V. évfolyam 2. szám 2006. április 15.

KISTARCSA

A gondolkodó ember másodszor is felteszi a kérdést: mi vitte diadalra Krisztus keresztjét? Ezt a választ kell adni: A keresztények könnye és áldozatvállalása. Az első keresztények az első három században sokat szenvedtek a pogány Rómában. (Nagy Konstantin 313-ban adta a teljes vallásszabadságot.) Földalatti katakombákba menekültek. Vértanúhalállal maradtak hűségesek a kereszthez. A szenvedések nagyságát le sem lehet írni. Az emberi gonoszság mindent kitalált, hogy megtörje a keresztények kereszthez való hűségüket. A történelemtudósok előtt ma is megmagyarázhatatlan tény, hogyan tudott győzni a kereszt a hatalmas római császárok felett, fegyver nélkül. Dioklecián császár hiába adta ki az emlékérmet ezzel a felirattal: „A keresztény név emlékének eltörlésére.” Az érem megvan, mint múzeumi érték; a kereszténység is megvan, mint az emberiség legnagyobb értéke. Sejtette-e Maximián császár, hogy ahol ő a legkegyetlenebb vérfürdőt rendezte, ott majd a lateráni bazilika fog állni ezzel a felirattal: minden templom feje és anyja. Szaladin szultán egyszer ezt üzente Rómába: elmegyek, és mecsetté teszem Péter templomát. II. Piusz pápa (1458-1464) ezt üzente vissza: „A hajó ingadozhat, de nem süllyedhet el” Bátran üzenhetett vissza.
A kereszt diadaláról könyvtárakat írtak. A kereszt diadaláról évszázadok beszélnek. Sok vihart kibírt. Trónok, nemzetek pusztultak el, de a kereszt nem. Amíg ember lesz a földön, Krisztus diadalmas keresztje állni fog. Ez örömmel tölt el bennünket.
Somlai József plébános

vissza a tartalomhoz

Papi és szerzetesi hivatás
Egyházunkban minden évben húsvét negyedik vasárnapján tartják a papi hivatások világnapját. Ekkor a szentmiséken világszerte papjaikért és az új papi hivatásokért imádkoznak a hívek, valamint papnövendékek beszélnek életükről, hivatásuk alakulásáról. Ezen a napon érdemes
lehet egy kicsit elgondolkodnunk a papi és szerzetesi hivatásokról. A papi élet elsősorban szolgálat. Leggyakrabban a liturgia szolgálatában látjuk a papot. Bemutatja .a szentmisét, kiszolgáltatja a szentségeket, és lelkészként a lelkiéletünket szolgálja. Mindezt Jézus nevében és megbízásából. A papi élet vezetés is: a liturgiában ott áll a közösség élén, pásztorként vezeti a közösséget, egymáshoz tereli, egységre vezeti a különböző embereket, csoportokat, s mindenki-nek segít, hogy megtalálja
a választ életfontosságú, hitbeli kérdéseire. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy kapcsolatot tart a közösség minden tágjával, akik a legkülönbözőbb élethelyzetben vannak, munkatársakat keres a sokféle egyházi feladathoz, és összehangolja a munkájukat, szemmel tartja a plébániai közösségeket, és segíti őket, hogy helyes irányba növekedjenek. A pap hirdeti Isten Igéjét a liturgiában, a szentbeszédben és a katekizmusban, a különböző korosztályok hitoktatásán. Amit szavaival hirdet, arról kell életével tanúságot tennie: a celebsz (szűzi) életforma és a másik két
evangéliumi tanács, a szegénység és engedelmesség szerinti élet segíti, hogy élete igazán jellé válhasson. A papszentelés által nyeri el a szolgálatra a pap a hatalmat. A szentelés adja meg a szükséges erőt a papnak, Isten Lelke által a sokféle szolgálathoz. A szentelés ugyanakkor püspökéhez is kapcsolja, aki az apostolok utódja, és összekapcsolja az egyházmegyéje papjaival, ugyanakkor sajátos kapcsolatot teremt közte és a hivő közösség között, hogy így együtt legyenek az üdvösség jelévé a világ számára.
A szerzetes az, aki egy az Egyház által jóváhagyott szerzetesközösség keretein belül a három evangéliumi tanácsra, életre szóló fogadalmat tesz. Tehát a Mennyek Országa ügyéért, Krisztus sajátos követése miatt lemond a házasságról, a rendi szabályzat értelmében vállalja az evangéliumi szegénységet és a mindhalálig engedelmes Jézus miatt az engedelmességet. Az egyes szerzetes

közösségek közös küldetése, apostoli feladata az alapítók szándéka, az Egyház jóváhagyása szerint sokféle lehet. Vannak szemlélődő, monasztikus és aktív jellegű szerzetesközösségek. Az aktív munkát vállaló közösségek között vannak tanítással, neveléssel foglalkozók (iskolákat tartanak fenn), vannak, akik szociális-karitatív munkát végeznek vagy idősekkel, betegekkel foglalkoznak, s vannak, akik lelki-pásztori területen szolgálják az embereket és Isten Országát. Vannak férfi szerzetesrendek, melyeknek tagjai főként papok, vannak ahol a pappá nem szentelt testvérek vannak többségben.
Mind a papi, mind a szerzetes-élethez testi, lelki-pszichés egészség szükséges. Csak így tudja igazán vállalni Krisztus küldetését az emberek között, illetve a szerzetesi közösségi életet.
Ez a minden évben visszatérő vasárnap arra indíthat minket, hogy imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért, gondolva arra a sok fiatalra is, aki környezete, vagy életkörülményei miatt nem követi, vagy nem követheti Isten hívó szavát.
Közös felelősségünk, hogy mindannyian a nekünk adatott emberség, meghívás, küldetés szerint válaszolni tudjunk a minket szólító Istennek, s minél teljesebben, minél nagyobb örömmel válaszolunk, annál kedvezőbb lesz családjainkban, plébániánkon a légkör ahhoz, hogy fiatalok találkozzanak az élő Krisztussal, és örömmel tudják mondani: Itt vagyok, Uram, engem küldj!
 

vissza a tartalomhoz

Feltámadott
Mert az Istent lehet üldözőbe venni,
de nem lehet eltörülni. Lehet ellene harcolni, de nem lehet legyőzni. Lehet őt gyűlölni,
de nem lehet végleg megölni.
Lehet hatalmát semmibe venni,
emiatt nem fog elgyöngülni. Lehet létezését tagadni,
de emiatt nem fog megsemmisülni.
Lehet sírba temetni,
de bár sírjára követ hengerítenek,
az Isten feltámadását
nem lehet megakadályozni.

vissza a tartalomhoz

„Jézusom, bízom benned!”
Az Úr Jézus irgalmasságáról szóló kinyilatkoztatásait Szent Fausztina nővéren keresztül
adta a világnak. 1931. február 22-én, Plockban kapott látomás alapján az Irgalmas Jézus
képét Fausztina nővér így jegyezte le: „Este, amikor a cellámban voltam,
megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal
megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy
piros és egy halvány.... Kis idő múlva azt mondta Jézus: `Fess egy képet annak alapján,
amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.'”. „Azt kívánom, hogy a képet...
húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!”
2000. április 30-án, Húsvét 2. vasárnapján II. János Pál pápa - aki tavaly éppen ennek az ünnepnek az előestéjén tért vissza az „Atyai Házba” - Rómában szentté avatta Fausztina nővért, és az egész Egyháznak kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét. Az Úr Jézus kifejezett- kívánsága irgalmasságának tisztelete, amihez nagy kegyelmeket és ígéreteket fűzött. Ennek fő formái: I. az Irgalmasság ünnepe 2. az Irgalmas Jézus képének tisztelete: „A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek,” 3. az irgalmasság rózsafüzérének imádkozása: „Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján.” 4. az irgalmasság órája: „Délután három órakor könyörögj irgalmamért... Ez a nagy irgalom órája a világ számára.. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek tőlem valamit.” és 5. az irgalmasság tiszteletének terjesztése: „Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét.”
Húsvét 2. vasárnapján Isten irgalmas szeretetének nagy titkát ünnepeljük. Amikor a feltámadt Jézust szemléljük az evangéliumban az apostolokkal, még jobban belevéssük szívünkbe a Hiszekegy szavait: „Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért,... . Az értünk megtestesült, kínhalált szenvedett és feltámadt Krisztus irgalmas szívére akar ölelni minket és minden embert, akiért a világra jött. Értünk vállalt és elszenvedett sebeit megdicsőült testén felvitte a mennybe, és már soha le nem veti azokat. Ezekbe a sebekbe helyezzük a mi sebzett életünket, hibáinkat, itt találunk menedéket az Atya igazságos büntetése elől, mert Jézus már megfizetett értünk: „Ő lerótta helyettünk az örök Atyának mindazt, amivel Ádám tartozott, s az ősbűn zálogát kiváltotta szent vérének árán.” Amikor minket ér szenvedés, érezzük, hogy az ő szenvedésében van a mi erőnk. Meghatottan szemléljük szent sebeit: „Mily nagy árat fizetsz, mert engem szeretsz!”
Elesni nem jó, de úgy maradni még rosszabb — Jézus, aki tudja, hogy mi lakik az emberben, irgalmával felemel, és szent sebei érdemei által helyreállítja istengyermeki kapcsolatunkat az Atyával. Csak arra vár, hogy mi mozduljunk — „Felkelek, atyámhoz megyek”, — hogy őszinte szívvel kérjük bocsánatát, és ő máris kész a bocsánatra. Csak a szeretet képes megbocsátani. A szeretet a megbocsátásból él, ezért forduljunk minél többször bizalommal Hozzá, az irgalom forrásához. A szentgyónásban a pap feloldozó szavai által részesülünk Isten megbocsátó szeretetének ajándékában: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, ...”. Szent Fausztina által üzeni: „Azt kívánom, hogy a papok hirdessék nagy irgalmamat a bűnös lelkek iránt! A bűnösök ne féljenek hozzám közeledni! Az irgalom lángjai égetnek engem, ki akarom árasztani őket az emberi lelkekre.” A bizalmatlanság nagyon fáj Neki. Szent Fausztinának így panaszkodott: „A lelkek bizalmatlansága szétszaggatja bensőmet. Még jobban fáj nekem a választott lelkek bizalmatlansága; kimeríthetetlen szeretetem ellenére nem bíznak bennem - még a halálom sem elég nekik. Jaj annak a léleknek, aki visszaél ezekkel!” „Fájdalmasan megsebez a jóságomban való kételkedés. Legfájdalmasabbak számomra a bizalmatlanság bűnei.” A fohász, amelyet maga az Úr Jézus tanított Fausztina által, örömet szerez Neki: „Jézusom, bízom Benned!” Kísértésekben, testi-lelki veszedelmekben, bűnbánatunkban ismételjük bizalommal, gyakran, és ő bátorít ás megnyugtat minket: „Békesség nektek!” Minden nap kérjük irgalmát magunknak, másoknak, és az egész világnak.
Mindenkinek szüksége van Isten irgalmára. A megbocsátást — és a megváltás egész művét - ajándékba kaptuk Istentől — „nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból”, mert szerető irgalma felülmúlja igazságosságát.
Ő már mindent megtett értünk — most a mi viszonzásunkra, válasz-szeretetünkre vár — nemcsak elsőpénteken, vasárnap és ünnepnap szeret egy-egy órát, hanem kezdettől fogva végtelen szeretettel ölel át minket — ő volt az, aki először szeretett, aki megelőzött minket a szeretetben. Legyünk hálásak ezért a nagy irgalmas szeretetért.
Ezen az ünnepen különlegesen nagy szeretettel áldozzunk: a tiszta lélek hitből fakadó örömével fogadjuk őt szívünkbe, és Szent Tamás apostollal valljuk meg: „Én Uram, én Istenem”. A feltámadt Jézus irgalmas Szívével egyesülünk, és hálát adunk neki a megváltás ajándékáért. E szép ünnepnapon köszöntsük Szűz Máriát, a Mennynek Királyné Asszonyát úgy is, mint az Irgalmasságnak Szent Anyját: „Irgalmas Szűzanyánk, királynőnk, üdvözlégy, (...) légy kegyes szószólónk, fordítsd felénk szemed, s mutasd meg majd nékünk áldott Egyszülötted, ó irgalmas, édes, kegyes Szűz Mária!”
„Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta.”
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad.”
Áldott húsvétot kívánok az egyházközség minden tagjának.
Szilágyi Mária

vissza a tartalomhoz

Májusi litánia

"Néked ajánljuk, Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát, Ezer nép híven zengi ma, Ó, üdvözlégy Mária!"
Az egyház "megkülönböztetett szeretettel tiszteli Szűz Máriát, Isten boldogságos édesanyját" - olvassuk a Liturgikus Konstitúcióban. Ennek megnyilvánulásai éppúgy megtalálhatók az előírt ünneplésekben, mint a különböző áhítatgyakorlatokban. Ennek egyik szép példája a májusi ájtatosság, vagy litánia. Május a Szűzanya hónapja, akit estéről estére litániákkal köszöntenek a hívek a katolikus templomokban.
A "litánia" kifejezés a görög "litaneuó" - könyörgök szóból származik. Az V. században jelentette azt a könyörgő imádságot, amellyel különféle szándékokért imádkoztak. A VII. században kialakult már a ma is ismert formája: a szándék - hívek válasza.
A loretói litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert "loretói litánia" a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol 1575-től minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretóban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe és terjesztette. VII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és egyetemes használatra a "loretói litániát" rendelte el. XII. Leó pápa ezt l886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, VI. Pál és II. János Pál pápák.
A szentháromsági személyekhez való könyörgés után először a Boldogságos Szűz kiváltságait összefoglalva magasztalja: szentségét, istenanyaságát és szüzességét. Ezt a három kiválóságát részletesebben felsorolja a következő részekben. Tizenegy megszólítást találunk a Boldogságos Szűz anyaságára vonatkozóan. Az utóbbi időben bővült "az Egyház Anyja" megszólítással ez a rész, amely különösképpen is a II. vatikáni zsinat tanítása nyomán kapott nagyobb hangsúlyt.
Máriát, mint a szüzet több kifejezéssel is magasztalja. Nagyokosságú, tisztelendő, dicsérendő, nagyhatalmú, irgalmas és hűséges. E jelzőkkel az egyházatyák tanításaiból emeli ki Mária lelki nagyságát. De nagyon sokszor a történelem folyamán az eretnekekkel szemben az egyház hitének megvallását is jelentette.
Az "Igazság tükre" kifejezéssel kezdődik néhány szentírási szimbólum vagy kép alkalmazása a Boldogságos Szűzre. Ezek talán a legköltőibb megszólításai, teljesen egyediek, senki másra nem alkalmazhatók. Valamennyi kifejezés érzékeltetni akarja, hogy Mária minden teremtmény felett áll kivételes helyzete miatt.
De mindezek ellenére is nyugodtan mehetünk Máriához. A következő négy fohász eszünkbe juttatja, hogy mi szenvedünk, bűnösök vagyunk, vigasztalásra és segítségre szorulunk. Nyugodtan tehetjük, mert Mária a mi anyánk és Jézus anyja is, akinek mi testvérei vagyunk.
Magasztalásunkban királynéként köszöntjük, aki a megdicsőült egyház tagjai, az apostolok, a vértanúk, a hitvallók, a szüzek és minden szent dicséretét is bírja.
A litániában is tükröződnek a történelem eseményei. A Szeplőtelen Fogantatás a 19. század, a mennybevitel dogmája a 20. század hittétele. Az utolsó fohász a családok évében került a litániába, a "családok királynéja". Nemzeti fohászunkban is szerepel: Magyarok Nagyasszonya - könyörögj érettünk!
II. János Pál pápa fontos szerepet szán életünkben a Mária-tiszteletnek Az új évezred küszöbén c. apostoli levelében: "Ezen az úton elkísér bennünket a Szent Szűz, akire néhány hónapja rábíztam a harmadik évezredet. Sok alkalommal úgy mutattam be Őt, mint az "evangelizáció új Csillagát". Úgy is rámutatok, mint utunk fényes hajnalára és biztos vezetőjére".
Könyves Kinga Margit
 

vissza a tartalomhoz

Áldozócsütörtök

Jézus mennybemenetelének ünnepe
Jézus feltámadása után negyven napig járt közöttünk a Földön, majd visszatért a mennybe. Valamikor nálunk is csütörtök volt az ünnepnap, innen a név: Áldozócsütörtök. Kötelező ünnep volt szentmisehallgatással, valamint a húsvéti gyónás és áldozás elvégzésének utolsó napja. Az önkényuralom idején, munkanap lett, ezért az akkori Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kérte a vatikáni Szentszéktől az ünnepnek, Áldozócsütörtöknek - a magyarországi felfüggesztését. Azért volt erre szükség, hogy ne érezzék a hívek lelkiismeretük vádját, dolgozni kell, és szentmisét sem tudnak hallgatni. A Vatikán teljesítette a kérést. Ezért nálunk Magyarországon a negyvenedik nap utáni vasárnapon, azaz húsvét hetedik vasárnapján ünnepeljük áldozócsütörtököt, Urunk mennybemenetelének ünnepét.
Régebben nem igazán értettem ezt az ünnepet: miért ünnepel az Egyház, amikor inkább szomorkodnia kellene, hiszen Jézus ezután nincs velünk. Mert mennyi nagyszerű dolgot tett, amikor közöttünk élt, milyen lélegzetelállítóak voltak csodái, tanításai, s most ennek vége. Az Egyház pedig ünnepel. Mit lehet ezen ünnepelni? Mikor alaposabban megismertem a keresztény hitet, akkor értettem meg mi a lényege a mennybemenetelnek, és annak, hogy miért tölti el örvendezéssel ez az Egyházat.
Mert mi történik? Jézus Krisztus fölmegy a mennybe. Az a Jézus, aki föltámadt a halálból, akinek teste újra életre kelt, ez a föltámadt Krisztus megy föl a mennybe testestől-lelkestől. Jézus Krisztus a Szentháromság második tagja, a Fiúisten megy vissza a Szentháromság isteni közösségébe. És ebbe a közösségbe viszi be emberi természetünket! Ez az ünneplésnek a tárgya: Jézus Krisztus emberi természetünket a Szentháromság isteni közösségébe vitte.
Jézus tehát, mindennél magasabbra visz bennünket mennybemenetele által. Nem egészen fizikai értelemben, hanem lelkünk mindig magasabbra törő vágyát elégíti ki, mikor emberségünket átisteníti mennybemenetele által.
De hogyan juthatunk mi is oda, ahová ő? Úgy ahogyan a hegymászó, a legmagasabb csúcsra. Ismeri az utat a völgyeken, szakadékokon, hegygerinceken keresztül és alapos kiképzésben részesült a hegymászás fortélyait illetően. Mi is ismerjük az utat, és a fogásokat: mert Jézus megmutatta nekünk mindezt. Ő maga mondta: én vagyok az út. Tehát nagyon egyszerű a dolog, mindig Jézusra kell tekintenünk.
De nem úgy, mint az apostolok, akik Jézust látva fölmenni az égbe ott álltak és néztek utána. Két angyal jelenik meg nekik és felrázzák őket "Galileai férfiak! Miért álltok itt égre emelt tekintettel?" Hallottátok Jézus utolsó szavait: "menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!"
Nekünk is szól az angyalok figyelmeztetése és Jézus parancsa, nemcsak az apostoloknak. Mert mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy égre emelt tekintettel tétlenül nézzük az Egyház erőfeszítéseit, esetleg még bíráljuk is. A keresztény hit ügye nemcsak a püspökök és a papok dolga, hanem az egész Egyházé. S az Egyház pedig, nemcsak a püspökökből és a papokból áll, hanem mi mindannyian alkotjuk azt, akik meg vagyunk keresztelve. Mindannyiunknak szól Jézus felhívása: menjetek el az egész világra és tegyetek tanítványommá minden nemzetet.
Hogyan? Egyszerűen arról van szó, hogy hétköznapjainkban is keresztényként kell élni, nem pedig, csak vasárnap, mikor szentmisére megyünk. Úgy kell élnünk, hogy meglássák rajtunk azt, hogy keresztények vagyunk, és hogy szeretjük egymást. Úgy kell élnie gyermekeinknek, hogy társaik, tanáraik elmondhassák róluk: ezeken meglátszik, hogy hittanosok, hogy templomba járnak, mert rendesebben viselkednek, szorgalmasabban tanulnak. Úgy kell élnünk, hogy munkahelyünkön dolgozva, meglássák rajtunk: nem a pénznek élünk, hanem Isten áll életünk középpontjában. Úgy kell élnünk, hogy idősebb korban is meglássák rajtunk az élet értelmét és célját, hogy keresztény derűvel fogadjuk az élet alkonyát, mert biztos a hitünk abban, hogy van folytatás odaát.
Ez az az út, az az egyszerű út, mely Jézussal együtt a mennybe, a Szentháromság isteni közösségébe vezet bennünket. Ezért ennek az ünnepnek visszhangjaként vigyük haza otthonainkba és hétköznapjainkba az angyalok és Jézus szavait: "Miért álltok itt égre emelt tekintettel? - Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig!"
Csicsiri Kriszta
 

vissza a tartalomhoz

Sziénai Szent Katalin

vissza a tartalomhoz

Pünkösd

vissza a tartalomhoz

Fagyosszentek

vissza a tartalomhoz

Szent Márk

vissza a tartalomhoz

Anyák napja

Május az édesanyák hónapja
A bibliai teremtéstörténet Éváját nem szoktuk jó példaként emlegetni. Pedig megrendítő, és minden asszony szíve mélyén rejtőzik az ő öröme: "Gyermeket kaptam Istentől!" Milyen nagyszerű, ha valaki megajándékozottnak tudhatja magát! Különösen, ha Isten az ajándékozó. Szabad-e elhárítani Isten ajándékát? Sajnos nem mindenki fogadja úgy ezt az örömhírt, ahogy Szűz Mária, sokan félnek igent mondani az Úr ajándékának. Pedig milyen csodálatos egy házaspár életében, amikor Isten akarata szerint részesévé válnak a teremtésnek, s szerelmükből egy új élet születhet meg.
Az Istentől megajándékozott és mindnyájunk számára ajándékká vált édesanyákat köszöntjük, május első vasárnapján, értük adunk hálát.
Szent Pál efezusiakhoz írt levele is idézi az ószövetségi parancsot: "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön."
Az anyák napja számunkra ezért több, mint a XX. század elején Amerikából elindult, nálunk a húszas években meghonosodott, kicsit üzleti szellemű, kicsit érzelmes világi ünnep. Sokak szerint ezt is a virágkereskedők hozták divatba hazánkban. Hitbeli, bibliai tartalma azonban sokkal régibb, és szebb minden májusi virágcsokornál. Május Szűzanyánk hónapja, amikor a hívők boldog lelkülettel sietnek az esti litániára, hogy közösen imádkozzanak Égi Édesanyánkhoz.
Kedves édesanyák! Anyák napja alkalmából köszöntök minden édesanyát, akinek az arca örömtől sugárzik, mert gyermeke rajongó szeretettel, virággal, dallal, verssel, saját maga készítette rajzzal köszönt fel. Így viszonozva azt a nagy szeretetet, amit édesanyjától kap.
Az anyai szívnél nincs csodálatosabb, az mindig gyermekeiért dobog, soha meg nem szűnik szeretni, mert az anyai szív a síron túl is szeret.
Eljön majd az idő, amikor minden anyai szív azzal a tudattal fog a végtelen boldogságban megnyugodni, hogy hátrahagyta gyermekének és unokáinak az anyai szív végtelen szeretetét.
Csicsiri Ferenc

ANYÁK NAPJÁRA

Nem jelzi a naptár piros betűje,
Mégis nagy ünnep ez, a szívek ünnepe.
Kicsi az én szívem, kicsike darabka,
Édesanyáméból úgy van kiszakadva.

Azért siet vissza, azért szeret ottan,
Mikor az a két szív újra összedobban.
Fejem Édesanyám ölébe lehajtom,
Forró imádságom az égbe sóhajtom.

Akit két karommal átölelek itten,
Azt az Édesanyát áldja meg az Isten!
 

vissza a tartalomhoz

Hittanos tábor Bodrogkisfalud
2006. július 10-16.
Az idei tábor helyszíne Bodrogkisfalud lesz, a település a Zemplén lábánál, Tokaj-hegyalján, a Bodrog partján található, festői környezetben.
Hétfőn reggel különbusszal indulunk, a templom parkolójából, vasárnap este érkezünk haza. A szállás a helyi általános iskolában lesz, ami azt jelenti, hogy a földön alszunk, ezért szükséges polifon, vagy felfújható gumimatrac, kispárna és hálózsák. /Előreláthatólag sikerül 40 db szivacs matracot szereznünk, a részleteket a szülői megbeszélésen ismertetjük./
A suliban, mely kicsi, 8 tantermes iskola, tornateremmel, konyhával, lehetőségünk van rossz idő esetén (lásd tavalyi eső) is hasznosan, közösen, mozgásigényt kielégítve eltölteni az időt. A suli mellett található a nagy focipálya, valamint a templom, melyet használhatunk.
Tervezett kirándulásaink célpontjai: Tokaj, Sárospatak, Széphalom, Kőkapu, Füzérradvány. A vadregényes Zempléni táj, a kristálytiszta levegő, a Bodrog folyó látványa, mind-mind segít majd felfedezni Isten csodálatos ajándékát, melyet a természettel adott számunkra. A napi programok kínálatában igazán sokféle foglalkozás szerepel: a szentmise, elcsendesedés és imádság mellett, erdei túra, számháború, akadályverseny, éjjeli bátorságtúra, kézműves-foglalkozás, kincskeresés, fürdés, foci, reggeli torna, éneklés a tábortűz körül, és a záró esten a tábori "Ki mit tud?".
Részvételi díj: 15.000,-Ft/fő, amely az utazást, szállást, étkezést, valamint a programok költségeit tartalmazza. Lehetőség van részletfizetésre, az alábbiak szerint:
o I. részlet: március 31-ig,
o II. részlet: május 21-ig, (akkor tervezzük a szülői megbeszélést)
o III. részlet: július 9-ig lehet az utolsó részletet befizetni.
Azokat a szülőket, akik szeretnének péntek estétől táborlakókká válni, szeretettel várjuk, a tábor végén, vasárnap együtt jövünk velük haza. A felnőtteknek, lehetőség van a falu vendégházában a szokványos módon, ágyban aludni, persze magasabb térítési díj ellenében. Aki ezt szeretné, kérem jelezze, mert a vendégház kapacitása max 17 fő.
Csicsiri Kriszta
 

vissza a tartalomhoz

Tömegtájékoztatási világnap
(húsvét 6. vasárnapja)
részletek II. János Pál 2005. január 24-én kelt leveléből
1. Szent Jakab levelében olvassuk: „Ugyanabból a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie” (Jak 3, 10). A Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy a szavaknak rendkívüli hatalmuk van, és egyesíteni tudják a népeket vagy megosztani őket, a barátság kötelékeit megteremtve vagy ellenségeskedést szítva.
Ez nemcsak azokra a szavakra érvényes, amelyeket egy személy kimond a másikról: e gondolat vonatkozik a kommunikáció minden területére, bármely szinten történjék is. A modern technológiák előzmények nélküli lehetőségekkel rendelkeznek a jó munkálásában, terjeszthetik a mi Jézus Krisztusban való megváltásunk igazságát, előmozdíthatják a harmóniát és a kiengesztelődést. Mégis, gonosz használatuk kiszámíthatatlan rosszat tud tenni, alapot adva a meg nem értésnek, az előítéletnek és kifejezetten a konfliktusnak.
2. Hogy ezt a célt elérjük, értékes módszer a nevelés. A média embermilliókat tud nevelni a világ más részein, és más kultúrákban. Jó oka van, hogy (a médiát) így határozták meg: „A modern kor első Areopagusa … Sokan a tájékozódás és a képzés legfőbb eszközének tekintik, amely normát és viselkedésmintát nyújt az egyén, a család és a közösség számára” (Redemptoris missio, 37). A figyelmes ismeret elősegíti a megértést, eloszlatja az előítéletet, és arra bátorít, hogy többet tanuljunk. A képeknek különös erejük van, hogy tartós benyomásokat közvetítsenek, és bizonyos magatartást alakítsanak ki.
Amikor másokat ellenséges módon mutatnak be, a konfliktus magvait hintik el, amely könnyen elvezethet az erőszakhoz, a háborúhoz, vagy egyenesen a népirtáshoz. A médiumok, ahelyett, hogy az egységet és a megértést építenék, démonizálhatnak társadalmi, etnikai vagy vallási csoportokat, felszítva a félelmet és a gyűlöletet. A kommunikáció stílusáért és a tartalmáért felelős embereknek komoly kötelessége biztosítani, hogy ez ne következzen be. Sőt, a média roppant lehetőséggel bír, hogy előmozdítsa a békét és felépítse a párbeszéd hídjait a népek között, széttörve gyűlölet, megtorlás és újfajta erőszak ördögi körét, amely ma annyira elterjedt. „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21).
3. Ha a béke megvalósításában való közreműködés egyik módja, hogy a médiumok segítik a népek közeledését, befolyásuk egy másik módja, hogy gyorsan mozgósítják azokat a segítségeket, amelyekre természeti katasztrófák esetén szükség van, Vigasztaló volt látni, hogy a nemzetközi közösség milyen gyorsan válaszolt a nemrég történt cunami-ra, amely megszámlálhatatlan áldozatot hagyott maga után. A gyorsaság, ahogyan ma terjednek a hírek, egyértelműen megnövelik a lehetőségét annak, hogy időben találjunk gyakorlati módokat a lehető legnagyobb támogatás felajánlására. Ilyen módon a médiumok igen nagymértékben szolgálhatják a jót.
4. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztetett rá: „Ezen eszközök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék, és e területen is hűségesen valósítsák meg az erkölcsi rend normáit” (Inter mirifica, 4).
Az alapvető etikai elv a következő: „Az emberi személy és az emberi közösség a célja és mértéke a társadalmi kommunikációs eszközök használatának. A kommunikációt személyek műveljék más személyek integráns fejlődésének javára.” (Etica nelle comunicazioni sociali, 21). Mindenekelőtt tehát, maguknak a kommunikáció végzőinek kell saját életükben képviselniük azokat az értékeket és magatartásmódokat, amelyekre meghívást kaptak, hogy másoknak tanítsák. Mindazoknak, akik a kommunikációt munkálják, kedvező alkalmuk van arra, hogy az élet igazi kultúráját előmozdítsák, távol tartva önmagukat az életet károsító aktuális összeesküvésektől (Evangelium vitae, 17), s továbbadva az igazságot, amely minden emberi személy értékéről és méltóságáról szól.
5. Minden kommunikáció modellje és példaképe Isten Igéjében található: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1-2a). A megtestesült Ige új szövetséget hozott létre Isten és az ő népe között – olyan szövetséget, amely közösségben egyesít bennünket is egymással. „Ő a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte” (Ef 2,14).
Az ez évi tömegtájékoztatási világnap alkalmából azért imádkozom, hogy a médiában (dolgozó) férfiak és nők a maguk részéről tegyenek azért, hogy ledöntsék az ellenségesség falát, amely elválasztja a népeket és a nemzeteket, táplálva ezzel a meg nem értést és a bizalmatlanságot; hogy tudják hasznosítani a rendelkezésükre álló forrásokat a barátság és a szeretet kötelékeinek megerősítésére, amelyek világosan jelzik Isten Országának kezdetét itt a földön.
A Vatikánból, 2005. Szalézi Szent Ferenc ünnepén
 

vissza a tartalomhoz

Hittan

Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására a kereszténység húsvétkor emlékezik és ünnepli azt. Az ó Szövetségi bibliából ismerjük, hogy a több évezredes múltban is voltak nagy proféták, mint például Ábrahám, Mózes, Dávid, de ezek haláluk után egyikük sem támadt fel.
Jézus Krisztus a Jó Isten által a Szentlélek erejével emberként született e földi világra, mert küldetése volt, hogy az Isten fiaként tanúságot tegyen az embereknek és megváltsa őket az örök élet számára. Jézus harmincéves koráig a Szent családban a boldogságos Szűz Mária és a nevelő atyja Szent József gondoskodása mellett szeretetben nevelkedett, dolgozott és példamutató életet élt. Isteni küldetését ezt követően három éven keresztül töltötte be. E három év alatt tanítványaival együtt az Istenfélő hitvallásra, az igazságos és felebaráti szeretetre, az irgalmas jó cselekedetekre tanította az embereket.
Isteni sugallat volt s ezért az apostolokon kívül nagy tömegek követték Őt. Követték és hallgatták tanításait, mert cselekedetei a csodák, betegek meggyógyítása, halottak feltámasztása, stb. mind szemtanúk látták és ez által az emberek felismerték benne a kiválasztott népnek több évszázadok óta jövendölt Messiást, aki megváltja az emberiséget.
Az akkori történelmi helyen élő emberek több évszázadon át a teremtő Istentől várták a változást, mivel az akkori Fáraók babiloni, görög és római urak mérhetetlen szenvedést hoztak a népekre.
Kétezer évvel ezelőtt a római birodalom helyi urai Jézus születésétől nem jó szemmel nézték az emberek megváltozott viselkedését. A hatalmat gyakorló zsidó papok Jézus tanításait és cselekedeteit maguk érdekeit féltve ellenségesen fogadták. A zsidók tömeges kereszténnyé válása és Jézus tanításai miatt a megszokott rendjüket veszélyeztetve látták. Cselekedetre szánták el magukat, amely Jézus Krisztus vád alá helyezését eredményezte.
A római helytartó Heródes engedélyével a zsidó főpapok cinkossága révén, Jézust elfogatták és az akkor szokásos vádeljárásban elítélték. Az ítélet Jézus Krisztus kereszthalálát jelentette, amelyet a római katonák hajtottak végre.
Jézus Krisztus a keresztfán az egész világ embereiért halt meg, hogy megváltsa bűneiket. Az Ő halála tanúságtétel volt, mert ezzel beteljesedett, amely az Úr által jövendölve volt. A kereszthalált halt Jézus Krisztus holttestét a hatóságoktól az Arámiai József elkérte és egy közeli, tulajdonába lévő, sírkamrába helyezték. A sírkamrát római katonák őrizték.
Mint ahogy az jövendölve volt, Jézus Krisztus a halálát követő harmadnapon feltámadott. Mária Magdolna és Mária Jézus sírjához kenetet vittek, de azt már üresen találták.
A hír hallatára, a sírhelyre futó János és Péter ugyanazt látták, a sírnyílás köve elhengerítve és a halotti lepel a sírkőre helyezve volt.
Jézus Krisztus feltámadását követően találkozott ismerőseivel, de azok akkor Őt nem ismerték fel. Tanítványainak azután üzenetet hagyott, hogy Ő már előrement és menjenek utána Galileába.
A feltámadt Jézus krisztus találkozott és együtt volt tanítványaival, . kísérőivel, követőivel s mennybemeneteléig velük együtt élt és az emberek javára cselekedett, mint halála előtt.
Jézus Krisztus a szentlélek által emberré született, Isteni küldetését mint az emberiség megváltója teljesítette.
Jézus Krisztus volt az Isten fia, aki kereszthalálával megváltotta a világ bűneit és az emberiség részére feltámadásával biztosította az örök életet.
Kistarcsa, 2006. március
Táborhegyi István
 

vissza a tartalomhoz