V. évfolyam 3. szám 2006. június 18.

Valamikor régen, amikor a hithű elődök Istennek hajlékot építettek, azért építették, hogy ez a szent hely a hitnek erős támasza legyen. Itt legyenek kereszténnyé, itt erősödjenek hitben, Isten iránti szeretetben. Szent Pál apostol figyelmeztet bennünket: Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, őrizzétek hiteteket. Ez a figyelmeztetés szól mindenkinek. Az elmúlt száz év keresztényeinek, akik itt éltek előttünk, szól azoknak, akik ma itt élnek, és szól azoknak, akik majd itt fognak élni. E figyelmeztetést meghallották a múlt itt élői, kell, hogy a jelenben élői is meghallják, és kell, hogy a jövőben itt élők is meghallják.
A múltban élők élete kötelez bennünket. Az ősök megtették kötelességüket. Könnyen megfogalmazódik bennünk ez a mondat: könnyű volt nekik, akkor más világ volt. Lehet, hogy könnyebb volt nekik, más környezetben éltek. Biztos, hogy nem volt annyi hitetlen ember, és a körülmények is mások voltak. De akkor is lehetett vallástalan életet élni, és lehetett vallásos életet élni. Akkor is lehetett választani a hívő és a hitetlen élet között. Akkor is lehetet Istent szolgálni, vagy Isten ellenes életet élni. Az biztos, hogy az akkori kömények jobban hangolták az embert a vallásos életre. A vallástalan életre szóló propaganda hangja lényegesen gyengébb volt, mint ma.
A második Világháború előtti időben vallásos társdalomban élhettek az emberek. Ez nagy értéket jelentett. Ma csak vallásos családokról beszélhetünk. De ez is nagy érték. Az Egyház részére, a vallásos életet élőknek az lenne a legjobb, ha a kettő együtt lenne. Búcsúnk napján e kettőért imádkozunk.
Somlai József plébános

Isten arra teremtette a férfit és a nőt, hogy egymás iránti szerelmük által értelmet, életet, és szeretetet adjanak a világnak. Az Úr a Szentháromság képére és hasonlatosságára alkotta a házasságot. Amikor az első gyermek megszületik, akkor válik a házaspár családdá, Isten tanítása szerint a házastársak kölcsönös egymásnak ajándékozásából fakadó élet beteljesíti szeretetüket. A gyermek ajándék, örömhír, akit •el kell fogadni, ahányszor csak a Jóisten megajándékozza a házaspárt. S mert ajándék, ezért a keresztény szülő hálával, gyengédséggel, örömmel és szeretettel neveli, segíti kibontakozását.
A gyermek gyarapodását nem csak testi és szellemi fejlődésnek, hanem lelki gazdagodásnak is kísérnie kell. Fontos, hogy a szülők is éljék vallásos életüket, ezáltal példát mutassanak gyermekeiknek.
Sajnos manapság sok házaspár élete az anyagiak körül forog. Úgy élnek, mintha létük értelme az anyagi gyarapodás volna Ez a gyakorlati ateizmus, vagy közömbösség sok család életéből száműzi Istent, jelenléte elhomályosul, feledésbe merül, s lassan minden más fontosabb lesz Istennél. Pedig lelkiség nélkül olyan a házasság, a család, mint az élettelen test. A házas lelkiség a házasság élete, lelke, legmélyebb értelme, ez segítheti a kibontakozást, egymás mélyebb megismerését, ezáltal az Istenre való irányultságot. Ahogy gyarapodik a család szeretetben, úgy nyílik meg mások felé,' hogy szeretetüket, tovább adják, Jézus tanítása szerint.
Fontos a közös szentmisehallgatás, a családi ima és olyan keresztény programokon való részvétel, mely a szórakozáson kívül lelki élményeket is nyújt. A szentmisén és más vallásos alkalmakon, például találkozókon vagy keresztény együttesek koncertjén a lelkünk megnyílik Isten felé, Jézus békéje és szelídsége tölt el 'bennünket, a szentáldozásban pedig egyenesen Jézus költözik a szívünkbe. Ilyen lelkülettel hazatérve a családi problémák is eltörpülnek, sokkal nagyobb szeretettel tudunk egymás felé fordulni, sokkal türelmesebbek tudunk lenni egymással. Ezért is nagyon fontos, hogy a család minden tagja eljárjon a templomba és együtt éljenek át más vallásos élményeket is, mert ez a szeretetteljes egymáshoz fordulás csakis így tud kölcsönös lenni. Ugyanezért jó az is, ha a család rendszeresen együtt imádkozik otthon, mert ha a lelkünk sűrűn fordul Isten felé, az Ő szeretete és békéje folyamatosan szinten tud maradni bennünk, ezáltal sokkal kevesebb lesz a harag és veszekedés a családtagok között.
A vallásos életvitelt tehát ne kényszernek, ne kellemetlen kötelességnek fogjuk fel, hanem érezzük át, hogy életünk és mi magunk leszünk jobbak és boldogabbak általa.
Csicsiri Kriszta

Egyik városunk régi temetőjében elhagyatott sírkőre bukkantam. Látszott, hogy senki sem gondozza. Gyomos volt a sír, a kő azonban szilárdan állt. Az éppen nálam levő virágokból letettem pár szálat, és - amennyire időmből telt – kihúzgáltam a gyomokat. Ekkor vettem észre, hogy a mohos kövön felirat van. Ezt tudtam kibetűzni: Mindenkitől elhagyatva, senkitől meg nem siratva nyugszom az Úrban.
Nagyon megrendültem. Vajon ki vésette a kőre ezeket a szomorú szavakat? Esetleg – még életében – maga az elhunyt? És vajon ki lehetett? Mi okozhatta ezt a mérhetetlen bánatot? Próbáltam utánajárni, kié lehetett a névtelen sír, de már senki nem emlékezett rá. Ismeretlen Testvérem! Nyugodj békében!

A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul a szíved, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: Távoli kétes tájakon készülődik a fájdalom. Pilinszky János

Nem mindennapi eseményre készülődtünk szeptember 17-én délelőtt. Feleségemmel és két nagyobb fiunkkal indultunk Budapestre a Szent István Bazilika előtti térre, hogy részt vehessünk Salkaházi Sára szociális testvér boldoggáavatási ünnepségén.
De ki is volt Ő?
Schalkház Sára a XIX. század utolsó évében látta meg a napvilágot Kassán, szülei középső gyermekeként. Korán árvaságra jutott és édesanyja egyedül nevelte Lipót bátyjával és Jolán húgával. Iskoláit szülővárosában végezte. Ezidőből való ez a néhány jellemzés iskolatárai szájából: határozott fellépésű, erős akaratú, mókás természetű, szellemes tréfacsináló, mélyen érző szociális lelkületű, hűséges, kitartó, tizenévesen színdarabot ír. Tanítói oklevelet szerzett, és tanítani is kezdett. Időközben a II. világháború után létrejött Csehszlovák államban a pedagógusoktól hűségesküt követeltek, amit megtagadott, így nem taníthatott tovább. Kitanulta a könyvkötészetet, de húga kalapüzletében is megtalálhatjuk ekkor.
Később újságírói igazolványt szerzett. Közben éli az újságírók könnyed életét. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kiskocsmában, cigányzene…” írta naplójában. 1922-23-ban eljegyzett menyasszony, de rájön, hogy a vidéki gazdatisztnék élete nem neki való, így a jegygyűrűt visszaküldi.
A hivatásért való harc tíz évig tartott Sára testvér életében. 1927-ben ismerkedik meg a kassai szociális testvérekkel. Lelkiatyja tanácsára megfogadja, hogy nem nyúl többé cigarettához. Először 3 napig bírta, majd egy hétig, de sikerült. 1929-ben elfogadják jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Első fogadalmát 1930. pünkösdjén teszi. Jelmondata: Alleluja!
A hivatásért vívott harc nem ért véget a belépéssel. Küzdelmes útjáról naplóbejegyzései tanúskodnak. 1932 őszén áthelyezik Komáromba. Állandó levelezést folytat testvérekkel, kurzusokat szervez, beutazza Felvidéket, Kárpátalját, előadásokat tart a katolikus lányoknak, asszonyoknak.
Munkakörei: Karitász, gyermekkonyha, menház felügyelő, családokat látogat, heti 26 órát hitoktat, szerkeszti a Katholikus Nő c. folyóiratot, kegytárgyüzletet vezet…
1934-ben - igen kimerült állapotban visszahelyezik Kassára. Ekkor támad benne először komoly vágy a missziós tevékenység iránt. 1937-ben a Brazíliában élő magyar bencések szociális testvéreket kérnek missziós munkára. E célból 1937. augusztusában Budapestre költözik. Az anyaházban egy év alatt tizennyolc féle munkaterületen találjuk. Időközben meghiúsul a brazíliai misszióba utazás. A harmincas években Sára testvér több járás szociális előadója. 1939-ben a Katholikus Női Szociális Képzőben tanít. 1940 pünkösdjén leteheti örökfogadalmát. Új jelmondata: Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!
Sára testvér 1940 áprilisában így ír naplójában: "...a kínzástól ne féljek, az apró testi gyengeségeket fogadjam szívesen, a halálnak örüljek". 1941 februárjától a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője. Nevét 1942-ben Salkaházira magyarosíttatja. Elkezdi az első magyar Munkásnő Főiskola építését.
1943-ban előadják Salkaházi Sára Fény és illat című, Szent Margitról szóló misztérium játékát. A szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek - nem kis bátorságot igénylő - menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét. Közülük közel száz, személy szerint Sára testvérnek.
Az imádságból merít erőt az emberfeletti munkához. 1943-ban belső indíttatást kap Istentől, hogy felajánlja önmagát áldozatul a Társaságért. Slachta Margit és Rónai Paula testvérek jelenlétében történik meg a felajánlás.
1944. december 27-én a nyilasok körülzártak a Bokréta utcai munkásnőotthont, amelyet Sára testvér vezetett. Zsidók után kutattak. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg.
Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat - mezítelenre vetkőztetve - a jeges Dunába lőtték.
A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, vértanúsága betejesedett.
A Magyar Köztársaság belügyminisztere 1996-ban, bátor magatartása és helytállása elismeréséül poszthumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott Sára testvérnek.
Halála helyét 1989-től emléktábla őrzi. Bár a márvány emléktáblát vandálok két alkalommal is összetörték, azt tisztelőik újra és újra felállították. A legutóbbi táblát 2002. május 12-én állították.
Öröm tölt el, hogy részt vehettem a boldoggá avatáson és részesülhettem a kegyelmekben. Szent László kora óta nem volt boldoggá avatás Magyarországon!
Lauer Tamás

Kistarcsa lakosságának jelentős része katolikus keresztény. Gyermekeink vallásos nevelése és a keresztény értékrend átadása a szülők feladata. Ehhez az Istentől kapott szülői hivatáshoz az iskolai hittanoktatás jelentős segítséget nyújt.
Hogyan?
Az iskoláknak - oktató - nevelő munkájuk végzése során nem csak tárgyi tudást kell átadniuk. Fontos, hogy a közösségi élet alapjainak oktatására, az erkölcsoktatásra is kiterjedjen tevékenységük. A közösségi lét, így a társadalmi lét sem képzelhető el közös erkölcsiség nélkül. Az erkölcs minden ízében közügy, a közoktatás ügye is.
Hittan oktatás nélkül pedig nincs erkölcsi oktatás, mert az erkölcs a valláson alapszik. Előbb a hittanban tanulja meg a gyermek a Tízparancsolatot, amelyen az egész társadalom, a törvények nyugszanak, s utána lehet csak erkölcsi nevelést folytatni.
Ma Magyarországon 320 katolikus egyházi iskola működik. Természetesen itt a hittan kötelező tantárgy.
Városunkban 2 általános iskolát tart fenn az önkormányzat. Ezekben a hittan oktatása fakultatív. A Kölcsey Ferenc Iskolában és a Szent István Iskolában is osztályonként heti 2 órában tanulhatnak hittant a gyermekek. A hittankönyvet évek óta térítésmentesen kapják meg a tanulók.
A Szent István Iskolában az órarendben szerepel a hittan oktatás. A tanításhoz a tárgyi feltételek is hiánytalanul megvannak. Az iskola video-felszerelése rendelkezésünkre áll az órákon, lehetőség van filmvetítésre. Az iskola tulajdonában lévő, és kölcsönzött videofilmek vetítésével színesítjük és megkönnyítjük a tananyag elsajátítását. Így az alsó tagozatosok hittan óráin vetítjük az Úr Jézus életéről és tanításáról szóló filmeket vagy például az első áldozásra készülők részére a Tízparancsolat feldolgozását. Az egyháztörténelem tanulása során a vértanúk és a szentek életét bemutató filmeket nézünk meg, a keresztény üldözés idejéről szóló filmeket, a hittérítők' munkájáról, és a szerzetes rendek alapításáról, stb. vetítünk. Szinte minden témakörhöz kapcsolódó filmünk van, így az Ószövetség tanításához is. Legkedvesebb hittanos-filmek a Legyetek jók, ha tudtok, a Ben-Húr, a Quo Vadis. Az egyházi ünnepek énekeit például mikulási, karácsonyi énekeket magnókazettáról is meghallgatjuk és így könnyebben megtanulhatóak.
Mint látjuk, minden feltétel adott a hittan tanításához és tanulásához. Kérjük Urunkat, hogy évről-évre többen legyenek a hittantermekben és sok család vállalja a gyermekek vallásos nevelésének áldozatát. Jézus szavai így figyelmeztetnek bennünket szülői kötelességünkre:
"Hagyjátok csak a gyermekeket, s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké az Isten országa.
Rájuk téve kezét megáldotta őket." (Mk 10,13)
Molnár Imréné

Láttalak én már felcsavarva

Harcba induló hősi karra.

Láttalak néha rátekerve

Kérges, csontos, fáradt kezekre

zsebben, tarsolyban, éji párnán

Ott őrködtél szüzek álmán.

Erős voltál az ifjú izmán

Kísértő órán szent talizmán.

Voltál a remény égi lánca,

Réme elől futó szív sánca.

Voltál vad szenvedélyek féke,

Összefont szívek köteléke.

Szegények képes bibliája,

Tizenöt titok égi tára.

Dómokban felzúgsz, mint a

tenger,

Melynek habjain ring az ember.

Fel-felharsansz, mint ezerszájú

Ej átkát tépő viharágyú.

Útitársunk vagy mind a sírig,

Ahol sok rózsád mind kinyílik,

A fehér, kihűlt ujjunkra fonva

Belépőnk lesz az égi honba.

Székely László

Különös fintora világunk jelenkori alakulásának: a vasárnap mindenütt egyre inkább az lesz, amit hagyományos magyar neve kifejez: "vásár-nap".
Persze ez eredetileg mást mondott: évente egyszer vagy néhányszor a faluban a hét piros betűs napjára megjelentek a vándorkereskedők, az eladó jószágok, a ringlispil, és mindez különössé, széppé tette az Úr napját.
Ma a vasárnap a társadalom jelentős részének a költekezés és a szórakozás (nem a pihenés!) netovábbja.

A Tízparancsolat harmadik parancsa a szombat szentségéről szól:
A hetedik nap a szombat, az Úrnak szentelt pihenés napja [Kiv 31,15]. A Szentírás ezzel a teremtésre emlékezik:
„Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik nap azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.” [Kiv: 20,11]. Az Evangéliumban számos példa van arra, hogy Jézust a szombat megszegésével vádolják. De Jézus sohasem vétkezett e nap szentsége ellen. Tekintélyével hiteles magyarázatot ad erre: „A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért.” [Mk 2,27] Krisztus irgalmában engedélyezi, hogy „szombaton lehet jót tenni, és nem rosszat, életet menteni és nem veszni hagyni.”

A keresztények számára ez lett a legelső nap, a legelső ünnep, az Úr napja, a vasárnap. A Vasárnap megünneplése az ember szívébe természettől vésett erkölcsi parancs.

Az Úr napjának és áldozatának vasárnapi megünneplése az Egyház életének középpontja. A vasárnapot, amelyen az apostoli hagyományból követően a húsvét misztériumát ünnepeljük, az egész Egyházban úgy kell megtartani, mint a kötelező ünnepek legfőbbikét.

Vasárnap és a kötelező ünnepeken a hívek megtartóztatják magukat azoktól a munkáktól és tevékenységektől, amelyek akadályoznák őket, hogy megadják az Istennek kijáró tiszteletet, élvezzék az Úr napjának valódi örömét, gyakorolják a könyörületesség műveit és a szellem és test számára megadják a szükséges pihenést.
Családi vagy hasznos társadalmi szükségszerűség jogos felmentést adhat a vasárnapi pihenés alól. A híveknek ügyelniük kell, nehogy ezek a felmentések a vallás, a családi élet és az egészség szempontjából káros szokásokhoz vezessenek.

A keresztény jámborság a vasárnapot hagyományosan a jócselekedeteknek, a betegeknek, a gyöngélkedőknek, az öregeknek tett alázatos szolgálatoknak szenteli. A keresztények azzal is megszentelik a vasárnapot, ha családjukra és a hozzájuk közel állókra fordítják figyelmüket, amire a hét többi napján nincs idő.
A vasárnap a teremtés elbűvölő gazdagságának szemlélése, gyönyörködés a világban, Istennel és barátainkkal közös örvendezés.
A vasárnapi szentmise a család ünnepe. Ha a szülő nem mutat Istenre, a gyermek miért hinne egy idegennek? Ha nem látja, hogy ez fontos dolog a szülei számára, előbb utóbb számára sem lesz az. Meg kell tanítani a gyermeknek, hogy hálát adjon az eltelt hétért, hogy Isten áldását kérje a következőre. Azért megy a templomba, mert Jézus találkozni akar vele az imában, az ünneplésben, az áldásban. Amikor az áldással hazamegy, a mise megszentelő erejét kapja.
Méhes Pál

Már javában benne járunk az első félévben, amikor együtt zengjük: Jöjj Szentlélek... Minden olyan hamar elmúlik: a nyár, a pihenés. Beköszönt az ősz, behúzódunk a falak közé, kezünkbe vesszük könyveinket, bekapcsoljuk a számítógépünket... Minden. megy tovább!
A helyes keresztény szemlélet, mindig az új elindulást igyekszik hangoztatni.
„Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”- írja Szent Pál, és hozzá teszi: „A hit az igehirdetés gyümölcse.” De hogyan hívhatják segítségül az Úr nevét, akik nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről még nem is hallottak? S hogyan és hol hallhatnak Róla?
A hit hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. Szent Pál számára Jézus Krisztus hirdetése a legfontosabb feladat, hiszen. „Krisztus szeretete ösztönöz minket.” (2Kor 5,14) Az üdvösséghez meg kell ismernünk Krisztust, hiszen O az élet számunkra. Krisztus megismerésének egyik leghatékonyabb módszere, a hittan tanulás.
A mai kor embere sajnos egyre inkább nem érez vágyat arra, hogy Krisztust megismerje. Manapság nagyon sok ember Krisztus nélkül próbál boldogulni a földi életben. Ennek ellenére, ebben a zajos világban is kiemelkedő az Egyház szava, mely bátran és elszántan folytatja az örömhír átadását. Ez az örömhír az ember üdvösségének szolgálatában áll. A hit igen titokzatos dolog. Ajándék, kegyelem, ugyanakkor személyes készség, megnyílás. A hittant tanuló gyermekek, ifjak nagyobb eséllyel találnak rá, és erősödnek meg benne, mint azok nem tanulnak Krisztusról. A gyermeket, az ifjút is meg lehet tanítani a bizalomnak, az Istenre való ráhagyatkozásnak olyan fokára, gyakorlatára, melyre maguktól nem jönnek rá. Ahhoz, hogy ez már kisgyermek korban kialakuljon, lehetőséget kell biztosítanunk családon belül is arra, hogy a gyermek hittant tanulhasson.
A szülő feladatai közé tartozik, hogy gyermekének ne csak fizikai, testi, értelmi fejlődését biztosítsa, hanem lelkének fejlődését is. A szülőket terheli a nevelés súlyos kötelessége. Ezért ők az első és legfontosabb nevelők, de természetesen rászorulnak a társadalom támogatására. „A szülőknek pedig kötelességük, hogy biztosítsák gyermekeik számára, hogy a keresztény nevelés együtt tudjon haladni az e világi képzéssel.” (II. Vatikáni Zsinat – Gravissimum Educationis). A Római Katolikus Egyház szeretettel és segítőkészséggel áll azok mellé, akik nem katolikus iskolába járnak. Városunkban is lehetőség van a hittan fakultatív tanulására.
A hittan tanulás során a gyermek, az ifjú segítséget kap megismerni a hitet. Nem csak a hit fogalmait ismeri meg, hanem a „tanítványi” magatartást is. A hittant tanulók a hit megismerése mellett találkoznak az erkölcsi, liturgikus, közösségi, missziós és ima életre való felkészítéssel. A gyermekek, így állandó és személyes kapcsolatot tudnak kialakítani Istennel, életük minden területén. Fontos, hogy a gyermek keresztény személyisége folyamatosan tisztuljon, alakuljon. Ennek legfontosabb tényezője, a lelkiismeret. Ez az a „hely”, „állapot”, ahol kettesben tudunk lenni Istennel. Csak mi és Ő. A lelkiismeret finomításához fontos a hittan tanulása. Az ember egy göröngyös lény, és ennek finomítása a feladat! (Franke)
A keresztény nevelés nagyon fontos! Ennek pedig az egyik színtere: a hittanóra. A hittan fejleszti a személyiséget, hogy el tudjon jutni saját, végső céljához: az üdvösséghez, a Krisztussal való végső találkozáshoz. Az a gyermek, aki nem ismerheti meg Istent, nem tudhatja meg, hogy van élet a halál után, egész életét az elmúlástól való félelemben élheti le. Míg az a gyermek, aki megismerte Istent: az örök élet és Krisztussal való találkozás reményében, félelem nélkül járhatja végig életútját.
Rendet kell tenni a lélekben, ezt azonban hit nélkül nem lehet. Rendet kell tartanunk céljaink között, hogy felismerjük az életet és a halált, Krisztus halálának fényében. Ez a hittan tanulás és tanítás célja! Csak a keresztény nevelés tudja megadni az emberhez méltó képzést. Bármilyen társadalmi osztályhoz, fajhoz tartozik is valaki, joga van az élete céljához segítő neveléshez.
Fontos, hogy lássuk: Isten nem az, amit megtanulunk róla. Az Isten az, akit szeretni tudunk.

Immár harmadik éve vehettek részt kistarcsai hittanos gyermekek az egyházközség szervezésében nyári táborozáson. Az idei évben a helyszín Bodrogkisfalud volt. Ez a falucska Zemplén megyében, Tokajtól nem messze a Bodrog partján található.
Hétfőn reggel külön busszal indultunk a templom parkolójából, 48 gyermek és 6 felnőtt.
11 óra körül értünk Tokajba, ahol városnézésre indultunk egy idegenvezető G K‘ kalauzolásával Betértünk egy igazi borospincébe is ahol a gyerekek legnagyobb örömére nem csak a bor, készítés fortélyaival ismertettek meg bennünket, hanem magával a nedűvel is. Jókat derültünk miközben Kriszta néni cseppenként porciózta a tátogó „kisfecskék” szájába az italt.
A városnézés után visszakászálódtunk a buszra és tovább indultunk.
A szálláshelyünk a falu általános iskolájában volt, nagyon egyszerű körülmények között. Egyik tanterem a lányoké volt, a másik kettő a fiúké, a negyedik terem volt az éléskamra, meg a felnőtt lakosztály. Szivacsokon aludtunk, amit külön köszönünk az egyik kedves szülő közbenjárásának.
Kicsit zsúfoltak voltak a szobák, de így nem volt mód a klikkek kialakulására és senkisem volt kirekesztve.
A birtokbavétel és kipakolás után sétáltunk a faluban, Katika a helyi vezetőnk kíséretével. Ő nagyon sokat segített az ott létünk alatt, ötletekkel meg minden mással.
Este kellőképpen elfáradva közös imára és elmélkedésre gyűltünk össze az udvaron. Az előző évekhez hasonlóan, most is csapatokba szerveződve teljesítettük a feladatokat. A hat csapatot hatféle színnel különböztettük meg és egy-egy felnőtt volt a vezetője. Minden napnak meg volt a felelős csoportja, aki terített, felszolgált, mosogatott és az elmélkedéseket vezette.
A nap zárásaként értékeltük a gyerekek viselkedését, amit síró vagy nevető fejecskékkel jutalmaztunk. Szerencsére az első egy-két naptól eltekintve nem kellett fegyelmezni.

A keddi napunk túrával indult, amit a Várhegyre tettünk. Ebéd után érdekes feladatot kaptak a gyerekek. A csoportvezetőkkel együtt nyakukba vették a falut és meg kellett hívni a helybéli embereket a péntek esti szentmisére. Először mindenki izgult, hogy mit fognak szólni az emberek, de mikor látták a kedves hozzáállásokat, a mosolygó embereket, még a legbátortalanabb gyerkőcök is kedvet kaptak az invitáláshoz és a végén kevés volt a meghívó, amit készítettünk.
Este a helyi plébános atya tartott nekünk szentmisét, majd a következő próbatétel az éjszakába nyúló szentségimádás volt.
Ez úgy történt, hogy a gyerekek kor szerint három négy fős csoportokba osztva félórás váltással egy' felnőtt vezetésével imádkoztak, énekeltek a templomban az Oltáriszentség előtt. A templom az iskola közvetlen szomszédságában volt.

Szerdán körtúrára indultunk a Zemplénben. Megnéztük a füzérradványi kastélyt, fogócskáztunk a hatalmas kastélykertben, majd kisvonatra szálltunk Pálházán és Rostallóig vonatoztunk, majd túrázás következett Kőkapura. Mivel még nem voltunk kellőképpen elfáradva, hazafelé meghódítottuk a füzéri várat.

Csütörtökön korán keltünk, mert igyekeznünk kellett a vonathoz, indultunk Sárospatakra. Az első uticélunk egy kerámia manufaktúra volt, ahol megismerkedhettünk a kerámiakészítéssel, sőt ajándékot is kaptunk, .meg vásárolhattunk is. A várost nyakunkba véve, megnéztük a híres Református kollégiumot, sajnos a könyvtár renoválásával nem készültek el, így az kimaradt a programból. A várral szemben lévő étteremben ebédeltünk, majd a szomszédban lakó mézeskalács készítő nénit látogattuk meg. Mesélt nekünk a mesterségéről, vásároltunk itt is a finomságokból és egy szép közös énekléssel köszöntük meg a kedves fogadtatást.
A Bodrog partján megpihentünk és közben megoldottuk a Patakról készült vetélkedő feladatait.
Az időjárásra eddig igazán nem panaszkodhattunk, mert minden nap csodaszép időnk volt. Most azonban futva tettük meg az utat a várba, hogy menedéket keressünk 4 hirtelen jött zápor elöl. A gyerekeket nem igazán zavarta az eső, jobban érdekelte a várkertben lévő csuda klassz játszótér. Annyira belefeledkeztünk a játékba, hogy észre sem vettük az idő múlását, így a vonathoz az utolsó métereket futva. tettük meg. Tehát kalandban bőven volt részünk ezen a napon, pedig azt még el se meséltem, hogy a hídon átkelve az egyik kislány kalapját lefújta a szél ás egyenesen a Bodrogban landolt a fejfedő. De milyen az isteni gondviselés, éppen ott úszkált egy férfi a vízben és hangos kiabálásunkra felfigyelve észrevette az úszó kalapot és hatalmas éljenzésünk közepette kihalászta.
Kellőképen elfáradva érkeztünk a szálláshelyünkre, vacsora után senkit sem kellett biztatni az elalvásra. Igen ám, de most következet az éjszakai bátorságpróba. Mikor már mindenki elaludt riadót fujtunk. A rutinos táborozók tudták mi fog most következni, de ők is teljes izgalomba voltak. A feladat az éj sötétjében az volt, hogy a faluban meg kellett találniuk az állomáshelyeket és elvégezni a feladatokat.
A falu lakói ás házőrző kutyái nehezen viselték a felharsanó sikításokat, meg a harsány nevetéseket, de elmondhatom mindenki épségben célba ért.

Péntek reggel későn ébredtünk, mindenki az előző éjszaka élményeit mesélte. Délelőtt akadály verseny volt és megérkezett József Atya, aki velünk maradt másnapig. így lehetőség volt szentgyónásra és este megtartotta a szentmisét, amire meghívtuk a falubelieket. Szentmise után egy kis szeretetlakomát rendeztünk vendégeinknek, ahol el is beszélgettünk velük.

A szombati program a Bodrogzug bejárása volt, délután pedig foci bajnokság. Este elérkezett a tábor befejező programja a tábortűz. Mindenki lelkesen készült a kis műsorával egész délután. Jókat derültünk a vicces történeteken, majd énekekkel búcsúztattuk az együtt töltött szép napokat.
Vasárnapot szentmisével kezdtük, majd meglátogattuk a helyi tájházat. Ebéd után rendrakás és pakolás következett majd útnak indultunk hazafelé.
A rengeteg program mellett képtelenség volt unatkozni. Sok dolgot nem is említettem, a reggeli mulatságos tornákat, amit Rapai Szilvi és Hliva Márk vezetett. Feri bácsi esti mese vetítéseit, Szentirmai Borika orvosi rendeléseit. Vagy a helyi fiatalok „ringló” támadására adott rögtönzött bekerítő hadműveletünket, amit Kriszta néni vezényelt. A helyi pék mester által készített óriási kenyérlángosról sem meséltem.

Sok megható eseménynek lehettünk tanúi mi felnőttek, amikor gyerekeink vizsgáztak a szeretet és önzetlenség példájával, ahogy a fogyatékos Gyurikával bántak. Úgy gondolom lelkiekben is gazdagodva térhettek haza szüleikhez, a kirándulásokon megtapasztalhatták a teremtő Isten csodáit, amivel körülvesz bennünket. Hálás szívvel köszönjük József Atyának azt, hogy minden kezdeményezésünket támogatta!
A szülőknek és az egyházközség minden tagjának a sok támogatást, hogy létrejöhetett ez a tábor!

A kísérők nevében (Rapai Szilvi, Szentirmai Bori, Csicsiriné Fogd Kriszta, Csicsiri Ferenc, Hliva Márk) a tábori beszámolót készítette: Méhes Zsuzsa

A kistarcsai templomban 2006. november 18-án, szombaton, délután bérmálás lesz. A bérmálás szentségében dr. Varga Lajos püspök atya részesíti a jelentkezőket. Bérmálkozhatnak a nyolcadikosok és ennél idősebbek, akik rendszeresen tanulnak hittant, és szentmisére járnak. A bérmálásra felkészítő oktatás minden pénteken délután 5 órakor, vagy szombaton délelőtt 9 órakor lesz.

Kiadja: Kistarcsai Római Katolikus Egyházközség

Felelős szerkesztő: Somlai József, 2143 Kistarcsa, Széchenyi u. 13. T: 506-910

Készült: Czövek - Windberger nyomda

Web: http://kistarcsa.plebania.hu; E-mail: kistarcsa@communio.hu