IV. évfolyam 1. szám 2005. március 26.

KISTARCSA

Tartalom:

A feltámadt Krisztus üzenete

Gyümölcsoltó Boldogasszony

JÉZUS - Emberfia, Istenfia

Pünkösd az Anyaszentegyház születésnapja

A házasság egy férfi és egy nő szent életszövetsége

Családvédelmi Charta 2005.

Egyházi iskolák

Az Úr napja

A liturgia „nyelve”

A lelkiismeret, mint jótevő erő

Események az új plébánián

Az összeszedettség titka

Kolontári hittanos tábor 2005.

 

A feltámadt Krisztus üzenete
Húsvét ünnepén a feltámadt Krisztus üzen az embereknek. Tegyük fel a kérdést: kiknek üzent a feltámadt Krisztus?.
A buzgó asszonyok kapták Krisztus első üzenetét. Jeruzsálemben még aludtak az emberek. Ok hajnalban siettek Krisztus sírjához és vitték a drága kenetet. Lelküket nehéz gyász borította, mint a nagy sírkő, Jézus sírjánál. De íme... már messziről jól kivehető, a kő nincs a sziklasír bejáratánál. Benéznek, a sír üres. Fehér ruhás személy köszönti őket: „Ne féljetek... Jézust keresitek,... nincs itt, feltámadt, amint megmondotta.” A feltámadt Krisztus első üzenete az asszonyoknak szólt, akik a halott Krisztust akarták szolgálni. Az Úr a legkisebb szolgálatot sem hagyja jutalom nélkül. Azzal jutalmazza őket, hogy ők kapják az első értesítést Krisztus feltámadásáról.
Krisztus hálás lesz nekem, ha az élő testét gondozom, akár a magam életében, akár mások életében. Azok életében akikben a bűn Krisztus képét rombadöntötte, de az én szavam és példám visszavezeti Istenhez. Krisztus hálás lesz az én legkisebb apostolkodásomért is.
Szent Péter kapta a feltámadt Krisztus második üzenetét. Márk (16.6.) így írja le Péternek szóló üzenetét: „Menjetek mondjátok meg tanít-ványaimnak és Péternek, hogy előttük megyek Galileába.” Hol érte Pétert a húsvét hajnala? Valószínű megtört lélekkel üldögélt apostoltársaival együtt egy elzárt szobában. Lelkét nyomasztotta a háromszori tagadása. Jánost a haldokló Jézus utolsó tekintete. A többi apostol fülébe talán még most is zeng a lázadó tömeg: „Keresztre véle” kiáltása. De íme zörgetnek, asszonyok kiáltanak: Péter jöjj ki, a feltámadt Úr köszönt téged. Hallod, téged, aki megtagadtad őt, de megbántad, megsirattad botlásodat. Most már nem emlékszik bukásodra és köszönt téged. A feltámadt Krisztus nekem is üzen, ha visszafordulok Hozzá. Bátorít, vígasztal régi életem elkövetett bűneim felől.
Mária Magdolna kapta húsvét harmadik üzenetét a megbocsátó Krisztustól. Mária Magdolna fájdalmasan zokog Krisztus üres sírja mellett. „Elvitték az uramat, és nem tudom hová tették őt.” Ekkor megjelenik mögötte Jézus, de Magdolna nem ismeri meg. Jézus kérdezi tőle: „Mit sírsz, kit keresel?” Magdolna azt hiszi, hogy a kertész beszél és így felel: „Uram ha te vitted el Őt, mondd meg nekem hová tetted?” Erre az Úr megszólal a régi ismerős hangon: „Mária.” Mi minden villámlott fel Magdolna lelkében ebben a pillanatban és boldogan felkiáltott: „Mester!” Talán eszébe jutottak Krisztus ezen szavai: „Egy kis idő és megláttok engem.” Talán arra gondolt, most jött el Krisztus országának beteljesülése. Jézus helyes mederbe irányítja gondolatait. „Ne illess engem, mert még nem mentem föl Atyámhoz.” Mária Magdolna boldogan számolt be ezen eseményekről az apostoloknak.
Krisztus ellen lázadók kapják a negyedik üzenetet. Figyelmeztetés, üzenet azoknak, akik továbbra is ellenségei akarnak maradni. Nagyszombatról húsvétra virradó éjszaka van. Egész Jeruzsálem alszik. Al-szik Pilátus, aki gyáván kiszolgáltatta az Urat. Boldog nyugalommal alszanak a választott nép főpapjai. Végre elintéztük ezt a kellemetlen prófétát, most csend lesz az országban. Alszik a fellázított nép, mely Krisztus vérét kívánta. De íme halálsápadt római katonák keresik a főpapot. A halott Krisztus nincs, visszatért sírjából. A hír villámcsapásként hat. Azonnal tenni kell valamit. Hazudni nagyokat, a nép úgyis elhiszi. Mondjátok: amíg aludtunk az apostolok ellopták a holttestet. Azóta is hányszor találkozunk népámító hazug vezetőkkel. Hazudj a népnek Krisztusról, Egyházról, vallásról, úgyis elhiszik. Az első nagypéntek óta hányszor kiáltozta a fanatikus tömeg Krisztus Egyháza felé: keresztre véle, feszítsd meg őt! Es Krisztus Egyháza járta a Kálvária útját. Első nagypéntek napjától hányszor tértek nyugalomra Krisztus ellenségei: végre ezt is elintéztük. Es Húsvét hajnala mégis mindig fölvirradt. A föltámadt Krisztus üzen ellenségeinek: térjetek meg, vagy idő előtt elmúlik életetek.
5. Végül Krisztus üzen híveinek. Húsvét este van. Az apostolok az utolsó vacsora termében szomorkodnak. Péter és János voltak a sírnál, az üres volt. Az asszonyok sok mindent beszélnek. Es íme Jézus megjelenik, szól: „Békesség veletek, én vagyok ne féljetek.” Mintha ezt mondaná: vége legyen a félelemnek, látjátok legyőztem a halált. Az Úr jól ismerte az emberi lelket. Tudta, hogy békére szomjazik. De a bűn és a béke kizárják egymást. A bűnös léleknek nem lehet öröme, békéje. Az emberi lélek az Isten lehelete, mely nem lehet boldog, nyugodt ha elveszíti Istenhez való hasonlóságát. A keresztény lélek kell, hogy ne csupán húsvétkor, de máskor is béküljön ki Istenével.
Krisztus feltámadása alapvető központi tétele a kereszténységnek. A föltámadt Krisztus kétezer év óta küldi üzenetét. Halljuk meg mi is ezt az üzenetet.
Somlai József, plébános.
 

Vissza a tartalomhoz

Gyümölcsoltó Boldogasszony Március 25.
Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, és Ő méhébe fogadá Szentlélektől Szent Fiát.
Szűz Mária megkülönböztetett vallásos tisztelete a katolikus és a görögkeleti egyházakban. Mária tisztelet nem azonos fokú Isten imádásával, de több a szentek tiszteleténél. A Mária- kultusz legkezdetibb nyomai már a II. század kereszténységében fellelhetőek. A korai keresztény írók Máriát, mint Isten anyját magasztalják. A IV. századtól kezdve Mária tiszteletére templomokat is emeltek. Mária istenanyaságának a kultusza legkezdetibb időktől párosult a szüzesség kultuszával. Az első Mária- ünnep, a „Mindig szűz szent Istenszülő” ünnepe az V. században keletkezett. Ebből fejlődött ki kb. a VII. századra a ma is megült március 25-i „Annuntiatio” (magyar nevén: Gyümölcsoltó Boldogasszony) ünnepe, amelynek tárgya Mária szűzi foganása és istenanyasága.
Gyümölcsoltó Boldogasszony, amelyet Magyarországon már régóta március 25-én ünnepelnek, függetlenül attól, hogy X. Pius pápa 1911-ben törölte a kötelező ünnepek sorából. A nap szép elnevezése a Debreceni-kódexben fordul elő először, míg a XVI. században az Érdy-kódexben: "Asszonyunk, szűz Mária szeplőtelen foganatja" - meghatározás szerepel. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Országszerte máig általános szokás, hogy ezen az ünnepen kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.
Szűz Mária gondolkodás nélkül, teljesen átadva önmagát Istennek „igent” mondott az Úr hívására, választ adva arra a kérdésre:
„Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ő: a Magasságbeliek Fia. Az úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem lesz vége. "
Teljes hittel és gondolattal mondhatjuk, hogy Máriát példaként tekintjük. Lehet, hogy a mai világban nem sok fiatal lány vállalná mindazt, amit ő vállalt. Olyan embertől (angyaltól) hallotta e szavakat, akit nem ismert. Ki lenne az, aki ma hinne még a társának is? Lenne-e olyan ember, aki vállalná; és Isten találna-e a mai világban alkalmas fiatal lányt erre az óriási feladatra, Isten fiának Anyjának lenni?
Könyves Beáta
 

Vissza a tartalomhoz

JÉZUS - Emberfia, Istenfia
Nemcsak Pál apostol, Újtestamentumi szerzők, hanem más szerzők is szoros kapcsolatba hozzák Jézust Istennel, bár világosan láthatják kettőjük közötti különbség lényegét, azt is felismerik, hogy Jézus földi személye által Isten akarata teljesült be a világban.
Azzal a felismeréssel, hogy Isten cselekszik Krisztus által, mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék a teljesség, és hogy Ő általa békéltessen meg mindent, Magának békességet szerezvén Krisztus keresztjének vére áltál. Ő általa mindent, ami csak van akár a földön, akár a mennyben. Ezt olyan emberről írták, aki köztünk élt és Jézusnak neveztek, s akit bűnözőként feszítettek keresztre. Miért: az Evangéliumot részben ezért írták, hogy ezt a kérdést megválaszolják. Jézus földi életút-ját, utolsó napjait és halálát beszélik el (Passió).
Jézus közbenjáró szerepének köztudata abból eredeztethető, hogy Ő maga Istent Atyjának nevezte, valamint, hogy Őt Isten ajándékozta a világnak és Általa hat. Jézus ennek szemléltetését számtalan beszédében példázta, hogy Isten áthatja a földi élete és Ő Isten országában való életét, készíti elő. Arról is beszélt, hogy Isten országa a jelenben gyökerezik, és a jövőben teljesedik ki. Jézus tanítása és élete szerinti királyság, az emberektől magatartásuk forradalmi változását köve-teli és mindenkit, különösen a szükséget szenvedőket Isten gyermekeiként fogadja. Isten országról nemcsak beszélt, hanem cselekedeteivel is bizonyította. Betegeket gyógyított és bűnbocsánatot nyújtott azoknak. Akik Istentől és embertársaiktól eltávolodtak. Jézus azt hangoztatta, hogy szavai ereje nem tőle, hanem ma-gától Istentől valók. Nem tartotta különleges csodáknak a tetteit, - sem angyalnak, sem prófétának, sem megváltónak nem tartotta magát – Önmagát egész egyszerűen ember fiaként azonosította. Ez drámai új tanítás volt.
Jézus cselekedeteire a korabeli hatóságok is felfigyeltek. Jézus ezért ragaszkodott ahhoz, hogy Jeruzsálembe menje. Mint azt az Evangéliumból is ismerjük, az Emberfiának szenvednie kell, (Máté 16,21) azt is hozzáteszi, ahhoz, hogy ez megtörténhessen, muszáj Jeruzsálembe mennie.
Jeruzsálembe a vitás és perbe fogott ügyekben csak a legfőbb ha-tóság dönthetett. Jézus korában ez a főpap volt.
Mikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, előbb vallási tételek, és hit-elemek felől kérdezte ki a főpap. A vád igen súlyos volt ellene, hiszen Mózes törvényei szerint, aki vitás esetben nem fogadja el a főpap illetékességét, azt meg kell ölni. Mikor Jézust azzal vádolták, hogy a templom lerombolásával fenyegetőzött, Jézus nem szólt. A királyságáról és az ehhez való szerepéről szóló tanítása fenyegetést jelenthetett a templom elöljáróira nézve, vagy az egyéni tanítást azzal igazolná, hogy próféta, akihez Isten közvetlenül szól. Erről is kérdezték, de Jézus erre sem válaszolt, ezért adták át a rómaiaknak, hogy a halálos ítéletet vég-re hajtsák.
A kereszt bizonyságot tett Jézus tanításáról miszerint Ő az Ember-fia, aki mint bárki más halandó. Jézust elítélik Jézusnak a templom fennhatóságát el' nem ismerő csendes tagadása miatt, a Mózes könyvében foglalt törvény értelmében kellett meghalnia. Nem volt szükség további bizonyításra, mikor Jézus megerősítette a fő-papnak, hogy Ő „Krisztus az Istennek fia” bár nem abban az értelemben, ahogy a főpap értette – hanem az „embernek Fia' értelmében.
A keresztre feszített Krisztus utol-só mondataként ezt kiáltotta „Én istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” A keresztre feszített Krisztust sziklasírba temették, amelyet római katonákkal őriztették.
A keresztre feszítés utáni harmadik napon azonban a tanítványai – először két nő, akik a kínszenvedésben is mellette maradtak – meggyőződhettek arról, hogy Jézus él. A történtek láttán összezavarodtak, mert Jézust látták szenvedni, meghalni és mégis ugyan-olyan bizonysággal győződhettek meg arról, hogy fizikai valóságában feltámadt. Az esemény annyi-ra váratlanul érte azokat, hogy először fel sem ismerték, nem hitték, hogy ez igaz lehet. Aki megjelent nekik a feltámadott Jézus volt, de már nem teljesen emberi testben. Ez volt az első lépés az örök élet birodalmába, ahová Jézus őket invitálta és másokat is hívott. Ezért nevezte Pál a keresztényeket olyanoknak, akik már meghaltak: „mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
Kistarcsa, 2005. március Táborhegyi István
 

Vissza a tartalomhoz

Pünkösd az Anyaszentegyház születésnapja

Az ószövetség idején aratási ünnep és a Sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is tehát mozgó ünnep a Niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta. Keresztény tartalmáról Szent Lukács tudósít az Apostolok cselekedetei második fejezetében. Itt a Jézus Krisztus által megígért Szentlélek eljöveteléről van szó, aki szél-zúgás és lángnyelvek alakjában jelenik meg az apostoloknak. Erő tölti el őket a magasságból, nyilvánosan tanúságot tesznek Jézusról, és megkeresztelnek háromezer embert. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az egyház történelme, így a pünkösdöt az Anyaszentegyház születésnapjaként tartjuk számon.
Jóllehet, az ünnep első, ránk maradt írásos említése csak a II. századból való, egészen bizonyos, hogy ünneplése olyan régi, mint maga az egyház. A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szél-zúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a tüzes nyelvek jelképezésére égő kócot, rózsákat és ostyát hullattak a magasból, néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban.
A május 10-e és június 13-a között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló azon ősi európai szokásainak és hitvilágának továbbélésére, amelyek a különböző népszokásokban még napjainkban is élnek
A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások: az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi király-választás, a lányok, legények, kisfiúk és kisleányok falufeljáró köszöntése. A pünkösdhöz fűződő legrégebbi szokás a pünkösdi királyválasztás.
A pünkösdi királyt — akit versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bothúzással választottak ki - egy évig a legények vezetője, bírája volt, hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre. A legények engedelmességgel tartoztak neki. (Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt.)
Érdekesség, hogy a "pünkösdi király" jelentését mennyire komolyan kell venni: Ferenc József ki-egyezés után történő megkoronázása eredetileg pont Pünkösdhétfőre esett volna. Egy élelmes szervező azonban felfigyelt az időpont jelentőségére és attól tartva, nehogy a király uralkodása is csak "pünkösdi királyság" legyen, pár nappal elhalasztották a jeles eseményt.
Pünkösdkor jól tudták a régiek, meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Pünkösd napjára minden felébred.
A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játék-ra, társaságra szükség van most is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember szeretetét, a természet tiszteletét és az Istenkeresést hirdetik, csupa olyat, amiben megkapaszkodhatunk, és amik által továbbléphetünk majd Pünkösdvasárnap és hétfő után a keddek és szerdák hétköznapjaiban.
Kistárcsa, 2005. március Csaja János

Vissza a tartalomhoz

 


Az e l s ő á l d o z á s r a készülő gyermekek Szüleinek szülői értekezletet tartunk április 3-án, Húsvét utáni vasárnap a fél 11-es szentmise után. Kérem a Kedves Szülőket, hogy elsőáldozásra készülő gyermekeikkel együtt erre a szentmisére eljönni szíveskedjenek. Az elsőáldozásra való felkészítést szeretnénk megbeszélni.
A második szülői értekezlet elsőáldozás előtt egy héttel május 15-én, Pünkösdvasárnap a fél 11-es ünnepi szentmise után lesz. Kérem a Kedves Szülőket, hogy elsőáldozásra készülő gyermekeikkel együtt Pünkösdvasárnap a fél 11-es szentmisére eljönni szíveskedjenek. Az elsőáldozási tudnivalókat szeretnénk a Kedves Szülőkkel megbeszélni.
Az elsőáldozás május 22-én a fél 11-es szentmisén lesz.


A házasság egy férfi és egy nő szent életszövetsége

Napjainkban az egynemű kapcsolatok szinte divattá, árucikké válnak a médiában és a hétköznapokban. Ezen felül egyre többször hangzik el az a követelés, hogy a homoszexuálisok kapcsolatát is házasságként ismerje el az állam. Nagyon veszélyes, ha e témakör társadalmi elfogadottsága és jogi megítélése kizárólag a homoszexuálisok álláspont ját tükrözi. Nem szimmetrikus az a folyamat, mely egyre nagyobb nyomással igyekszik a házasság intézményét megnyitni a melegek előtt. Ez főleg a családok és a fiatalkorúak érdekeit, így a nemzeti közösség érdekeit sérti. A melegek házasságának bevezetése helytelenül egyoldalú és mély társadalmi sebeket ejtő lépés lenne. Szükséges, hogy a homoszexualitás társadalmi negatívumairól is szó essék. Csak ekkor kaphatunk ugyanis objektív képet.

A házasságnak továbbra is egy férfi és egy nő kapcsolatának kell maradnia, így sem a melegek házassága, sem a közös örökbefogadás nem engedélyezhető. Mindez összhangban van az általános erkölcsi normákkal. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) gondozásában készült el a
Családvédelmi Charta 2005 című dokumentum, mely egyértelműen fejti ki a fentieket.

Vissza a tartalomhoz

 

Családvédelmi Charta 2005.

Napjainkban számos irányból támadják a család intézményét. Egyes csoportok megpróbálják megrendíteni anyagi és morális alapját, igyekeznek nevetségessé tenni a hagyományos családmodellben gondolkodókat. Hisszük és valljuk, hogy az egészséges társadalom alapja és legfontosabb közössége csak a család lehet. Egészséges családok nélkül nincs egészséges nemzet, nincs egészséges Európa.
Az egy férfi és egy nő szövetségére épített, az abba születendő gyermekekkel kiegészült családot kezdi ki — a jogvédelem mögé bújva — a homoszexualitás egyre terjedő propagálása, pontosabban az egyneműek kapcsolatát kihívóan hirdető mozgalmak. A melegek bizonyos csoportjai igyekeznek összemosni a természetes férfi és női szerepeket, valamint követelik a homoszexuális kapcsolat házasságként való elismerését. A már szinte divattá váló homoszexuális életforma észrevétlenül változtatja a férfiakat nőiessé, a nőket pedig férfiassá. E jelenség tehát messze túlmutat a tulajdonképpeni homoszexuálisok körén. A családban betöltött szerepeket ássa alá, és ezáltal rombolja a családot. A társadalom számára látható melegek nagy többsége módfelett magamutogató, célja a feltűnés, a tetszelgés, melyhez eszközül használja saját homoszexualitását.
Visszautasítjuk azt az álláspontot, hogy a családoknak a homoszexualitástól való védelme korszerűtlen maradiság, és a meleg házasságok bevezetése a modern, haladó társadalmi felfogás. Határozott álláspontunk szerint e kérdés kapcsán nem a múlt és a jövő, hanem értékek, a közösség érdekei ütköznek az önérdekkel.
A közjót szem előtt tartva nem fogadható el a homoszexuálisok házassága. A józan ész és az állam joga nem igazolhat olyan törvényt, amely ellentétes a természetes morális törvénnyel. Az állam nem mondhat le arról a kötelességéről, hogy védelmezze a köz java és a köz erkölcse számára alapvetően jó intézményt: a házasságot. A melegek házasságának törvényes elismerésével, amely egyfajta társadalmi modellé válna, leértékelődne a házasság intézménye és megváltoztatná az alapvető morális értékek iránti érzéket.
Magyarország demográfiai mélyponton van. Egyre kevesebb családban egyre kevesebb gyermek születik rohamosan fogy a nemzet. Az állam nem teheti meg, hogy a nagyarányú népességfogyás mellett olyan együttélési formát támogasson a házassággal egyenértékűként, melyből gyermek nem születhet.
Az azonos neműek párkapcsolata nem tölt be az állam által védendő társadalmi funkciót és értéket, nincs képessége az emberi faj fenntartására, semmi sem indokolja tehát annak törvény szerinti elismerését. Kérjük az államtól a nyilvános homoszexualitás korlátok között tartását. Nem teheti ki az állam veszélyeknek a társadalmat, és nem állíthat a fiatalok elé helytelen példát a házassággal és a szexualitással kapcsolatban! Nem adhat többletjogot a homoszexuálisoknak!

Figyelemmel tehát a természet törvényeire és a közjó hosszú távú elősegítésére, elkötelezzük magunkat amellett, hogy az Alkotmány 15. § nevesítse, miszerint a házasság egy férfi és egy nő tartós életközössége. Törvényi szintű rögzítését kérjük továbbá a melegek alkalmatlanságának az örökbefogadási és a mesterséges megtermékenyítési eljárásokban.
Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség
 

A vatikáni sajtóiroda nemrég közzétette annak a dokumentumnak a szövegét, amelyet Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa hitelesített. A dokumentum szerint a homoszexuális házasságok károsan befolyásolják az emberi társadalom helyes irányú fejlődését. A Vatikán mindig is szentnek tartotta a házasság intézményét. Ilyen értelemben az egyneműek egybekelését olyan jelenségnek tekinti, amely aláássa az emberiség közös örökségét képező alapértékeket. Az együttélésnek ez a fajtája a hagyományos családdal ellentétben nem képes biztosítani az emberi faj szaporodását és fennmaradását — olvasható az állásfoglalásban. A homoszexuális kapcsolatok ellentétben állanak a természetes erkölcsi törvénnyel, a homoszexuális aktus ugyanis kizárja a fogantatást, az élet ajándékát. A dokumentum ugyanakkor nem ítéli el a homoszexuális hajlamú személyeket, akiket a Katolikus Egyháznak „tisztelettel, megértéssel és tapintattal” kell fogadnia. E személyeknek azonban önmegtartóztatást kell tanúsítaniuk. Semmi nem indokolja, hogy a jogrendszer különleges figyelmet szenteljen az együttlét ilyen, erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan formájának — véli az állásfoglalás, amely elutasítja, hogy az egyneműek együttélését a házastársi kötelékkel egyenrangú szintre emeljék, s hogy a homoszexuális párok gyermekeket adoptáljanak. A felhívás emlékezteti a katolikus politikusokat, hogy súlyos erkölcstelenséget követnek el, ha szavazatukkal támogatják a homoszexuális családok engedélyezését előirányzó törvényeket.
Molnár Szabolcs
 

Vissza a tartalomhoz

Egyházi iskolák

Az 1948-as államosítás után több mint negyven év telt el, amikor a magyarországi rendszerváltozással lehetőség kínálkozott a gödöllői egyházi iskolák újraindítására.
1993-ban kezdte meg működését a Szent Imre Katolikus Általános Iskola.
Alsó tagozaton iskolaotthonos formában, osztályonként két tanító foglalkozik a gyerekekkel. Órarendben tanulják a hittant és osztályzatot is kapnak róla.
Fontos célkitűzése az iskolának a hit elmélyítése. Minden nap áhítattal kezdődik a tanítás. Kéthavonta kerül sor közös osztálymisékre a Kastély Kápolnában, ilyenkor a gyerekek írják a könyörgéseket, ők olvasnak fel. Szerdánként az iskolában reggel szentmise van.
Az egyházi ünnepekre különböző előadásokkal készülnek és ezzel örvendeztetik meg szüleiket és az egyházközség híveit.
Az iskolába felvételt nyerni vizsga útján lehet, mivel sokan szeretnének itt tanulni.
A negyedik osztályosok fele felvételt nyer a Premontrei Gimnáziumba. Igen sokan hatodik osztályban felvételiznek hat osztályos gimnáziumokba sikerrel.
Nagyon komoly felkészítő munka folyik és az iskola igen büszke a továbbtanuló diákokra.
1992 őszén hosszú kényszerszünet után elkezdődhetett a Premontrei Szent Norbert Gimnázium tanéve. Az iskolában van négy osztályos és nyolc osztályos képzés.
Igen nagy népszerűségnek örvend a gimnázium, hiszen négy-ötszörös a túljelentkezés.
A gyerekek szeretnek ide járni, bár szigorúak a követelmények, de hamar felveszik ezt a tempót. Sok délutáni programmal kovácsolják össze a közösséget.
Az itt végzett gyermekek 95%-át felveszik különböző egyetemekre.
A 2004/2005-ös tanévben indult az első nulladik évfolyam. Itt a gyerekek első sorban nyelvet és informatikát tanulnak. Következő évben leteszik a középfokú nyelvvizsgát és az ECDL vizsga is a kezükben lesz.
2005/2006-ős tanévben az országban elsőként beindul egy egyházzenei szakközépiskolai tagozat.
A keresztény iskolák jellemzője legegyszerűbben megfogalmazva: keresztény világszemléletű emberek vannak itt együtt. Olyan családokból jönnek ide a gyerekek ahol a kereszténység mindennapi része a családok életének.
Az iskolák célja elsősorban a gyermekek lelki és emberi nevelése.
Méhes Pál

Vissza a tartalomhoz

 

Az Úr napja

Mit is ünnepelünk vasárnap, az Úr napján? II. János Pál pápa DIES DOMINI kezdetű apostoli levele pontos választ ad erre, s figyelmeztet is, hogy ez a nap a munkától való megpihenés, az öröm, Isten imádásának napja legyen.
„-AZ ÚR NAPJA -ahogy a vasárnapot az apostoli időktől kezdve nevezték - az Egyház története folyamán mindig kiváltságos figyelmet élvezett, mert szoros összefüggésben áll a keresztény misztérium lényegi magvával. A vasárnap ugyanis az idő heti ritmusában Krisztus föltámadása napjára emlékeztet. A hét húsvétja, amikor megünnepeljük Krisztus győzelmét a bűn és halál fölött, az első teremtés beteljesedését Őbenne és "az új teremtés" kezdetét. A világ első napjának imádással és hálával telt felidézése, ugyanakkor tevékenyen reménykedő elővételezése az "utolsó napnak", amelyen Krisztus újra eljön dicsőségben és újjá fog alkotni mindent……. Amikor azonban a vasárnap elveszíti eredeti értelmét és pusztán egyszerű "hétvége" lesz, az ember sajnos olyan szűk horizontba zárul, hogy többé már nem képes látni az "eget". Bármennyire felöltözik tehát az ünnepre, belsőleg képtelenné válik az "ünneplésre". Krisztus tanítványai ezért nem téveszthetik össze a vasárnap ünneplését - melynek az Úr napja valóságos ünneplésének kell lennie - a "hétvégével", ami csak a pihenés és a kirándulás ideje. Komoly lelki érettségre van szükségünk, ami segíti a keresztényeket abban, hogy teljes összhangban a hit ajándékával "önmaguk" legyenek, s mindig készen arra, hogy számot adjanak a bennük lévő reményről.”
Azt, hogy hogyan ünnepeljük meg az Úr napját, a II. Vatikáni Zsinat Konstitúció a Szent Liturgiáról szóló okmánya írja elő pontosan. Istennel való kapcsolatunkat nemcsak szavakkal, hanem magatartásunkkal, mozdulatainkkal is kifejezzük.
A liturgiában mindennek megvan a maga értelme, semmi sem „véletlen”. Minden testtartás egy külső jel, ami a bensőnket és hozzáállásunkat fejezi ki. Amikor a gesztusok, testtartások, sőt az éneklés jelentőségéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, a legfontosabbat: mégpedig azt, hogy ezek mind az Egyház imáihoz tartoznak, és ami az Egyház imája, az Jézus imája. A liturgikus ima mindig az Egyházért és az Egyházzal végzett ima, amit valóban közösen „mondunk”, nem csak közösségben. Ezért kell ismernünk a liturgiában használatos szimbólumokat, cselekményeket, gesztusokat, mozdulatokat, ismernünk kell a liturgia „nyelvét”, csak így tudunk teljes lélekkel bekapcsolódni az Úr dicsőítésébe. Ezekben és ezek által is imádkozunk: még az is ima, amikor sorban állunk az áldozáshoz – éppen ezért időben induljunk el, szép rendezett kettes sorban, egészen az áldoztató lépcsőig, ne várjuk meg, amíg a celebráns elindul a tabernákulumtól, szentáldozás után, pedig kifordulva, a sor mellett menjünk a helyünkre, és ne a két sor között középen – Isten elé járulásunkat, lelki nyitottságunkat és befogadókészségünket fejezi ki. Az egész zarándoknép együtt megy, nem egyenként.
Az alábbiakban sorra vesszük a legalapvetőbb liturgikus szabályokat, felhasználva a fent említett írásokat, valamint a MKPK Országos Hitoktatási Bizottsága által jóváhagyott hittankönyveket.

A liturgia „nyelve”

Térdhajtás

Egyenlő az elismeréssel, elfogadással és imádással. Az Úr előtti tiszteletadás jele. Térdet hajtunk Isten előtt, aki jelen van az Eukarisztiában. Azért is fontos ezt tudnunk, mert a helytelen szokások félrevezethetnek minket. Mostanában gyakran mondjuk mindenre, amit kedvelünk, vagy nagyon szeretünk, hogy „imádjuk”. Ha valóban imádjuk, akkor térdet is hajtanánk előtte? Például: A kedvenc filmünk előtt? A barátunk előtt? Egy finom étel előtt? A csoki fagyi előtt? Ezt azért talán mégsem. Ha pedig nem hajtanánk térdet, akkor nem is igazán „imádjuk”, és ha nem igazán imádjuk, akkor miért mondjuk mégis azt? Amikor azután Istennek mondjuk, hogy „imádunk Téged”, addigra ezt a szép és méltó kifejezést már kiüresítettük azzal, hogy mi magunk nem vesszük komolyan.
Mikor illik térdet hajtani? Az Oltáriszentség előtt, illetve amikor bejövünk a templomba, vagy kimegyünk a templomból. Jobb térdünket hajtjuk meg, egyenes felsőtesttel. Ne hajtsunk térdet menet közben. A szenteltvíztartónál nem hajtunk térdet, csak – kezünket a szenteltvízbe mártva – keresztet vetünk. A pad mellett, ahová leülni szándékozunk, térdet hajtunk az Oltáriszentség felé, de nem vetünk keresztet. A keresztvetés és térdhajtás együtt helytelen gyakorlat. Szintén ilyen rossz szokás, talán nem is a mi hibánkból ered, hanem hagyományként örököltük, hogy szentáldozás után, ahogy magunkhoz vettük Jézust, a tabernákulum előtt térdet hajtunk. Nem ugyanaz az Úr van velünk? A térdhajtással azt fejezzük ki, hogy nem hisszük, hogy most éppen bennünk van Jézus Krisztus.

 

Térdelés

Alázatot fejez ki. A térdelés nagyon szép és különleges testtartás, amivel mi keresztények csak Isten előtt hódolunk. Az emberi gesztusok közül ez fejezi ki legtökéletesebben azt a tényt, hogy Isten nálunk sokkal nagyobb, jobb, tökéletesebb, és mi Őt akarjuk szolgálni, mert az Ő akaratában bízhatunk, és elfogadjuk, hogy Ő életünk Istene és nincs más Isten rajta kívül.
Mikor térdelünk? Az átváltoztatás alatt, és az úrfelmutatáskor, majd az áldozás előtt, amikor arra készülünk, hogy Jézust, Isten Fiát, aki jelen van a szentostyában, magunkhoz vesszük. Mindig egyenes testtartással, nyugodtan térdelünk, nem ülünk rá a sarkunkra.
 

Keresztvetés, kereszttel megjelölés
Arra emlékeztet, hogy Jézus irántunk való szeretetből meghalt a kereszten, és hogy mi is képesek vagyunk áldozatot hozni érte, és magunkra venni mindennapi keresztünket. Ezenkívül jelzi, hogy valami nagyon fontos történik, számunkra létfontosságú: a mise kezdetén, az evangélium hirdetése előtt, az átváltoztatáskor, és áldáskor a szentmise végén.
 

Ülés

A szentmisében az ülés nem pihenést jelent, hanem azt, hogy sehová sem sietünk, van időnk Jézusra. A meghallgatás iránti készségünket fejezi ki – azt, hogy befogadjuk, amit hallunk, és akarunk rajta gondolkodni, elmélkedni, illetve tanulni belőle.
Mikor van ennek a benső magatartásnak a megfelelő ideje?
Az olvasmányok és az azokat követő ének alatt. Ilyenkor arról hallunk, azon elmélkedünk, hogy mit jelent Isten népe tagjának lenni, az Egyház tagjának lenni; hogyan kell eszerint gondolkodnunk, cselekednünk. A homília alatt, mert a homília célja az olvasmányok magyarázata. Az adományok elkészítése alatt, miközben saját életünket adjuk át az Atyának Jézussal együtt. Áldozás után, amikor Jézust már magunkhoz vettük, imádjuk Őt, és vele beszélgetünk.

Állás

Az állás sok mindent fejezhet ki, ha ezt tesszük, azzal mindig van valamilyen szándékunk, célunk. Az állás kifejezi:
- A tiszteletet, akkor állunk föl, ha magasabb rangú személy jelenlétében vagyunk. Felállásunkkal elismerjük, hogy valaki nagyobb, fontosabb, mint mi. Őskeresztény testvéreink az egész szentmisét állva ünnepelték.
- A készségünket a figyelemre, arra, hogy a másik szavát komolyan vesszük, tiszteletben tartjuk; azt akarjuk, hogy minden aszerint történjen. Éberek vagyunk, és készen állunk a szolgálatra.
- Engedelmességünket, hogy nem csak elismerjük a másik magasabb rangját, hanem elfogadjuk irányítását is, és aszerint élünk.
- Az egységet, és azt, hogy mi mind egyenrangúak vagyunk egymással. Minden azonos testtartás végső soron a hívők közösségének összetartását és egységét is kifejezi.

Összetett kezek

Szolgálatra való készséget, összeszedettséget fejeznek ki. Jelzi, hogy egy nagyobb és erősebb szeretetben bízunk, mint a mienk. Elismerjük, hogy Ő Istenünk, hogy nem tudunk nélküle élni, és minden odaadásunkkal Hozzá fordulunk. Tenyerünket összetesszük, az ujjak felfelé néznek, az így összetett kezek azt jelképezik, hogy imádságunk felszáll Istenhez. Amikor a Szűzanya megjelenik valahol, kezeit ő is imára kulcsolva tartja, ezzel is Istenre mutat.

Kézfogás

Megbocsátást, barátságot, egységet jelez. A szentmisében a szentáldozás előtt fogunk kezet egymással, amikor a pap ezt mondja: „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” Jobb kezünket nyújtjuk kézfogásra, padszomszédunk szemébe nézünk, és e szavakkal köszöntjük egymást: „Béke veled!”

Kitárt karok

A pap imádkozás alatt kitárt keze jelzi a nyitottságot, befogadókészséget és a közbenjáró imát. Mózes is így imádkozott a népéért az Ószövetségben, hogy Isten megmentse őket a kígyók marásától.
A kitárt karok Jézus Krisztus kereszten széttárt karjára is emlékeztetnek – ha hasonlítani akarunk az Úrra, az áldozatra is készen kell állnunk.

Kézrátétel

Átváltoztatáskor a celebráns Istentől ráruházott erejét és hatalmát jeleníti meg. Az átváltoztatás isteni hatalom által történik. A fölszentelt pap szenteléskor Jézus erejéből és hatalmából részesült , ezt a hatalmat az adományok fölé tett kezeivel gyakorolja.

Ének

Nekünk, katolikus keresztényeknek, a legtökéletesebb ima a szentmise, amit nem egyedül imádkozzuk, hanem közösen. A résztvevő emberek gondolatai sokszínűek. Nehéz a szentmisét közösen átimádkozni, ha mindenki a saját gondolataival foglalkozik. Természetesen így is imádkozhatunk, de akkor nem egy az imánk, hanem sokféle. A szentmise szövege tökéletes, ami hiányzik belőle, az a mi részvételünk. Hogyan vehetünk részt? Úgy, hogy mi is figyelünk a szentmise szövegére, odatesszük szívünket, mi is együtt énekelünk a többiekkel. Az ének nem csak egy szép gesztus az ünnepléskor, hanem az ünnep egyik lényeges része. Így jelentjük ki, hogy én is hiszek mindabban, amiben a körülöttem lévő hívők is. Ez tehát a közös éneklés értelme. Számít-e, hogy valakinek nincs jó hangja? Nem! Istennek kedves mindenkinek a hangja. Fontos, hogy mindenki tehetsége szerint bekapcsolódjon. Akinek nem adatott meg a szép énekhang talentuma, az úgysem törekszik vezető énekesnek.

Áldás

A pap a szentmise végén a keresztények jelével és Isten erejével küld, hogy képesek legyünk hűségesen szolgálni. Nem csak magunkért élünk a Földön, hanem azért is, hogy másokat szolgáljunk. Küldetésünk van. A záró áldás nem csak nekünk szól – hiszen mi már azzal áldásban részesültünk, hogy áldozhattunk – hanem rajtunk keresztül azoknak, akiknek elvisszük. Ez az áldás egyben küldetés is. „Menjetek békességben, és szolgáljátok Istent szeretetben!” Most nekünk kell elvinni az otthonunkba, a munkahelyünkre, az iskolába mindazt, amit együtt megünnepeltünk. Bocsássuk meg egymás vétkeit, ahogy az Atya megbocsátotta a mi vétkeinket!
Ezzel a pap megcsókolja az oltárt, mert az oltár mindig Jézust jelképezi. Mi pedig vállaljuk küldetésünket, és keressük az alkalmat, hogy a világba vihessük a szentmise titkait.
A szentmise véget ért, a te küldetésed pedig elkezdődik.
Istennek legyen hála!
Csicsiriné Fogd Krisztina (2005.03.16)
 

Vissza a tartalomhoz

A lelkiismeret, mint jótevő erő

A II. Vatikáni zsinat szerint a lelkiismeret az egyén legrejtettebb magva és az a szentély, ahol egyedül van Istennel, akinek szava felhangzik a lélek mélyén. A lelkiismeret jelzi a felelősséget és a kötelességet, a félelmet és a reményt. A Lelkiismeret nem többletteher, ellenkezőleg, az ember szabadságának erkölcsi személyiségének legmélyebb alapja.
A lelkiismeretről szóló minden ismeretünk végső tanulsága ez: a lelkiismeret ereje, Isten ereje, a lelkiismeret szava, Isten szava. Gonosz tette nyomán minden ember hallja magában Isten szavát. Erről írja Pál apostol: „Ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” A lelkiismeret Isten szavának hangadó eszköze. A lelkiismeret nevelni való és ugyanakkor elvesztegethető képesség. Figyelnünk kell rá, hogy helyes legyen és ne téves. Törekedjünk a helyes önismeretre! Sokat segíthet ebben a lelkiatya vagy a gyóntató. A jól nevelt lelki-ismeret egyenes és igazmondó. A lelkiismeretes nevelés biztosítja az emberi szív szabadságát és megteremti annak békéjét. A lelkiismeret, ha jót teszünk jutalmaz, ha rosszat, vádol. „Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelki-ismeret legyen az Isten és az emberek előtt mindenkor.” (ApCsel 24.16)
Albert Schweizer hallgatott a lelkiismeretére és a lelki parancs szerint keresztény módon segítette az evangéliumban említett „legkisebbeket”. Tudatlan és beteg embertársait gyógyította Afrikában. Fontos helyzetben az embereket olykor ellenállhatatlan erő irányítja, a feltétlen lelki parancs. Eredetét nem tudjuk bizonyítani, mert ez misztérium. Teréz anya tevékenységének is ez volt az alapja, hogy feltétlen parancsnak vette az evangélium elvét, hogy ha valaki segít az éhezőn és szomjazón, ha vígasztal vagy gyógyít egy beteget, magányost vagy kitaszítottat, mint-ha a szenvedő Jézuson segítene. Teréz anya és rend-társai mindenkor a nehéz utcai szolgálatok után, mindig vidámak és nyugodtak voltak, hiszen lelkiismeretük parancsát követték. Bizonyára, látjuk Pál apostol mondását, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra válik.
Isten nem csak kinyilatkoztatott törvényen közli akaratát, hanem minden emberbe, így a pogányokba is . beleoltotta a természetes erkölcsi törvény ismeretét. Ez alapján minden ember képes felismerni a jót (de ez nem azt jelenti, hogy mindig fel is ismeri). A természetes erkölcsi törvény, mindenki számára kötelező, a helyes irányt mutatja. Mindebből az látszik, hogy a lelkiismeret végeredményben értelmünk ítélete a cselekedeteink felett, hiszen értelmünk tud mér-legelni, jóváhagyni vagy elítélni döntéseket. A lelki-ismeret, annak valósága, hogy Isten mindig jelen van számunkra, tehát nem térhetünk ki utasításai elöl. Jézus mondja: „Ügyeljetek, hogy a jót, ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rá-tok a mennyi Atyátoknál.” (Máté 6.1)
A lelkiismeretet azért lehet nevelni, mert tanulással elmélyíthetjük tudásunkat, így értelmünkkel később felismerhetünk olyan igazságokat is, amelyet korábban nem, értelmünk ugyanis az igazságra irányul. Viszont akaratunk képes a felismert igazság ellenében dönteni, ezért cselekedhetünk a lelkiismeretünk ítélete ellenére.
Akaratunk ugyanis nem az igazságra, hanem a jóra irányul.
2005. március 14. Korbély Gézáné
 

Vissza a tartalomhoz

 

Az Úrnapi körmenet május 29-én, vasárnap a fél 11-es szentmise után lesz. ahol az elsőáldozók
virágszirmot szoktak szórnak.

A nyári hónapokban, - június, július és augusztus hónapokban, - a kistarcsai templomban vasárnapokon a fél 11-es szentmisék elmaradnak.
A nagytarcsai katolikus templomban a nyári hónapok miserendjét a következő időpontokra terveztük.
Június 12., 26., fél 11-kor. Július 10., 24., fél 11-kor. Augusztus 14., 28., fél 11-kor.
 

 

Események az új plébánián

Az első csoport, amely az új plébánia felszentelése óta annak közösségi termében tartja összejöveteleit, a MÉCS Családközösség. Immár másfél éve minden hónap második szombatján gyűlünk össze, és este nyolctól kb. tízig 1-1 meghatározott témáról beszélgetve csiszolgatjuk a lelki és családi életünket.
Tavaly november végére sikerült kialakítani egy játéktermet is, ahova azóta a felsőtagozatos és annál idősebb ifjúságot várjuk vasárnap délutánonként. Az ifjúsági klub számára hosszabb időre kölcsön kaptunk egy pingpongasztalt, egy csocsót és beszereztünk néhány társasjátékot is. A klubfoglalkozások általában úgy zajlanak, hogy az első részben kötetlenül lehet játszani a játékszerekkel, majd összeülünk a közösségi teremben és ott közös játék és éneklés következik. Ezenkívül alkalmi jelleggel kézműveskedést is szoktunk tartani, ahol szalvétatechnikát vagy agyagozást tanulhatnak a gyerekek. A végén közös imádsággal zárjuk az együttlétet. A felügyeletet felváltva látja el néhány házaspár, de időnként a hitoktatók és egy énekkaros pár is besegít.
Az ifjúsági klub karácsonyi ünnepségére meghívtuk a szülőket is, és jó hangulatban töltöttük együtt a délutánt. Volt agyagozás, pingpongverseny, családi vetélkedő, majd a gyerekek színvonalas műsorral kedveskedtek a többieknek. József atya jóvoltából minden gyerek 1-1 ajándékcsomagot is hazavihetett.
Sok családból a kisebb gyerekek az Oratóriumi foglalkozásra, a nagyobbak az ifjúsági klubba, a szülők pedig a MÉCS közösségbe járnak, ezért és a farsangi időszak rövidsége miatt is, az idén közös farsangot szerveztünk a három csoport családjai részére. A gyerekek szinte kivétel nélkül beöltöztek szebbnél szebb és ötletesebbnél ötletesebb jelmezekbe, úgyhogy a zsűrinek igen nehéz dolga volt eldönteni, kinek is ítélje az első díjat. Itt is volt családi vetélkedő, amelynek végén az elért pontokért tombolákat lehetett „venni”. A tombolán azokat a tárgyakat sorsoltuk ki, amelyeket Plébános atyánk és a családok ajánlottak fel. Nagyon sok értékes ajándék gyűlt így össze, köszönet érte. Külön köszönjük a vacsorára feltálalt frissensült grillcsirkét, és a tombola fődíjára felajánlott finom tortát. Az estet táncház is színesítette, melynek vezetését a Pannónia egyik táncosa vállalta, és jól meg is táncoltatta a családok apraját-nagyját.
Új színfoltként kezdtük el a filmvetítéseket, szintén a közösségi teremben. A projektorral gyöngyvászonra vetített kép mozihoz hasonló élményt tud nyújtani. Elsőként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és az általuk pártfogolt gyermekek megható történetét bemutató dokumentumfilmet néztük meg. Páratlan élménnyel gazdagodott, aki ezen részt vett. Most Húsvét előtt, pedig a Máté evangéliumát szó szerint feldolgozó, több mint négyórás filmet vetítettük két egymást követő vasárnapra elosztva. A film befejező része a szenvedéstörténettel méltó koronája lehetett a húsvéti lelki felkészülésnek.
Terveink szerint havi rendszerességgel szeretnénk további vallásos témájú, vagy valamilyen módon a valláshoz kapcsolódó filmeket levetíteni. 1-1 ilyen film megtekintése alkalmas lehet a lelkünk épülését szolgálni, érdemes rászánni azt a két órát havonta. Jöjjünk el bátran, a terem elég nagy, és sajnos eddig még mindig volt jó pár üres ülőhely.
Vannak tehát programok, melyek az új plébánia nélkül nehezen vagy egyáltalán nem lennének. És vannak önzetlen emberek, akik szívesen áldozzák idejüket és munkájukat, és segítenek a szervezésben vagy a lebonyolításban. Nagyon köszönjük József atyának, hogy pártolja és támogatja a kezdeményezéseinket. Hálás szívvel köszönjük továbbá mindenkinek, aki munkájával, tanácsaival, adományaival hozzájárult az eddigi programok sikeréhez. Továbbra is szívesen fogadunk minden jó szándékú felajánlást.
A bemutatott csoportok, közösségek nyitottak, szeretettel várunk mindenkit, aki szívesen csatlakozna, részt venne az összejöveteleken.
Csicsiri Ferenc 2005. március
 

Vissza a tartalomhoz

Föltámadott
Latrok között, a gyászos, csonka péntek, Hasad kárpitja a mogorva égnek,
Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa
Már messze, régen elmaradt utána. Kín és halál csak kusza, kurta álom, És élni, élni jó e szép világon.
Mögötte áldott harminchárom éve, Előtte: az őröm mély messzesége.
És negyven napra, hogy az égbe tartott
Úgy hívták, vonták még a földi partok. Oly idegenül tündökölt a menny még S oly szédítőnek tűnt a végtelenség. Folyton lenézett, búcsút mondva halkan És fájó szívvel szállt a szűz magasban. S a ragyogó azúron át a lelke
A Genezáret kékségét kereste.
Juhász Gyula

 

Az összeszedettség titka

Szapienciusz atyát arról faggatták a tanítványok, hogy mi az igazi összeszedettség titka.
- Az első szabály az, hogy megszabaduljunk rendetlen vágyainktól, és semmi más kívánságunk ne legyen, csak Isten, akihez imádkozunk. Ha Őrá vágyunk könnyű lesz teljes figyelemmel Hozzá imádkozni.
- Ezt szeretnénk elérni teljes szívünkkel, atyánk! De nincs esetleg valami egyszerű módszer, amit addig gyakorolhatnánk, míg a tökéletességnek erre a fokára eljutunk?
- Ha egyszerű gyakorlatot akartok, akkor kövessetek engem — válaszolta az atya. — Tudjátok, amikor én állok, akkor tényleg állok. Ha megyek, akkor tényleg megyek. Ha ülök, akkor tényleg ülök, he eszem tényleg eszem, ha beszélek, akkor tényleg beszélek...
Erre a tanítványok egyike megint félbeszakította:
- De hát ebben nincsen semmi nehézség, mi is hasonlóképpen teszünk! Azt szeretnénk tudni, hogy az összeszedettségnek mi a titka!
- Ha megyek, tényleg megyek, ha állok, tényleg állok....
A fiatalok újra ezt mondták:
- Mi is így cselekszünk!
Szapienciusz atya erre ezt válaszolta:
- Bizony nem. Ha ti imádkoztok, már közben azon jár az eszetek, mit csináltok majd utána. Ha ültök, már álltok, ha álltok, már szaladtok, ha szaladtok, gyakran túlrohantok a célon....
 

Vissza a tartalomhoz

Kolontári hittanos tábor 2005.

Egyházközségünk idén nyáron is szervez tábort hittanos gyermekeinknek, 2005. július 11-től, július 16-ig. A szállás a kolontári volt kántorházban lesz, az utazást busszal tervezzük, az étkezést önellátással, valamint, napi előfizetéssel szeretnénk megoldani.
Tervezett kirándulásaink célpontjai: a sümegi vár, a püspöki palota, a ferences kolostor, az ajkai üveggyár, a devecseri Eszterházy kastély, a Balatonendericsen található Afrika Múzeum. A napi programok kínálatában igazán sokféle foglalkozás szerepel: a szentmise, elcsendesedés és imádság mellett, erdei túra, számháború, akadályverseny, kézműves-foglalkozás, kincskeresés, fürdés, foci, reggeli torna, éneklés a tábortűz körül, és a záró esten a tábori "Ki mit tud?".
A sok-sok program mellett mégis ami a legfontosabb, az Don Bosco nevelési módszerének alkalmazása a gyakorlatban, amit dallal, játékkal, vidámsággal, imával, sok beszélgetéssel, humorral, a gyerekek iránti türelemmel és szeretettel szeretnénk megvalósítani. Példánkkal szeretnénk megmutatni, hogy Jézus követése, a keresztény szeretetközösségben élés, a másik elfogadása, benne Jézus arcának felfedezése nem olyan dolgok, melyeket az ember kamaszkorban "kinő" és elhagy. Bízunk benne, hogy idén is sikerül felejthetetlen élményt szerezni a táborlakóknak, testi-lelki növekedésükben támogatást nyújtanunk. Várunk tehát minden gyermeket 8 éves kortól, akik nem rettennek vissza attól, hogy ennek a szeretetközösségnek egy hétig tagjaivá váljanak, és a közösségért végzett munkától sem riadnak vissza.
A várható részvételi díj 12.000,-Ft/fő, amely az utazást, szállást, étkezést, valamint a programok költségeit tartalmazza.
Találkozunk a júniusi megbeszélésen, melyre szeretettel várjuk a leendő táborlakókat egy kis ismerkedésre, valamint a szülőket, hogy a tábor végleges programját ismertethessük.

Csicsiriné Fogd Krisztina

 

 

Kiadja Római Katolikus Egyházközség  Kistarcsa
Felelős szerkesztő: Somlai József plébános
Készült: Czövek-Wíndberger nyomda

Vissza a tartalomhoz