V. évfolyam 1. szám 2006. március 5.

KISTARCSA

Mi olyan világban élünk, mely teljesen lefoglal bennünket, állandóan hatással van ránk és cselekedeteinkre. A világ hat ránk, elvon, elszakít, eltávolít bennünket a magasabb értékek megismerésétől, megértésétől. A kívülről biztosított csendnek belül is meg kell születnie. Hiába vagyunk teljesen csendben, mindenkitől távol, ha feldúlt a szív és a lélek. Igazi csend számunkra csak akkor lehet, ha ez a csend nem tétlen csend, hanem Istent kereső csend. Isten csak így tud hozzánk szólni, nem látványos, de lelket formálóan, erőt biztosítva. A böjti időszakban adjunk magunknak időt, csendet és lehetőséget, mert isten segítő kegyelme csak így érhet el bennünket.

Jézus önmegtagadást gyakorolt. Önmegtagadás nélkül lelki életet nem lehet élni, előbbre menni nem tudunk. Urunk Jézus figyelmeztet bennünket: „Aki utánam akar jönni, az tagadja meg önmagát.” Önmegtagadás nélkül egyéniség nem tud kialakulni. Gondoljunk például a sportolókra, akik kemény akarattal önmagukat győzik le, így válnak alkalmassá a koncentrált küzdelemre. A keresztény ember számára is alapvető fontosságú az önmegtagadás. Csak akkor leszek erős, ha le tudom győzni magamat. A kísértésnek is, csak akkor tudok majd nemet mondani, ha hozzászoktam az önlegyőzéshez. Nem látványos önmegtagadásokra van szükség. Sok kis önmegtagadás kell életünkben. Minőségileg is kiválóbb emberekké válunk, ha az önmegtagadás útját járjuk. Jézus erre adott példát.

Böjt kezdetén gondoljunk arra, hogy többet kell imádkoznunk. Gondoljunk arra, hogy az élet törvényszerűen megkísért bennünket különböző formákban. A kegyelem segítségével győzedelmeskedhetünk. Csak ne az anyagiak, ne a hatalom, ne a birtoklás vágya kössön gúzsba bennünket. Isten szeretete segítsen bennünket egy életen át, hiszen előbb vagy utóbb találkozunk vele. Adja a jó Isten, hogy ez a találkozás majd egyszer valóban örvendező legyen.

Somlai József kistarcsai plébános

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, és méhébe fogadá Szentlélektől Szent Fiát.
Az örök Isten öröktől fogva elhatározta, hogy a teremtéskor az embert – az ő képére és hasonlatosságára teremti – a világba.
Csodálatos volt ez az Isten által alkotott ember: értelme volt, amelyet tőle kapott; szabad akarata volt, amelyet Isten adott neki; és állandóan színről-színre látta az Istent.
De az ember visszaélt értelmével és szabad akaratával, amelyet Istentől kapott. Szembehelyezkedett Teremtőjével – s ezáltal elvesztette Teremtőjének bizalmát – de, mint jóságos Atya, mégis irgalmas volt és szerette alkotását, mert már ott, a Paradicsomban megígéri, hogy jön majd az idők teljességében egy asszony, aki összetiporja a kígyó fejét, a bűn átkát és erejét. S ennek az asszonynak magzata kibékíti az Istent az emberrel, s az Isten újra megkönyörül teremtményén.
Az idők teljessége elérkezésekor az Isten elküldte Gábor főangyalt a názáreti Szűzhöz, s így köszöntötte: “Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!... Fiad nevét Jézusnak hívod” – És az Ige testté lett – ezt ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszonykor.
A Boldogságos Szűzben újra megjelent a bűntelen, tiszta ember, akit Isten a teremtéskor elképzelt. Így a Boldogságos Szűz:
Az Atya Isten legtökéletesebb teremtménye az ő bűn nélküli szeplőtelen tisztaságában. Benne valósult meg az Úristen legtökéletesebb emberideálja az ő szeplőtelen, bűn nélkül való és szent fogantatásában. “Szentek legyetek!” – szól nekünk is az Isten. És a Boldogságos Szűz Mária példakép ebben és közbenjáró.
A Fiúisten Szentanyja – a Szentlélek jegyese - aki elfogadja az istenanyai méltóságot, de akkor is alázatos szűz marad.
Ő tette anyává, s így érthető, hogy a vőlegény fölékesítette menyasszonyát a legszebb erényekkel.
A Szentlélek adja tisztaságát, amelyet félt, és az Istenanyaságot is csak úgy vállalja, hogy az nem érint a templomban tett fogadalmát.
A Szentlélek adja mélységes hitét, amit Erzsébet kiemel: “Boldog vagy, mert hittél...”
Ő adja alázatosságát – meghajol, mikor Istenanya lesz, és azt mondja: “Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint”.
Ő adja mélységes szeretetét a kánai menyegzőn, amikor mindenki belefeledkezik a lakodalom önfeledt örömébe, ő veszi észre a háziak zavarát, és jóságos szeretettel siet segíteni.
Ő adja tökéletes engedelmességét – ugyancsak ott, a kánai menyegzőn, amikor látszólag nem egészen érthető Krisztus válasza, mégis meghagyja a szolgáknak: “Tegyétek, amit mond!”
Ő a szempár, amely először ragyogott rá a karácsony bűbájos éjszakájában az anyák ragyogó szeretetével.
Ő a két kéz, amely legelőször szorította magához az anyák szeretetével.
Ő az a két kéz, amely szőtt-font a názáreti házban.
Ő az a szív, amely legelőször dobbant össze a Megváltó szívével.
Ő az a szív, amelyet 7 tőr járt át.
Könyves Kinga Margit
 

Kommunikációs program
Immár hatodik éve, hogy a Magyar Katolikus Egyház minden esztendőben egy-egy konkrét, reményeink szerint a társadalom számára fon-tos keresztény értékre összpontosító üzenettel lép a nyilvánosság elé. A kommunikációs programok célja, hogy tájékoztassák a társadalmat a Katolikus Egyház tevékenységéről, és párbeszédet kezdeményezzenek az Egyházhoz kevésbé kötődő, jóakaratú emberekkel. Ezen túl szeretnénk, ha az egyházi közösségekben is beszélgetés, lelkipásztori tervezés indulna el az éppen érintett vallási területen.

Imaév
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért a 2006-os esztendőre. Kapcsolódjunk be mi is imáinkkal, lemondásainkkal az idei nagyböjtben. (A teljes szöveg elolvasható: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=470 címen)
 

Virágvasárnap
Ezzel a nappal nyitja meg Egyházunk az év legszentebb hetét, a nagyhetet. A templomban gyülekező hívek lélekben már előre arra készülnek, hogy átéljék az Úr húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését, kereszthalálát és feltámadását, megdicsőülését is. Ezen a vasárnapon azonban már előre kaphatunk néhány sugarat Húsvét hajnalának, Jézus feltámadásának dicsőséges fényéből. Nagypéntek sötétségét, fájdalmas gyászát Virágvasárnap és Húsvét ragyogása keretezi.

A tavaszi ünnepkör az egyházi rend szerint virágvasárnappal kezdődik. A keresztény egyház ekkor ünnepelte Jézus szamárháton való diadalmas bevonulását Jeruzsálembe, amikor a nép és a gyermekek virágokat, pálmaágakat szórtak elé. A kivonulás emlékére körmenetet, virágszentelést tartottak Jeruzsálemben.  A körmenet fontos szimbóluma a zöld pálma- és olajág. Hazánkban virág- és zöldágak, főként a korán nyíló fűzfa barkája helyettesítik a körmenetben és szenteléskor az eredeti délszaki növényt.

A palóc területeken a virágvasárnap ünnepi rendjét a barkaszentelés, hiedelmeinek többségét pedig a barkához fűződő cselekmények szabják meg. Virágvasárnap még nagyböjthöz tartozó ünnep, amikor tilos a munka, és főként a mulatság. A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot. Úgy tartják, ekkor jó elvetni a virágmagvakat, mert akkor szebbek és illatosabbak lesznek. A nagyböjt utolsó előtti hetét virághétnek nevezik. Szombaton a gyermeknép barkát szedett a határban, az ágakat másnap az oltárt környező falakhoz állították és a pap megszentelte. Virágvasárnap a templomba még a betegek is elmentek, s kezükben barkaággal léptek a templomba. A súlyos betegekhez pedig maga a pap ment.

A szentelt barkához országszerte az a hiedelem fűződik, hogy ha a templomból jövet lenyeljük egy szemét, az megvéd a betegségektől, főleg a torokfájástól. A virágvasárnap megáldott barkát sokféle célra használták. A pap ennek hamujával végezte a következő év hamvazószerdáján a hamvazási szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a háziszentélyben, a Mária-sarokban őrizték. Ennek főzetével borogatták a magas lázban szenvedő testét, a virág pedig gyógyír volt betegnek, haldoklónak. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Embert és állatot óvó eljárás a több helyen felbukkanó vesszőzés is.

Virágvasárnap feltárul Jézus földi életének magassága és mélysége. Látjuk Jézust a néptől körülrajongva, ujjongásokkal övezve, diadalmenetben királyként bevonulni városába, Jeruzsálembe. A passió ennek ellenkezőjét tárja elénk: Jézus iszonyatos szenvedését az Olajfák hegyén, Pilátus udvarában, a keresztúton és a Golgotán. Az első pillanatban ellentmondásosnak látszik a két történet, hiszen csak néhány nap választja el egymástól az eseményeket. Nem értjük, hogy a lelkes "hozsannázó" emberek, hogyan tudják néhány nap múlva azt üvölteni, hogy "feszítsd meg Őt"? Pedig ma is hányszor tapasztaljuk, hogy mi emberek milyen feledékenyek és hálátlanok tudunk lenni. Jézushoz hasonlóan nekünk is kijut: a sikerekből és a kudarcokból, a megbecsülésből és a szenvedésekből is. Jézus földi pályafutásában és szenvedésében önmagunk sorsát fedezhetjük fel.

Méhes Zsuzsa
 

A három szent nap ünneplése régen és ma

A zsidók a húsvéti lakomán az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték. Jézus ezen a lakomán megújította a régi áldozatot: Ő lett a mi húsvéti bárányunk. A bárány vére óvta meg a zsidó elsőszülötteket az öldöklő angyaltól. Krisztus vére áldozati vér, amely megszabadít a bűntől, a halál rabságából. Ez az Újszövetséget megpecsételő vérszerződés: az emberiség nevében Jézus Krisztus mutatta be az engesztelő áldozatot az Atyának.

1. Nagycsütörtök-az utolsó vacsora ünnepe
Jézus itt az Utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Jézus meghalt, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segít minden embert.
Ezen a napon a IV. század végén Jeruzsálemben két mise volt: az első misét a főtemplomban tartották, innen vonultak a Kálvária-hegyi sziklához és ott volt a második mise. Rómában a VII. századtól ugyancsak két misét tartottak. Délben a pápa végezte az olajszentelési misét, amelyben nem volt igeliturgia, helyette a nyilvános bűnösök visszafogadása történt. A másik misét a római plébániatemplomban végezték. A VIII. századtól már csak egy mise maradt a gyakorlatban, amelyen együtt ünnepelték a bűnösök visszafogadását, az olajok megszentelését és az utolsó vacsora emlékezetét.
A mostani gyakorlat XII. Pius nagyheti reformja (1956) óta ismét két szentmisét ír elő nagycsütörtökre: délelőtt az olajszentelési mise a püspöki székesegyházakban, este pedig, mindenütt az Utolsó vacsora tiszteletére.
Az esti szentmise keretében lehetőség van a lábmosás szertartására. Nagycsütörtök sajátos szertartása ez. Jézus itt nem szavával, hanem példájával tanít alázatosságra és szeretetre. A liturgikus lábmosásnál az Egyház Jézus szavait idézi: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.”
A toledói zsinat előírta, hogy minden püspök és pap mossa meg az Üdvözítő példájára alattvalói lábát. A 12. Római Ordóban csak 12 szerpap lábát mosta meg a pápa, a XV. századtól kezdődően 13 szegényét. Magyarázatát Nagy Szent Gergely pápára visszavezethető legenda tartalmazza, aki 12 szegényt látott mindig vendégül, míg egy nap jutalmul 13. személyként egy angyal, vagy maga az Úr jelent meg.
Az utolsó vacsora után Jézust elfogták. Ettől kezdve az egyház nem mutat be szentmise áldozatot egészen a feltámadás liturgiájáig. Ennek az elfogatásnak és Jézusnak ruháitól való megfosztásának a szimbóluma az oltárfosztás, amikor az oltárt megfosztjuk a díszeitől és csendben, elbocsátás nélkül távozunk a templomból.
Az oltár maga Krisztus. Most díszeitől megfosztva áll. Mintegy az apostoloktól elhagyott, minden emberi vigasztalástól megfosztott Jézus képe. Az oltár díszektől való megfosztását először az első római ordó tartalmazza. Régen az oltárt minden szentmise után lecsupaszították, amint a családban is leszedik étkezés után az asztalt. Később aztán, amikor az oltár már egyre inkább Krisztust jelentette, a leszerelést is ezzel hozták kapcsolatba: Krisztus elhagyatottsága, ruháitól és mindenétől való megfosztottsága jelenik meg a teljesen lemeztelenített oltárban. A középkorban az oltárokat vízzel kevert borral mosták le, ami a tavaszi takarítás gyakorlatából eredt, de jelképezte a vért és a vizet, amely Krisztus átszúrt oldalából folyt, illetve a balzsamot és Magdolna könnyeit.
Ezzel kezdetét veszi a passió, Jézus szenvedésére való emlékezés.

Csicsiri Ferenc
 

2. Nagypéntek – Jézus Krisztus kínszenvedése
Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (nagypéntek és nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották egész napos szigorú böjtölésben Jézus szavainak szellemében (Mt 9,19). Csak a IV. században alakulnak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái eukarisztikus ünneplés nélkül. Jeruzsálemben egyetlen ima- és igeliturgiát tartanak különböző időkben és különféle helyeken, a szenvedéstörténet állomásain, beleépítve a szent kereszt előtti hódolat ünneplésével.
A keleti szertartások a nyugati világot is erősen befolyásolták. Rómában a VII. században a pápa a kereszt-ereklyével mezítláb, körmenetben a Lateráni bazilikából a Jeruzsálemi Szentkeresztről elnevezett templomba vonult, ahol a papság és a nép a kereszt-ereklye előtt hódolt. Ugyanakkor két ószövetségi olvasmányt és Szent János szenvedéstörténetét is olvasták. Az ünnepélyes egyetemes könyörgések zárták le az igeliturgiát. Szentáldozás nem volt, a XIII. századtól a szertartást végző pap áldozott, más nem. A kereszt leleplezésének, felmutatásának és hódolatának dramatizált kiépítése a gall rítusú liturgiában történt.
A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához (délután 3 óra) igazodott. Ez egyben a középkori böjti misék kezdete is volt: a nona imaórája. Amikor azonban később a nona végzését már a délelőtti órákban is engedélyezték, a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa 1956. évi reformja állította vissza a délutáni ünneplést.
A szertartás kezdetén az oltárhoz való bevonulás teljes csendben történik, majd a pap leborul az oltárlépcsőre, a többiek letérdelnek. Rövid idő után mindnyájan felállnak. A leborulás (prosztráció) lecsupaszított oltár előtti néma hódolat. Régen minden mise leborulással kezdődött, ma csak Nagypénteken és a papszentelésben van meg ez a kifejező jel. A nagypénteki néma leborulásban benne van a nagy gyász, a legmélyebb imádás, a kegyelem-kérés, az egész földdel való egység.

A szertartásnak három fő része van:
1. Igeliturgia
Az olvasmányok és a passió eléneklése.
Nekünk, keresztényeknek, Krisztus Urunk kínszenvedése nem olyasvalami, amiről jobb nem is beszélni, amin minél hamarabb át kell siklani, hanem nagyon is lényeges esemény. Megváltásunk szerves része. Ezért idézzük fel, elmélkedjük át minden évben. Nem véletlen tehát, hogy Virágvasárnap és Nagypénteken felolvassuk Krisztus urunk kínszenvedésének (passiójának) történetét, ily módon szemlélhető vagy éppen átélhető Jézus Krisztus kínszenvedése. Megváltónk kínszenvedése figyelmeztetés is számunkra. Nagy árat fizetett értünk. Ezért ilyen fontos Jézus passiója a keresztény ember életében.
A virágvasárnapi, nagypénteki liturgiában elhangzó passiószövegek, valamint a templomi falfestmények és szárnyas oltárok ihlették azokat a misztériumjátékokat, amelyek még szemléletesebbé tették Krisztus Urunk kínszenvedésének történetét. Első hazai bizonyságaink a XV. századból valók. A színjátékok nem csak a kínszenvedés, hanem a pokolraszállás, feltámadás eseményeit is megelevenítették népies, olykor vidám jelenetekkel is tarkítva. 1515-bõl maradt ránk egy teljes magyar passió versekben feldolgozva, amelynek szerzője Csanádi György, pálos szerzetes.
A legismertebb misztériumjáték a csíksomlyói, amelynek magja a középkorban keletkezett és a barokk korban teljesedett ki. Sok népies elem is belekerült története folyamán, amelyeknek zömét az élőszavas Mária-siralmak jelentették.
Bár a barokk korban iskoladrámává alakult, hatása mégsem szorítkozott az ifjúságra, iskolai előadásra, sokszor külön játékszínben tekintették meg a hívek, Nagypénteken.
A passió zenei műfajként a IV. században alakult ki, és a VIII-IX. században már mind a négy evangélista szövegével éneklik a Nagyhéten. A gregorián passió előadása a liturgikus olvasmányok, de még inkább a zsoltárforma recitáló stílusát követi. A passió többszólamú megzenésítésének legkorábbi formája 1450-bõl való. A későbbi századokban alakultak ki a hangszeres tételeket is magukba foglaló oratórikus passiók, amelyekre jellemző szoros összefüggésük a liturgiával, és a bibliai szöveg szó szerint való megtartása. A legkiemelkedőbb két alkotás ebben a műfajban J. S. Bach, Máté és János passiója.
2. Hódolat a szent kereszt előtt
A VIII. század óta része - görög hatásra - a nagypénteki liturgiának a kereszthódolat.
Két akolitus kíséretében behozzák a letakart feszületet. A pap három fokozatban lebontja a lila leplet a keresztről és közben háromszor, egyre magasabban énekli:
Íme a szent keresztfa, ezen függött valaha, a világnak váltsága.
Hívek válasza: „Jöjjetek hát keresztények, hódolattal hajtsunk térdet, üdvözlégy szent keresztfa!”.
Először a pap hódol a kereszt előtt, majd a ministránsok és a hívek a helyi szokás szerint. A hódolat végeztével a keresztet elhelyezik a két égő gyertya között az erre kijelölt helyen.
A nagypénteki csonkamisének szinte úrfelmutatása ez az aktus. Felmutatják az üdvösség fáját, aki feltekint rá, üdvözül. Nagypéntek nem kizárólag a gyász napja. Elszorul a szívünk látva az Embert, akit kegyetlenül megöltek értünk, de tudjuk, hogy a kereszt “királyi zászló”, ahonnan “tündököl” megváltásunk titka. A kereszten az ártatlan. A kereszt tövében pedig, bűnösök és bűnbánók. Terhekkel, gyógyításra váró terhekkel állunk ott, Krisztus előtt. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő halt meg bűneinkért.
3. Áldozási szertartás
Két gyertyavivő ministráns kíséretében az őrzési helyről elhozzák az Oltáriszentséget. Az áldoztatás a szokott módon zajlik, majd visszaviszik az Oltáriszentséget őrzési helyére. Mivel ezen a napon mindig az előző napon átváltoztatott Oltáriszentségből áldoztatnak, szokás ezt a szertartást az előre megszentelt adományok miséjének is nevezni.
Sok helyen szokás a szentsír állítása. Nagypénteken a templomban, vagy a kálvárián keresztutat végeznek a hívek délután 3 óra körül. Ezen a napon hústilalom és szigorú böjt van. A liturgia színe a piros, Jézus kereszthalála miatt.

Csicsiri Kriszta
 

Mit kell tudnunk a keresztútról?
A keresztút az egyik legismertebb keresztény ájtatossági forma. Mai formájában 14 stációból áll, amelyek Krisztus végső szenvedését jelképezik. Minden stációnál a kegyeletet végző hívő az Úr szenvedésén elmélkedik. A keresztútjárás a szentföldi zarándoklatokat eleveníti föl, amelyek során a zarándokok Krisztus szenvedésének helyeit keresték föl.
A szentföldi zarándoklatok már a kereszténység első századaiban megkezdődtek - Szent Jeromos és az első keresztény írók említik azokat. Eredete talán az a hagyomány, hogy a Boldogságos Szűz végigjárta Fia szenvedésének helyeit annak mennybemenetele után. Ezt Szent Brigittával közölte egy látomásban.
Krisztus passiójának tisztelete a XII., XIII. században széles körben elterjedt, miután a szentföldi kereszteslovagok hazatértük után emléktáblákat állítottak azokról a helyekről, amelyeket a harcok folyamán végigjártak. Ez a fajta passió-tisztelet a kis-Jeruzsálem nevet kapta.
Palesztinán kívül a mai keresztúthoz hasonló, szervesen összetartozó állomásokat először Bolognában a San Stefano templomban állították föl már az V. században. A XV. századra a passióra emlékeztető kegyhelyek együttese már általános volt. A ferencesek antwerpeni rendházának temetőjében is állítottak fel keresztutat ugyanebben az időben, sőt talán már a század elején -- ott az állomások a Szűz hét fájdalmának feleltek meg.
Amikor a ferencesek 1342-ben átvették a szentföldi helyek felügyeletét, egyik céljuknak azon szent helyek és Krisztus szenvedése tiszteletének elterjesztését tették. Ez a tisztelet a keresztútban nyert kifejezést.
Kezdetben igen eltérő volt a keresztúti állomások száma és témája. A 14-es számot először a XVI. században említik a Benelux államok területén kiadott ájtatos könyvekben. A Szentszék döntése, amellyel 14-ben állapította meg a stációk számát, egyszerűen a hívek gyakorlatának elfogadása volt.
A mai keresztút 14 állomása a következő: 1: Pilátus halálra ítéli Krisztust; 2: Krisztus magára veszi a keresztet; 3: Jézus először roskad le a kereszt alatt; 4: Jézus találkozik szentséges Anyjával; 5: Cirénei Simon segít az Úrnak; 6: Veronika letörli Jézus arcát; 7: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt; 8: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait; 9: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt; 10: Jézust megfosztják ruháitól; 11: Jézust keresztre feszítik; 12: Jézus meghal a keresztfán; 13: Jézust leveszik a keresztről; 14: Jézust sírba teszik.
A szentföldi zarándokok többféle búcsút nyerhettek. Mivel azonban kevés embernek adatott meg a zarándoklat lehetősége, XI. Ince pápa 1686-ban engedélyezte a ferenceseknek a keresztutak felállítását templomaikban, és kimondta, hogy azokat a búcsúkat, amelyeket a Krisztus szenvedésének helyeit végiglátogató szentföldi zarándokok nyerhettek, azok a ferencesek vagy velük kapcsolatban állók is elnyerhetik, akik a keresztúti ájtatosságot saját templomukban végzik el. Ezt az engedélyt megerősítette XII. Ince 1694-ben, XIII. Benedek pedig 1726-ban kiterjesztette minden hívőre.
Könyves Beáta

Mária Rádió
2006. január 15-én kezdte meg adását a Mária Rádió. A műsor Budapesten és környékén fog-ható a 94,2 MHz-es ultra-rövidhullámú frek-vencián.
A Mária Rádió katolikus rádió, mégis ökume-nikus szellemű, mivel sok nem katolikus – sőt nem keresztény – testvérünk Isten szeretetéről és szépségéről beszélő életpéldáját is szeretné felmutatni. http://www.mariaradio.hu/

Könyvajánló
Deus caritas est – már magyarul is olvasható
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia székházában ünnepélyes keretek között bemu-tatták XVI. Benedek első enciklikájának ma-gyar kiadását 2006. február 17-én.

Összeállította: Lauer Tamás

Nagyszombat
Az Úr sírban nyugvásának napja. Csendesek a templomok, a temetők csendje telepszik a templomokba. Ezen a napon az Egyház nem mutatja be a legszentebb áldozatot. A hívő nép imádsággal, szentsír látogatással tölti a napot, a nagy virrasztásra, Húsvét szent éjszakájára készülődik. Nagyszombatról húsvét vasárnapra virradó éjjel Jézus feltámadt. Halálakor úgy tűnt, hogy a világon győzött a bűn, a halál, a sötétség. De most diadalmaskodott a szeretet, az élet, a világosság.
A liturgia öt részből áll. A húsvéti titok, illetve Jézus győzelmének öröme jelenik meg benne:

1. A fény liturgiája.
A nép teljes sötétségbe borult templomban gyülekezik. Elmúlt a nap, elérkezik a második éj azóta, hogy az Úr a sírban pihen. Húsvét az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap, ezért ragyog az ég a holdfényben. De a templomban - éppúgy, mint szívünkben, érzésvilágunkban - még sötétség uralkodik.
Isten távol, Isten hallgat, Isten halott. - Ez sok mai ember életérzése. Kevesen néznek hátra és előre, kevesen gondolják, hogy csak Istentől várhatjuk az igazi fényt.
Az ősegyházban a nagyhét utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra.
Tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, a pap először megáldja az új tüzet, kérve, hogy Isten "mennyei vágyakra gyújtva föl szívünket, tiszta lélekkel vezessen el örök dicsőségének fényéhez".
Ezután feldíszíti a húsvéti gyertyát: a kereszt, az Alfa és Omega betű, az évszám azt hirdeti, hogy Krisztusé a kezdet és vég, az idő és az örökkévalóság. Az öt tömjén-szem, melyet a gyertyába szúrnak, Krisztus sebhelyeire emlékeztetnek: e sebek őriznek és védenek minket.
Majd a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, hogy "a dicsőségesen feltámadt Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát".
A tűzszenteléshez számos hiedelem fűződött:
védelmet nyújtott a rossz idő,a szerencsétlenség, a tűzvész ellen.
A szertartáson részt vevők a parazsat hazavitték és a tűzhelyen az előző estén kialudt tüzet ezzel gyújtották meg.
Aszentelt tüzet a szántóföldekre is kivitték, hogy termékenyek legyenek, tettek belőle a libák itatójába, hogy azok egészségesek legyenek, vihar idejére a tűzre tették, hogy a villám elkerülje a házat. Három darabot a kemencébe dobtak, hogy elhárítsák a jégesőt. Féregűzést is végeztek e napon, ami a harangok megszólalásával egyidőben történt. Pl. Egercsehiben (Heves m.) a gyerekek kolomppal és csengővel körülszaladták a házat és ezt kiabálták: „kígyó, béka, távozz a házamtól!”.

2. Az Ige liturgiája.
A szentírási olvasmányok a keresztség titkáról és a megváltásról szólnak. „Dicsőség”-re újra megszólalnak a harangok, az orgona.

3. A keresztség liturgiája.
Az Egyház ajánlja, hogy – amint az ősegyházban ez volt a keresztelés éjjele – a liturgiában lehetőleg ma is legyen keresztelés. A pap mindenképpen ilyenkor szenteli meg a keresztvizet, és mindnyájan megújítjuk keresztségi fogadalmunkat.
Újra megfogadjuk, hogy Krisztussal és húsvét titkával akarunk egyesülni életünkben.
 

4. Az Eucharisztia liturgiája.
Az olvasmányok és az evangélium után, felajánlástól folytatódik az allelujás feltámadási mise.
5. A feltámadási körmenet.
A húsvéti körmenetben a feltámadás örömhírét visszük meg a világnak, s tanúságot, teszünk a feltámadásba vetett hitünkről. Egyben túláradó örömmel ünnepeljük, énekeljük a köztünk haladó győzedelmes Krisztust, akire emlékeztet a feltámadás-szobor, a húsvéti gyertya, de aki valóságosan is ott megy közöttünk az Oltáriszentségben.
A húsvéti nagykörmenetet eredetileg húsvétvasárnap reggel a nagymise előtt tartották. Később az előző estére hozták, és összekapcsolták a szentsír felnyitásával.
A körmenet alatt húsvéti énekeket éneklünk. A templomba érve a most már üres és feldíszített szentsír előtt megállva a pap könyörgést mond.
A mise ilyenkor a Glóriával kezdődik A glóriára ismét megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők.
Ezen a napon véget ér a negyvennapos böjt. Az éjjeli mise után már enni szabadott a húst.

A sír, ami végpont volt eddig, most már kezdőponttá lett; ami börtön volt, kapuvá lett.
Azért kell a húsvétot ünnepelni, mert észre kell vennünk Krisztus művében, hogy Isten mindnyájunk számára kitárja a mennyország kapuját. Természetesen ehhez hitre van szükség, melyet Istentől kapunk, és vagy elfogadjuk, vagy közömbösek maradunk.
Kívánom mindenkinek, hogy a húsvéti ünnepekben a szokások mögött fedezzük fel az ünnep lényegét, érezzük át megváltásunkat, és tapasztaljuk meg Isten és egymás szeretetét.
Méhes Pál
 

Szent-zene és liturgia a nagyböjti időben

Nagyböjt kezdetén hamut hintünk a homlokunkra, ezzel is emlékeztetve önmagunkat az ember múlandóságára. A hangos farsangi mulatságok után elcsendesedünk, önvizsgálatot végzünk, jó elhatározásokat teszünk, önmegtagadást, böjtöt tartunk.
A templomi környezet is megváltozik: lekerül a virágdísz az oltárról, lila terítők kerülnek az oltárokra. Erről így ír a Direktórium: „nagyböjt 4. vasárnapját és a két főünnepet kivéve nem szabad az oltárt virággal díszíteni, a hangszerek használata csak az ének kíséretére van engedélyezve.” Péntekenként keresztutat járunk. Az orgona is visszafogottabbá válik. A szentmiséken is csak az ének kíséretére használjuk. Hamvazószerdától a húsvéti virrasztásig Alleluja helyett Tractust vagy evangélium előtti verset mondunk vagy énekelünk! Elmarad a Dicsőség, kivéve Szent József és Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepeket. Ezekkel a külső jelekkel is ráhangoljuk magunkat a bűnbánatra, Jézus szenvedéséről elmélkedünk. Kerüljük a hangos szórakozást, a torkoskodást.
A nagyböjti időszakban a szenvedés gondolata is előtérbe kerül. Akár Jézus keresztáldozatára, akár Mária szenvedéseire gondolunk. Simeon jövendölte meg, amikor a 40 napos kis Jézust karjaiban tartotta, „a te lelkedet is tőr járja át”. A fájdalmas anya (Stabat Mater) motívum sok jeles zeneszerzőt is megihletett. Bononcini, J. Haydn, F. Schubert, Rossini, Pergolesi, Dvorak, Lendvay K. A Hozsanna énekeskönyvben is megtaláljuk Sík Sándor remek fordításában a 65-ös számú ének. 1. Áll a gyötrött Isten-anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát. 2. Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tőrnek éle járta át. … 20. S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsőségét lelje meg. Érdemes meghallgatni, elmélkedni ezen a szép éneken, akár mind a 20 versszakot is végig imádkozva.
Krisztus szenvedéséről a Passióban elmélkedünk, mely témát szintén számos kiemelkedő mestert megzenésített. Pl. Lassus 4 passió; J. S. Bach: valószínűleg öt passiót írt, ebből mindösszesen kettőt, a Máté-, ill. János-passiót ismerjük (az elveszettek valószínűleg a Márk- és Lukács-passió lehettek, az ötödik pedig a Máté passió második kiadása). G. Handel: János-passió, Messiás; Schütz: Máté-passió;
Szintén Krisztus szenvedéstörténetéről szólnak a következő oratóriumok: Beethoven Krisztus az Olajfák hegyén; Liszt: Via Crucis (Keresztút); Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán- 1. „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” 2. „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” 3. „Asszony, nézd, a fiad!” „Nézd, az anyád!” 4. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 5. „Szomjazom” 6. „Beteljesedett!” 7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”
Templomainkban minden nagyböjti pénteken keresztutat járunk. Ne sajnáljuk rá az időt és a fáradtságot! Sokkal közelebb visz Jézus áldozatának megértéséhez. Aki teheti, nézze meg Mel Gibson nagysikerű Passio-ját, melyet Jézus szenvedéseiről írt. Ehhez kapcsolódik egy internetes gyűjtemény is: http://passio.lap.hu/
A nagyböjt felkészít a Szent Három Napra. „A húsvéti vigília egész ünneplése éjjel történjék, ne kezdődjék a sötétség beállta előtt, és ne végződjék a vasárnapi pirkadat után” (CE 332). Ezt az előírást szigorúan meg kell tartani. Az ellenkező és itt-ott meghonosodott visszaéléseket és szokásokat, amelyek szerint a húsvéti vigíliát a vasárnapi előmise idejében ünneplik, el kell vetni (PS 78)
Végezetül néhány külső önmegtagadási gyakorlatot ajánlok Radó Polikárp nyomán: „Böjtöltessük a szemünket! A szem a lélek ablaka. Sok halálos bűn kezdődik a szemen keresztül. Böjtöltessük a fülünket! Nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket minden megszólás és pletyka elől. Böjtöltessük a nyelvünket! A sok beszédben nem lehet elkerülni a bűnt. Teremtsünk csendet magunkban és magunk körül. Böjtöltessük a testet azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet! A test legnagyobb böjtöltetése az álom elvonása. Kezdődjék a kelés fürge, vidám nagylelkű kiugrással.”
Lauer Tamás kántor
CE Caeremoniale episcoporum (1984)
PS 1988. Az Istentiszteleti Kongregáció körlevele a Húsvét megünnepléséről

vissza a tartalomhoz