II. évfolyam 3. szám 2003. szeptember.
KISTARCSA
Dr. Beer Miklós váci megyés Püspök
Nemzetközi összefogás a nagyvárosi misszióért
Ahol az élők és holtak találkoznak
Egy lépésnyire az aranymisétől
II. Váci egyházmegyei Családtábor
Miklós Püspök egykor és ma
Püspöki beiktatás Vácon!
2003. június 20-án a Váci Egyházmegyében Dr. Beer Miklós - eddigi
budapest-esztergomi segédpüspököt - iktatták be hivatalába. Az új főpásztor
többek közt két Miklós nevű püspökről ,szólt, akiknek példáját követni szeretné.
"Az egyik a myrai püspök, akit - mint Mikulást - jól ismerünk.. Ő a védőszentem,
s hiszem, hogy az ő oltalma alatt bontakozott ki papi hivatásom és szolgálatom.
Róla a korabeli feljegyzések. oly' egyszerűen írják: nem tett mást, mint
Krisztus tanítványaként jót téve körüljárt. Megpróbálom ebben követni őt, és
ehhez kérem továbbra is az ő égi pártfogását: segítsen a Váci Egyházmegyében
"körbejárva" jót tenni.
A. másik Miklós püspök egyik váci elődöm. Báthory Miklós, aki Mátyás király
egyik tanácsadója volt. 1506-ban halt meg, éppen a török megszállás előtti
időben. Báthory Miklós példát mutat nekem abban - ami egy püspökre minden korban
igaznak kell lennie -: miközben Krisztus apostolaként szervezem az Egy-házat,
felelős vagyok azért a társadalomért is, amelyben élek
Ez a két Miklós püspök jelölte ki azt az utat, amelyen járnom kell" - fejezte be
ünnepi beszédét az új váci megyéspüspök.
Másnap 21-én szombat délelőtt 10 órakor, a végzős kispapok szentelését már Beer
Miklós püspök végezte a székesegyházban. Ekkor találkozott - mint 'az
egyházmegye főpásztora - először a papjaival és a hívek-kel.
Kistarcsáról és Kerepesről közös szervezésben busz is indult erre az ünnepi
eseményre. Az utat végig énekelve és imádkozva érkeztünk meg a csodálatosan
felújított térre a székesegyház elé. Az egyik mellékoltárnál a tabernákulum
mellett helyezkedtünk el. Rövid köszöntések voltak a mise elején, hiszen a
beiktatás már előző nap megtörtént. A szertartás szépségét nagyban emelte a
székesegyház kórusának éneke, kiket Varga László karnagy úr tanított be és
vezetett. A kissé hosszúra nyúlt szertartás végén áldást osztva vonult el a
papok sokasága és az állandóan mosolygó Miklós püspök.
Imádság és munka
Beer Miklós Budapesten született 1943-ban. Még két éves sem volt, amikor
édesapját elvesztette a háborúban. Zebegényből járt középiskolába Vácra.
Szentelése után 24 éven át tanította az esztergomi kispapokat. Az utóbbi 4 évben
rektora is volt a szemináriumnak. A püspöki karban is ő a felelős a kispapok
neve-léséért. Gyakran mondja a kispapoknak, csak az vállalkozzon erre a
szolgálatra, aki fel tudja vállalni a papi közösséget. Minél több teher
nehezedik egy pap vállára, annál' inkább szüksége van a paptestvéreire. "Nagyon
fontosnak tartom, hogy az egymás közelében élők legalább hetente összejöjjenek
egy-egy délelőttre".
Hívei mindig vidám lelkűnek, jó humorú embernek ismerhették. meg. Erről így vall
a püspök atya: "-Épp a napokban mondta valaki: szerencse, hogy még mindig nem
komolyodtam meg. Tudatosan próbálom felvállalni, hogy a felelősségteljes
szolgálatban is meg tudjam őrizni a humoromat, vagy ahogy a cserkészek között
szoktam mondani: a szent bolondságot. Nem hiszem, hogy derű nélkül a mi papi
szolgálatunkat vállalni lehetne, hiszen az Örömhírt savanyú arccal nem lehet
közvetíteni."
Napi teendőiről így beszélt új főpásztorunk: "Minden reggel 15-20 percet
kocogok, kicsit gimnasztikázom, s csinálok néhány fekvőtámaszt." (Ez is lehet az
oka, hogy nyugodtan letagadhatna tíz évet.) "A reggel és az este a két döntő
pont. Mindig 5 órakor kelek, sportolás után lezuhanyozom, majd elimádkozom a
zsolozsmát. Ha ez reggel elmarad, később már igen nehéz pótolni. Az este az
elcsendesülés ideje. Ilyenkor teszem rendbe magamban a napot. Természetesen a
nap legfontosabb része számomra a szentmise."
Foglaljuk mi is naponta imáinkba új püspökatyánkat és papjainkat, hogy Jézus
szent szíve szerint tudjanak. minket vezetni az üdvösség felé!
Lauer Tamás
Dr. Beer Miklós váci megyés Püspök rövid életrajza dátumokban
Budapesten született 1943. június 1-én. 1966. június 19-én Esztergomban nyeri el
a papszentelés kegyelmét. 1966-tól 1967-ig VI. éves tanulmányait végezte a
Központi Szemináriumban. 1967-től 1969-ig a Budapest-Kőbánya Szent László
plébánián káplán, 1969-től 1970-ig Szobon. Plébános helyettes Márianosztrán
1970-től 1976-ig. Plébános Pilismaróton 1976-tól 1997-ig. Teológiai tanár
Észtergomban 1978-tól kezdve. 1988
tól 1997-ig dömösi plébánia vezetését is ellátta. 1997-tőt kezdve az esztergomi
szeminárium rektora. 1997-től 2000-ig a Esztergom-Belváros plébánosa. 2000.
április 8-án II. János-Pál pápa kinevezett az Esztergom - Budapest Főegyházmegye
segédpüspökévé.
A váci megyés püspökségbe 2003. június 20-án iktatták be a váci Püspöki
Székesegyházban a Magyar Katolikus Püspöki Kar, a Váci Egyházmegye Tanácsosainak
Testülete, valamint a meghívott egyházi és állami vendégek. jelenlétében. A
papsággal és a hívekkel június 21-én találkozott, amikor a pappá és szerpappá
szentelte a Váci Egy-házmegye jelöltjeit. A. Püspök Atya jelmondata: „Maradjatok
meg a hitben.”
Felelősséggel teljes munkáját kísérje imádságunk, és kérjük számára a Szentlélek
megerősítő kegyelmét.
Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásának imádság részlete, melyet II. János-Pál Pápa imádkozott.
„Meghallgattuk testvéreink... több püspök testvérünk és a hí-vők kérését; a
Szentté Avatási Kongregáció véleménye után és a mi apostoli tekintélyünkre
támaszkodva, engedélyezzük, hogy a tiszteletreméltó isten Szolgái... és
Batthyány-Strattmann László mostantól kezdve Boldognak neveztessenek és mennyei
születésnapjukon liturgikus ünneplésben. részesüljenek: ... január 22-én
Batthyány-Srattmann László. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Világosság
rózsafüzér titkai
2002. október 16-án jelent meg a. Szentatya apostoli levele a
rózsafüzérről. A legfontosabb gondolatok a levélből:
• 1883. szeptember I. XIII. Leó enciklikája a rózsafüzérről.
• VI. Pál pápa enciklikájában megerősíti a rózsafüzér evangéliumi központú
karakterét
• Szentatyánk pápaságának kezdetétől életritmusa részeként imádkozza a
rózsafüzért.
• Pápaságának 25. évét kezdve, emlékezve arra, hogy XIII. Leó enciklikája 120
éve jelent meg, Szentatyánk a rózsafüzér évét hirdette meg 2002. októberétől
2003. októberéig.
imádkozva, elmélkedve a rózsafüzért a Szentatya javasolja „a. világosság
titkainak” olvasóját, az örvendetes és a fájdalmas olvasó közé, másodiknak,
Jézus nyilvános életének átkai közül kiemelve ötöt:
Bevezeti három üdvözlégyre:
1. aki megtisztítson minket,
2. aki lelkünk békéjét megőrizze,
3. aki a Szentségekben megerősítsen
A tizedekre:
1. aki a Jordánban megkeresztelkedett;
2. aki Kánában megmutatta isteni erejét,
3. aki meghirdette Isten országát,
4. aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét,
5. aki az Eucharisztiában nekünk adta magát
Aki naponta egy rózsafüzért imádkozik, annak csütörtökre javasolja ezt a Szentatya, így szombatra kerülhet az örvendetes olvasó.
A kistarcsai Római Katolikus Egyházközség Képviselőtestülete
szeretettel meghívja a kistarcsai Egyházközség Híveit az
ÚJ PLÉBÁNIA SZENTELÉSÉRE 2003. OKTÓBER 25-ÉN, SZOMBATON FÉL 11 ÓRÁRA.
Az ünnepei szertartást, szentbeszédet és a szentmisét
DR. BEER MIKLÓS
a váci Egyházmegye Püspöke tartja.
E. soha vissza nem térő ünnepnapot szeretnénk
Híveinknek emlékezetessé tenni. Ünnepeljünk együtt. Egyházközség Képviselőtestülete.
A kistarcsai Római Katolikus Egyházközség új plébániát épít a templom mellett.
A templomot őseink megépítették, mert Istennek hajlékot akartak adni. (1988-ban
megjelent „Kerepestarcsa Története”, című könyvben az Időrendi áttekintésben ez
olvasható: 1880. Felépül Kistarcsa katolikus temploma, melyhez a középkori
eredetű templomromot elbontják és felhasználják. 352-ik oldal.) A templom a
község tulajdonában levő területen épült. Ahol széles volt az akkori főút, oda
épült a templom. Abban az időben ez a terület a település központja volt. Akkor
jól választottak.. Küzdelmes, áldozatokkal teli építkezés lehetett. Akik akkor
éltek nem gondoltak arra, hogy plébánia épülete is kellene. Igaz az akkori
időben ez nem volt mindennapi beszédtéma, hiszen Kerepes volt a környék egyházi
középpontja, Kistarcsa tehát Kerepes „fenn-hatósága” alá tartozott. Kerepesről
járt át a plébános és misézett a kistarcsai híveknek. 1913-ban Kistarcsa
adminisztrátort kapott, aki a hívek lelki igényét volt hivatva ápolni. Első
anyakönyvi bejegyzés 1913. november 2-án volt, Érzsébet újszülött
keresztelésével. Keresztelő lelkész: Kubacsek József. Kistarcsa első „papja”
Széchenyi út 47. szám alatt lakott. A templomépítők nem gondoltak arra, hogy a
templom közelében jó lenne „paplakot” építeni. Igaz akkor sem volt olyan telek
ami üres lett volna.
A templom mellett lévő új plébánia gondolata élt bennem, idejövet elem óta. Az
ön-kényuralom idejében elődeim nem gondolhattak erre, ez nem lett volna
dicsérete vállalkozás, de nem is volt eladó telek a templom közelében. Szerettem
volna a Széchenyi-út 11.. szám alatti területre valamilyen biztosítást találni,
talán valamikor plébánia lehetne e helyen. A tulajdonos mereven elzárkózott,
mondván: Annak adom, aki az utolsó pohár vizet adja nekem. Ez egy szép régi
mondat, de minden alapot nélkülöz. Miután utódai nem voltak, így hát örökösei
lettek.. A kistarcsai Egy-házközség így kirekesztve lett minden elképzelhető
lehetőségből. A tulajdonost kortársai keményen elmarasztalták.
Ilyen állapotok mellett tizenhárom évvel ezelőtt csak a Széchenyi út 13 felé
léphettem. Amikor a lakatlan épület kertkapuját először nyitva találtam, azonnal
beköszöntem. A jogi végzettségű tulajdonos Pesten lakott. Érettségije után
édesanyja lány testvérétől ajándékba kapta a házas ingatlant. A nagynénit az a
gondolat vezette, hogy ő is és testvére is a fiatal embertől gondoskodást fog
kapni. A kedves érettségizett fiatal ember felett eljárt az idő és így a
gondoskodás reményét vastagon befedte a por. A két idős lénytestvért nehéz
megélhetési körülmények között találtam. A jogos tulajdonosnak bejelentettem a
kistarcsai Egyházközség szándékát: megvennénk a hosszú ideje nem használt
ingatlanát. Egy pár hó-nap múlva felkeresett a tulajdonos és az állagában
lebontásra ítélt épületét, telekkel együtt cserébe felajánlotta a dupla nagyságú
lakható plébániáért, és a hozzátartozó négyszer akkora telekért. Ezen ajánlat
után igyekeztem nyugodtan közölni vele, ez nem elfogadható ajánlat. Később
felkerestem a tulajdonos édesanyját, nagynénjét, akinek haszonélvezete volt.
Nehéz körülmények között elhagyatottan éltek. Vissza szerették volna perelni az
ingatlanukat. Az évek múltak. Az épület egyik részében a gerendázat megroggyant,
többször betörtek, pusztult az épület. Egy alkalommal én értesítettem a
betörésről a tulajdonost. Ami-kor kijött Pestről megint felajánlottam vásárlási
szándékunkat. Nem mondott se igent, se nemet. Végre elérkezett a várva várt nap.
2001. január 14-én, vasárnap ezt hirdettem a templomban: Az Egyházközség tíz év
óta szándékozott a templom melletti területet megvenni. Hosszú idő óta ébren
tartott szándék az elmúlt héten kedden megoldódott. A templom melletti lakatlan,
bontásra ítélt házas ingatlan az Egyházközség tulajdona lett.
Előzmények: A tulajdonos, mivel felnőtt korú gyermekeinek lakást akart venni,
szüksége volt pénzre. Felkereste a Stefan Ingatlanközvetítőt, és megbízta az
eladással. Az Ingatlanközvetítő tulajdonosa, - Rapai István - nem hirdette meg
az ingatlan eladását. Összehívtam az Egyházközség Képviselőtestületét. Egyöntetű
szavazás volt; a Püspök Atya előzetes engedélyt adott a vásárlásra. Igy tehát
2001. január 9-én, kedden az adás-vételi szerződést a hivatalos személyek
aláírták.
A bontásra ítélt épületre a bontási engedélyt megkaptuk. A bontási munkálatok
Táborhegyi István mérnök úr irányításával társadalmi munkával történtek.
2002-ben az építési események hihetetlenül gyorsan kergették egymást. Nem
gondoltuk, hogy ez év májusában történt első „kapavágás” után 2003. október
25-én új plébániát szentelhetünk. 2002. évre keveset terveztünk. A meglevő kevés
pénzünkkel. és az öt éve vissza-menő méltányossági Áfa visszaigénylésével az
alagsort (garázs, raktár és a közösségi terem) akartuk elkészíteni, majd az
épületet téli álmára küldeni. A vállalkozóval (Berta István, Kistarcsa, Baross
Gábor út 50.) ilyen tárgyalásokat folytattunk.. A rajtunk kívül álló erők
más-ként döntöttek. Keszthelyi Ferenc, az akkori váci Püspök Atya, az Orbán
kormánytól tíz millió forint vissza nem térítendő segélyt utaltatott ki. Igy az
alagsor nem kezdhette el „Csipkerózsika” álmát. Jött a királyfi hófehér paripán
és csókot, - tíz milliót, - lehelt a hideg, rideg alagsor elkészült
födémszerkezetére. Álmaink megizmosodtak. Élőkerült a 21. század legmodernebb
számítógépe, papír, ceruza és a radír. Betápláltuk a régi klasszikus
műveleteket, összeadást, kivonást, szorzást és az osztást, majd vártuk a
képernyőm az eredményt. Mosolyogva néztünk egymásra, hiszen a képernyőn ez a
felirat jelent meg: 2002-ben tető alá kerül az új épület. A hurrá hangulatban
azért óvatosak is voltunk. Újra előkerültek az alsós osztályok alapvető számtan
műveletei és mivel a gép nem csal újra azt olvastuk a képernyőn: 2002-ben tető
alákerül az épület. A második számolásra ezért volt szükség, nehogy úgy járjunk,
mint az evangéliumi ember, aki tornyot akart építeni, de nem mérte fel erejét,
pénzét és szégyenben maradt. Mi nem akartunk tornyot építeni mert ezt már az
elődök megtették, mi csak egy épületen fáradoztunk. A kőműves munkák szépen
haladtak Rapavi József volt polgár-mester úr által kapott ajándék bontott
téglákkal. Az első födém behelyezése után látványosan emelkedett az épület a
falak építésével. Híveink dicsérete módon mellénk álltak és sokan mélyen a
zsebükbe nyúltak. Tóth Szabolcs a jelenlegi polgármester Úr kezdeményezésére az
Önkormányzat Képviselői 550.000. - Ft-ot szavaztak meg segélyként a plébánia
építésére. Ez az összeg folyószámlánkon hamarosan meg is jelent. Évvégi
zárszám-adás 26 millió forintot mutatott ki a plébániára költött pénzekből.
2002-ben tehát beépítettük Keszthelyi Ferenc volt Püspökünk által kijárt 10
millió forintot, Híveink áldozatos lelkű adományait, Rapavi József, volt
polgármester által ingyen kapott bontott téglát, a jelenlegi polgármester Tóth
Szabolcs és Képviselői által megszavazott pénz összeget, a visszaigényelt Áfát,
és a sok-sok társadalmi munkát, amiből sokan nagy szeletet vágtak maguknak.
Az Egyházközség Képviselői a 2003-as évre a pihenést és a gyűjtést tervezte. Nem
így történt, mert a közmondás így szól: Ember tervez Isten végez. Az Isten
beleszólt megint terveink-be. Keszthelyi Ferenc, aki akkor még aktív püspök volt
levelében közölte, hogy a kistarcsai Egy-házközségnek hat millió vissza nem
térítendő támogatást kap a jelenlegi kormánytól. Ez az összeg már megérkezett a
folyó-számlánkra. Ezt v összeget ebben az évben fel kell használni. Ehhez az
összeghez még három milliót kell kérnünk és így az új plébánia lakható lesz.
Kértem a Kedves Híveimet, hogy segítsenek bennünket adományaikkal. Azóta is
sokan segítettek. Ha a végzett munkák az adományokkal összhangban lesz, akkor a
kistarcsai Egyházközség történelmet ír, elkészül az új plébánia.
Minden munka, vállalkozás akkor halad, ha az adott szónak értéke van.
Azonban az is nagyon fontos, hogy legyen aki kezében tartja a szálakat, vezet,
irányít és a legfontosabb: áldozatokat vállal. Ilyen is van a négy gyermekes
édesapa, aki ha kellett minden nap ott volt az építkezésnél, tárgyalt, anyagot
rendelt, és hajtott. Ezért is így tudtunk előre halad-ni.
Segítőtársaimmal bizakodunk, hogy az előttünk álló öt hét' alatt sikerül
szentelésre méltóvá építeni az új plébániát. Ebben az esetben az új váci megyés
Püspök, Dr. Beer Miklós, 2003. október 25-én, szombaton déle-lőtt fél 11-kor
felszenteli az új plébániát.
Somlai József; plébános.
Ének
boldog Apor Vilmoshoz (SzVU. 293. dallamára)
1. Vértanú püspök, boldog Apor Vilmos
Kéréseinket továbbítsd az Úrhoz.
Szép piros véred kiáltson az égre
S hozzál békét végre!
2. Szűz tiszta élet igaz eszményképét,
A szeretetnek ki nem alvó fényét
Gyűjtsd meg szívünkben és vigyázz a fényre,
S fényt őrző szívünkre.
3. Krisztus keresztje gyengét erősítsen,
És erős embert szentté szelídítsen.
Fegyvert ne fogjon ember ember ellen,
Erősíts meg ebben.
4. Vértanúk dicső, hatalmas királya,
Megváltó Jézus, hozzád száll a hála.
Új testvért adtál, szeretetben harcost:
Boldog Apor Vilmost.
Nemzetközi összefogás a
nagyvárosi misszióért
„Nyissatok
ajtót Krisztusnak!” Ez a fel-hívás volt a mottója az „Első Nemzetközi
Kongresszus az Új Evangelizációért” nevű találkozónak, melyet 2003. május 23-tól
június 1-ig rendeztek Bécsben, számos európai (köztük Magyarország is) és
tengerentúli ország részvételével.
A kongresszus az osztrák főváros szívében, a Stephansdomban zajlott, de a
környékbeli templomokban, utcákon, tereken, kávézókban, múzeumokban, sőt még a
szórakoztató ipar egységeiben is helyet kapott. A négy szervező ország
(Ausztria, Belgium, Franciaország és Portugália) képviselői elsődlegesen azt a
célt hivatottak szolgálni, hogy ez és a következő találkozók lehetőséget
nyújtsanak a rendszeres információ- ill. tapasztalatcserére az evangelizáció
terén minden katolikus számára. Másodsorban a nagyvárosokban folyó missziós
tevékenységet akarták megerősíteni és ezáltal a város plébániáit lelkületükben
megújítani. Ez azt jelenti, hogy az evangelizáció nem csak elméleti, hanem
gyakorlati síkon is működött.
A rendezvény csúcspontját jelentette az a szentmise, melyet a négy ország
bíborosai (Christoph Schönborn - Bécs, Godfried Daneels - Brusszel, Jean-Marie
Lustiger - Párizs és José da Cruz Policarpo - Lisszabon) koncelebráltak a
Stephansdomban. Közel száz pap Éurópából, az Egyesült Államokból, Brazíliából és
Afrikából, valamint több ezer civil hívő vett részt az ünnepségen..
A szentmisét követő nyilvános sajtótájékoztatón Christoph Schönborn az Európai
Unió keleti bővítésével kapcsolatban elmondta: Ahhoz, hogy Európa újra
felfedezze a lelkét, nagy szüksége van az athéni Panteonra, a római Kapitóliumra
és a jeruzsálemi Golgotára. Ezen a három pilléren (a tiszta gondolkodás
szeretete, a jogok betartása és a megváltás kegyelme) kell Éurópának állnia. Az
egyházon belül kialakult falakat pedig, melyek az európai népek és kultúrák közé
ékelődtek, minél hamarabb le kell bontani a szívekből. Arra a kérdésre, hogy
milyen szerepet szán az egyház a nők-nek Godfried Daneels a következőket
nyilatkozta: Nem külön férfiként és nőként, hanem csak együtt lehetünk Isten
képmásai. Isten példaképet adott Szűz Mária életével, aki a Megváltó édesanyja
lehetett és Mária Magdolna életével, aki elsőként látta a feltámadt Krisztust.
Lustiger felhívta a figyelmet: Európának mint régi keresztény kontinensnek élen
kell járnia és példát kell mutatnia 'a misszió terén. Ha mi nem ezt tesszük, mit
várhatunk a többi földrésztől? Végezetül mind a négy bíboros örömének adott
hangot, amiért oly sok fiatal gyűlt össze a kongresszuson a világ minden
tájékáról.
A kongresszus üzenete a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy az önkéntes fiatalok
szentség-imádásra hívták az utca emberét, a kávézókban Istenkeresőkkel
beszélgettek a megváltás kegyelmérő!, bibliai idézeteket osztogattak a
parkokban, szentmisével egybekötött agapét rendeztek a város plébániáin a
környékbeli hívők és nem hívők számára stb. Esténként keresztény pop-zenés
koncert-re vagy csöndes dicsőítésre lehetett menni a belvárosba. Mindenki
megtalálta a magának. tetsző programot. Számos nemzetközi híresség, köztük
színészek, énekesek, sportolók, top-modellek tettek tanúságot Krisztus mellett.
Schönborn bíboros a rendezvény végén elmondta: Nekünk, hívő katolikusoknak kell
megmutatni isten útját azoknak, akik még nem nyitottak kaput Krisztusnak. Saját
életünkkel kell példát adni és nem szabad senkit előítélettel kezelni. Krisztus
leszállt a Mennyből és szegényeket, betegeket, vámosokat vezetett Istenhez, akik
a társadalom kitaszítottjai voltak. Akkor mi sem cselekedhetünk másképpen.
Jövőre Párizs ad otthont a kongresszusnak, ahová minden érdeklődőt szeretettel
várnak. (Bővebb információ:
www.stadtmission.at)
Ahol az élők és holtak találkoznak .
A kistarcsai temető mellett születtem. Kisgyermek koromban a temetőt - mivel a
házunk kertjével szomszédos volt és meghalt hozzátartozóim is itt nyugodtak -
gyakran látogattam. Kisiskolás koromban a temető arculata egész más volt. A
szomszédos kertvégeknél ma is meglévő földrészünkben akácfák, orgona és lilián
bokrok gyökerei akadályozták a szintkülönbségből állandó veszélyt jelentő
eróziót. Az Erdei Ferenc utca és temető között a Kántorék zöldséges kertje az
Újfalu felöli oldalán a Községi Iskola kertje határolta. Az iskola kertjének
nagyobbik részét a szüleim bérelték, s így mint iskolás a vetést és
növényápolást is meg-tanultam. Mint felsős elemista a kert egy részét bérlő
Szitovszki kertész bácsitól az iskolás fiúk kötelező óráin már a fák metszési és
nemesítési fortélyait is megtanultam.
A temetőnek egy főbejárata volt, amely a Kossuth utca felől, átépített formában
ma is meg van. A temető ravatalozója egy deszkafalas építmény volt, amely a mai
temetőkereszt és a Rapavi kápolna közötti magaslaton állt. Hosszú éveken
keresztül a temető gondozását és a sírásói feladatokat is Gottyán Mihály bácsi
és családja végezte. E család az ügynek az életét áldozta fel és a feladatokat
reggeltől estig - nyitástól zárásig - tisztességgel végezte. Nyugodjanak
békében. A községi temetővel kapcsolatban a több éves múltat, jelent és jövőt
illető gondolatokat azért ismertetem - persze nem egészen kifejtve, - hogy akik
nem tudják, megismerjék, és akik tehetik, tegyenek is az érdekében.
A mindnyájunk végleges lakhelye akkor lesz kultúrált és utódaink által is
látogatott hely, ha életünkben teszünk is érte.
A temető a II. világháború előtt két szektorból állt. A bejárat felöli
temetőrészbe katolikusok a faiskola melletti temetőrészbe a protestáns
vallásúak, temetkeztek.
Abban az időben a temetőn belül igen sok honos akácfa volt, s annyira sűrűn
nőttek, hogy főleg a gyéren temetett protestáns temetőrész erdőnek látszott.
Megemlítem, hogy a Izraelita vallásúak abban az időben a Körmösök (volt legelő
dombok) alatti határrészen lévő kerített temetőjükbe temetkeztek. Édesapám
szakképesítése ács volt, és mint gyerek, emlékszem, hogy a temetőben lévő
rengetek akác-fából válogatták a faoszlopokat, és ezekkel kerítették az
intézményi és községi épületeket, vala-mint a plébániához tartozó nagy kertet
is. Évtizedekkel ezelőtt még sok akácfával készült faragott sírkereszt is
készült, amelynek anyagát a temető fái biztosították.
Az 1950-es évek elején új temetőre tanulmányterv készült három község részére.
Ez az ún. újszőlők batárrészeire volt kijelölve, de soha nem került elfogadásra.
Már fiatal mérnök koromban a községi vezetők vették igénybe a szolgálatomat s
így 1958 - 1998-ig negyven éven keresztül végeztem a községben szakmai
feladatokat. Az 1.980 évek végén az akkori tanácsi testület kezdeményezte a Tsz
tulajdonába került földekből a temető bővítéséhez szükséges területnek a
tisztítását, amelyet mára már megnyitott az önkormányzat az előző önkormányzati
ciklusban a község arculatához illő új ravatalozóval. együtt.
Táborhegyi István
Minden év szeptemberében beindul az iskolákban a tanítás. A diákok kevésbé
lelkesen ugyan de megkezdik a kilenc hónapig tartó menetelést. Ez idő alatt kell
a tudásukhoz mérten minél jobban teljesíteni. A tanév elején még mindenki egy
kicsit a nyárra gondol, felelevenednek a nyaralási élmények, ki hol töltötte a
szünidőt, ki mit csinált a nyáron. A nyár elmúltával azonban újra előkerülnek a
már jól megszokott eszközök, iskolatáska, írószerek, újra lehet érezni a
tankönyvek jellegzetes illatát, és nem hiányozhat a készletből, amit a tanulók
legkevésbé szeretnek, az ellenőrző. Előkerül az órarend is, amiben remélhetőleg
szerepelni fog a hittan óra.
Nagyon jó dolog, ha a gyerekek órarendbe iktatva tanulhatnak hittant. Ez azért
is fontos, mert a hit-tantanulás és a hittan órákon való részvétel az egyik
feltétele annak, hogy valaki elsőáldozó, bérmálkozó lehessen.
Jó lenne, ha az iskolai hét fáradalmait vasárnapi szentmisehallgatással pihennék
ki. Szakítsanak időt a tanulás, szórakozás és egyéb programok mellett a
templomra is.
Próbáljuk ezt a két dolgot együtt végigvinni, a templomot és az iskolát.
Szekrényes Gábor
Egy lépésnyire az aranymisétől
2003 nyarának egyik csütörtöki napján, - június tizenkilencedikén - az Egyház
sok országban Úrnapját ülte meg, hazánkban azonban ezt az ünnepet vasárnapra
helyezték át. Falunk templomába mégis úgy özönlöttek a hívek, mint sátoros
ünnepek alkalmával. »Mit ünnepelhetnek ezek?" .-tehették fel a kérdést akik nem
hallottak még József atya felszentelésének negyvenkilencedik évfordulójáról. (a
jelenlévő hívek számából ítélve ilyenek nem sokan lehettek), melyről ezen a
napon hálaadó szentmise keretében emlékezik meg paptársai körében - ezúttal a
kistarcsai templom falai között.
Fél tizenegy táján megkondult a toronyban a harang, hirdetvén a szertartás
kezdetét, s rövidesen bevonultak a vendégek is, a főbejárat felől. Mint ilyenkor
szokás, legelöl a nagy, körmenetekkor is használatos feszület haladt az ünnepi
díszbe öltözött ministránsok kíséretében. Végül a papok lépdeltek hófehér
karingben, szebbnél szebb stólákkal.
Miután a kis menet a szentélybe ért, plébánosunk - illemtudó vendéglátó lévén -
szavalattal köszöntötte a vendég atyákat, majd a hívekhez fordulva bemutatta
őket a kistarcsaiak apraja-nagyjának. Ezt követően felolvasta a már elhunyt
paptársak neveit is, és hogy hány évet töltöttek Isten szolgálatában. De róluk
nem csak ily módon emlékezett meg József atya: koszorúkat készíttetett, és
gyertyákat gyújtott, melyek az emlékezés és az ünnepi mise alatt mindvégig
égtek.
Csak ezután kezdődött meg ténylegesen ,a szentmise. Ezt az alkalmat - József
atya bevezető gondolatait idézve- valóban „egyszerivé és megismételhetetlenné
tette, hogy a szertartás különböző szakaszait más-más atyák celebrálták, mint
ahogyan a megható szentbeszédet is. Kivétel volt ez alól a kenyér és a bor
átváltoztatása, ugyanis ekkor az idős papok kórusban mondták : „ Vegyétek, és
egyetek ebből mindnyájan...” majd »Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan... ".
Érces hangjuk betöltötte Isten házát, miközben a templomtorony magasában zúgni
kezdett a harang. Gyönyörű volt. Az emelkedett hangulatot már csak fokozni tudta
a szenténekek, az egyes liturgikus szövegek és a Miatyánk éneklése, az orgonaszó
és az ünnepi kórus, akik zsoltárokat zengtek előbb egyedül, majd a „hangszerek
királynőjének” kíséretével Ez a szentmise, azt hiszem, nem csak számomra
jelentett felejthetetlen élményt, hanem minden jelenlévő számára is, s ezért
mindannyiuk háláját kifejezve köszönetet mondhatok érte József atyának és minden
közreműködőnek. S úgy gondolom, minden hívő nevében kívánhatom, hogy Isten
kegyelmével József atya és minden paptársa megtehesse azt az egy lépést az
aranymiséhez vezető úton, mely még hátravan a célig.
Magyar Péter
Szeptember 22-én hétfőn 19-órakor orgona est lesz templomunkban a Kistarcsai Kulturális Egyesület szervezésében, melyre mindenkit szeretettel várunk!
II. Váci egyházmegyei Családtábor
Szob, 2003. június 25-29.
Idén már második alkalommal gyűltünk össze -- Ország Tibor atya, gödi plébános
hívására. — az egyházmegye különböző településeiről, hogy újra örülhessünk
annak, mennyi aktív család tevékenykedik az egyházmegye különböző plébániáin. A
családok közül Mikesy Pongrác és felesége Judit szervezte a programokat.
Házigazdánk, pedig Vincze Imre és felesége Katalin voltak. Imre az igazgatója
annak a kollégiumnak, amely festői környezetben a váci Duna parton helyezkedik
el, és amelyben el szállásoltak.
A programok között szó esett a házasságról, a megismerkedésről, az esküvői
készületekről, első közös „fészkünkről”, az első gyermekekről, első
konfliktusokról, mi az, ami miatt egymás mellett tudunk dönteni napról-napra.
Milyen nagy sorsfordulók értek minket.? Melyek a közös értékeink, miért tudok
hálát adni? Hogyan tudjuk szeretetünket nap, mint nap megélni? Plébániáinkról is
meséltünk egymásnak.
Több lelkiség is bemutatkozott, pl. lpolytölgyesi szeretet otthonból volt egy
házaspár, aki megrázó erejű videofilmet mutatott be a mindennapi munkájukról,
örömeikről, nehézségeikről. A film után kötetlen beszélgetésre is lehetőség
nyílt. Az Antiochia plébániai lelkiség, mely kimondottan a plébániai közösség
megerősítésén munkálkodik és ők mennek házhoz. Nem „elszipkázzák” a
legértékesebb fiatalokat a plébániáról, hanem arra tanítják meg őket, miként
válhatnak építő jaivá a saját plébániai közösségüknek. Ebből következik, hogy
ahány plébánia annyi féle közösséggé fejlődik csak a nevük a közös, meg a
kiindulási módszertani alapok. A templomi együttléten túl rengeteg közös
programot szerveznek maguk és a plébánia minden tagja számára.
Az egyik napon közös kirándulást tettünk Zebegénybe, ahol megcsodáltuk a Kós
Károly által tervezett katolikus templomot. Aki bírta gyalog vágott neki a hegyi
túrának Törökmezőre. A kisebbek a Trianoni emlékműnél pihentek, játszottak.
Egyik este apa-fiú foci rangadó is volt.
Hamar elröpült ez az 5 nap. Szombat este a tábortűz körül elevenítettük fel a
tábori élet mindennapjait. Az ifik - akik a gyermekeinkkel foglalkoztak, hogy a
felnőttek zavartalanul beszélgethessenek - kedves műsort is adtak elő a
gyermekekkel. De volt ott bábjáték; medvevadászat, szamárvarázslás, bibliai
kvíz, lengyel-népdal tanulás... Másnap részt vettünk. a község Szent László
búcsú ünnepén a templomban, ahol ünnepélyes cserkész avatás is volt.
Sok barátság szövődött, nem csak a fel-nőttek, de a gyerekek között is. Akik
eljöttünk feltöltődve, békességgel, tervekkel tértünk haza. Jövőre ugyanitt
találkozunk. Más családoknak is csak ajánlani tudjuk ezt a néhány napos
lelkigyakorlatos-tábort.
Lauer Tamás és Mónika
Ahol Isten elültetett ott hozz virágot! (Afrikai Közmondás)
Hol emberlélek van - Én ott vagyok!
Hol minden néma - Én szólhatok! - Én ott vagyok!
Bárhol letérdelsz előttem térdelsz!
Bárhova nézel - szemedbe nézek!
Bármi a gondod, bármi vágyad - Énrám gondolj: Ott vagyok nálad!
Hol üres minden - Engem láss meg ott!
Hol megsemmisül minden - Én ott alkotok - Mert én Ember - megváltó Isteni
vagyok!
Dienes Valéria
Kiadja Római Katolikus Egyházközség Kistarcsa
Felelős szerkesztő: Somlai József plébános
Készült: Czövek-Wíndberger
nyomda