III. évfolyam 4. szám 2004. december 24.
KISTARCSA
Az Új év mottója „Eucharisztia”
Emlékezés gyermekéveim karácsonyára
Megszületett, örvendezzünk!
Karácsonykor
az éjféli szentmise evangéliumában Augusztus császár rendeletét halljuk.
„Írassék össze az egész földkerekség.” E parancsra Mária és József
engedelmeskednek és Betlehembe mennek.
Egy fiatal édesanya gondosan készül arra, hogy amikor a szülés ideje elérkezik,
a lehető legnagyobb biztonságban tudja világra hozni gyermekét. Mária készül, de
a készületet keresztül húzza a császári rendelet. El kell hagynia szegényes, de
mégis meghitt otthonát, el kell kezdeni egy hosszú utat mely Betlehem-be visz.
Az ismeretlen városba kell helyet keresnie Józseffel. Fel tehetjük talán ezt a
kérdést: Bizakodnak a gondviselő Istenben, - aki oly csodálatos módon gyermeket
ad nekik, - hogy az idegen-ben is jó, barátságos emberek közé kerülnek? Lehet,
hogy bizakodnak, gondolnak erre. Egyszerű, szegény emberek, nem tudják
megfizetni a vendégfogadót, és olyan későn érkeznek, hogy már minden szokásos
hely foglalt. Így hát csak a városon kívül talál-nak helyet. Itt húzzák meg
magukat. A megszületett Gyermek itt csak jászolba kerül. Mária nem kesereg, nem
méltatlankodik, sem
Istent, sem embert nem vádol. Nem vonja kétségbe az angyal szavát: „A
Magasságbeli Fia lesz.” Ha Isten így akarja, legyen az Ő akarata szerint.
A Biblia beszámol erről az eseményről, de nem írja le azt, hogy pontosan mikor
történt. Sem esztendőt, sem évszámokat nem ír. Egyet azonban megír, azt hogy az
angyal éjszaka adta hírül ezt az eseményt a pásztoroknak, akik azon a vidéken
virrasztottak nyájuk mellett. A gazdag emberek, a jobb módú emberek, akik
kényelmük, félelmük miatt nem adtak helyet a Gyermeknek, nem is szerezhetnek
tudomást a rendkívüli eseményről. A Megváltó születésének örömébe először azok
részesülnek, akiket a nyájuk körül való munka kirekeszt a rendezettebb emberi
élet biztonságából, így arra kényszerülnek, hogy a szabadég alatt virrasszanak.
Bent a városban ezek a pásztorok aligha kereshették volna fel Jézust. Ha
istállóban kel-lett születnie, akkor lehetett „jel.” A jászolban fekvő kisded
nem mindennapi látvány. Így az egyszerű pász-torok is eltéveszthetetlenül
megtalálják
A pásztorokat nem kell sokáig biztatgatni, jó szívvel indulnak, mennek a
Gyermekhez. Az angyalok nem kísérik őket, s az istállóban nem veszik körül
éneklő sokadalommal a Szent Családot. Az evangélista nagyon egyszerűen írja le a
jelenlevőket. A középpontban természetesen a pólyába takart, jászolban fekvő
Kisded van. A többi szereplő Őt veszi körül, de nem beszélnek hozzá, ő sem
mosolyog rájuk, nem történik semmi olyasmi, ami meghaladná a megszokott emberi
lehetőségeket. A pásztorok beszámolóját Mária hallgatja meg, megjegyzi amit
mondanak, és sokáig el-elgondolkodik a hallottakon. Őt nem oktatja az angyal
Isten szándékaira. Mária alázatos szolgálólány, nem is szeretne más lenni.
A pásztorok aztán visszatérnek oda, ahol az angyal megszólította őket. Nem
keveslik amit láttak. Örülnek a „jelnek,” egész életüknek új értelmet ad az a
tudat, hogy már megszületett az Üdvözítő, s hogy ők ott lehettek előtte, amikor
még szólni sem tudott.
Az ünnepek után mi is visszatérünk a megszokott kötelességteljesítés hétköznapi
útjára. Mi is örülünk a megszületett „jelnek.” Lelkünkben sokszor visszatér e
két szó: megszületett, örvendezzünk. Életünket is e két szó irányítsa:
megszületett, örvendezzünk.
Somlai József, plébános
Háromkirályok
A
háromkirályok legrégebbi ábrázolása a Sánta Priscilla katakomba Capella
Grecojában található, a II. században készítették. A három-királyok részvétele a
Karácsonyi Misztériumban álommal kezdődik, álommal végződik. A 9. századtól
Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezték, s a három életkor, ill. a
három, akkor ismert földrész - Európa, Ázsia, Afrika- szimbólumává lettek. Az
Athosz hegyi festő leírása szerint az egyik aggastyán, a másik férfi bajusszal,
a harmadik ifjú. (Boldizsárt sokszor mórnak vagy szerecsennek ábrázolták.) A
napkeleti bölcseket, akiket a messiás csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté
evangéliuma említi. Ajándékaiknak jelképes értelme van: az aranyat, mint földi
királynak, a tömjént, mint istennek és a halott bebalzsamozására szolgáló
mirhát, mint a keresztfán szenvedő embernek adták át Jézusnak. Ezekből az
ajándékokból és a csillag követéséből hamar kialakult az a vélemény, hogy a
látogatók Bölcsek voltak. Máté evangélista sem nevezi őket királyoknak. A róluk
való határozott vélemény az irodalomban csak 1200 körül rögződik. A Bölcsek
keletről érkeznek, ahonnan a világosság jön. Az ész, a tudás hódol Isten Fia
előtt A születés körülményeit Lukács evangéliuma beszéli el. A legáltalánosabb
ábrázolásmód szerint a helyszín egy istállóként használt omladozó barlang
Betlehem városának falain kívül. A Kisded jászolban vagy a földön fekszik. Ökör
és szamár hódol neki, felette Szűz Mária imádkozik térdepelve, s látjuk elébe
jönni a köszöntésére érkező pásztorokat. József rendszerint félrehúzódva a
háttérben. A jelenetet a betlehemi csillag világítja meg. Az ökör és a szamár,
akárcsak a barlang, jelképek. Forrásuk egy mózesi törvény, mely szerint tilos
ökörrel és szamárral együtt szántani; a szamár tisztátalan állatként megfertőzné
a tiszta ökröt. Az istállóban egymás mellé kötött két állat jelzi, hogy a
keresztény vallás az ilyen jellegű tilalmakat eltörölte, valamint a Messiás nem
csak a zsidók, hanem az egész emberiség szabadítójaként ' jelenik meg. A
karácsonyi betlehemi jászol állításának szokását Assisi Szent Ferencnek
tulajdonítják. Az Assisivel szomszédos Greccióban Ferenc felépítette
karácsonykor a betlehemi istállót: eleven ökröt és szamarat állított bele,
pásztorokat és zenészeket hozatott.
Csaja János
Az
Új év mottója „Eucharisztia”
Idén is elérkezett az újév, az egyházi újév. S mint ilyen, illik
valami újjal kezdeni nekünk is. Ez időben általában megfogadnak valamit az
emberek, s majd meglátják, hogy azt tudják-e teljesíteni később. Isten
segítségével - reméljük - mi majd tudjuk. Sokaknak még rémlenek azok a babonák
és szokások, amiket ilyenkor őseink és idősebb rokonaink még megtartanak.
Úgy gondolom, hogy nekünk katolikus embereknek nem elsősorban ezt kell
jelentenie az új évnek, persze lehetnek kisebb elhatározásaink keresztény
életünkre, de mindenféleképpen át kell gondolnunk az el-múlt évben történteket
és saját életünket is. Ha az ember úgy gondolja és van hozzá lelki ereje ezen
megpróbál változtatni.
A szentatya minden év január 1-jén szól híveihez, amikor is megjelöli az adott
év mottóját. A 2005-ös év az Eucharisztia lesz. Ilyenkor minden egyes keresztény
ember felhívást kap arra, hogy az Oltáriszentségnek megfelelően éljen. A
szentatya is azt reméli, hogy az „Eucharisztia kultúrája” feléled és nagy
eredményeket hoz a katolikus közösségekben. A Szentatya az Eucharisztia mellett
felhívja a figyelmet a szentségek különleges fontosságára, amelyeket Jézus
Krisztus alapított számunkra. Ebben az évben különleges intenzitással kell
megélnünk a vasárnapi szentmiséket, a szentségimádásokat, a rózsafüzér
imádságokat és az Úrnapját, hiszen ezek tanúskodnak leginkább Isten jelenlétéről
a világban.
A szentatya mindamellett kihangsúlyozta, hogy az „Eucharisztia kultúrája”
nyilvános hitmegvallást igényel és ez nem ütközhet semmiféle politikai
nehézségekbe sem.
A szentatya valószínűleg nem gondolt semmiféle tetszetős programokra, inkább
gondolt az Eucharisztia elmélyítésére a helyi egyházakban és
egyházközösségekben. Ennek az évnek a gyümölcse a vasárnapi szentmisék-ben
díszesen megünnepelt Eucharisztiában, és a mély gyakori szentségimádásokban kell
állnia. Az Eucharisztia imádásának és ünneplésének ajándéka az áradó fény és
erő, ami békét és erőt ad a mindennapi életben és a személyes kapcsolatokban.
A szentatya az Eucharisztiát mint a "béke iskoláját" mutatja be a világnak amely
mindenkit a dialógus és a közösség jó eszközeivé alakíthat. A mai világban,
amikor az erőszak és a terror előrenyomul, az Eucharisztiában részesülők
megtanulják hogyan legyenek az egység, a béke és a szolidaritás eszközei.
Reméljük nekünk is sikerül megvalósítani a szentatya kéréseit és gondolatait. Az
előbbiekben írt fogadalmakhoz és elhatározásokhoz gondolom ezeket is hozzá
kellene gondolnunk, mert katolikusok vagyunk.
Könyves Beáta
Fontos ünnepünk a Szent Család vasárnapja, Karácsony után az első vasárnap.
Mária és József óvta és védte a gyermek Jézust felnőtté válásáig. A kemény munka
és példaadó élet az emberiség számára eszménykép marad. A mai családok ezen az
ünnepen ajánlják fel önmagukat és családjukat a Szent Család tagjainak:
Jézusnak, Máriának és Józsefnek oltalmába.
Ha áttekintjük, miben is lehet a Szent Család a példaképünk, nagyon sokat
tanulhatunk tőlük. „József igaz ember volt, és mivel nem akarta rossz hírbe
hozni Máriát, az volt a szándéka hogy titokban bocsátja el” (Mt 1,19) Amikor úgy
gondolta, hogy Mária megcsalta őt, akkor is a szeretet vezérelte. Nem volt benne
sem harag, sem bosszúvágy. Még akkor sem akarta Máriát sem megbántani, sem
megalázni, amikor mi az ő helyében úgy gondoltuk volna, hogy minden okunk megvan
rá. Minden bizonnyal nagyon csalódott volt, de mégsem hagyta, hogy a harag
eluralkodjon rajta. Ezt a szelíd szeretetet mindenképpen el kellene tőle
tanulnunk!
Mária az angyal szavaira ezt felelte: „Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék
velem szavaid szerint.” (Lk 1,38) Máriától sok egyéb mellet ezt az Isten iránti
gyermeki bizalmat tanulhatnánk el. Ő nem aggodalmaskodott, nem keresett
kifogásokat, hanem rögtön igent mondott a Jóisten kérésére. Mi hányszor
nyafogunk, hogy „miért éppen én?”, „miért éppen nekem kell ezt megtennem?”.
Pedig gyakran imádkozzuk a Miatyánkban: „Legyen meg a Te akaratod”. Vajon
mennyire szoktuk ezt komolyan gondolni? Mária pillanatnyi habozás nélkül
komolyan gondolta.
A gyermek Jézus „akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik.” (Lk
2,51) Pedig a jeruzsálemi templomban bebizonyította, hogy tudatában van, hogy ő
az Isten fia. De mégsem ez volt számára a lényeg, hanem földi szüleinek szerető
és engedelmes gyermeke volt, míg nagykorúságát elérve el nem érkezett az ő
ideje. Most Karácsonykor a gyermek Jézus kerül előtérbe. Állítsuk Őt bátran
gyermekeink elé példaképül.
Csicsiri Ferenc
Néhány jótanács a szülőknek a Szent Család szellemiségével Karácsonyra:
- Ajándékozd meg gyermekedet idővel! Napold el a sürgős munkákat, tedd félre,
amit terveztél, és azt add, ami a legfontosabb: légy együtt minél többet
gyermekeiddel.
- Ajándékozz bizalmat! Megtörténhet, sőt valószínű, hogy a gyermek olyan
dolgokat szeretne véghezvinni, amelyre még nem képes. Bizalmaddal segíts
összehangolni elképzeléseit lehetőségeivel.
- Bocsáss meg! Vedd figyelembe, hogy gyermeked sokkal fiatalabb nálad, és nem a
te mértéked szerint ítél. Bocsásd meg azt is, hogy nem sokkal jobb, mint te
voltál gyermekkorodban…
- Ajándékozz türelmet! Ne essen nehezedre nyugodtan leülni vele, meghallgatni és
válaszolni ezer kérdésére, bár tele vagy gonddal, nyugtalansággal.
- Ajándékozz szelídséget! Hárítsd el az akadályokat, de ne arra tanítsd, hogy
elkerülje az élet akadályait.
- Ajándékozd meg őszinteséggel! A kisgyermek születése után még őszinte.
Hazugságokkal ne neveld ezt ki belőle.
- Ajándékozz gyermekednek kitartást! A te jelenlétedre és oltalmadra feltétlenül
szüksége van. Ha nem támaszkodhat rád, hogyan különböztesse meg, kire bízza
magát?
Adhatsz gyermekednek bármilyen kedves, drága ajándékot, ha önmagadat nem
ajándékozod oda, az ajándék csak üres pénzkidobás volt.
Imádság a családért
Istenünk, a családi közösségnek forrása és alapja, add, hogy családjainkban a
názáreti Szent Család erényeit és szeretetét utánozzuk, hogy egy napon a te
házadban találkozva, az örök boldogság birtokába jussunk. Ámen. /VI. Pál pápa/
Szent János
apostol
Ha az ember a János apostol nevet meghallja, és megpróbálja
elképzelni, akkor egy hosszú fehér szakállú, szigorú tekintetű, bölcs öregurat
lát maga előtt. De, vajon milyen is lehetett a valóságban ez a szent ember?
Számunkra csak a Biblia és a szent hagyomány adhat némi támpontot, hogy
megfejthessük az egyéniségét.
Először idézzük fel tanulmányinkat az apostollal kapcsolatban. Az első fogalom,
ami eszünkbe
juthat, egy jelző: „a szeretett tanítvány”. A száraz tényeket folytatva
elmondhatjuk, hogy Péter után a második legjelentősebb az apostol és egyben a
legfiatalabb is. Evangélista, akinek jelképe a sas. Ugyan nem tudjuk pontosan,
mikor született, így azt sem, hány éves volt Jézus fellépésének idejében, de azt
sejthetjük, hogy igen fiatal, figyelembe véve, hogy Evangéliumát K.u. 90-100
között írta. Élete utolsó szakaszáról sem tudhatunk meg többet hiteles
forrásokból, csupán a hagyományra támaszkodhatunk, ami fontosnak tarja
megemlíteni, hogy az apostol Efezusban munkálkodik, és igen magas kort megérve
itt is hal meg.
Hogy jobban megérthessük a tanultakat, és megismerhessük János egyéniségét,
lapozzuk fel az Újszövetséget. Az első, amit megtudunk róla az Evangéliumokból,
hogy halászember volt testvérével, Jakabbal együtt, amikor Jézus meghívja
tanítványi közé. János kereső volt már egy ideje, amikor Krisztussal
találkozott, hiszen Keresztelő Szent János tanítványa volt. Nem sokkal később,
maga Jézus mondja a két testvérről, hogy a „mennydörgés fiai” (Mk 3,17). Ez a
jelző mutatja számunkra, hogy nagyon is a cselekvés emberei, sőt olykor dühösek,
impulzívak. Márk evangélista le is ír egy esetet, amiből ez nagyon szépen
kiviláglik. „Mester —jelentette egyik napon János az Úrnak-, láttunk valakit,
aki a Te nevedben ördögöt űzött, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem
tartozik közénk” (Mk 9,37). Itt azt figyelhetjük meg, hogy Jánosnak milyen
határozott elképzelései vannak. Közénk tartozik, vagy nem. Fekete vagy fehér.
Nem ismer középutat. Lobogó fiatal szellem. Egy másik jellemző példa, amit
Lukácsnál olvashatunk. Jézus és tanítványai Jeruzsálem felé tartanak egy
szamaritánus falun keresztül. Szállást keresnek, de senki nem ad nekik. Ekkor
János így szól az Úrhoz: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az istennyilát,
hadd elpusztítsa el őket!” (Lk 9,54). Ott helyben kész lett volna a megtorlásra
csak azért, mert az ő szeretett mesterével szemben ellenséges magatartást
tanúsítottak. Micsoda, a szeretetből fakadó meggondolatlan, vak indulat! Nem
véletlen tehát, hogy mint evangélista, a sas jelképet használják rá az
ábrázolásokon, hiszen János apostol stílusa annyira fennkölt és szárnyaló, mint
egy sasé.
Azonban, szilaj vadsága mellett az is igaz, hogy ő volt az egyetlen, aki Jézus
mellett mindvégig ott volt a keresztúton, nem hagyta ott imádott mesterét
életének utolsó óráiban sem. Talán nem véletlen, hogy János az egyetlen, aki
természetes halállal halt meg az apostolok közül. Pál oszlopnak nevezi Jánost
Péterrel, és Jakabbal, akik ott lehettek a színeváltozás hegyén is Krisztussal
kiváltságosként.
Vajon megváltozott az apostol öregkorára? Nem tudhatjuk biztosan, de a szent
hagyomány megőrzött számunkra egy történetet, ami talán sejtetni engedi az agg
János jellemét. Gondolataim zárásaként hagy idézzem ezt.
Egyszer valaki egy eleven fogolymadarat ajándékozott neki, s ő szeretettel
simogatta és becézgette az állatot. Meglátta ezt egyik tanítványa, nevetett
rajta és így szólt a társához: "Nézd csak, az öreg úgy játszik az állattal, mint
egy gyermek!" János akkor odafordult hozzá: „Mit viszel a kezedben fiam?” „Egy
íjat.” „És mit művelsz vele?” — hangzott az újabb kérdés. „Madarakra és vadakra
vadászom vele.” — mondta a tanítvány. „Hogy csinálod?” – kérdezte János. Akkor a
tanítvány megfeszítette az íjat, kis ideig feszesen tartotta, majd ellazította.
János megkérdezte tőle, miért nem tartja állandóan feszesen. Azt felelte rá,
hogy azért, mert elfáradna, s mikor lőnie kellene, nem volna erő a karjában. Az
apostol akkor így tanította: „Látod, így van ez az emberrel is. Nem nézheti
állandóan Istent, hanem néha pihennie is kell. A sas ugyan minden madárnál
magasabban szárnyal, de neki is le kell szállnia a földre. Ha az emberi lélek
kipihente magát új lélekkel tud felemelkedni az égbe.”
Gróf Gábor
Emlékezés gyermekéveim karácsonyára
Már
megint itt a karácsony! Mert jön a karácsony - ünnep — a szeretet ünnepe. Ennek
az ünnepnek mindenki számára üzenete van, az embernek, hogy létezik a szeretet a
hívő embernek, hogy az Isten az embert — gyarlóságai ellenére — szereti. Az
igazi szeretet mindig adni akar a másiknak, hogy az örüljön neki. Az isten adja
a létet és világot, ami a legtöbb az örök boldogságot. Kisgyermekként jött a
földre, hogy őszintén igazán tudjuk szeretni Őt. Tanuljunk Tőle őszintének lenni
— igaz beszéddel igaz szándékkal — boldogságot adni. Amint az egyik karácsonyi
énekünk így szól mindnyájunkhoz: Boldogságot adni másnak nincs hatalma itt, csak
Tenéked Istenem."
A Messiás hozta el nekünk két évezrede azt a magasabb rendű Isteni szeretet,
amely egyedül képes megmelegíteni, az ember szívét. A hívő embernek kétezer év
óta és mert is nagyobb várakozással tölti meg szívét a Kisjézus születésének
ünnepe. Éppen ezért úgy volt ez gyermekkoromban is visszaemlékezéseim néhány
epizódban röviden ismertetem.
A december hava a karácsonyi ünnepekre készülődés jegyében telt el. Az Adventi
időszakban a hitéleti és ehhez kötődő hagyományok, szokások az embereket
egymáshoz közelebb hozták. A falusi életben kialakult csoportok és szervezetek
egy-mást felülmúlva készültek a karácsony méltó megünneplésére. A reggel 6.00
órakor kezdődő roráté miséken, a betlehemes játékban, a szentcsalád járásban, a
kántálásban, az ünnep köszöntésben az éjféli misén, a pásztormisén az ünnephez
illő színdarabban a falu apraja-nagyja buzgósággal és örömmel vett részt . A
több tucatnyi csoport szereplése szinte minden családtagját érintette s így az
ünnephez méltó sikerek érdekében az emberek egymást segítették.
A templomban: A templomi szertartásokon a résztvevők kor és nem szerinti helyei
ki voltak jelölve. A szentélyben a falak melletti padokban csak a községi
vezetők, elöl-járók ülhettek. Az áldoztató rács és padok közötti részben a
leányok, a padok között a menyecskék, a padokban — az idősebb korosztályhoz
tartozók — a férfiak jobbról, a nők balról és értelmiséghez tartozók ülhettek. A
padok mögött álltak azok, akik nem tartották magukat á felsoroltakhoz. A kórus a
kamaszodó és már felnőtt legények, fiatal nősök helye volt. Az iskoláskorú
gyermekek tanítók vezetésével a kismisén, a felnőttek általában a nagymisén
vettek részt. A délutáni litániát nagy általánosságban a felnőtt fiatalok és
szülők látogatták.
A templomban a miséken szinte mindenkinek megvolt a megszokott ülő és állóhelye
s így könnyen megállapítható volt, ha esetleg valaki hiányzott. A rendre a
sekrestyés és templomgazda, a kóruson a kántor ügyelt.
Betlehemezés: A betlehemi pásztorjátékot a kisebbek a nagyobbaktól tanulták meg.
A jelmezes öltözékekről és egyéb kellékek előteremtésé-ben és elkészítésében a
szülők segítetek.
A játék betanulása és begyakorlása valamelyik szülői háznál történt. Az ünnepet
megelőző napokban az összeállt csoportok általában a környezetükben ismerősöknél
mutatták be, de a községben távolabb lakó rokonokhoz is ellátogattak. A
betlehemező fiúkat a családok örömmel fogadták és a játékukat ajándékokkal is
jutalmazták. A módosabb családoknál az alma, dió, süteményen túl még
pénzjutalmat is adtak. A betlehemezés karácsony hetében történt a templomban
bemutatott pásztorjátékkal szentestén fejeződött be.
Kántálás: A XIX. század első felében a falusi családok általában több
gyermekesek voltak. Szenteste jellemző volt, hogy a rokon és ismerős családok
gyermekeikkel együtt énekelve köszöntöttek. A nagyobb leányok és fiúk
csoportokban gyakran harmonika kísérettel dicsőítették a Kisjézuska születésének
nap-ját. Szenteste a faluban az éneklés az öröm és vidámságtól semmihez sem
hasonlítható hangulatot árasztott. Abban az időben még nem volt szükség a kapuk
bezárására, s így minden ház ablaka és bejárati ajtaja elé csend-ben be lehetett
jutni. A kántáló csoport éneke a házban lévőket meghatotta. A faluban a
Szentestét énekléssel köszöntők éjfél előtt elcsendesedtek. Ünneplőbe öltöztek
és mindnyájan az Éjféli Misé-re mentek.
Szentcsalád járás: A karácsony szentestét megelőzően 9 nappal kezdődtek a
Szent-család életét felidéző imádságos esték. A faluban tucatnyi társulat jött
létre, általában az egymáshoz közellakó családokból. Minden este más család
fogadta a Szentcsalád képét hozó imacsoportot. Az esti imákra az édesanyák az
iskoláskorú gyermekiket is elhozták. A Szentcsalád életéről szóló imák és énekek
a házi oltárok előtt történtek. Gondolom, hogy akik ezekben a gyertyák és
petróleum-lámpa fényénél történő ima-esteken részt vettek azok ezt az élményt
örökre a szívükbe zárták. A csoportoknak előénekese és előimádkozója volt aki a
szervezési teendőket is végezte. Az imaesték végén a Szentcsalád befogadásának
jelképeként a résztvevőket süteménnyel és itallal kínálták.
Karácsony ünnepe: A kereszténység legszebb ünnepe az Éjféli Misével
kezdődött. Már gyermekkoromban is megfigyeltem, hogy erre a misére olyanok is
eljöttek, akiket a templomban máskor nem láttam. Az Éjféli Misének hangulata
volt, amit az ember más-kor hasonlóképpen nem tapasztalhatott. A szívből és
lélekből jövő éneklés minden embert áthatott és mosolygóssá formált. Az Éjféli
Mise után reggel 7.00 órakor a pásztormisén és délelőtti miséken is megtelt a
templom. Karácsony napjára volt jellemző, hogy legtöbb ember három szentmisén
vett részt.
A karácsony méltó megünneplése a II. világháború eseménye miatt 1944. évben
elmaradt. Szenteste éjszakáján a megszálló csapatok elözönlötték a községet és a
kijárási tilalom által lakásokba kényszerült embereket már kora hajnalban
ágyúkkal, ébresztették. A házak átvizsgálása után az ellenségnek tartott magyar
katonákat elfogták, az egyik elhagyott házban összegyűjtve elvitték. Az ismerős
katonákat többet már nem láttuk. .
Isten annyira szereti a világot, hogy egyszülött Fiát adta azért, hogy
megszerezze számunkra a világ legnagyobb győzelmét és ajándékát, az örök életet.
Ennél nagyobb ajándékot senki nem tud adni. Mert az örök élet azt jelenti, hogy
soha nincs kiút, van reménység, van világosság. Aki ezt az egész életre kiható
ajándékot elfogadja istentől, annak lesz öröme és boldogsága karácsonykor és
azután is. Ezt az el nem múló örömöt és boldogságot kívánom minden kedves hívő
embernek a 2004. év karácsonyára és a 2005. évi újesztendőre készülve.
Táborhegyi István Kistarcsa, 2004. december
Szent Éj
Kétezer évvel ezelőtt Megállt egy csillag Betlehem fölött. Oly fényesen
ragyogott, Pásztoroknak utat mutatott.
Az emberek nagy várakozására Földre szállt a Mennynek Királya. Hisz az Atya úgy
szerette gyermekit, Egyszülött Fiát küldte el nekik.
Á. nem királyi várba, Egy rongyos istálló jászlába, Hol a pásztorok dicsőséget
zengtek A földre szállt Kisdednek.
Ó áldott teremtőnk, Atyánk! Hálásan köszönjük, hogy gondoltál ránk! Végtelen
szereteted megmutattad Betlehemben, A Szentcsalád tisztelete lett az emberekben.
Hívő néped dicsőít téged, Ám sokan nem fogadták be a kisdedet. Jézus szeretett
ünnepén megfogadjuk, Az Atya szeretetét viszonozni fogjuk.
Hűségesen, békességben tiszteljük az Atyát, Osszuk szét egymás közt kegyes
ajándékát! Szeretni, imádni, ki teremtett minket, a három Isteni személyt, a
Fölséget!
Karácsonyi
népszokások
A
karácsony a téli napforduló ősi ünnepe; nekünk a kereszténységben Jézus Krisztus
földi
születésének emléknapja: az öröm és a békesség, a család és a gyermekség, az
otthon és a szülőföld, az életet adó fény megszületésének ünnepe. A világosság
győzelme a sötétség fölött.
Karácsony vigíliáján (előestjén) lámpagyújtáskor kezdődött a kántálás, gegőzés,
kolindálás - velük egy időben jártak az ostyahordozó gyerekek. Az ostyát
rendszerint a kántor készítette. Jézus képe, vagy jelképe volt rajta, a szoba
közepén a mestergerendára függesztették föl.
A moldvai székely karácsonyi kántáló ének az esztendő két kezdő pontjára utal.
Az egyik karácsony, amikor a teremtő, törvényadó Fény születik, a másik pedig
húsvét, amikor az ő áldozata révén, s ereje által a határ, s az ember lelke is
újjászületik A karácsonyfa a XIX. században polgárházakba érkezett jövevény; e
században fokozatosan terjed el állítása falvainkban; rendszerint almával és
aranyozott dióval ékesítik és a mestergerendáról függ alá.
Horgoson régen koronafát állítottak, amely glédics (gledicia) ágából készült.
Töviseit színes papírral csavarták be, kettőt-hármat összekötöttek, vagy
átfogtak egy negyedikkel. Virágcserépbe ültették, tüskéire almát és aranyozott
diót tűztek.
Országszerte az ünnepi asztal éke a Luca-napkor sarjasztott búza volt, közepén
szentelt gyertyával. A karácsonyi asztal, csakúgy mint a székely kántáló ének, a
kettős évkezdetre utalt. Rendszerint három terítővel takarták le az asztalt,
mindhármat advent csöndjében szőtték és hímezték, a várakozás mágikus
időszakában; középre a lucabúza került, mellé az elmúlt esztendő terményeiből
tettek, az asztal alá búzaszalma került (Napot, Jézust idéző arany, Jézusnak
ágyaztak), s az ekevas. A szalma a születést jelölte, a lucabúza a húsvéti mező,
a gyertya Jézus áldozatát. Karácsony ünnepét betlehemezés, Szentcsalád-járás,
"bő-kovács" játék vezette be az advent fontos tartozékaként. Hegyhátvidéken
napfordulati pásztortáncot jártak a betlehem körül. A Szeged alsóvárosi
templomba a századfordulón még az éjféli misére dudaszóval pásztorok vonultak
be, ketten közülük gidát és bárányt hoztak, s adtak át a miséző papnak, s a
jószágok átadását napfordulati tánc követte, amelyet mindenki járt, s dudaszó
kísért. A betlehemezők az angyalok és Mária is legények voltak általában, de
Mezőkövesden lányok adták elő a játékot. Éjféli misénél beharangozás előtt a
régi ember nem lépett be a templomba, a falu elhalt papja misézett ott a
lelkeknek (az ország számos vidékén a karácsonyi asztalon az elhunyt
hozzátartozók is terítéket kaptak). Kint nézte a pásztorok zajkeltését, az
ostorpattogás, kolompolás látványával és hangjával az ő lelkét tisztította.
Beharangozás után a templomban a legények diót szórtak az oltárhoz tartó pap
elé.
A templomban a lucaszékről ilyenkor láthatták meg a pap szoknyája után kapkodó
ördögöt vagy boszorkányt. Az éjféli mise Úrfelmutatása alatt az istállókat,
amelyekben friss búzaszalmán állt a jószág, égi fény töltötte be.
A kutak, források és a patakok vize egyetlen pillanatra aranyosvízzé változott,
s aki ezt a pillanatot eltalálta, egészséget, szépséget ihatott belőle. Ebben
merítették meg azokat az almákat is, amelyek közül egy-egy a karácsonyi
asztalra, mosdóvízbe (ebből mosakodtak vízkeresztig) és az állatok itatóvizébe
került. Ekkor mutatta meg eredményét advent: Márton, Katalin, András, Borbála,
Miklós , Luca napja andrásoló vagy más jósló cselekménye.
Az éjféli "misevégző" harangozással fejeződött be a napfordulás, a születés
szent időszaka. Miséről hazamenet terítették meg a karácsonyi asztalt.
Abroszának, amely Mária szűzi méhét idézte meg, a termékeny, istenszülő
anyaméhet gyógyító és termésvarázsló ereje volt (egyebek között ebből vetettek
tavaszon és őszön) s erőt kaptak azok a növények (magok) és gazdasági eszközök,
amelyeket az abroszra, illetve az asztal alá tettek.
A karácsonyi asztal, a házi oltár a hálaadás és a könyörgés eszköze volt. A
gazda ekkor, az asztal mellett szegte annyi részre az aranyosvízbe merített
almát, ahányan az asztal körül álltak, a Mindenséggel való együvé tartozás, a
család összetartozásának jeleként. Az asztalra kerülő ételek egészség és
szerencsejósló húsfélék, édesség és gyümölcsök voltak. Mielőtt evéshez láttak, a
gazda a szoba négy sarkát búzaszemekkel szórta meg, de nem hiányozhatott az
étkezésből a fokhagyma, a méz és a dió sem. Vacsora után gondosan összeszedték a
morzsát: gonoszűző, betegséggyógyító és termésvarázsló szerepe jött.
A tüzet reggelig táplálták, némely vidéken öreg fa tuskóját tették rá, a házi
tűz, az ős ilyenkor panaszolta el, ha évközben szemetet tettek bele, vagy nem
kapta meg az ételek "javát". (Régebben étkezés előtt ételből, italból adtak a
tűznek, a régi-régi áldozat emléke maradt fenn e szokásban.)
Kora reggel regősök járták végig az utcákat, és köszöntő gyermekek; aztán
szomszédok, rokonok, komák. Székelyföldön megénekelik egymást a nagycsalád
különvált tagjai, énekes köszöntővel keresik föl az "öreg" házát, s eljön
ilyenkor a nagycsaládból haraggal kiszakadt is szeretteivel.
A regősök csapata általában vízkeresztig járta a falut. Állatbőrbe öltöztek,
láncosbottal, köcsögdudával, dobbal zajongtak, zenéltek, "moccantottak". Egyházi
ünnepi időszakaink közül talán az Ádvent került legtávolabbra eredeti
jelentésétől. Fogyasztói társadalmunkban évről–évre ugyanaz a színjáték
ismétlődik: megtelnek az üzletek, kinőnek a földből a karácsonyi bazárok:
haszonorientált üzleti szellem jellemzi az ünnepek előtti forgatagot. A bőség és
a túlköltekezés időszaka ez. Az egyházi esztendőbe való eredeti beépülése
szerint a karácsony előtti négy hét böjti jellegű, s mint ilyen, teljesen, vagy
legalábbis sok tekintetben szembenáll ádventi gyakorlatunkkal. A böjt a nagy
ünnep igazi tartalmának befogadására való testi–lelki felkészülés — a szokottnál
több elmélkedéssel, imádsággal, az önmérséklet fokozott gyakorlásával. "A
böjtölés a test kívánságainak fegyelmezése révén készségessé teszi a lelket a
fenségeshez való közeledésre" (Aquinói Szt. Tamás). Az egész karácsonyi ünnepkör
dilemmája, hogy mennyire alkalmazkodjunk az általános szokásokhoz, illetve
mennyire tegyük a hangsúlyt ádventnek a fent említett "lelki-készülés"
jellegére.
Csaja János
Itt van a szép karácsony
Itt van a szép karácsony Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi
szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis
Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhítat minden
szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de
énekük csuda szép.
Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska
született!
Dsida Jenő
Karácsonyi
ünnepkör
Január elseje, Szűz Mária Isten Anyja ünnepe. Nyolc nappal azután,
hogy Mária gyermeke megszületett, a körülmetélés rítusa által bekebeleztetett
Isten népébe és Isten akaratának megfelelően a Jézus nevet kapta.
Az újév első napján szeretnénk, ha Mária hitének fénye vezetne be az
Újesztendőbe. Mit jelent ez? Először is különleges fogékonyságot Isten szavának
befogadására. Jézushoz nem egyszerű, édesanyai szeretete kapcsolja, hanem az a
mély hit, hogy Ő a Megváltó édesanyja. Ezért fenntartás nélkül mellette van még
akkor is, mikor egyre jobban jelentkeznek a megpróbáltatások, a szenvedések.
Mária ezeket is hívő bizalommal fogadja el, soha nem gyengül meg a hite, mindig
tudja, hogy itt az Isten Fia emberi életútjáról van szó, szenvedése,
kereszthalála áldozat mindannyiunk bűneiért. Mária hitével küzdjünk meg a
fenyegető veszéllyel. A veszélyek közepette Mária hite, példája legyen egyik
alapja a hit megvallásának gyakorlásában és biztos reményünk nem fog minket
elhagyni nehézségeinkben. Vigyázzunk, ne tűnjön el az emberi méltóság tisztelete
és a szeretetre épülő család eszménye!
Január 25. Szent Pál megtérése. Szent Pál eredeti neve Saul. A mai Törökország
területén, Tarsus nevű városban született. Saul és anyja is farizeus volt. A
zsidók törvényeit Jeruzsálemben tanulmányozta, szüleivel együtt, ő is római
polgárjoggal rendelkezett, ami különleges jogokat és előnyöket jelentett
számára. Saul tanúja volt az első keresztény mártír, István megkövezésének és
halálának. Üldözte a keresztényeket és sokakat vetetett börtönbe. Nem elégedett
meg a Jeruzsálemben élő keresztények üldözésével, hanem külföldön is folytatni
akarta a keresztényüldözést. Damaszkuszba indult, a damaszkuszi úton következett
be a kereszténység történetének leghíresebb megtérése, melynek leírása a
Cselekedetek 9.,22-26. fejezetben találunk meg. Délben hirtelen fény sugározta
körül Sault a mennyből. Majd Jézus Krisztus szavait hallotta. „Saul, Saul, mit
kergetsz engem?” Ez a Krisztust és keresztényeket gyűlölő ember, az élő Isten
jelenlétében megadta magát. Jézus azt mondta neki, menjen be Damaszkuszba és ott
tudtára adatik neki, mitévő legyen. Saul három napig nem látott, nem evett és
nem ivott: Damaszkuszban az Úr elküldött egy Ananiás nevű tanítványt, aki kezeit
Saulra téve, visszaállította annak szeme látását, betöltötte Szentlélekkel és
megkeresztelte. Sault megtérése után Pálként emlegeti a Biblia. Pál ezután
Jézusról kezdett prédikálni a damaszkuszi zsinagógában. A zsidók meg akarták
ölni, de a keresztények éjjel egy kosárban kimentették a város kőfalán kívülre.
Később Jeruzsálembe ment (Gal 1,18). Az ottani tanítványok ismerve
keresztényüldöző múltját, nem bíztak benne, de Barnabás maga mellé vette és
elvitte a az apostolokhoz. Pál, tanítani kezdett Jeruzsálemben. Térítő útjait az
Apostolok cselekedetei írja le és ezek három különálló útra meg egy utolsó-Római
utazásra-oszthatóak. Az Újtestamentum Pál apostol 13 levelét tartalmazza.
Utoljára Rómában tanított Néró császár keresztényüldöztetése idején. A hagyomány
szerint Pált azon a napon fejezték le Rómában, mikor Pétert keresztre
feszítették, ugyanott Kr. u. 68 táján.
Szent Balázs, február 3. Szülővárosában eredetileg orvosi tevékenységet
folytatatott. Jámbor élete révén nem csak a testi, hanem a lelki bajok ápolására
is nagy gondot fordított. Halála után (Szebaste, 316.) Szebaste népe püspökévé
választotta. A keresztényüldözések miatt, hívei unszolására a közeli barlangok
egyikében rejtőzött el. Innen kormányozta nyáját. A hagyomány szerint ezt a
helyet vadállatok őrizték, hogy az őt üldöző katonák, el ne fogják. Az állatokat
végül is befogták, a helytartónak nem sikerült hittagadásra kényszeríteni. Végül
vízbe fojtották, holttestét megcsonkították, lefejezték.
Szent Balázst, mint a torokbajok elleni védőszentet tiszteljük, azon oknál
fogva, hogy rabsága idején az egyik börtönőr fuldokló kisfiát mentette meg a
haláltól. A Balázsáldás liturgikus szokása a XIV. században alakult ki. Két
keresztbe tett gyertyát tart a pap a hívei elé és közben így imádkozik. „Szent
Balázs Püspök és Vértanú közbenjárása szabadítson meg téged az Isten a
torokbajtól és mindem más betegségtől.” Balázs püspök egyaránt volt a test és a
lélek orvosa. Élete és hivatása különös hangsúllyal üzeni a harmadik évezred
emberének: bármifajta betegség gyógyítása elképzelhetetlen a lélek „kezelése”
nélkül. A modern korban több a beteg ember, mint a történelmi időkben. Bajaink
legtöbbje lelki okokra vezethetők vissza. Korunkban a lélek-mérgezés igen „magas
színvonalon” folyik. Legyünk tehát éberek!
Katolikus iskolák
Törvénysértő költségvetési törvénytervezet helyett jogegyenlőséget
kérnek a katolikus iskolák.
Kevesen tudnak és hallottak arról, hogy a 2005. évi költségvetési törvény
tervezete egy diszkriminatív, esélyegyenlőségnek teljesen hátat fordító
rendelkezést tartalmaz, ami kedvezőtlenül érintené az egyházi iskolákat. A
közszolgálati média cinkos módon mélyen elhallgatja azt a tényt, hogy a
közoktatás és egyház-finanszírozási törvény tervezett módosításával a kormány a
jogbiztonság mellett az esélyegyenlőséget, a hatályos törvényeket és a
Vatikánnal kötött nemzetközi szerződést is felrúgja, amikor az egyházi iskolákba
járó gyermekeket 2005. január elsejétől a költségvetési törvényben megállapított
normatívák bizonyos köréből kizárja és az előző évektől eltérően az
önkormányzati fenntartásúakkal azonos szintű egyházi kiegészítő támogatást sem
biztosítja. Ezzel az egyházi iskolák diákjait másodrendű állam-polgárrá
degradálja. A költségvetési törvény tanév közben, 2005 január elsejétől
megváltoztatná ugyanis az egyházi iskolák kiegészítő támogatásának számítási
módszerét is, így azok együttesen mintegy 20 %-kal kevesebb támogatást kapnának
2005-ben, mint az ugyancsak alulfinanszírozott önkormányzati intézmények. E
költségvetési törvény Országgyűlés elé beterjesztett tervezetével kapcsolatban
eddig már háromszor tárgyaltak egyházi képviselők a szakminisztérium
illetékeseivel, de sajnos eddig eredménytelenül. A Magyar Bálint vezette
SZDSZ-es oktatási tárca részéről azt közölték, nekik nem az egyezkedés a
feladatuk, hanem a tájékoztatás. De hol maradt a mindig oly büszkén hirdetett
esélyegyenlőség, antidiszkrimináció és tolerancia, ami napjainkban egyre inkább
divatos politikai kifejezéssé degradálódott üres tartalma miatt? Miért ér
kevesebbet az egyházi' iskolába járó gyermek, mint önkormányzati iskolába járó
társa? Vagy talán a liberális minisztérium a kettős mérce elvét alkalmazza az
igazságosság helyett?
De miről is van szó konkrétan? Az egyházi iskola akkor sem kapja meg az óvodai
és általános iskolai kiegészítő támogatást, ha az iskola megfelel a
létszámelőírásoknak. Ezzel az egyházi iskolába járó gyermek - iskolatípustól
függően - 18-44 ezer forinttal kevesebb támogatást kap, mint az állami iskolába
járó társa. Ha azonban például egy kistelepülésről egy másik település egyházi
iskolájába jár ez a gyermek, akkor még a bejáró normatívát is megvonják tőle,
így a gimnazista további 9800 Ft, az általános iskolai tanuló pedig 25 ezer Ft
normatívát esik el. Az egyházi iskolákban egy tanulóra jutó normatív állami
támogatás a fentiek szerint összesen 43-69 ezer Ft-tal kevesebb, mint egy
önkormányzati intézményben. Emellett a tervezet szerint csökken az egyházi
kiegészítő támogatás összege is. Az oktatásban minden gyermek után van egy
normatíva, a költségvetési törvény-ben megtervezett normatíva mindössze az
oktatási kiadások mintegy 55-60 %-át fedezi, a kiadások további 40-45 %-át az
önkormányzatok a költségvetésből átengedett személyi jövedelem-adóból és egyéb
adóbevételekből fedezik. Mivel az egyházi intézmények szolgáltatásait is az
adófizető polgárok veszik igénybe, ezért az egyházi iskolák kiegészítő
támogatása. nem könyöradomány, hanem a nekik járó jogos rész az állami
költségvetésből. A hatályos törvények, alkotmánybírósági határozatok és a
Vatikáni Megállapodás szerint az egyházi kiegészítő támogatás biztosította azt,
hogy az egyházi iskolákba járó diák ne kerüljön hátrányos helyzetbe, hanem ezt a
kiegészítést az állami költségvetésből megkapja.
A katolikus iskolákba járó gyermekek jelentős része nagycsaládból származik vagy
hátrányos szociális körülmények között él. Míg az önkormányzati intézményekben
szociális helyzetük miatt a diákok 18,5 %-a szorul rá a. kedvezményes
étkeztetésre és az iskolai tankönyvtámogatásra, addig az egyházi iskolákban ez
az arány 44 %.
Nagy a veszélye, hogy az egyházi intézmények támogatásának megvonásával a
kormány. ellehetetleníti az egyházi iskolák és más egyházi intézmények
működését, esetleg intézményei bezárására kényszerítve az egyházakat, ezzel az
állampolgárok szabad intézményválasztásának lehetőségét és az egyenlő
bánásmódhoz való alkotmányos jogát is korlátozza. Az egyházi iskolák és egyéb
egyházi intézmények - az önkormányzati intézményekhez hasonlóan - mindenki
számára hozzáférhető közszolgálati tevékenységet végeznek, emellett a családi és
társadalmi közösséget építő és megőrző értékeket közvetítenek. Másokért és
önmagunkért való felelősségre, a személy és a tulajdon tiszteletére nevelnek,
amire a mai, sok tekintetben értékvesztett korban rend-kívül nagy szükség van.
„Ha a kormánypártok keresztül erőltetik az egyház-finanszírozási tör-vényt a
parlamenten, a katolikus egy-ház az Alkotmánybírósághoz fordul, ugyanis az
egyházi iskolákban tanító pedagógusok, a gyerekek és szüleik másodrendű
állampolgárrá degradálódnak” — mondta Veres András püspök, a Magyar Katolikus
Püspöki Konferencia titkára. „Ok nem akarnak előnyöket, csupán az egyenlő
finanszírozásért küzdenek” mondta végül a püspöki kar titkára.
Nagyon fontos, hogy tájékoztassuk egymást és támogassunk minden olyan fórumot,
öntevékeny - polgári kezdeményezést, amelyeken felhívjuk a figyelmet a tervezett
döntés következményeiről. Az emberek nem
ismerik pontosan a tervezett diszkriminatív javaslatot és így nem is tudják
megítélni, milyen kedvezőtlen hatásuk lehetnek azoknak. Nem szabad engednünk, és
tiltakoznunk kell az ilyen ellen, szolidaritásra kell ösztönözzön minket az
egyházi intézmények támogatásában, és az Egyház hivatásának az előremozdításában
(oktatás, szegények felkarolása, közösségeink és a vallásos élet, ül.
középületeink védelme).
Egy ilyen civil kezdeményezést szervezett a „Budai Margitosok Baráti Köre”, akik
2004. december 14-én békés demonstrációra hívták mind-azokat, akik aggódnak az
egyházi iskolák és a magyar közoktatás jövőjéért! A békés demonstrációt
Buda-pesten az Oktatási Minisztérium előtt tartották. _
Molnár Szabolcs
A 2004-es siroki hittanos tábor sikerén felbuzdulva, 2005 nyarán is szeretnénk
hittanosainknak egyhetes közös táborozást szervezni.
A helyszínt Veszprém megyében, Kolontáron foglaltuk le. A település Veszprémtől
36 km-re Devecser mellett található. A szállás teljes összkomfort, 6 szoba és a
padlástér, összesen 56 fő befogadására alkalmas. Az utazás a jelentkezők
létszámától függ: ha 45 gyerek jelentkezik, akkor a Volán által, csak a mi
részünkre, egy plusz járatként indított busszal utaznánk, ha a létszám 45 fő
alatti, akkor vonattal.
Az étkezést a már bevált módszer szerint oldanánk meg, a reggelit mi
készítenénk, az ebédet étterem-ben fogyasztanánk, a vacsorát szintén a
szálláshely jól felszerelt konyháján önellátással biztosítanánk. Tervezett
programok:
Városnézés Veszprémben, Herenden,
Kirándulás a Somló-hegyre, a kápolnához és várromhoz, Szentkútra
Sümegi vár, püspöki palota, és ferences kolostor megtekintése,
Missziós lelki nap,
Kirándulás Balatonedericsre, az Afrika Múzeumba.
Sok foci, játék. Közös imádkozás, éneklés.
A részvételi díj: kb. 12.000,-Ft/fő, az áremelések még befolyásolhatják az
összeget. A tábor ideje: 2005. július 11-től, 2005. július 16-ig hétfőtől,
szombatig.
Szeretettel várunk minden hittanos gyereket, 8 éves kortól.
Csicsiriné Fogd Krisztina
Az 1. Korintusi levél 13. fejezetének karácsonyi változata
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal
díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint
díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes
ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de
a családom felé nincs bennem elég szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi dalokat éneklek,
és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem
szeretet, mindez mit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel,
ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus
nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos, az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi
porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás
érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel
ajándékozza meg éppen azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.
Ismeretlen szerző
TÚRMEZEI ERZSÉBET: Harmadik
Valamit kérnek tőled Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, Mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd, Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért egyet kellene. De tested, véred lázad.
Majd máskor! — nyugtat meg az ész És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang ezt súgja megint: Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérleli: Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a szeretet.
Ó, ha a harmadik
Egyszer 'első lehetne,
És diktálhatna, vonhatna, vihetne! Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De szíved békességről dalolna, S míg elveszítenéd,
Bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra! Mert az a szeretet.
Kedves Olvasóink!
Minden Kedves Olvasónknak kegyelemmel teljes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
az új évre
pedig A jó Isten áldásával kísért BOLDOG ÚJ ÉVET kíván az Egyházközség
Vezetősége
A Plébánia közösségi termében az Ifjúsági Klub Vezetősége 2004. december 19-én
délután 3 órától Karácsony estét tartott.
A negyven gyermek és harminc felnőtt
rövid kis karácsonyi műsornak örülhettek.
A gyerekek különböző játékokkal
(pingpong, asztali foci, társasjátékok) szórakoztak.
A felnőttek által hozott
süteménnyel megkínálták egymást. A szolid hangulatú Karácsony este hét óráig
tartott.
Kiadja Római Katolikus Egyházközség Kistarcsa
Felelős szerkesztő: Somlai József plébános
Készült: Czövek-Wíndberger
nyomda