IV. évfolyam 5. szám 2005. december 24.
KISTARCSA
Hogyan keresztelkedett meg Jézus
Szent Balázs püspök és vértanú
Nekünk kell a karácsony!
Az emberiség történetének kimagasló eseménye Jézus Krisztus születése. Kétezer
évvel ezelőtt a Római Birodalom előkészítette, megadta a természetes alapot,
lehetőséget a Megváltó eljöveteléhez. A jó Isten alkalmasnak találta az időt,
hogy lehajoljon az emberekhez, elküldje Szent Fiát. A karácsony tehát nem a
pogány társadalom ünnepe, nem egy csillagszórós, felszínes, mulatozás ünnepe,
hanem az Istent kereső ember legmélyebb vágyainak beteljesedése. Mi a Gyermek
Jézusban meglátjuk az Isten Fiát, a Megváltót, aki az örök életünket akarja
biztosítani. Az isteni Gyermek eljövetele örömmel tölt el bennünket.
Egy nálunk sokkal gazdagabb országban közvélemény kutatást tartottak arról,
megmaradjon-e a karácsony ünnepnek. Négy százaléka az ünnep eltörlését akarta.
Ha kevesen is, de mégis a karácsony ellen döntöttek. Mért? Mert kihűlt a szívük
magukkal, családjukkal, környezetükkel szemben. Nekik a hagyományos ajándékozás
sem kell, a pogány eszem-iszom se kell, semmi külsőség, ami emlékeztetne Jézus
születésére. Mélységes szakadék a négy százalék és köztünk. Mi nem a kihűlt
szívűek táborához tartozunk. Mi adjuk magunknak Jézus tanítását, szentségeit,
családunknak a hit fáklyáját. Elismeréssel gondolunk azokra, akik karácsonykor
is észreveszik a szegényeket, segítő jóságukkal mosolyt fakasztanak ajkukra.
A négy százalék mért szavazott a karácsony ellen? Mert félnek a szeretet
ünnepétől. Kihűlt, megfagyott szívű emberek, nem tudnak szeretet gyakorolni. A
világi életben is van ajándékozás. Náluk nincs, mert nincs bennük szeretet.
Legtöbbnek van pénzük, tudnának ajándékot venni, de nincs hozzá érzékük. Egy
idős, egy beteg, rászorulónak nem ad ajándékot, mert távol áll tőle a szeretet
gondolata. Kihűlt szívű emberek félnek a szeretet ünnepétől.
Az örömhírt hozó angyal nem hiába mondta a bátorító figyelmeztetést: ne
féljetek, nagy örömet hirdetek nektek. Sajnos az emberiségnek minden időben
volt, van és lesz félelemre oka. Fél az ember a betegségtől, a gazdasági
élettől, a háborútól, a természeti katasztrófáktól. Jézustól azonban soha nem
kell félni. Jézus senkit sem akar elnyomni, kizsákmányolni, tönkretenni. Jézus
az emberiség életében csak a jót, a nemeset, a szépet adta. Akik Jézus nyomdokai
járnak, azoknak mindig szép a karácsonyuk.
A holdra szállt Amstrong mondta: „A felszín finom és poros. Könnyen fel tudom
szedni a cipőm orrával. Finom rétegben tapad a cipőm talpához, oldalához, mint a
faszénpor. Alig egy ujjnyit süllyedek le. Jó látható lábnyomokat hagyok a finom
homokszemek között. Ezek a lábnyomok, mivel a holdon nincs szél és víz, egy
millió évig is megmaradnak.
A földön nem uralkodik kozmikus csend. Lábunk nyomát, életünk emlékeit hamar
belepi a feledés pora. Az Úr Jézus lábnyoma olyan mélyen benyomódott földünk
életébe, hogy nem lehet eltüntetni. Történelem évszázadai, sőt mondhatjuk
évezredei nem tudták Jézus lábnyomát eltüntetni az emberiség életéből. Pedig
sokan ezt akarták. Jézus elleni történelmi vihar elindult Jeruzsálemből, amikor
az apostolokat üldözték. Folytatódott a római császárok idejében. Az Egyház
ellen benső viharok is voltak. A hamis tanítók akarták gyengíteni Jézus
tanítását. Majd jött a barbár népek támadása. Őket az Egyház megtérítette, Jézus
tanításával. Folytatódott az iszlám, a tatár, a török kegyetlenségekkel, majd
jöttek a modern idők tévtanai. Minden erőlködés hiábavaló volt. Jézus lábnyomát
semmiféle vihar nem tudta eltüntetni az emberiség életéből.
Karácsony lényege ebben mutatkozik meg. Minden tiktakozás ellenére Jézus itt
maradt köztünk tanításával, Szent Testével, szellemével, lelkületével. A
karácsony csillogásában ezt kell látnunk.
Somlai József plébános
István
diakónus vértanúságát Szent Lukács örökítette meg az Egyház számára az Apostolok
Cselekedeteiben.
István a hét diakónus egyike, akiket az apostolok azért választottak, hogy
hirdessék az Evangéliumot, és magukkal vigyék egész Júdeába. A hét diakónus
közül Lukács kiemeli Istvánt, „ezt a hittel és szentlélekkel eltelt férfit",
mint igazi keresztényt.
Isten nagyobb mértékben tette őt kegyelme eszközévé, mint a másik hatot, ezért
művelt csodákat és jeleket a nép körében. Emellett a bölcsesség ajándékából is
bőségesebben részesült, ennek köszönhetően hirdette oly nagy erővel Isten
igéjét.
Miként Jézust, Istvánt is főtanács elé állították, és ez a jogi hatóság
folytatta le a pert. Ugyanazokkal a vádakkal léptek föl ellene, mint Jézus
ellen: Embereket fogadtak föl, hogy állítsák: „Hallottuk, hogy káromló szavakkal
illette Mózest és az Istent! Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény
ellen beszélt."
Istvánon beteljesedik Krisztus ígérete: „Amikor majd a zsinagógákba vagy a
hatóságok és a hatalmasságok elé hurcolnak titeket, ne gondolkodjatok rajta,
hogyan védekezzetek, és mit mondjatok, mert a szentlélek abban az órában
megtanít benneteket rá, hogy mit kell mondanotok.
István a főtanács előtt először halkan, az igaza tudatában lévő ember
nyugalmával beszélt, ám egyszer csak villámot vetett a tekintete és mint a
vihar, úgy csapott le a főtanács tagjaira. Szavaitól zűrzavar támadt:
a főtanács tagjai fölugráltak a helyüktől, és dühük jeléül fogukat vicsorították
feléje.
Amikor István elmondta látomását, tovább nem fékezték magukat: a főpap
megszaggatta a ruháját, a többiek ordítva befogták a fülüket, hogy ne hallják a
„káromlást". Ezzel a pernek vége is szakadt, hiszen a hallott káromlás után nem
volt szükség többé tanúkra. A káromlás büntetése a megkövezés volt.
A főpap talán még megkísérelte, hogy a formaság kedvéért ítéletet hirdessen, de
az általános kavarodásban erre már senki nem figyelt oda. Mintha eszüket
vesztették volna az emberek, rárohantak Istvánra. és hangos kiabálás közepette
tuszkolták-vonszolták ki a teremből, ki a városon kívülre, hogy ott halljon meg.
Végig vitték Jeruzsálem utcáin a Damaszkuszi-kapu felé, hogy ott hajtsák végre a
megkövezést.
-De hát mi rosszat tett" - kérdezgették néhányan félénken, akik látták Istvánt a
fékevesztett tömeg gyűrűjében.
A tömeg azonban nem gondolkodott, csak ordított és tolongott az áldozat körül.
Elérvén a kapuhoz, gúnyos kiáltások közepette kitaszították, hogy fusson az
életéért, ha tud.
István azonban nem futott el a kövek elől. Hanem amikor hullani kezdtek rá a
kövek, ő térden állva így könyörgött: Uram, ne ródd föl nekik bűnül!” - és e
szavakkal elszenderült.
Kérünk Istenünk add, hogy követhessük azt akit tisztelünk és megtanuljuk
ellenségeinket is szeretni, mert Szent István diakónus vértanúságát ünnepeljük,
aki a gyilkosaiért is tudott imádkozni!
Méhes Zsuzsa
Szent István diakónus, az első vértanú ünnepére
Feltetszett a napnak Ragyogó sugára A szent Istvánoknak Régen várt napjára.
Áldott legyen az Úr, Ki virrasztott mára A szent Istvánoknak Rég várt hajnalára.
Aki megengedte, Fényes hajnalára, Hogy jussál életed boldog órájára.
Végre pedig mennybe, Örök üdvösségre, Vegyen fel az angyal A fényes egekbe.
(Vasas Samu és Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek című kötetéből)
A Szent Család ünnepe
A szentírás részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség
szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Az ószövetségi olvasmány Jézus
Sirák Fia könyvéből, a Tízparancs egyikére, a szülők tiszteletére hívja fel a
figyelmet. Elsősorban arra a helyzetre gondol, amikor a szülők életük delelőjén
túl szembenéznek erejük fogyatkozásával, vezető helyüket a már felnőtté vált
gyermekek foglalják el a család élén. Az idősödő szülők megértő tisztelete sok
bajtól óvja meg a családi közösséget.
A szentlecke, Szent Pál Kolosszeiekhez írt leveléből, a szeretet erős keresztény
követelményével közelíti meg a közösségi élet, így a család ideális képét,
szemben a mindennapok felmerülő problémáival.
Az evangélium ismerős jelenete, a tizenkét éves Jézus a templomban, elsősorban
nem a családi értékeket tartja szem előtt. Lényegi mondanivalója krisztológiai
jellegű: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom! (Lk 2,49),
vagyis arra mutat rá, hogy a tizenkét éves Jézus egészen sajátos kapcsolatban
van Istennel, az Atyával. Mégsem mulasztja el megjegyezni, hogy engedelmes volt
nekik, anyja pedig szavait mind megőrizte szívében.
Kétségtelen, hogy a család ősi emberi intézmény, de a családi élet konkrét
szervezetét, viszonyait erősen befolyásolják az egyes korok gazdasági,
társadalmi viszonyai. A Pál leveleiben fellelhető, a családra vonatkozó
intelmek, fejtegetések egyértelműen magukon hordják a korabeli patriarkális
felfogást, amely a férfit tekinti főnek, alapnak és rá építve bontakoztatja ki a
családi eszményt. A mai olvasó talán némi zavarral olvassa az ilyen sorokat, de
ha igazán hívő szívvel és tanulékony lélekkel ráhangolódik a lényegre, akkor
rájön, hogy a külső, korhoz igazodó kifejezésmódok mögött az igazi vezérlő elv a
szeretet harmóniát, egységet teremtő ereje. És így már nem az a fontos, kit
említ az apostol elsőként, kit nevez főnek, hanem az, hogy a szeretet, a
keresztény szeretet követelményét hogyan tudjuk beleültetni a család mindennapi
életébe.
Mi, keresztények elfogadjuk, nemegyszer keservesen tapasztaljuk, hogy az adott
kor erős befolyással van a család szerveződésére mind gazdasági, társadalmi vagy
akár ideológiai kényszereivel. Mégis Jézus tanítása nyomán hittel valljuk, hogy
van valami örök, a teremtő Istentől szándékolt eszményi kötelék a családban,
amely a divatfelfogásoktól függetlenül, maradandó alapja ennek az
együvétartozásnak. Jézus a házasság felbonthatatlanságát tanítva, úgy értelmezi
a férfi és a nő teremtését, hogy a kettő egymást kiegészítő, harmonikus EGYET
alkot a házasságban, a Teremtő elgondolása szerint. Ez az egység teremti meg az
alapot arra, hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljék az utódokban.
Egyszerűbben szólva a család a legelemibb közösség, ahol az ember által annyira
igényelt szeretet működik, kibontakozik, örömmel tölt be, biztonságot, otthont
ad.
Sajnos, ami a fentebbiek szerint a legerősebb alapja a családi életnek, a
szeretet, az teszi leginkább sebezhetővé. Ez a szeretet ugyanis többet kíván az
embertől, mint a természetes létviszonyok ösztönös vonzása a férfi-nő,
szülők-gyermek között. Ez az a szeretet, amelyre Krisztus adott példát, életét
feláldozva a világ üdvösségéért. Ez az a szeretet, amelyről himnuszt ír Szent
Pál az 1Kor 13. fejezetében, vagy amit fölvillant a kolosszeiekhez írt levél mai
ünnepre rendelt részletében.
Ez a szeretet nem automatikusan jelentik meg a házasságkötéssel, a gyermekek
elfogadásával. Erre nevelni kell önmagunkat, önző vágyaink, igényeink ellenében.
Ennek mércéje a nagylelkű megbocsátás és a nemes áldozathozatal a másikért.
Óriási türelem is kell hozzá, hiszen be kell érnie, mint a fán a jó gyümölcsnek.
Ma azért is jut sok család élete válságba, mert a divatszellem könnyelműen
átsiklik a szeretet problémáján, mondván: ha az idő előtt megkóstolt gyümölcs
savanyú, majd szakítok másikat. Való igaz, hogy a mai kor átlagfelfogása nem
kedvez a keresztény családeszménynek. Ezért kell ébresztgetnünk önmagunkban a
felelősséget. A családban a hozzám közelállók sorsa az én kezembe van letéve.
Megtartásukhoz egyetlen út vezet, a keresztény szeretet útja. Igaz, sok
áldozattal, de nagyon sok boldog élethelyzettel, pillanattal is. Az ember a
világ vándora. De jó lenne, ha mindnyájan otthonra is lelnénk benne. A
keresztény család ezen munkálkodik, ezt látja elsődleges feladatának.
Könyves Beáta
Szálljatok le
Szálljatok le, szálljatok Karácsonyi angyalok.
Zörgessetek ma este Minden pici ablakon.
Palotákba ás kunyhóba Egy örömet visztek:
Boldog karácsonyi ünnepet!
Aprószentek
December
28-án Aprószentekre emlékezik az Anyaszentegyház. De kik is ezek a névtelen
szentek? A Szentírásból tudjuk, hogy amikor Heródes király rájött, hogy a
bölcsek inkább az angyalnak engedelmeskedve nem tértek vissza hozzá, haragra
lobbant és elrendelte Betlehemben és környékén, minden 2 éves kor alatti
fiúgyermek megölését. (Mt 2,16)
Az Egyház vértanúként tiszteli ezeket az apró szenteket, akik szóval még nem
tudtak vallomást tenni Krisztusról, a vérük hullásával azonban tanúsították,
hogy Ő az, akiről a próféták jövendöltek, a Király, aki vasvesszővel fogja
kormányozni a népeket.
Sajnos napjainkban is tömegével vannak aprószentek. Igaz, talán őket nem
Krisztusért ölik meg, de mindenképpen néma vértanúknak tekinthetjük őket, hiszen
egy jajt sem tudnak kiáltani az anyaméhben lemészárolt magzatok.
A táblázat első oszlopában az évszám a másodikban az abortuszok számát jelzi
Magyarországon. 1957 óta, mióta engedélyezett hazánkban az abortusz, volt olyan
év, amikor több mint 200 ezer magzatot kapartak ki. Ha összeszámoljuk az elmúlt
50 év borzalmas adatait, megállapíthatjuk, hogy több mint 5 millió
magyargyermeket öltek meg az anyaméhben. Ez azt is jelenti, hogy 2 óránként egy
vértanúval több van hazánkban. A fél ország hiányzik! Ők mind-mind vértanúk.
Persze, lehet sok mindenre hivatkozni, ki miért végeztet abortuszt. A háború
utáni években a semmiből is felneveltek 5-10 gyermeket, ma 1-2 ha van, de annak
mindent meg kell adni!?
És vajon ma hány és hány Dosztojevszkijjel, Van Goghgal vagy Beethovennel
vagyunk szegényebbek, mert például ők sem születhettek volna meg, ha sorsukról
egy mai "anya" dönt.
Aquinói Szent Tamás, az európai gondolkodás egyik legnagyobb mestere azt
tanította, hogy a polgári jog "ereje a jogi igazság mértékétől függ". Ez az
igazságosság szerinte a természetjogon alapul, mégpedig oly módon, hogy ha egy
jog nem ezen alapul, akkor "az nem jog, hanem a jog rothadása." Hiába van
papíron megengedve az abortusz. Isten világosan megfogalmazta a 10
parancsolatban: Ne ölj!
Imádkozzunk Hazánkért és olyan magyar Édesanyákért, akik áldásnak és nem
tehernek érzik a szívük alatt induló emberi életet! Máriabesnyőn minden hónap
25. napján imádságos engesztelés van a meg nem születettekért.
Lauer Tamás
forrás:
http://meh.communio.hu/mv923401.htm
Újra egy év végéhez közeledve
Szilveszterkor lépjük át az újév küszöbét. A szilveszteri „hangulat” nagyon
összetett valami, kivált a hívő ember számára.
A számadás és tervezgetés, a mulatság és komolyság, a bánat és öröm találkozója
a szilveszteri este. A szilveszter az egyetlen ünnepünk mely túlmutatva önmagán
az egész esztendőt felidézi bennünk. Sajnos sokszor rosszul ünnepelünk.
Tulajdonképpen csendben kellene fogadnunk, mint amikor a hóesés kezdetét lessük.
A szilveszter mégis a karneváli öröm órája lett. Az Óév estélyén sokan vidám
zenével, tánccal töltik az órákat, ami sokszor csak a felejtés eszköze. Néhányan
talán úgy vélekednek, hogy sok év van már mögöttük, használjuk ki a hátralévő
időt. Ezekre a dolgokra a média és a szórakozó helyek széles skálája ad
lehetőséget. Nem csoda azután, ha az újév napja sokak számára a kijózanodás
szürke és szomorú napjává válik.
Ha Isten nélkül vagyunk, nem jutunk sokra, nincs világosságunk! Jézus nélkül nem
értjük az életet. A keresztény ember szíve egyedül az övé, a csodálatos mozgás,
elmúlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük a szilveszteri zsivajban sem. Nem
kell visszamenni a múltba, hogy jóvátegyük bűnünket, Jézus a kereszthalállal
jóvátette és eltörölte azt. Jézus rávilágít a jövőnkre.
Az év határán szeretnénk a jövőbe látni, de Isten bölcsessége és szeretete
eltakarja előlünk a jövőt. Nem vaksötétséget kínál nekünk, hanem Jézust, a világ
világosságát. Isten áthajtja a csillagokat az Óesztendőből az újesztendőbe. Az
év végi hálaadás az év utolsó estéjén, lelkünknek összetett hangulata. Fel kell
ismerni a valódi értékeket, még akkor is, ha a mai világban az embereket
belehajszolják valamiféle mókuskerékbe. Ha valaki nem ismer mértéket, ha nincs
mércéje, nem tudja felismerni a valódi értékeket. Az a szellemi igazság, amelyik
kétezer évvel ezelőtt a világba küldte Krisztust, akinek születését ünnepeltük a
napokban, az pontosan üzent valamit az embereknek ezen a téren.
Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is!
Korbély Gézáné
Az újév
ajándéka az idő
Gyakran halljuk, látjuk a televízióban, amikor egy politikus, művész, tudós,
sportoló elé mikrofont tesznek, és nyilatkozatra bírják. Kérdésekkel
ostromolják. Újév napján mi is kérések tömegét tesszük fel nem politikusnak,
művésznek, tudósnak, sportolónak, hanem az újévnek. Az újév elé tesszük az év
első napján a mikrofont, és kíváncsian tesszük fel a kérdéseket. Mondd újév, mit
hozol számomra? Milyen terveid vannak velem? Gazdagítod életemet, vagy
szegényebbé teszed? Elűzöd életemből a félelmet, a betegséget? Elhozod-e
számomra a boldogságot? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kap az újév. Várjuk a
válaszát. Milyen válaszokat fog adni? Én úgy gondolom ezeket a válaszokat: Nem
mondhatok semmit, nem tehetek semmit, én csak szolga vagyok, én csak küldött
vagyok. Isten küld. Kezemben az ajándékkosár. Íme, itt van a 2006-ik év
ajándékkosara. Átnyújtom az ajándékkosarat, vegyél ki belőle egy
ajándékcsomagot. Az év első napján mindenki belenyúl a kosárba és kivesz egy
csomagot, ki kell vennie egy csomagot. Én is belenyúlok az ajándékkosárba és
kiveszek egy csomagot. Megnézem a csomag tartalmát: az idő. A jó Isten az év
első napján kezembe adja az időt. Mért adja kezembe az időt?
Azért adja kezembe Isten az időt, hogy becsüljem meg. A jó Isten ránk engedte
köszönni ezt az évet. Becsüljem meg ezt az értékes ajándékot. Az időt. Szinte
hihetetlen de mégis igaz: az időt kevesen becsülik meg. A gyerek nem tanul, az
ifjú ábrándozik, az asszony feleslegesen beszél, a férfi baráti körben tölti az
idejét. És ez még csak a közömbös időtöltés. Ennél rosszabb a bűnös időtöltés. A
gyerek a szülei ellen lázad. Az ifjú tiltott utakon jár. A asszony a családjával
nem törődik. A férfi máshol érzi jól magát. Becsüljem meg az időt. Úgy
használjam fel az időt, ahogy Isten akaratában szerepel.
Az év hajnalán előre nézünk, a jövőt szeretnénk tudni. Nem látunk a jövőbe,
ezért azt kell mondanunk: az idő bizonytalan. Az újév küszöbén hálával tekintünk
a fenséges Istenre, aki megengedte élni ezt az év kezdetet. Annyi szenvedés
zúdul napjainkban a világra. Ennek ellenére Isten adott nekünk időt. A
fiatalabbak, és velünk együtt egyidősek
távoztak el az elmúlt év során, mi pedig itt állhatunk az újév küszöbén.
A jó Isten megtartott bennünket és időt ad kezünkbe. Ennek az időnek a
mennyisége bizonytalan. Az időre azt mondják: pénz. Mi ennél többet mondunk: az
idő élet. Nem hiába van ez a közmondás: „Aki időt nyer, életet nyer.” Sajnos
sokan a gonoszságra használják az időt. Mi a bizonytalan időnket becsületesen
akarjuk használni.
A jó Isten időt adott kezünkbe. Ezzel az idővel az örök élet boldogságát kell
megszereznünk. Ez csak úgy lehetséges, ha az időt Isten akarata szerint
használjuk fel. Az újév ajtajában állva tudjak szent elhatározásokat tenni.
Isten akaratát megteszem, Jézus Egyházának tanítását elfogadom, a tízparancsolat
tábláit nem tördelem ki életutam mentén, Jézus szentségeivel erősítem lelki
életemet. A családom életében is helyet akarok biztosítani Istennek.
Az ajándékkosárból kivettük az időt, mint csomagot. Az idő rám ragyog ezen a
napon, újév napján. Ez az idő tizenkét hónapból áll. Mit hoz a tizenkét hónap,
az ötvenhárom hét, a háromszázhatvanöt nap, a nyolcezer hétszáz hatvanöt óra?
Ezt senki nem tudhatja. Hozhat örömet-bánatot, betegséget-egészséget,
életet-gyászt, szerencsét-szerencsétlenséget. Prófétai lelkületünk nincs, nem
tudunk biztosat a jövőből. De az idő birtokosai vagyunk.
Azért, mert az idő birtokosai vagyunk, hálát kell adnunk a jó Istennek. Mózes a
választott nép nagy egyénisége, amikor kivezette a választott népet az egyiptomi
fogságból, majd átkeltek a Vörös-tengeren, így szólt népéhez: Mi, akik életben
maradtunk, áldjuk az Urat. Az Egyház a mi vezetőnk szól hozzánk, halljuk mit
mond: Mi, akik átléptük a harmadik évezredet: Áldjuk az Urat! Mi, akik
valamennyien egészségesek vagyunk, áldjuk az Urat! Mi, akiknek van otthonunk,
áldjuk az Urat! Mi, akiknek van állásunk, áldjuk az Urat. Mi, akik általában az
élet napos oldalán állunk, áldjuk az Urat! Mi, akik lelki vezetést kapunk,
áldjuk az Urat! Mi, akik szentségekhez járulhatunk, áldjuk az Urat!
Az idő, kétezer-öt hatalmas homokóráján szüntelenül peregnek a homokszemek. E
homokóra elindult, de nem áll meg éjfélkor sem. Legfeljebb meghallgatja a vidám
társaság pezsgős üvegeinek zaját. Az újév ötszázhuszonötezer kilencszáz perce le
fog peregni, velem, vagy nélkülem, nem tudjuk. Az íróasztalomon lévő naptárt
ötvenhárom esetben forgathatom. Mindennap teljesíthetem állampolgári
kötelességemet és a vallásos életem feladatit. Mindennap közelebb kerülhetek az
örökkévalósághoz.
Herekleitos görög bölcselő mondta egy aklommal: „Senki nem léphet kétszer
ugyanabba a folyóba.” A víz amibe az ember belép, tova halad, mire másodszor
belép. Ilyen az idő medrében folyó életünk. Elviszi fiatalságunkat, erőnket. És
mégis minden évben belépünk az idő medrébe, és az életünk folyik tovább. Nem a
múltat kell siratnom, hanem a jövőmet kell építenem.
Uram, járj előttem és vezess minket!
Jöjj utánunk és irányítsd lépteinket!
Légy alattunk és hordozz karjaidban!
Állj fölöttünk és részesíts áldásodban!
Somlai József plébános
Árpádházi Szent Margit
Atyja
IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkáriasz Mária bizánci
hercegnő volt. A szülők születendő gyermeküket Istennek ajánlották.
Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljesíteni, amikor Margit hároméves
lett: átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben.
A Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok a belső, misztikus jámborság
őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti
nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak lelkiségük
jellegzetes vonásai.
A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldozó tetteiben, a betegek
gondozásában és ápolásában nyilvánult meg.
Ebben a szellemben nőtt fel Margit. Béla király, leánya részére új kolostort
épített a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget). Itt tett
fogadalmat Margit 1254-ben.
Margitnak kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentést kérjen a
fogadalma alól, de mindkettőt határozottan visszautasította.
Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény
önsanyargatás, s a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában
való hősies kitartás
Isten rendkívüli meghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit
bírta a jövendölés adományát is. Margit mikor elég idős volt ahhoz, hogy önmaga
felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a fölajánlást.
Szeretettől és vezekléstől elemésztve, huszonnyolc éves korában halt meg.
Életének alapszabálya egészen egyszerűen hangzik, de e három egyszerű tétel az
evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent szeretni, magamat
megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.
IV. Béla király lányát 1943-ban avatták szentté.
Korbély Gézáné
Ima az új évre
Mennyei Atyám, rád hagyatkozom.
Tégy velem tetszésed szerint.
Bárhogyan határozol felőlem,
Megköszönöm Neked.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok,
Csak a Te akaratod teljesedjék bennem
És minden teremtményedben.
Más kívánságom nincs, Istenem,
Szívem egész szeretetével,
Mert kereslek Téged.
És szeretetem azt sugallja,
Hogy oda ajándékozzam magam
Fenntartás nélkül,
Határtalan bizalommal,
Mert Te vagy az én Atyám.
Charles de Foucauld imáját fordította: Váradi Béla
Hogyan keresztelkedett meg Jézus?
„Abban
az időben eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeresztelkedett Jánosnál a
Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég és a Lélek galamb
képében rászáll. A mennyből pedig ez a szózat hangzott: "Te vagy az én szeretett
Fiam, benned telik kedvem." (Mk 1,9-11)”
Jézus eljön Názáretből, hogy megkeresztelkedjék Jánosnál a Jordán folyóban, Márk
világosan kifejezi, hogy Isten az, aki megáldja Jézust. Isten az, aki megnyitja
az eget, leküldi a Szentlelket Jézusra galamb képében, és ezt mondja: "Te vagy
az én szeretett Fiam, benned telik kedvem".
Keresztelő János az, aki rámutat Jézusra, a Messiásra. Ahogy mindenkit a
megtérésre szólít a bűnbánat keresztségében, ahogyan öltözködik és étkezik, az
azt sejteti, hogy ő az új Illés, akit Isten küldött, hogy "készítse az Úr
útját". Amikor János meghal Heródes király kezétől, Jézus halálára mutat,
ugyanúgy, ahogy a vízzel való keresztelése Jézusnak a Szentlélekben történő
keresztelésére utal. János egész élete és bátor halála a názáreti Jézusra
irányul.
Jézus
megkeresztelkedésével két nehézség is felmerülhet bennünk. Az egyik az, hogy
ezzel Jézus látszólag alárendelt viszonyba került Jánossal szemben. A másik
nehézség abban áll, hogy János keresztsége a bűnösöknek szólt, Jézus pedig
bűntelen volt. Márk hangsúlyozza, ezzel az eseménnyel kezdődik meg Jézus
nyilvános működése, aki Isten Fia, a Megváltó. Jézus 30 éves koráig Názáretben
élt és dolgozott. Példát adott nekünk az engedelmességre, az imádságra és a
munkára. De Jézus nem csupán azért jött el, hogy példát adjon, hanem azért is,
hogy az embereket tanítsa, hiszen Ő mondja el Isten üzenetét. A zsidó törvények
szerint csak 30 éves korában lehetett tanító-mester. Tanítása megkezdése előtt
megy el a Jordán folyóhoz, hogy a keresztség által is példát adjon az
embereknek.
A vízbe merülést a különféle vallásokban, így a zsidóságban is, rendszeresen
gyakorolták, jelezvén, hogy az embernek mindig szüksége van a megtisztulásra.
Keresztelő János is ilyen értelemben keresztelt. Amikor Jézus megkeresztelkedett
általa, ezzel azt fejezte ki, hogy ő, a bűntelen, közösséget vállal a
bűnösökkel, mintegy magára vette a mi bűneinket. Jézus megkeresztelkedése
azonban egészen más, mint az a keresztség, amit az ő nevében kezdtek el
gyakorolni tanítványai. A Jézus által elrendelt keresztség ugyanis egyszeri és
megismételhetetlen esemény az ember életében. Nem elsősorban a megtisztulást
fejezi ki, hiszen arra ezután is nap, mint nap szükségünk lesz lelki értelemben
is, hanem inkább a meghalásra és feltámadásra, vagyis az újjászületésre utal.
Pál apostol ezt írja: "Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba
kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis
eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az
Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk
vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának
hasonlóságában is." (Rm 6,3-5)
Amikor Jézus megkeresztelkedik, a bűnbánati keresztségével egy folyamat veszi
kezdetét. Belép az emberek közé, hogy mint ember magába fogadja Isten
Szentlelkét, aki helyreállítja a rendet a világban. A befogadás nem megy egyik
pillanatról a másikra. Amikor meghal a kereszten, akkor fogadja be tökéletesen a
Szentlelket, mert a Szentlélek csak ott jelenik meg, ahol a szeretet életté
válik. Nagyobb szeretete pedig senkinek nincs, mint aki életét adja barátaiért.
Amikor meghal a kereszten, akkor fejeződik be keresztsége, mert mindenestől
elfogadta a Szentlelket, s a Szentlélek, Isten ereje támasztja fel őt
halottaiból egy új életre.
A
keresztényekre hasonlóan szállt le Isten a keresztségben, és szeretett fiaivá és
lányaivá fogadta őket. A mi keresztségünk Jézus keresztségében való részesedés.
A keresztelés szertartásában jelképesen eljátsszuk, hogy meghalunk a bűnnek, és
új életre születünk a Szentlélek által. Valóban megszabadulunk minden bűnünktől,
mert eltörli az áteredő bűnt és a személyes bűnöket. De a jelkép további
megvalósításra vár. A megvalósításhoz megkapjuk Isten erejét, a Szentlelket, aki
Isten gyermekévé fogad bennünket, s Isten vándorló népének, az Egyháznak tagjai
sorába fogad bennünket. De a Szentlélek nem szünteti meg az emberi természet és
akarat hibáit. Ebből kifolyólag komoly, sírig tartó feladat vár a
megkereszteltre: a keresztségben hozott döntésnek, a bűnnek való meghalásnak az
aprópénzre váltása az élet minden percében. Ebben segít a Szentlélek, ha hagyjuk
kiáradni. A keresztség folyamata akkor fejeződik be, amikor a megkeresztelt
embert utoléri a testi halál. Az a testi halál, amelyben már valóban meghal a
bűnnek, mert utána nem tud bűnt elkövetni. Isten pedig aszerint ítéli meg, hogy
földi életében megvalósította-e a keresztség feladatát: meghalni a bűnnek és
befogadni a Szentlelket.
Krisztusra leszállt a Szentlélek megkeresztelésekor és rajta is maradt a
halálig, mégpedig a kereszthalálig. A Lélek feltámasztotta őt harmadnapon. Ránk
is leszállt a Szentlélek mikor megkereszteltek, de vajon rajtunk maradt-e?
Hagytuk-e Őt szóhoz jutni életünkben, igyekeztünk-e elfordulni a bűntől és
Istenhez fordulni a Lélek vezetésével? Vajon magunkon hagytuk-e a Szentlelket,
hogy majd feltámasszon az utolsó napon egy új életre, amelyben Isten "Letöröl
szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem
fáradság."
Csicsiriné Fogd Krisztina
Hittanos tábor 2006
Egyházközségünk a következő nyáron is szervez tábort hittanos gyermekeinknek,
2006 július 12-től július 18-ig, (szerdától-keddig). A szállás a
Zempléni-hegység szívében, a füzéri vár árnyékában, Pusztafalun felújított
parasztházban lesz. Az utazást busszal tervezzük, az étkezést önellátással,
valamint napi előfizetéssel szeretnénk megoldani.
Tervezett
kirándulásaink célpontjai: a füzéri vár, telkibányai aranybánya, füzérradványi
Károlyi kastély, Hollóháza, a Nagy-Milic 900 m-es csúcsát is meghódítjuk. A
vadregényes Zempléni táj, a kristálytiszta levegő, a szálláshely mellett
csörgedező hegyi patak, mind-mind segít majd felfedezni Isten csodálatos
ajándékát, melyet a természettel adott számunkra. A napi programok kínálatában
igazán sokféle foglalkozás szerepel: a szentmise, elcsendesedés és imádság
mellett, erdei túra, számháború, akadályverseny, kézműves-foglalkozás,
kincskeresés, fürdés, foci, szekerezés, reggeli torna, éneklés a tábortűz körül,
és a záró esten a tábori "Ki mit tud?".
A sok-sok program mellett mégis ami a legfontosabb, az Don Bosco nevelési
módszerének alkalmazása a gyakorlatban, amit dallal, játékkal, vidámsággal,
imával, sok beszélgetéssel, humorral, a gyerekek iránti türelemmel és
szeretettel szeretnénk megvalósítani. Példánkkal szeretnénk megmutatni, hogy
Jézus követése, a keresztény szeretetközösségben élés, a másik elfogadása, benne
Jézus arcának felfedezése nem olyan dolgok, melyeket az ember kamaszkorban
"kinő" és elhagy. Bízunk benne, hogy újra sikerül felejthetetlen élményt
szerezni a táborlakóknak, testi-lelki növekedésükben támogatást nyújtanunk.
Várjuk tehát közösségünk minden gyermekét 8 éves kortól, akik nem rettennek
vissza attól, hogy ennek a szeretetközösségnek egy hétig tagjaivá váljanak, és a
közösségért végzett munkától sem riadnak vissza.
A várható részvételi díj kb. 15.000,-Ft/fő, amely az utazást, szállást,
étkezést, valamint a programok költségeit tartalmazza.
Kérjük, aki szeretne részt venni a táborban, mielőbb adja le jelentkezési lapját
hitoktatójának, hiszen ha a létszám betelik, már nem tudunk jelentkezéseket
elfogadni.
Csicsiriné Fogd Krisztina
Vízkereszt
A
Római Katolikus Egyház 'Epiphania Domini' azaz Az Úr megjelenésének ünnepe. /Az
Ortodox keleti egyház ezen a napon Krisztus születését íinnepeli. / A Római
Katolikus Egyház e naphoz köti a Háromkirályok vagy keleti bölcsek (Gáspár,
Menyhért, Boldizsár) látogatását a kis Jézusnál. Ezértjanuár 6-át a
Háromkirályok napjaként is emlegetik. A vízkereszt elnevezés pedig - a szintén e
naphoz kötött - Krisztus megkeresztelkedésére utal. Ennek emlékére a
templomokban vizet szentelnek, s e Szentelményből a hívek igyekeznek hazavinni
valamennyit. A szentelt víz ugyanis sok mindenre használható az év folyamán. A
vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték. Az ország déli és
keleti szélein a falu lakói Jézus megkeresztelésének emlékére imádkozva,
énekelve vonultak a patakhoz, hogy a betegek ott megmosakodjanak és
meggyógyuljanak.
Háromkirályok
Napkeleti bölcsek, csillagjósok voltak, de királyként is emlegetik őket. Több
ószövetségi prófécia utal arra, hogy a Megváltó a pogány világ fölött is át
fogja venni a hatalmat. Ezeket a próféciákat "teljesíti be" a háromkirályok
története. Róluk csak Máté evangélista szól, nevük, etnikumuk, látogatásuk
idejének közelebbi meghatározása nélkül. Órigenész az ajándékok számából
következtetett arra, hogy hárman voltak, de kutatók szerint a hármas szám
szimbolikus jelentésű is. Utalhat a Szentháromságra, vagy Krisztus méltóságaira
(az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára). Vannak,
akik Noé három fíának (Sém, Hám, Jafet) leszármazottait, s így a három bibliai
népcsoportnak (semiták, hamiták, jafatiták) képviselőit látják a három
királyokban. Szimbolizálhatják egyes vélemények szerint a világ korábban ismert
három kontinensét is (Európa, Ázsia, Afrika). Ezt támasztja alá az, hogy a
középkortól kezdve a harmadik királyt szerecsennek ábrázolták. Nevöket (Gáspár,
Menyhért, Boldizsár) a IX. század óta említik.
Szenteltvíz
A templomokban a Szenteltvízzel összefüggő szokásokat az egyház is erősítette.
Nagy szerepet kapott az ember és állatgyógyításban is. Még Vízkereszt napján
beszentelték vele az állatokat, megitatták őket, hogy ne legyenek az év folyamán
betegek. Hasonlóképpen magukra is locsoltak a vízből, rontás, betegségek, himlő
ellen. Az Ipoly mentén a ház földjét meglocsolták szentelt vízzel, hogy Isten
áldása legyen a házon. Az esztendő során, pedig megszentelték vele a gyerekágyas
asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre
induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót, s a háznál felravatalozott
halottat.
Koleda
Újévtől Háromkirályok napjáig tartott a koleda, vagyis a házszentelés, később
egyszerű jókívánságmondó szokás. A házszentelésre már Mátyás király korából is
vannak adatok. E szerint Vízkeresztkor a plébános megkezdte hívei látogatását,
megszentelte a házat, számba vette a házbelieket, beszedte a lélekpénzt. A
koleda ennek a korai egyházi gyakorlatnak a kiteljesedése. Nyitra megyében
például a pap, a kántor az egyházfiiak és a ministránsgyerekek mentek el minden
házhoz. Énekeltek, a pap megszentelte, megfüstölte a házat, a kántor felírta a
ház ajtajára, vagy az ajtófélfára a három király nevének kezdőbetűjét (G+M+B),
mert ez később megvédte a házat a rontástól, a betegségektől. Az esemény végén a
háziak megvendégelték a koledálókat. Egyúttal adományokat is adtak az egyházi
embereknek, pl. zsák diót, lisztet, szalonnát, kolbászt.
Időjárásjóslás Vízkeresztkor
Azt tartották, ha Vízkeresztkor esik, akkor hosszú lesz a tél. Hideg idö esetén
korai tavaszban reménykedtek. Egyes helyeken azt mondták, hogy ezen a napon
fonni kell, mert akkor hosszú lesz a kolbász. A jugoszláviai magyarok szerint,
ha e napon esik az eső, akkor férges lesz a mák, ha hideg van, rossz termésre
lehet számítani. Ha a szél fúj, szerencsés év lesz. Ha fagy, soká fog
tavaszodni, ha enyhe az idő, akkor hamar jön a tavasz.
Csaja János
Szent Balázs püspök és vértanú
A korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a
kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemre méltó elevenséggel
maradt meg.
Örmény
születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő
népe püspökké választotta.
Licinius császár üldözése elől hívei kérésére egy barlangba menekült. Innen
vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget.
Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.
Sajnos azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem
Agricola helytartó poroszlói is. 316 táján még folyt a keresztényüldözés
Szebasztéban.
Az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem
tudott segíteni a remete püspökön. Elfogták Agricola bírói széke elé hurcolták.
Mivel Balázst nem bírták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás
után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget
kérő ember kereste föl.
Az egyik csodás legenda szerint, egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia
egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent kivette a fiú torkából a
szálkát és így megmentette a haláltól.
Ennek a legendának az emlékére alakult ki a balázsolás, mindmáig élő liturgikus
szokás. Szent Balázst, mint a torokbajok gyógyítóját tisztelik azóta. A
szertartás jelenlegi formája szerint, a pap két keresztbetett gyertyát tart a
hívők álla alá, miközben ezt az imát mondja: Szent Balázs püspök és vértanú
közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól."
Rabságában sok-sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. Vízbe fojtás
általi halálra ítélték, de végül lefejezték.
Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk
közbenjárására, engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét,
örökéletünkhöz, pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Plébániai Honlap
Karácsonykor indul útnak a kistarcsai Rózsafüzér Királynője Templom Internetes
Honlapja.
Címe: http://kistarcsa.plebania.hu
Megtalálhatja itt a miserendet, leírást a templomról, plébániáról, a közösségek
összejöveteleiről. Elolvashatja a korábbi Katolikus Élet számait, ha hiányzik
valamelyik. Bekukkanthat a kincsesládánkba, és gyönyörködhet a galéria
szebbnél-szebb képeiben.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Lauer Tamás weblapépítő
Urunk bemutatásának ünnepe- Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)
Urunk
bemutatásának ünnepét a népi hagyomány Gyertyaszentelő Boldogasszonynak nevezte
el, mert a magyar népi vallásosság szívesen fűzi az ünnepeket Mária alakjához.
Azonban ez a mai ünnep nem Mária-ünnep, amint már az ünnep hivatalos neve is
mutatja: Urunk bemutatásának ünnepe, vagyis az Úr, Jézus Krisztus egyik
ünnepéről van szó. Urunk bemutatásának ünnepén arra az eseményre emlékezünk,
melyet az evangéliumban olvashatunk: Jézust születése után negyven nappal
bemutatják a jeruzsálemi Templomban, hogy a mózesi törvény előírásainak eleget
téve Jézust mint elsőszülöttet kiváltsák.
Ekkor van szokásban, hogy az Egyház megáldja az égő gyertyákat. Ezért is nevezte
el a magyar nép ezt az ünnepet Gyertyaszentelő Boldogasszonynak. A
gyertyaszentelés szokása onnan ered, hogy a nyugati egyházban ezt az ünnepet a
fény ünnepének is nevezték. Valamint a templomban való bemutatás eseményei
között szerepel az agg Simeon hálaénekében egy utalás a világosságra: "hogy
világosság legyen (Jézus): kinyilatkoztatás a pogányoknak és dicsőség népednek
Izraelnek."
Nézzük
meg, mikorra vezethető vissza az ünnep eredete. A rómaiak Februus, ill. Pluto
tiszteletére ebben az időben égő fáklyákkal járták körül a várost, s vesszővel
igyekeztek egymást a bűnöktől megtisztítani. Ezzel párhuzamosan ezen a napon a
keresztények gyertyás körmeneteket tartottak. A VII. században Ildefons toledói
püspök írja, hogy „a keresztények Mária tisztulása napján gyertyákkal a
kezükben, dicsőítő énekeket és zsoltárokat énekelve a templomok és a szent
helyek környékén körmeneteket tartanak”. A gyertyák megszentelése azonban
későbbi eredetű. A szertartáskönyvekben a X. század előtt nem fordul elő.
Európai elterjedése a XII. századra tehető. Ezen a napon először a tüzet
áldották meg, és ennél a tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Mint más
szentelményekhez, a szentelt gyertyához is számtalan hiedelem fűződött. A
családok gyertyaszentelő napján több gyertyát is vittek a templomba
megszentelni. A szentelt gyertyákat otthon a falra akasztották, vagy a
ládafiában, a szekrényben tartották, vihar idején vagy a haldokló mellett
meggyújtották, gyógyításra is használták:
Az
égő gyertyát a Katolikus Egyház sokféle módon használja. Mindenekelőtt a
szentmisék alkalmával mindig ott égnek a gyertyák az oltáron. A kereszteléskor a
megkeresztelt égő gyertyát kap kezébe. Esküvő alkalmával az ifjú pár égő
gyertyával kezében fogadja a nászáldást. S egy régi szokás szerint a haldokló
kezébe égő gyertyát helyeztek, mintegy megvalósítva Jézusnak a felszólítását:
"Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya kezetekben. Hasonlítsatok azokhoz az
emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és
zörget, azonnal ajtót nyissanak neki." Halottak napján égő gyertyákat helyezünk
elhunyt szeretteink sírjára.
Az égő gyertya tehát végigkíséri az embert a bölcsőtől a sírig. Az égő gyertya
fénye megvilágítja az ember egész életét, születésétől haláláig. Az égő gyertya
ebben az értelemben szimbolizálja, jelképezi a lét, az élet értelmét. Mert a
kezdetek kezdetén a világ teremtésekor az első, amit Isten megteremtett, a
világosság volt: "Legyen világosság! És világosság lett" S a földi életünk végén
is ott vár bennünket a világosság: "Krisztus világossága fényeskedjék nekik
mindörökké" - imádkozzuk a megholtakért.
Az égő gyertya másoknak világít, s miközben világít, önmaga lassan elfogy. Az
égő gyertya jelképezi az önzetlen, áldozatos szeretetet. S ahogyan a gyertyák
között a legnagyobb a húsvéti gyertya, amely magát Krisztus jelképezi, úgy ez
mutatja, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete, mint Krisztusnak, aki életét
adta értünk. Az ő szeretete világít a bűn sötét éjszakájában. Nekünk pedig őt
követve kell másoknak világító fényességgé lenni.
Íme mennyi mindent jelképez az égő gyertya a kezünkben! De igazából mindez csak
akkor jelent valami, ha valóban aszerint élünk, amit a gyertya jelképez. Ha
valóban Istenben látjuk életünk világosságát és értelmét. Ha valóban magunkban
hordjuk a hitet, mint a gyertya energiáját, hogy azzal oldjuk meg az élet nehéz
helyzeteit. Ha valóban másoknak világít életünk, áldozatos szeretettel, mint
Krisztus élete, s mint a Krisztust jelképező nagy húsvéti gyertya. Ha valóban
várjuk a Krisztussal való találkozást, mint az agg Simeon és Anna
prófétaasszony.
Csicsiri Ferenc
Szent Ágnes vértanú
A
303-305 közötti években Diocletianus császár úgy vélte, hogy fel kell számolni a
keresztényeket a Római Birodalomban. Sokan nem állták ki a hitüknek ezt a
próbatételét, mások viszont megkapták az erő ajándékát. Így Szent Ágnes is
vérével tett tanúságot keresztény hite mellett.
A vértanújegyzék, amelyet 350 körül állítottak össze, említi a nevét. Damasus
pápa és Ambrus milánói püspök is írtak és beszéltek a római Ágnesről. Prudentius,
a hispániai költő hosszú verseket szentelt neki.
Római helyi tradíció őrizte meg Szent Ágnes vértanúságának hagyományát, melyet a
negyedik században írásban is rögzítettek. Rómában, Szent Ágnes emlékhelyén a
Via Nomentánán Konstantin császár lánya, Konstantina bazilikát emeltetett. Ágnes
nevét felvették a mise római kánonjába.
Szent Ágnes hősi halálának elbeszélése:
A mély börtön ajtajából néhány nőt lökdöstek elő, akiknek szemében félelem
tükröződött, amikor a kínzás színhelyét meglátták. A kapitány szeme megakadt egy
lány arcán. Alig lehetett több, mint 12 éves, és ő volt az egyetlen, akinek
arcán a félelemnek nyomát sem lehetett felfedezni. A kapitány csodálkozott a
fogoly fiatalságán, és a nevét kérdezte.
-Ágnesnek hívnak.
-Biztosan tévedés lesz, hogy idehoztak. Nyílván kényszerítettek, hogy részt
vegyél a keresztények imáján.
-Nem, kapitány, senki sem kényszerített.
A férfi segíteni szeretett volna rajta. Most azonban irtózatosan felindult
ekkora bátorság láttán. Odakiáltott a katonáknak: Kötözzétek a cölöphöz! Ő lesz
az első. Gúnyolta az isteneket és a császárt!
Amikor a cölöpnél állt, így szólt a kapitányhoz: Nem akarlak megsérteni, mert
segíteni akartál rajtam. Majd segít nekem az én Istenem, aki hatalmasabb, mint a
te császárod!
A kapitány dühöngve a korbácsért nyúlt. Az első suhintás süvítve fütyült végig a
levegőben.
-Áljj meg, kapitány! - hangzott a kiáltás az udvar másik oldaláról.
-Mi az?
Egy katona lépett elő: Add nekem feleségül! Van neki bátorsága! Éppen hozzám
illik - mondta a katona.
Az volt a szokás, hogy egy nő megtagadhatta a kereszténységét és megszabadult
minden büntetéstől, ha egy katona feleségül kívánta. A kapitány odafordult a
lányhoz: Egyik legjobb katonám kíván feleségül. Ha elhagyod a keresztények őrült
hitét, elengedlek. A katonák szeme a lányra szegeződött. Ágnes hallgatott. Még
két másik katona lépett elő: ha ő nem tetszik neki, mi szeretnénk elnyerni. A
kapitány villámló szemmel fordult a lányhoz:
Válaszz, melyiké akarsz lenni. Pompás választási lehetőség áll előtted. Ilyen
még egy asszonnyal sem történt ezek között a falak között!
-Azé akarok lenni, aki engem először választott: Istené!
Erre vége szakadt a kapitány türelmének. Így kiáltott: Le kell fejezni, mégpedig
azonnal! Az emberek közül senki sem mozdult. Haragtól vörösen adott parancsot
azoknak, akik előléptek, hogy a lányt feleségül kérjék: Te lefejezed, te
segítesz, a többiek meg elintézik a többi tennivalót!
A katonák törvénye az engedelmesség. Ezen a napon perzselően sütött a nap Róma
tetői felett. A vízhordóknak verejtéktől csillogott a hátuk. A katonák szemében
azonban könny csillogott. Ilyen máskor nem történt Rómában.
Mindenható Isten, aki a gyengéket választod ki a világból, hogy az erőseket
megszégyenítsed, engedd jóságosan, hogy mi, akik szűz vértanúdat, Szent Ágnest
tiszteljük, mindíg érezzük, hogy Nálad oltalmába vesz minket!
Párbeszéd
a jászolnál
A kis
Jancsi átment nagyapjához, aki fafaragó volt. Tudta, hogy az most készíti a
betlehemet Karácsonyra a templomnak. Elnézte, hogyan faragja az öreg a kis
figurákat, és nézegette a kész szobrocskákat. Sokáig nézte ezeket elgondolkozva.
Képzeletben elhelyezte őket az istállóban a jászol körül. Mikor elfáradt a nagy
nézésben, karjait az asztalra fektette és ráhajtotta a fejét. Egyszer csak
észrevette, hogy ezek a szobrocskák élnek. És már nem is voltak aprók, ő meg
nagy. A Szűzanya, Szent József, a pásztorok mind embernagyságúak voltak, és
mozogtak. Ő meg közöttük állt a nagyapjával, és ő is nézte a jászolban fekvő
Kisdedet.
Sokáig nézte. És a Gyermek is nézte őt. Míg egyszer csak Jancsi szemébe könnyek
szöktek.
- „Miért sírsz?”- kérdezte a kis Jézus.
- „Mert nem hoztam Neked semmit.”
- „Pedig ÉN szeretnék tőled valamit.” – mondta a Kicsi.
Jancsi elpirult örömében.
- Mindent Neked adok, amim csak van!” – lelkesedett.
- Három dolgot szeretnék tőled.” – folytatta a kis Jézus.
De Jancsi a szavába vágott nagy buzgóságában:
- „Az új kabátomat, a csodálatos villanyvonatomat és azt a szép képeskönyvet a
sok színes képpel.”
- „Nem.” – rázta fejét a Gyermek. – „Ezekre nincs szükségem. Nem ezért jöttem a
földre. Egészen mást akarok tőled.
- „De hát akkor mit?” – csodálkozott Jancsi.
- „Add nekem az utolsó iskolai dolgozatodat.” – kérte a kis Jézus egészen
halkan, hogy senki más ne hallja.
Jancsi megijedt. Egészen közel lépett a jászolhoz, a Jézuska füléhez hajolt, és
zavartan, szégyenkezve suttogta:
- „Jézuska, arra én elégtelent kaptam.”
- „Éppen azért akarom!”
- „De hát miért?” – bámult Jancsi.
- „Adj nekem mindent, ami elégtelen. Megígéred ezt?”
- „Meg.” – bólintott komolyan a kisfiú.
- „De még más ajándékot is akarok tőled.” – folytatta a kis Jézus.
Jancsi kérdően nézett rá.
- „A reggeliző bögrédet.”
- „De azt ma reggel eltörtem.”
- „Mindig hozz el nekem mindent, amit eltörsz vagy elrontasz életedben. Én újra
egésszé teszem…”
„De hátra van még a harmadik kívánságom. Azt a választ is hozd el nekem, amit
feleltél, amikor az Anyukád megkérdezte, hogyan tört el a bögre.”
A kisfiú erre odahajtotta fejét a jászol szélére, és keservesen sírt.
- „Azt, azt, azt mondtam,” - zokogta -, „hogy véletlenül meglöktem, és leesett
az asztalról. Pedig akarattal dobtam le.”
- „Mindig hozd el nekem minden hazugságodat, dacosságodat, minden rosszat, amit
tettél.” – mondta a kis Jézus. „És ha idejössz, segíteni fogok. Elfogadlak
minden gyöngeségeddel; megbocsátok, kézen foglak és megmutatom az utat.”
„Elfogadod ezt az ÉN ajándékomat?”
Jancsi csak állt ott, nagyra tágult könnyes szemmel hallgatta a kis Jézust, és
nézte, nézte…
Hittan
Van-e tökéletes szeretet a földön? És ha igen, az hol található? A karácsony
előtti négy hetes időszakot adventnek nevezzük. ADVENT a várakozás ideje. Az
ember mindig vár valamire. Mi katolikusok várjuk a Karácsonyt az Úr Jézus
születésnapját. Karácsonykor a kereszténység, a Megváltó születését ünnepli. A
megígért fiút a proféták által kijelentett gyermeket a vesszőszálat Izsák
törzsökéből. Aki megváltja az Isten népét a rabságból és kiterjeszti az
üdvösséget nemzetekre. A keresztény kultúrkörben élő nem vallásos emberek a
szeretett ünnepeként tartják számon a karácsonyt. Teljes joggal teszik ezt. Mert
Isten aki szeret, úgy szerette a világot, hogy az Ó egyszülött fiát adta, hogy
aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. „ Nem abban áll ugyanis a
szeretet, hogy mi szeressük az Istent, hanem, hogy 0 szeretett minket és
elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. (1 János 4.8.;János
ev.3,16; 1 János 4.10)
A szeretet létfeltétele az embernek. A gyerekek testi-lelki növekedéseinek
egészségének legfőbb biztosítéka a szülők szeretete. Születésünktől fogva
keressük a tökéletes szeretetet és ha jó helyen keressük nem is csal meg
bennünket a reménységünk. De előbb fel kell ismernünk, hogy az emberi szeretet
soha nem elégítheti ki szívünk szomjúságát. Sem az a szeretet, amelyre mi
képesek vagyunk, sem az, amit a másiktól kaphatunk. Az ember Isten szeretete
nélkül elveszett. A Messiás hozta el nekünk két évezrede azt a magasabb rendű
Isteni szeretet, amely egyedül képes megmelegíteni az ember szívét. Mert van
tökéletes szeretet a földön! Hol található? Isten minden újjászületett
gyermekének a szívében. Honnan tudjuk? Mert Isten mondja, hogy aki az Ő
gyermekévé lett annak a szívébe kitöltetik az Ő szeretete. Azt is mondja
Krisztus által Isten a saját természetéből részesített minket, Ő pedig a
szeretet. A szíved mélyén lévő űr az Ő számára van fenntartva. Pál apostol erről
úgy tanít, hogy a, hogy ha a szívünkben lévő hitet a szánkkal megvalljuk,
behívjuk Jézust az életünkbe:
Hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus az Istennek a fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért.
Kérlek Jézus, hogy legyél az én Uram.
Kérlek Jézus, legyél az én megváltóm.
Kérlek Jézus, legyél az én gyógyítóm.
A Te igéd szerint „szíwel hiszünk a megigazulásban, szájjal teszünk megvallást
az üdvösségre."
Én hiszem a szívemben, számmal megvallást teszek: Jézus az én Uram! Jézus az én
Megváltóm! Jézus az én gyógyítóm! Megvagyok váltva! Köszönöm Úr Jézus az örök
életet. Amen.
Hinnünk kell és meg kell vallanunk, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten, majd
feltámadt, hogy megváltson és örök életben részesítsen. Jézus új életformát,
reményt, életcélt is kínál, amikor elfogadod őt megváltódnak. A szeretet a
Krisztusban újjászületett emberi szellem első gyümölcse. A keresztények szívébe
kitöltetett Isten szeretete. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy őket arról
ismeri meg a világ, hogy szeretetben járnak. Találkoztál már olyan
kereszténnyel, akiben nem ismered fel ezt a szeretet? Ezt csak azért lehet, mert
Isten még nem gyújtott világosságot a szívében. Minden keresztény testvéremnek
kívánom az Isten által adott, Jézus Krisztus által megfeszítetett szeretetet,
kegyelemteljes boldog karácsonyi ünnepeket. Kistarcsa, 2005. december 05.
Táborhegyi István
Kiadja: Kistarcsai Római Katolikus Egyházközség
Felelős szerkesztő: Somlai József
Készült: Czövek - Windberger nyomda