlehemi kisded szegénysége,
egyszerűsége nem zavar bennünket. De zavarna, ha Krisztus császári palota
bíborában született volna, mert annak fénye hátraszorítaná az isteni fönségét. A
betlehemi. istálló nem zavar bennünket. Isten Fia közénk akart jönni, csak így
jöhetett.
A Betlehemben született Isten Fiát egy négy hetes adventi idővel vártuk.
Eltérően a polgári
évtől, az egyházi év hamarabb kezdődik, mint az "Újév", a karácsony előtti
negyedik vasárnapon van a nyitánya. Az advent szó eljövetelt, megérkezést
jelent, és Krisztusra vonatkozik A próféták által megjövendölt, Istentől
megígért Megváltóra. Egyes ünnepeknek, ünnepköröknek és liturgikus
időszakoknak megvan a maguk liturgikus színe. Az adventé a lila, a violaszín.
amely egyben a bűnbánatnak a színe
Egy ünnep annál szebb, minél alaposabban felkészülünk rá. Az év két nagy
ünnepkörére bőséges felkészülési idő áll rendelkezésünkre. Lelkünket
megtisztítjuk, szentgyónást végzünk, és nem hagyjuk elmúlni az ünnepeket
szentáldozás nélkül. Külön hatása van ezeknek az előkészületeknek. Sok
népszokás, egyházi szertartás, épül ezekbe a hetekbe. Bálint Sándor, kiváló
néprajztudósunk „Karácsony, húsvét, pünkösd” c. könyvében az adventi vasárnapok
számát így látja megindokolni: "Négy hét az advent", "mert a Krisztusnak négy
eljövetele vagyon. Midőn testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert
megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljön az utolsó
ítéletre."
A karácsonykor ünnepelt szent titkok jobban megelevenednek az emberben, ha az
ünnepek előtt láttunk betlehemi pásztorjátékot, ha imádkoztuk a „Szállást keres
a Szentcsalád” ájtatosságot. A karácsonyi ünnepkör színe a fehér, vagyis az öröm
színe. Miért örül a keresztény ember karácsonykor? Az ajándékoknak? A családnak?
A gyermeknek? Ezeknek is, de elsősorban annak, hogy Isten Fia emberré lett, mint
gyermek megszületett, hasonló lett hozzánk emberekhez, a bűnt kivéve.
Jézus emberré születése az emberiség számára új erőforrás. Ez az erő minden
ember számára nyitva áll. Szent János szavai szerint: „Hatalmat adott nekik,
hogy isten fiaivá legyenek.” Az ember másokkal együtt él, dolgozik, alkot,
szenved, küzd, vétkezik, szeret, gyűlöl, kételkedik, esik el és áll talpra.
Karácsony szent ünnepe körül más ünnepek csokra alakult ki. Ilyen a Szentcsalád,
az Aprószentek ünnepe, Jézus névadása, Mária lstenanyasága, Vízkereszt, majd a
negyvennapos Jézus bemutatása a templomban. Így az ünnepek pirosbetűs napjai
kisugározzák a fényt a hétköznapokra is. Szeressük ezt a fényt.
Somlai József plébános
Megalakult a Kistarcsai Katolikus Egyházközség
Képviselőtestülete
Ez év nyarán lejárt az egyházközség képviselőtestület megbízása, azokat a
tagokat akik elérték a hetvenedik évüket elbúcsúztattuk. Ők már nem választhatók
újra, munkájukra azonban továbbra is számítunk mondta Somlai József plébános úr.
A jelölés után Keszthelyi Ferenc megyéspüspök úrhoz lett felterjesztve azoknak a
neve akik vállalták a megbízatást. Jóváhagyás után november 24-én a 10.30-as
szentmisén a képviselők letették esküjüket.
Az első Egyházközségi Képviselői ülés 2002. december 8-án 15 órakor lett
összehívva a plébániára. Plébános úr köszöntötte a megjelent képviselőket, rövid
tájékoztatást adott a legfontosabb teendőkről, pénzügyi helyzetről, az új
plébánia építéséről. A megüresedett kántori és sekrestyés-harangozói állásra
továbbra is keresünk jelentkezőket. Templom gondnoknak újra Könyves Kálmánt
kértük fel, a többi épület gondnoki munkáit Méhes Pál és Csaja János vállalták.
A következő ülésen az egyházközségnek világi elnököt és pénztárost is kell
választania, amikor a 2003. január 26-án az ez évi zárszámadás, és a jövő évi
költségvetés kerül elfogadásra. Az új képviselők szeretnék mihamarabb megismerni
a szervezési és működési szabályzatot. A temető működéséről kaptunk
tájékoztatást, az önkormányzat új szerződést kötött a temetést végző
vállalkozóval és jelentős áremelés történt, amit többen szóvá tettek. A
vállalkozóval kötött szerződés előttünk nem ismert, az önkormányzati temető
részen a sírhelyek parcellázása, kijelölése nem történt meg, és itt sürgősen
intézkedni kell. Tervbe vettük helyi egyházközségi újság, híradó megjelentetését
évi két alkalommal.
Képviselők: Bellus József Pozsonyi út 7., Csaja János Holló út 6., Dolhay János
Munkácsy út 5/a., .Farkas István Nagytarcsa, Bocskai út 12., Gál Rezső Szent
László út 5/a., Gerzsai János Nagytarcsa, Rákóczi út 21., Gróf István, Gróf
Gábor Késmárki út 22., Kovács György Széchenyi út 48., Kovács Mihály Munkácsy út
5/b., Könyves Kálmán Dózsa Gy. út 1/a., Lauer Tamás Arany János út 4., Méhes Pál
Mária utca 35., Molnár Szabolcs Kerepes, Kölcsey út 25., Paróczi László Dózsa
Gy. út 8., Rapai István Baross Gábor út 58., Szentirmai István lbolya út 8.,
Varga György Kossuth L. út 2/a.
A Kistarcsai Római Katolikus Egyházközség ingatlanai
Az Egyházközség tulajdonában lévő ingatlanok állapotáról szeretném
tájékoztatni a Tisztelt Közösséget. Elsőként a templomunk állapotáról szeretnék
néhány szót szólni.
A Kistarcsai Római Katolikus templom több mint száz éve 1880-ban épült a falu
közepére, egy kisebb dombra. Az akkori lakossági és domborzati, valamint a
vízelszivárgási viszonyok szerint megfelelő helyre. A megváltozott
terepviszonyok miatt a templomépület falai sajnos feláztak.
Az elmúlt 30 év alatt minden - építészeti szempontból egyszerűbb javítást —
illetve állagmegóvást megtettek, de sajnos az épület falai továbbra is nedvesek
maradtak.
Táborhegyi István kitartó, több éves munkájának köszönhetően két kritikus
problémát megoldottak:
Az első egy téglából készült csatorna bezárása volt, ami feltehetőleg átengedte
a vizet az épületalapjához.
A második pedig ezen csatorna felett, egy kibetonozott vízelvezető árok építése
volt a Széchenyi út aszfaltja és a templom között.
Ennek ellenére rövidesen meg kell erősítsük egy komolyabb beruházással a templom
alapját, valamint a falakat. Ezen felül a harangtartó állványzat korrózió gátló
festést kell kapjon.
Egyházközségi Otthon: A II. Világháború idején, a Kistarcsai Római Katolikus
Egyházközség ajándékba. Kapta a mai Ifjúság teret templomépítésre. Később ez
állami tulajdonba került, ezért 1992-ben a Kistarcsai Önkormányzat kárpótlásként
utalta ki, a mostani Egyházközségi Otthont, (az Ifjúság tér mellett).
Ma itt kap helyet a KALÁSZ, az énekkar, az oratórium, a cserkészek és egyéb
'rendezvények.
Az épületet társadalmi munkával felújították, és igazán otthonossá tették.
Korának megfelelő, jó állapotban van az épület. Az udvarából egy kisebb
területet bérbe adtak. Ez a bérleti díj hozzájárul az épület üzemeltetési
költségeihez. A templom építése után 1916-ban, az Egyházközség plébániát is
vásárolt a Széchenyi utcában. Az épület valaha vendégfogadóként működött. Az
elmúlt száz év alatt folyamatosan alakították mesteremberek segítségével vagy
társadalmi munkában, még elnyerte mai formáját.
A múlt század elejét idéző épület néhány éven belül külső és belső felújításra
szorul.
Bízva abban, hogy az Egyházközség a jövőben gyarapodni fog egy új
plébánia-közösségi házzal, ezen épületeket is tudjuk használni úgy, hogy
megtöltjük őket a közösség tagjaival minden korosztályból.
2002. december 16.
Csaja János
Az új Plébánia építése
Az Egyházközség már régen szerette volna, hogy a plébánia közelebb kerüljön a
templomhoz.
2001-ben sikerült megvásárolnunk egy ingatlant a templom közvetlen
szomszédságában. Táborhegyi István egyháztanácsos úr vezetésével, bontásra
került az igen rossz állagú épület. 2002. elején, hosszas egyeztetés után Böhler
Ferenc elkészítette az új plébánia tervét és költségvetését is, melyet
pályázatra nyújtottunk be a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumához.
Pályázatunkat a Váci Egyházmegye is támogatta. Többszöri levélváltásra, számlák
bemutatásával megkaptuk a pályázott összeget.
2002. májusában elkezdődtek a munkálatok, amit több kivitelező megpályáztatása
után Berta István kistarcsai vállalkozó nyert el. Az építőanyagot a XVI.
Kerületi NEDA-BAU KFT biztosította engedményes áron, kedvező fizetési feltételek
biztosítása mellett. A nagytarcsai úton lévő MÉSZÉP-KER -től 50q meszet kaptunk
ajándékba. Az ÁFA visszaigényléskor kiderült, . hogy méltányossági alapon
egyházközségünk 5 évre visszamenőleg jogosult az ÁFA visszaigénylésre. A sok
papírmunka mellett folyamatosan haladt az építkezés. 2002-ben bérmálásra érkező
Püspök úr elismeréssel szólt az épületről.
Az időjárás kedvezett az építkezésnek, így a hideg beállta előtt tető került az
épületre és a nyílászárók is a helyükre kerültek.
Sajnos volt egy kis kellemetlen közjáték is, bezárt raktárunkat feltörték és
200.000,-Ft értékben elvittek 4 db tetőablakot, amit újra kellett vásárolnunk.
Jövő évi tervünk a villany beszerelése, a belső vakolás, amennyiben anyagi
lehetőségeink engedik. Ezúton szeretnénk megköszönni a sok társadalmi munkál és
a nagylelkű adományokat, több mint 2.000.000,-Ft értékben.
Kistarcsa, 2002. december 16.
Méhes Pál
A Bizalom zarándokútja Kistarcsán
-1 éve történt, avagy visszatekintés a kistárcsai taizéi találkozó eseményeire
Mi
is történt pontosan 1 éve Kistarcsán? 2001 december 28-tól 2002 január 1-íg
Kistarcsa vendégül látott 161 francia, lengyel, lett, vajdasági fiatalt, akik
autóbuszokkal több száz, vagy több ezer kilométert utazva érkeztek meg
Budapestre azzal a közel 70 ezer fiatallal együtt, akik összegyűltek öt napra a
magyar fővárosban, ill. annak agglomerációjában, hogy részt vegyenek az óév
utolsó napjaiban a „Bizalom zarándokútján”. Ez az ökumenikus találkozó 1978 óta
minden év utolsó napjaiban megrendezésre kerül valamelyik európai nagyvárosban,
hogy fiatalok tízezrei a bizalom forrásává válhassanak krisztusi szeretetben az
emberek között, ezért olyan fontos számukra a közös találkozás. Ok a remény
hirdetői ebben a szeretetéhes, rohanó világban anélkül, hogy ennek tudatában
lennének. Megértjük-e ennek fontosságát? Ez a bizalomban és szeretetben
gyökerező remény újjáélesztheti a világot, ahogyan újjáélesztett sok mindent
nálunk is Kistarcsán, de leginkább a lelkekben.
Amikor 2002 október végén eljutott a hír hozzánk, hogy az egyház-községünknek is
ki kell vennie a részét a fiatalok fogadásában, el-szállásolásában, vendégül
látásában, akkor hirtelen olyan nehézkesnek, körülményesnek tűnt minden.
Né-hányunknak a legelején teljesen reménytelennek tűnt az a gondolat, hogyan ís
lehet elvárni a családok-tál, hogy befogadjanak a házukba Karácsony után más
nemzet ismeretlen fiataljait, akik egész Európát átutazzák rossz, öreg buszokon,
hogy egy hetet itt töltsenek egészen egyszerű körülmények között; na meg hogyan
lehetne lebonyolítani a helyi fiatalok bevonásával szervezett délelőtti
programokat ,itt Kistarcsán, amikor se ifjúság, se helyszín nem volt kilátásban.
Aztán teltek a napok, teltek a hetek és valami megindult! Helyi fiatalok egyre
többen csatlakoztak a szervezői brigádhoz és a példátlan össze-fogás
eredményeként sorra hárultak el az akadályok, melyeket korábban
megoldhatatlannak gondoltunk.
Közben a kistarcsai egyházközség családjai ís kezdtek megnyitni, és egyre többen
fogadtak be fiatalokat, biztosítva nekik szállást és reggelit. Szép lassan
megoldódott időközben a reggeli közös imádságok, délelőtti kiscsoportos
beszélgetések, egyéb programok megszervezése, mi több, a közös rendezvények
helyszínének biztosítása a Kölcsey Általános Iskolában. Az emberek . egyre
nyitottabbá, segítőkészebbé váltak és decemberben az adventi várakozásban már
együtt vártuk a Megváltót, és a taizéi találkozóra érkezett fiatalokat is!
- Aztán számomra egyre - inkább kezdett világossá válni, hogy a fiatalok
érkezése és Jézus megszületése között nagyon sok analógia, hasonlóság van.
Rájöttem, hogy mi, az egyházközség tagjai, akkor válhatunk hitelessé a külföldi
fiatalok szemében ís, ha megnyitjuk a bizalom, a szeretet kapuit, ha szerény
körülmények között is, de örömmel és egyszerűségben befogadunk másokat, akiket
nem ismerünk; így tud a bizalom az emberi szívekben sugározni. „Mert éheztem és
nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem
fogadtatok be... )” (Mt 25,42)
Jézus születésekor Mária és József ís jártak házról házra, de sajnos zárt
kapukra leltek, nem fogadták be őket; így a Megváltónak szerény körülmények
között, örömben és egyszerűségben kellett világra jönnie.
Másik hasonlóság a Szent Család vasárnapja. Ezt a katolikus ünnepet Karácsony
utáni első vasárnapon ünnepeljük, amikor is a Szent Család mintájára szeretetben
és bizalomban megéljük az összetartozást. Ez történt 2001. december 30-án a
„befogadó” kistarcsai családoknál ís, ahol szeretetben és bizalomban ünnepelték
otthonukban a Szent Család vasárnapját francía, lengyel, lett, vajdasági
fiatalokkal együtt.; mint egy nagy család, megérezve a krisztusi összetartozás
melegét. És ezt a melegséget, szeretetet érezhette minden befogadó család, mely
öröm kárpótolta őket a vendéglátásból eredő kellemetlenségekért, izgalmakért. Ez
az öröm a gondoskodásból, áldozatból, nélkülözésből eredt, amit az ideérkező
fiatalokért tettek. „Jót tenni jó!”
Szilveszter napján, a helyi fiatalok december 31--én az év utolsó óráit, perceit
közös imádsággal, elmélkedéssel, énekléssel töltötték külföldi testvéreinkkel
együtt, és az újévbe bizalommal és szeretettel léphettünk be közösen. öröm volt
nézni, hogy az újév első óráiban egyre több idősebb hívő jött át ünnepelní a
Kölcsey Általános Iskolába a fiatalokhoz, megélve a krisztusi össze-tartozás
örömét. Aztán amikor el-mentek a fiatalok, megtörtént a búcsú, egyre többen
tapasztaltuk, hogy a Szentlélek nagyon működött, és a csoda a lelkekben ment
végbe. Á taizéi fiatalok elmentek, de valamit itt hagytak. A budapestí taizéi
találkozó után megindult valamí az egyházközség fiataljaí körében, megalakult a
templomi ének-kar és jóval nagyobb lett az össze-tartozás, mint valaha. Most 1
éves az énekkar, és a tagok közti bizalom, barátság töretlen. Világossá vált a
taizéi találkozó után, hogy a hít -az Istenbe vetett bizalom- egy nagyon
egyszerű valóság, olyan egyszerű, hogy mindenkí rátalálhat.
1 év után ís szeretnénk megköszönni annak az 50 befogadó családnak és a
segítőknek azt az áldozatos munkát, amít tavaly ílyenkor tettek, és kívánunk
Nekik, valamint mínden kistarcsai testvérünknek áldott, békés, meghitt
Karácsonyt!
Jézus mondta: „Amit a legkisebb testvérem közül eggyel is tettetek, azt velem
tettétek.” (Mt 25,40)
Molnár Szabolcs
Egy kórus születése
Az elmúlt évben Magyarországon került megrendezésre a Taizé találkozó, így a
szervezők felkeresték községünk plébániáját is, hogy segítséget kérjenek a
szervezésben és a szálláskeresésben. Néhány lelkes fiatalból egy kis mag
alakult, akik minden héten találkoztak, hogy az aktuális teendőket megbeszéljék
és a feladatokat kiosszák egymás közt. Nemcsak a szálláskeresésben merültek ki
teendőink, hanem fel kellett készülni azokra a programokra is, amelyeket itt
helyben kellett vezetnünk, így a délelőtt tartandó közös imádságokra,
kiscsoportos beszélgetésekre és éneklésekre. Nekünk is meg kellett tanulni a
Taizé közösség több-szólamú énekeit, amelyeket a közös imádságok alkalmával
mindenki a maga nyelvén énekelhetett. Ezért megkértük Dolhai Béla barátunkat,
segítsen minket a felkészülésben, amit ő szívesen el is vállalt. Kis szobájában
tartott próbáinkon minden alkalommal többen és többen lettünk, végül már huszan
szorongtunk azon a néhány négyzetméteren. Itt kell köszönetet mondanunk Béla
szüleinek, hogy türelmesen elviseltek bennünket, amikor a családjuk nyugalmát
felborítottuk egy-egy próba idejére. Nagy volt a készülődés, nagyon izgultunk
első megmérettetésünk előtt, de megérte: mindnyájan nagyon élveztük a közös
éneklést, az együttlétet. Barátságok szövődtek és megfogalmazódott a gondolat,
milyen jó volna, ha a találkozó után is lenne folytatása ennek a nagyszerű
programnak. Lehetőséget kaptunk az Atyától, hogy ídőnként énekeljünk a
templomban, ezért minden héten összegyűlve lelkesen készülünk ezekre az
alkalmiakra, így is szolgálva egyázközségünket a magunk módján.
Kis kórusunk fennállása óta mindig az volt a jellemző ránk, hogy nem csak a
próbák idejére vagyunk együtt. Nyáron szerettünk volna egy kicsit hosszabb időt
együtt tölteni, pihenni, felvetődött tehát a közös nyaralás gondolata. Több
utazási ja-vaslat után végül Erdélyt választottuk. Huszan indultunk útnak
vonattal Csíkszentdomokosra, ahol egy iskola tornatermében kaptunk szállást. A
falu szülötte volt a szentéletű Márton Áron püspök úr, akinek nevét ma az iskola
viseli. Sokat kirándultunk, bebarangoltuk a környéket, helyi vezetőnk rengeteg
olyan helyre elvitt minket, amit érdemes megnézni. Azonban a legfontosabb mégis
az volt, hogy emberileg kerültünk közel egymáshoz. A barátságok elmélyültek,
volt idő egymást jobban megismerni és a közös élmények jobban összekovácsoltak
bennünket.
A nyaraláson kívül vannak egyéb közös programjaink is: például kirándulások,
színház- és hangversenylátogatások, bálok. Nagyon aktívak a kórus tagjai, mindig
van valaki, aki kitalál, vagy ajánl egy-egy újabb lehetőséget a szabadidő
eltöltésére.
Nem csak „komoly” darabokat tanulunk meg, ha-nem időnként a könnyebb műfajban is
elkalandozunk: szeretjük a gitáros énekeket is. Zeneileg nem vagyunk túl
képzettek, sokan még csak a kottát sem ismerjük, de lelkesedésünk áthidalja ezen
hiányosságainkat. Ezt azért is gondolom fontosnak leírni, mert szeretnék
mindenkit invitálni, hogy aki csak egy kis kedvet is érez az énekléshez, de fél
attól, hogy nálunk képzett énekesek vannak és csak ezért nem mer eljönni, az ne
aggódjon, keressen meg nyugodtan bennünket, szívesen látjuk. Ha akad olyan, aki
hangszeres játékkal tudna hozzájárulni a zenélés színvonalához, ő se hezitáljon
csat-lakozni hozzánk. Es hogyan lehet velünk felvenni a kapcsolatot? Minden
pénteken 19:30-tól tartjuk próbáinkat az Egyházközség otthonában. Gyere el te
is, köztünk a helyed!
Gróf Gábor
Ünnepnapok miserendje a kistarcsai és a
nagytarcsai templomokban
December 25-én, szerdán: Éjfélkor, fél 8, délelőtt 9, fél 11 és este 6
December 26-án, csütörtökön: Reggel fél 8, délelőtt 9, fél 11 és este 6
Nagytarcsán fél 12-kor
December 29-én, Szentcsalád vásárnapján: Reggel fél 8, délelőtt 9, fél 11 és
este 6
December 31-én, szerdán Szilveszter napján: Este 6 órakor év végi hálaadás
2003. január. 1-jén, szerdán: fél 8, délelőtt 9, fél 11 és este 6, Nagytarcsán
fél 12
Szilveszter esti búcsúzás
Szilveszter estéjén sok ember felkeresi a templomot. Van aki családjával, aki
van egyedül. Amint a magyar nyelv szépen kifejezí: hálaadásra megy. Szokásból?
Van akí igen, van aki nem. Inkább belső szükségből, lelki indítás ösztönzésére.
Ilyenkor többen vannak a templomokban, mint máskor. Pedig a szórakoztató ipar
ezen a délután, este és éjszaka, bőségesen ellátja az embereket műsorral.
Első Szent Szilveszter pápa ezen a napon halt meg 335-ben. O a pápák
sorrendjében a 33. pápa, 314-335-ig vezette Krisztus Egyházát. Ebben az időben
Nagy Konstantin volt a Római Birodalom császára. A pápa és a császár között nem
volt ellentét. Első Szent Szilveszter pápát a Priscilla (Róma) katakomba (föld
alatti folyosó, rómaiak temetkezési helye volt, később a keresztények búvó helye
a keresztény üldözés idején) felett ő általa alapított bazilikában temették el.
Ünnepe december 31.-én van..
1. Szilveszter pápa minden évben december 31-én eltemet egy évet. Halotti áldást
ad, tehát ez a nap temetésí nap. A temetés mindig bizonyos szorongó érzést, az
elmúlás gondolatát ébreszti bennünk. Nézzünk e gondolat mélyére. Az emberi élet
hatalmas folyamán apró élet-csónakok siklanak tova. És minden csónak más. Ebben
az évben hány ilyen élet-csónak került zátonyra? Hány élet-csónakot vágott a
szíklafalhoz a vihar? Hány élet-csónak merült el menthetetlenül az élettenger
mélységében? Hány is-merős csónak jutott a végtelen tengerbe rokonnal, baráttal
ismerőssel, munkatárssal? A mí csónakunk még ott úszik az élettenger felszínén.
Adjunk hálát érte az Istennek. Ha jó vagy rossz sorban, vagy kellemetlenségben
volt részünk, csókoljuk meg a láthatatlan kapitány kezét, aki tulajdonképpen
írányítja ezt a nagy élet-folyamot.
2. Éjfélkor egy percre megállunk. Elbúcsúzunk a temetésre váró évtől, majd kezet
fogunk a születő esztendővel. Azonban ne feledjük el, hogy mínden elmúlik
egyszer. Három dolog azonban megmarad a hit, remény és a szeretet.
A keresztény életünk alapköve a hit. Hit Istenben, Megváltónkban Jézus
Krisztusban és az Egyházunkban. A hit az a hídfő amelyet mindig tartanunk kell.
A hitetlenség nehéz tüzérsége, a gúnyolódok kézigránátjai és a kételkedés
gáztámadásaival szemben nyílt hitvallással állunk és mondjuk: hiszek. Ez legyen
az utolsó szavunk az óévben és az első szavunk az új esztendőben.
A keresztény élet második alapköve a remény. Bizalom az Istenben és az örök
életben. Az emberi remény nem állandó. Olyan mint a felhő amellyel a szél
játszik és amelyre csak légvárakat lehet építeni. A remény akkor állandó, ha
horgonyát az örökkévalóságba akasztjuk. Az új ében rendületlen reménnyel,
gyermeki bizalommal lépünk be, mert Annak a kezében vagyunk, aki a legjobbat
akarja nekünk.
A keresztény élet harmadik alapköve a s z e r e t e t. Isten és felebarát iránti
szeretet. Isten íránt való szeretetből teljesítjük kötelességünket minden nap,
akár nehéz, akár könnyű, A felebaráti szeretet az isteni szeretetből veszi az
erőt a teljesítéshez. Az esti lelkiismeret vizsgálatkor kérdezzük meg magunktól:
Milyen volt a mai napon a szeretet szolgálatban. Biztos sokszor javítanunk kell,
tegyük meg.
Az elmúlt év küszöbén állunk, kilépünk az óévből. Ami rossz volt el akarjuk
felejteni és ha lehet javítunk
rajta. Ami pedig jó volt örömmel gondolunk rá, és újra beállunk a jót tevők
táborában.
Szilveszteri gondolat:
Juhász Ferenc: A sejtelem harangjai
Istenem, fogj meleg szádba, Hogy ne legyek olyan árva!
Szenvedésem úgysem érted, én sohasem éltem érted.
Csápvégén ülő szemgolyóm dupla gyümölcséd rádnyitom.
Vagyok idomtalan szörnyed, Ki ejtene értem könnyet?...
Az újév kapujában
Ó szép Jézus ez új esztendőben légy híveiddel. Örömmel énekeljük az év első
napjaiban. Öröm akik éneklik, mert ők megélhették az új évet. Az ének mellett
kérés, fohász fogalmazódik meg gondolatunkban: Jézus légy velünk ez új
küzdelmeinkben.
Egy vallásosan gondolkodó három gyermekes édesapával találkoztam újév első
napjaiban. Tudja plébános úr - kezdi beszámolóját az év váltásról - évek óta
nekünk az ó évből az új évbe való átmenetel egy szent pillanat. Mindig otthon
töltjük a Szilveszter estét. Idegenek nin-csenek nálunk, csak a testvérem jön el
gyermekeivel és felségével. Amikor a rádióban az óra elkezdi ütni az éjfél
tizenkettőt, mindannyian letérdelünk és térdelve hagyjuk magunk mögött az óév
utolsó napját és így térdelve köszönt ránk az újév. A óra tizenkettedik ütésénél
felállunk, meghallgatjuk a himnuszt, és mint házigazda mindenkinek Isten
áldásával kísért boldog új esztendőt kívánok.
Megbecsüléssel hallgattam végig a családfő elbeszélését és azóta én is így
teszek. Igaz' csak egyedül. A Himnusz után az elő kérdésem a jó Istenhez száll:
Uram megengeded, hogy egy év múlva megint térdelhessek az éjféli óraütés-nél? A
válasz előttem titok. Csak Isten tudja a választ. Milyen jó, hogy nem tudom
előre az év baját, fájdalmát, szenvedését, mert lehet, hogy előre összeomlanék,
ha tudnám milyen kereszt-hordozások várnak rám. Milyen jó, hogy nem tudom előre
az év örömét, sikerét, boldogságát, mert magabiztos, fölényes, beképzelt lennék.
Igy hát kérdőjelekkel indulok el neki az év 365 ismeretlen napjának.
Az újév az átlagember számára az szil-veszterezés utáni másnaposság, esetleg
rokoni látogatás, jókívánságok ideje. A gondolkodó, célt kitűző ember számára az
élet átgondolása, töprengés az idő felett, tervezgetés, számítgatások ideje. A
vallásos ember számára pillanatnyi megállás a rohanó életben. Majd rövid
visszatekintés, összegezés, amolyan lelkiismeret-vizsgálat féle. Hogyan is
használtam fel az el-múlt évet? Mik a sikerek, eredmények, mik á mulasztások,
hibák? Ennek eredménye szerint őszinte bánat, illetve szívből jövő hála az idők
urának: Istennek.
Mély hittel, gyermeki bizalommal kérjük: Uram, Istenem, rád emelem szemem,
hozzád menekülök, ne engedd elveszni lelkemet. (141. Zsoltár.) Tudom, az új
évben is ott kószál mindenütt a sátán, mint ordító oroszlán és keresi kit
nyeljen el. Ne engedd, Uram, hogy elnyeljen valakit is. Add, hogy erősen ellene
tudjunk állni a hitben. (Első Péter levél.)
Az új év új életet jelent. Az új évet mindenki szereti. Hoz-e valami újat?
Jelent-e valami többet, szebbet, eredményesebbet? Tudok-e a magam életéből újat
adni? Kell, hogy adjak újat, mert aki megáll újabb és újabb feladatok
teljesítésére, az negatív életet él és egyszer lassan, de biztosan csúszik a
lejtőn lefelé.
Az új év új munkát jelent. Milyen lesz a munkám az új esztendőben? Tudok-e az
újév minden reggelén ezzel a mondattal ébredni: Uram jobban akarlak szolgálni,
mint eddig. Jó építőköve akarok lenni az egyházamnak és annak a társadalomnak
amelyben ma élnem kell:
Az új munka új felelősséget jelent. Fel kell tennem a kérdést: Van bennem
felelősség, átgondolom-e cselekedeteimet? Merek-e felelősséget vállalni,
legalább annyit, amennyit az Isten elvár tőlem? Megélhettem ezt a kezdetet,
felelősséget kell adnom embereknek és Istennek.
Az új esztendő kapujában állunk. Krisztus kezét fogva bátran lépünk be rajta és
dolgozni akarunk. Uram segíts bennünket feladataink teljesítésében.
Szép a fenyő
Szép a fenyő télen-nyáron, sosem lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő, érkezik az új esztendő. Míg a mező dermed, fázik, a
zöld fenyves csak pompázik.
Weöres Sándor
„Örvendjetek,
Kedveseim, ismét mondom örvendjetek, mert a Kisded, aki karácsonykor megjelent a
pásztorok előtt, most kinyilvánítja magát a pogányoknak is, mer minden embert
üdvözíteni akar.” - Igy kiáltott fel másfél ezer évvel ezelőtt Nagy Szent Leó
pápa., és így próbálta érzékeltetni hallgatóival a mai nap örömét. Vízkereszt
napja az Isten megtalálásának napja. Goethe Johann Wolfgang, - aki 1749-től
1832-ig élt, a német költészet kiemelkedő alakja, akinek művei az egész
világirodalomra befolyással voltak, leghíresebb műve a Faust, - írja: "A
történelem örök témája Isten; és minden valamire való nép az Istent keresők
népe." Amíg azonban Isten az emberek számára a homályban maradt, addig ez a
keresés eredménytelennek bizonyul.
Az ókor népei közül a kaldeusok már ismerték a csillagok járását, de Moloch nevű
bálványuk előtt gyermekeiket áldozták fel. Az egyiptomiak piramisokat emeltek,
de ugyanakkor a szkarabeusz-bogár előtt hajtottak térdet. A föníciaiak
meghódították a tengereket, de őket a szenvedélyeik igázták le. A görögök
bölcselkedtek ugyan, de márványcsarnokot építettek rideg kőbálványaiknak. A
rómaiak jogot alkottak, de a népeket rabszolgasorba görnyesztették.
A mai napon azután az Úr levette fátyolát, és a pogányoknak is megmutatkozott. A
mai nap így az Úr Jézus kinyilatkoztatásának ünnepe:
Karácsony után a budapesti Planetárium (szemléltető berendezés, amely a
csillagos égbolton végbe-menő mozgásokat kupolára vetítve mutatja be) kedvenc
témája a betlehemi-csillag. így még a nemhívő emberek is tudomást szerezhetnek
arról a csillag-együttállásról, amelyik Krisztus születése előtt pár esztendővel
a kínai csillagászati könyvekben is bejegyeztetett.
Ennek az asztrológiai (csillagjóslás) tüneménynek a felfedezése még kevés lett
volna a bölcseknek ahhoz, hogy megfejtsék annak természetfeletti jelentését.
Ismernünk kell Kelet szent könyveit, köztük a Bibliát, amelyben az állt, hogy a
világra érkező királyt, a csodálatos Gyermeket csillag jeleníti meg az
embereknek.
Tudományos felkészültségük a zsidó fővárosba, Jeruzsálembe segítette őket,
Heródes királyhoz. Onnét viszont már a hit vette át a vezetést. Mert nagy hit és
alázatos engedelmesség kellett ahhoz, hogy a főváros helyett egy eldugott
faluban keressék a világ Megváltóját. A természetfölötti kegyelem pótolta náluk
azt, amit emberi okossággal már nem értek volna el, hogy a kisgyermekben kellett
elfogadniuk a zsidók újszülött királyát. „Földre borulva imádták őt” és átadták
hármas ajándékukat, aranyat a Királynak, tömjént az Istennek, és mirhát a világ
bűneiért szánt nagy Áldozatnak.
Karácsonyi fohász
Áldott Jézus, illatozó mennyei ág! Boldogságos Krisztus Anyja, kérünk Téged!
Színed előtt esedezik Magyarország. Szíved alatt adj nekünk is menedéket,
Könyörülő irgalmadat fordítsd hozzánk, Isten után Tőled várunk segítséget,
Édes Hazánk szent kezedbe teszi sorsát. Halálunkkor mennyországi üdvösséget
Kiadja: Római Katolikus Egyházközség Kistarcsa
Felelős szerkesztő: Somlai József plébános
Készült: Czövek-Wíndberger nyomda