VI. évfolyam 3. szám 2007. június 10.

Az Úrnapja az Úr Jézus végtelen szeretetének ünnepe. E végtelen szeretetének jele, hogy az Oltáriszentségben önmagát adta nekünk. Krisztus szeretetét emberi mértékkel felfogni nem lehet. Ezen nem is lehet csodálkozni. Még az édesanyai szív mélységét sem tudjuk felmérni. Hogyan tudnánk akkor Krisztus szívének szeretetét felmérni. Milyen óriási különbség van az emberi szeretet és az isteni szeretet között. Az emberi szeretet változékony, rövid. A haldokló szülőknek az fáj a legjobban, hogy el kell válniuk gyermekeiktől. Akkor hát valamilyen emléket adnak nekik: képet, láncot, gyűrűt. És mégis előbb, vagy utóbb elfelejtik őket. Közös emberi gyarlóság, könnyen felejtünk. Így felejtettük volna el az Úr Jézust is az Oltári-szentség nélkül. Képzeljük el, hogy nincs Oltáriszentség. Mi marad akkor Jézusból? Egy halvány emlék. Volt egy időszak, kétezer évvel ezelőtt, a megtestesült Isten járt a földön, csodákat tett, tanított, gyógyított, szenvedett értünk, feltámadt, visszament a mennybe. Mi lett volna Jézusból az Oltáriszentség nélkül? Egy történelmi emlék, elmosódott kedves kép, elfelejtett Krisztus. De Jézus nem akart elfelejtett Krisztus lenni. Isteni hatalmával önmagát hagyta itt mindörökre. Végtelen szeretet mutatkozik meg Krisztusban. Eljött az órája, el kell tőlünk válnia. Valakit azonban itt akar hagyni maga helyett. Ugyan kit hagyna itt? Senki mást csak önmagát. Az Úr Jézus „ott ül a mindenható Atyaisten jobbján", imádkozzuk a Hiszekegyben. De viszont itt is maradt köztünk a földön, zarándok utunk kísérője lett. Nem képzeletben, hanem teljes valóságában. Ilyet csak a végtelen isteni hatalommal párosult isteni szeretet hozhat létre.

Az Úr Jézus végtelen nagy szeretetét- adta nekünk. Vajon a mi szeretetünk megfelel ennek a szeretetnek? Mit adok én az Úr Jézusnak az ő végtelen szeretetéért? Jézus iránt való szeretetemet, az Oltáriszentség iránt való ragaszkodásomat azzal mutatom meg, ha szeretek imádkozni, lehetőleg rendszeresen a templomban. A templom csendes falai között, az örökmécs fényénél, sok imádkozó lélek kapott bátorítást. Szent vallásunk tele van szebbnél szebb külső formákkal, jelképekkel. De alig van egyszerűségében olyan megragadó, mint az örökmécs. Sok emberre volt hatással, amikor az Oltáriszentség előtt imádkozott. Mintha szava volna a kis fénynek: öröktől fogva szeretlek. Milyen könnyen használják az emberek ezt a szót: örökre. Örökre kötik a házasságot, és mégis milyen hamar elmúlik. Vagy ha nem múlik el, meddig tart. A sírig. Jézus szeretete nem múlik el, Jézus szeretete nem a sírig tart, az Ő szeretete örök.

Egy idős lelkipásztor, aki sokat imádkozott az Oltáriszentség előtt, így beszélt egy alkalommal. Jézus irántunk való szeretete felfoghatatlan. Még inkább felfoghatatlan, hogy nekünk is szabad őt szeretnünk. Legérthetetlenebb azonban az, hogy sokan vannak, akik nem szeretik őt. Mi ne ezek közé tartozzunk.

A Szűz Máriát tisztelő ünnepeink közül a legbensőbb és legmagasztosabb a Nagyboldogasszony ünnepe, amikor Mária megdicsőülését ünnepeljük, - meghajolva előtte, mert ő az az asszony, aki "áldott az asszonyok között", aki testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe.
Megemlékeznek a hívők a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepéről, Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária mennybevételének napjáról. Augusztus 15-e egyúttal Magyarország védőszentjének, patrónájának a napja is.
Az ünnep legrégibb elnevezése: dormitio (elalvás) vagy pausatio (elpihenés), azaz Mária elszenderülésének, halálának a napja. Szűz Mária mennybevételének dogmáját, amely szerint Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott, 1950-ben hirdette ki XII. Pius pápa. Ez volt a katolikus egyház eddigi legutolsó dogmakihirdetése.
Magyarországon Szent István még uralkodása alatt ünneppé avatta augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. (Szűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló, magyar nyelvi remeklés, amely az ősi magyar hitvilágból is táplálkozhatott.) Szent István erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, és tartott törvénykezést. Ő maga 1038-ban e napon halt meg, élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. A felajánlás a maga nemében páratlan a világon, s még közjogi értelmezhetősége is van. A Regnum Marianum eszme, amely szerint Magyarország Mária országa, meghatározó módon végigvonul az ezeréves magyar történelmen.
Nagyboldogasszony napja Szent István óta parancsolt katolikus ünnep Magyarországon. A katolikus egy-házban a Mária-napok között a Nagyboldogasszonyé a legbensőségesebb és legmagasztosabb ünnep, melyhez kapcsolódva a nép körében terjedő legendák és történetek tápláltak e naphoz fűződő szokásokat. Ilyen például a Mária-virrasztás, a virágokból összeállított Mária-koporsó készítése, vagy a virágszentelés. (A megszentelt illatos füveket és virágokat később a halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan ő is dicsőségre jusson; volt, ahol beépítették az épülő ház alapjába, másutt a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába helyezték.)
A népi kalendáriumban a „két asszony köze", azaz az augusztus 15-e és szeptember 8-a, Kisasszony napja közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly bele ne essen. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, gyűjtötték a mészben sokáig elálló „két asszony közi" tojást. A nap időjárása termésjósló: „ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés".
Könyves Beáta

Mint fényes hajnal, mint drága nap, mint hajnalpír, mely most fakad, száll az egek csúcsira a Szeplőtelen Szűzanya.
Dicső trónjára érkezett Királynő ég és föld felett, ő szülte azt, ki tündökölt, a hajnalcsillagnál előbb.
Az angyalok s az égiek rendje fölé emeltetett: Asszony, ki túlszárnyalta rég a szentek minden érdemét.
Kit egykor ölben hordozott, kit jászolban pólyálgatott, a mindenség Királyként szemléli Atya fényeként.
Szüzeknek Szüze, kérd Fiad, esdjen miértünk hű szavad, miénket vette általad, övéből mindent visszaad.
Atya, Fiú s Vigasztaló, köszöntse őket hálaszó, kik minden másnál ékesebb, dicsőbb fényt adtak fönn neked. Amen.

"Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék
Egyszülött Fiad édesanyja, az ó' közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget,
melyet minden nép számára ígértél. "
Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás,
Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy II. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a
két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel ál
dott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Az ünnep a XIII-XIV. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokon
ságára is. Érthető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.
A régi hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben született és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az V-VI. században e föltételezett születési el fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.
Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza, a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora. Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.
A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. Es így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz. Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, vissza-tértek otthonukba, Názáretbe.
Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt.
A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.
Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.
Göttli-Könyves Kinga Margit

Apja, Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolta (Sarolt) nevű keresztény leánya volt. István 970 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-es megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki. 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát, akivel sok hittérítő és lovag jött Bajorországból. 997-ben, Géza fejedelem halála után választották meg fejedelemnek. Az ezredfordulón, 1000 karácsonyán, (más értelmezések szerint 1001. január 1-jén) koro
názták királlyá Esztergomban, a feltehetően II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelen-tette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. István és Gizella fia, Imre herceg 1031-ben egy vadászaton meghalt. Istvánt a gyász megviselte, majd súlyosan meg is betegedett. Így utolsó éveire egyenesági örökös nélkül maradt. Utódaként végül unokaöccsét, Orseolo Pétert nevezte meg. Halála előtt Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel. (Bizonyos kutatók szerint a korabeli szokás szerint tulajdonában adta.) Ezért nevezik Magyarországot Mária országának. István király 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérváron, ott is temették el.

Uralkodása elején rokona, Koppány vezér, fegyveresen kelt fel ellene, hogy a trónt elfoglalja és özvegy édesanyját, Saroltot feleségül vegye. A fiatal István győzelmet aratott a Veszprém melletti csatában (a somogy iricek szerint tőrbe csalták) és a harcban Vecellin, a sereg német származású vezére megölte Koppányt. István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem nagy valószínűséggel az is, hogy a magyar államiság fennmarad-e egyáltalán. Koppány testét négy részre vágták, és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy legfontosabb várának kapuja felett, - Győrben, Veszprémben, Esztergomban és Gyulafehérváron - jelezve, hogy mi vár a királynak nem engedelmeskedőkre. István fellépett, olykor erővel is a pogányság ellen.

István püspökséget szervezett, falvaiban templomokat építtetett. A feltehetően istváni alapítású egy-házmegyék a következők: az esztergomi, a veszprémi, a kalocsai, az egri, a győri, a pécsi, a váci, a csanádi, a bihari és az erdélyi. Korábban tett fogadalmának megfelelően folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését. Ezenkívül megalapította a veszprémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort, felépítette az esztergomi és a székesfehérvári székesegyházat és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok, kolostorok keretén belül iskolák működtek.. A Szentföldre ill. Rómába igyekvő magyar zarándokok számára pedig vendégházakat építtetett. Gellért velencei szerzetes, a későbbi püspök, aki szintén zarándokként érkezett az országba, a pécsváradi monostorban tartotta első igehirdetését. Ezt követően mutatták be a királynak, aki itt marasztalta, és őt választotta fia nevelőjéül is. Gellért honosította meg a Mária-kultuszt . István bőkezűen adakozott az egyházaknak, gyakran látogatta őket. Kálti Márk Képes Krónikája szerint, ezüst dínárokkal teli erszényt hordott az övén, és mikor szegényt látott, saját maga gondoskodott róla.
István egész uralkodását az ország belső egységének a megteremtése, illetve a kereszténység elterjesztése jellemezte. Ebből kifolyólag külpolitikájában alapvetően békére törekedett a szomszédaival, Gizellával kötött házassága is ezt a célt szolgálta .

Szent Istvánnak két törvénykönyvét ismerjük: az elsőt feltehetően még István életében írásba foglalták, a másodikat uralkodása vége felé vagy nem sokkal halála után. István törvényeiben a kereszténység megerősítésére, az egyházi tulajdon védelmére törekedett, második törvénykönyvének első törvénycikke rendelkezik arról, hogy minden 10 falunak egy templomot kell építenie. Ezen kívül kötelezővé tette a misére járást vasárnaponként.

A korszak legjelentősebb magyar irodalmi alkotása az Istvánnak fiához, a trónörökös Imréhez intézett Admonitiones (Intelmek) című latin nyelvű műve. A szöveget feltehetőleg valamely egyházi személy fogalmazta, azonban gondolati tartalma vélhetően istváni sugalmazású. Ebben a katolikus hit megőrzésére (I.), az egyházi rend becsben tartására (II.), a fő-papoknak (III.), a főembereknek és vitézeknek tiszteletére (IV.), az igaz ítélet és türelem gyakorlására (V.), az országba beköltözők befogadására és védelmére (VI.), az idősekből álló tanács intelmeinek megfogadására (VII.), az elődök szokásainak (VIII.) és az imádságnak (IX.) megtartására, valamint a kegyesség, irgalmasság és egyéb erények gyakorlására (X.) oktatja fiát [2J.

1083. augusztus 19-én szentté avatták, majd augusztus 20-án emelték oltárra Budán szent ereklyéit; ezzel ő lett az első magyar szent 'és egyben szent király. Koronázása milleniumán a 2000. évben Bartholomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté avatta, így a nagy egyházszakadás (1054) óta ő az első, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek.

A katolikus magyarság néphimnusza volt a Szent István királyhoz című, Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének.

1983 augusztusában a budapesti Városligetben, a szánkózódombon (melyet utána neveztek át Király-dombnak) mutatták be Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperáját.

Megjött Szent István királynak Tisztelendő ünnepe, Illik pedig a világnak Mindennap tisztelnie.

Mindenek örömmel áldják, Kik az Isten örökét Es a szentek társaságát Ő általa megnyerék.

E szent első prédikátor A magyarok közepett, Írt az Isten hagyásából Keresztény törvényeket.

Két talentumért cserébe Kétszer kettőt forgatott, Hoz Urának öt helyébe Kétszer öt talentumot.

Királyok királyságának A halállal vége jár, Ám e nagy Szent hatalmának A halál nem szab határt:

A kistarcsai templomban, a nyári hónapokban vasárnaponként a fél 11-es szentmise elmarad.

Hazánkat tekintve, hogyan alakult a történelemben, a hit továbbadása? Mindenekelőtt nézzünk egy rövid történelmi áttekintést.
A XVI.- XVII. században, a középkor oktatási intézményeinek szerves része volt a hittel való foglalatosság. A tanítás főleg a kolostori, plébániai, székesegyházi iskolákban történt. Itt, az egyházi fenntartás miatt, az alapszintű vagy magasabb ismeretek átadásán kívül az oktatás fontos eleme volt az egyház énekeinek, tanításának megismerése.
A XIX. században, a falusi kisiskolák életében továbbra is fontos szerepe volt az egyházak-nak. A lelkész volt általában a tanító, sok esetben a kantor és a jegyző is.
1948 előtt az iskolákban kötelező hitoktatás folyt, gondosan kidolgozott tanterv alapján. A cél így hangzott: „A katechézis egy meghatározott vallásos ismereti anyagnak a módszeres megtanítása, bizonyos valláserkölcsi nevelő céllal. " A hittan tehát ugyanúgy osztályozva volt, s a többi tantárgy között a méltó helyére akarták helyezni.
1948 utáni időszak a kommunista ideológia egyeduralmának koraként indult. Az egyházak, s a vallások már a puszta létükkel is veszélyt jelentettek, s a kihívást el kellett pusztítani. A kommunista vezetés, mely tejhatalmat szerzett, a legfontosabb teendőjének azt tartotta, hogy a hívő emberek számát csökkentse, s az egyházak tevékenységét a maradék hívek hitéletének gondozására korlátozza
1989-1991-ben következett be újabb változás, amikor a gyülekezeti hitoktatás újra legális lehetett. Egyre több gyülekezet igyekezett az újraszervezésben, s a szülők is nagyobb számban íratták be gyermekeiket, mivel szerették volna, ha a gyermekek lelki nevelésben is részesülnek. A hittancsoportokhoz hitoktatókra is szükség volt, így megindult az önkéntes hitoktatók képzése és szolgálatba állítása, valamint az önkéntes gyülekezeti munkások képzése is.
Új tanterv került tehát a hitoktatásba, melynek célja az volt, hogy egészen a „tejnek italától" a „szilárd eledelig" juttassa el a tanítványokat Isten ismeretében. Így az, felépítésében is, az óvodától, egészen az érettségiig visz. A segédanyagok száma is jelentősen megnövekedett, s mondhatjuk azt, hogy ma bőségesen találunk akár tankönyveket, akár más segédanyagokat. A hitoktatás célja ismét megváltozott. Az evangélium terjesztése, megismertetése került a középpontba, az 1Tim 2,4 alapján: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.
Városunkban olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mind az óvoda, mind az iskola intézményeiben lehetőségük van gyermekeinknek hittan tanulásra. A nem egyházi iskolákban történő hittan tanítás a tapasztalatok szerint jól összehangolható a diákok szakköri és egyéb jellegű elfoglaltságaival. Természetesen ez csak akkor lehet így, ha a gyermek és a szülő szem előtt tartja a hittan tanulás fontosságát, és ezzel együtt gyermeke lelki fejlődését. A gyermekek nagyon lelkesen és szorgalmasan vesznek részt a hittan órákon, és egyre többször jelenik meg a hittanos gyermekek közössége, a hittan órán kívüli elfoglaltságokon is.
Mára már nem tiltott a hittan tanítása, bár kötelezővé csak az egyházi iskolákban tették. A segédanyagok nagy piaca, felkészített hitoktatók képzése reménység szerint jó irányba vezeti a hittan tanítását, s eléri célját: a gyermekek, Istennek, mint személyes Úrnak a megismeréséhez való eljuttatását.
Tudnunk kell, hogy hazánkban sajnos, még mindig találhatók, olyan helyek, ahol a gyermekeknek még a hittantanulás lehetősége sem adatik meg. Vagy az önkormányzati iskola nem biztosít lehetőséget, vagy felkészült hitoktató hiányában nem tudnak a gyermekek Istenről tanulni, a hittan óra keretén belül. A mi városunkban nagyon régóta megadatott a hittan tanítás lehetősége. Nekünk szülőknek, pedagógusoknak, hívő embereknek látnunk kell ennek a fontosságát, és ki kell használnunk amennyire csak lehet. Engedjük gyermekeinket, hogy világosan lássák, és minél mélyebben megismerhessék hitük lényegét, Isten szeretetét!
Halasi Tímea

Kistarcsán mindkét óvodában tartunk hittan-foglalkozásokat, hetente egy-egy alkalommal. A hittan-foglalkozások célja: A 3-7 éves korú gyermekeket képessé tenni a hit befogadására. Megtanítani a gyermekeket rácsodálkozni a teremtett világra, mindezt a játék, mint elsődleges és meghatározó tevékenység keretén belül.
Nevelési feladat: Az óvodás korú gyermekek életkori sajátosságaira építve a hittan-foglalkozást át kell hatnia a keresztény lelkiségnek. Fel kell fedeztetni a keresztény erkölcsi értékeket és normákat - a hit felé nevelés lehetőségeit. Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda alapítója írta: „A nevelésben minden a lelkiségtől és a módszertől függ."
A katolikus nevelést a keresztény erkölcsi értékekre és normákra kell alapozni. Feladatunk, hogy a gyermeket pozitív erkölcsi tapasztalatokhoz juttassuk: igazmondás, önzetlenség, segítőkészség, jó tettek, szelídség stb. Adjunk segítséget a negatív tapasztalatok (harag, durvaság, irigység, közömbösség) által alakult magatartás korrigálására, hiszen a gyermek .nem a vele szemben támasztott követelmények nyomán lesz olyan, amilyennek szeretnénk, hanem az őt nevelő felnőttek példáinak hatására.
Feladatunk olyan gyermek nevelése, aki érzelmileg gazdag, nyitott, érdeklődő, önmagát mérsékelni tudó, másokat elfogadó, együttműködő.
A hittan-foglalkozások témája:

Példaképünk a Szent Család. A családi otthonunk a biztonság, a szeretet helye, ahogyan a Szent Család is élt. Minden jó a Mennyei Atya ajándéka. A világ megteremtésével a rácsodálkozás, a felfedezés örömét adta, növényeket állatokat teremtett, hogy segítésére és táplálására legyen az embereknek. A teremtett világot az emberek védik, óvják munkájukkal. Ennek ismerete alakítja ki az igényt a gyermekekben a helyes értékrendre.
A kisgyermek számára könnyen megtanulható, érthető, vonzó énekek elsajátítása során megismerik az éneklés örömét, melyek majd később elősegítik az egyházi énekek megtanulását is.
A vallásos énekek segítenek a keresztény szellemi légkör kialakításában, mivel az ének egyben ima is. A közösen dalolt énekek elmélyítik a gyermekben a hitet, a reményt és a szeretetet. Az éneklés alkalmas arra, hogy a vallásos nevelés része legyen, hiszen Jézusnak énekelnek.
Az egyházi ünnepekhez kapcsolódó bibliai történetekkel ismerkednek meg a gyermekek, amelyek a Mennyei Atya jóságát, szeretetét közvetítik, és elősegítik a hit felé nevelésüket.
Rajzolás: A katolikus ünnepek (advent, Mikulás, karácsony, húsvét, pünkösd stb.) és az évszakok-hoz kapcsolódó jeles napok (farsang, anyák napja, gyermel nap stb.) legkedveltebb és leggyakoribb kifejezési módja a gyermekek számára a rajzolás, festés. Így a rajzolás is a vallási nevelés fontos része a foglalkozásokon.
Az óvodás korú gyermekek számára a család után az óvoda a másik olyan közösség, ahol a nap nagy részét töltik. Fontos, hogy a gyermekeket az óvodában is érzelmi biztonság, szeretetteljes, derűs légkör vegye körül. Ebben a légkörben kialakul a gyermekek érzelmi kötődése, társaihoz, felnőttekhez egyaránt. Ez kapcsolatteremtésre, cselekvésre, játékra ösztönöz. A hitoktató a gyermek számára minta, aki a keresztény felebaráti szeretetet hordozza és közvetíti.
Molnárné, Ágota

Az idei tábor helyszíne Patca lesz, mely egy kis falu a Zselic szívében, Somogy megyében. Szombaton reggel 8 órakor emeletes különbusszal indulunk a templom parkolójából, és következő pénteken estefelé érkezünk haza. A szállás két éve épült, jól felszerelt turistaházban lesz, melyet teljes egészében kibéreltünk, így most a kísérőkön kívül 68 táborlakó elhelyezésére van lehetőség. Emeletes ágyakon fogunk aludni, de most is szükség lesz saját lepedőre, kispárnára és hálózsákra. Az ebédet egy étteremből rendeltük meg, a másik négy étkezést önellátással oldjuk meg. Az állandó programok kínálatában igazán sokféle foglalkozás fog szerepelni: a szentmise, elcsendesedés és imádság mellett lesz filmvetítés, erdei túra, számháború, akadályverseny, kézműves-foglalkozás, kincskeresés, foci, reggeli torna, éneklés a tábortűz körül és tábori "Ki mit tud?" is.
Azok a szülők, akik nem tudtak résztvenni a pénteki táboros megbeszélésen, kérem keressenek meg, hogy a részleteket megbeszélhessük.
Idén is szeretnénk a szülők és a kedves hívek segítségét kérni. Az étkezésekhez szükségünk lenne az alábbi élelmiszerekre: burgonya, paprika, paradicsom, uborka, gyümölcsök, szörp és nem romlandó sütemények, kekszek. Kérjük felajánlásaikat július 7-én, szombaton reggel fél 8-kor adják le a plébánián.
Kérjük a kedves szülőket, hogy a részvételi díj hátralevő részét legkésőbb július 6-ig (az indulás előtti nap) szíveskedjenek befizetni,
Csicsiri Kriszta

9.00-10.00 Gyülekezés
10.00 Közös megnyitó (akik itt lesznek)
10.20-14.00 SPORTNAP- (foci, méta, íjászat, ping-pong, kézműves... stb. foglalkozások)

13.45 Zsolozsma (déli imaóra)
14.00 Ebéd tarisznyából (alatta fakultatív KERESZTÚT)
16.00-17.00 KORMORÁN koncert
17.40 Kenyeres Lajos vértanúságáról előadás (Széles László atya)
18.00 SZENTMISE (Böjte Csaba és Brenner József) Gitáros énekkarok bevonásával
19.00 Előadás (Brenner József)
20.00 Vacsora
21.00 Zsolozsma (Kompletórium)
21.30 TAIZEi-Szentségimádás (ifi-énekkarok bevonásával) - Utána TÁBORTŰZ, éneklés, ismerkedés, v. indulás a szállásra

Június 30 Szombat
FELNŐTTEK FIATALOK

8.00-9.00 Gyülekező
9.00 Zsolozsma (Reggeli dicséret)
9.30 Köszöntők (Püspök, Plébános, Polgármesterek)
10.00 Előadás 10.00 Csoportok bemutatkozása
(dr. Papp Lajos szívspecialista)

11.00 Gitáros csoportok bemutatkozása
(Püspök atya, Papp Lajos, VAGY: kiscsoportos beszélgetés
esetleg Böjte Csaba)

12.00 körül JÁTÉK
12.30 Zsolozsma (Déli imaóra)
12.45-13.45 EBÉD (alatta fakultatív séta a Kálvária-dombra)
14.00 ELŐADÁS (Kecskés Attila)
15.30 Klasszikus énekkarok bemutatkozása
17.00 ZÁRÓ SZENTMISE (Beer Miklós püspök)
Klasszikus énekkarok közreműködésével
18.30 Búcsú, hazaindulás
A zarándoklat alatt mindkét napon lehetőség lesz SZENTGYÓNÁS végzésére, egész napos Szentségimádásra, csöndre, lelki beszélgetésre; s azokkal az oktatási-, nevelési-, szerzetesi intézményekkel való kapcsolatra, akik elfogadták meghívásunkat, valamint lesz egészségügyi tanácsadás is.

Kiadja: Kistarcsai Római Katolikus Egyházközség

Felelős szerkesztő: Somlai József, 2143 Kistarcsa, Széchenyi u. 13. T: 506-910

Készült: Czövek - Windberger nyomda

Web: http://kistarcsa.plebania.hu; E-mail: kistarcsa<kukac>communio.hu