II. évfolyam 1. szám 2003. nagyböjt
KISTARCSA
Magyarországi egyházi iskolákról, oktatásról, nevelésről
Amit ingatlanainkra költöttünk 10 év alatt
Az egyházi
évnek van egy olyan időszaka, mely több komolyságot, bűnbánatot követel tőlünk,
ez a nagyböjt. A hitét megélő embernek - aki a vallásos életének szépségét
gyakorolja, - a hamvazószerda egy új időszakot jelent. Az ő életében minden
évben a hamvazószerdával a farsang véget ért, a megengedett vígság, a hangos
szórakozás befejeződött. Sőt e megszorítások és tilalmak mellett alázatosan
meghajtja fejét és engedi, hogy lelke mélyéig hatoljon az Egyház
figyelmeztetése: „Ember emlékezzél, hogy porból vagy és porrá leszel” Az Egyház
hívei lelki érdekeit nézve meghirdeti és kéri a. negyven napos bűnbánati időt. A
negyvenes szám és a hamu többször szerepel a Szentírásban.
A Szentírás tanúsága szerint a vízözön negyven napig tartott. Mózes negyven évig
tantiit a Fáraó udvarában, negyven évig volt pásztor a puszta csendjében,
negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen, hogy átvegye a Tízparancsolat,
tábláját, negyven évig vándorolt a választott néppel a pusztában. Negyven napig
néztek farkasszemet Izrael fiai a filiszteusokkal mígnem Dávid legyőzte
Góliátot. Illés próféta negyven napig vándorolt Hóreb hegyéig, ahol a szél
suttogásában isten szólt hozzá. Negyven napig prédikált Jónás próféta Ninive
városában. Jézust szülei negyven napos korában vitték a templomba és áldozatot
mutattak he érte. (Február 2.) Jézus megkeresztelkedése után negyven napig
böjtölt a pusztában, amikor a gonoszlélek megkísértette őt. Jézus feltámadása
után a negyvenedik napon ment fel a mennyekbe.
Az Egyház szentelt hamuval érinti meg homlokunkat. A hamuval való meghintés már
az Ószövetségben a bűnbánat. jele volt. Ninivében élő emberek, Jónás prédikálása
után bűnbánatot tartottak. Ninive király leszállt a trónjáról, levette királyi
palástját zsákruhába öltözve hamuba ült. Jóbot Isten sebekkel, betegségekkel
próbára tette, ő pedig alázatos bűnbánattal hamuba ült. Amikor a választott nép
veszélybe került, Izrael fiai mind leborultak a szentély előtt és hamut szórtak
a fejükre. Amikor Mardokeus megtudta a zsidó nép kiirtásáról szóló királyi
rendeletet, megszaggatta ruháját, hamuval és szőrzsákkal fedte be magát. A hamu
kifejezi a földi dolgok mulandóságát, és így természeténél fogva magában is
alkalmas, hogy bűnbánatra hangoljon.
A keresztényeknél eleinte csak a nyilvános vezeklők (nyilvános bűnösök) homlokát
szórták be hamuval nagyböjt kezdetén, ami a vezeklés jele volt.
Később a 9. századtól kezdve a hívők is közéjük álltak és meghamvazkodtak.
Második Orbán pápa rendeletet adott ki a tizedik században, mely szerint
mindenkit hintsenek meg hamuval. A híveket is és az egyházi személyeket is.
Ettől az időtől az Egyház mindenkinek mondja: emlékezzél ember, hogy porból vagy
és porrá leszel.
A bűnbánatnak külső jelei a böjtölés és a hamvazkodás. Ezek a külső jelek
lehetek szépek. Bármilyen szépek is legyenek e külső jelek, csak annyit érnek,
amennyit lelkületünkből hozzá tudunk adni. Az Egyház ezt kéri tőlünk, a lelki
hozzáállást, a lelkületet. Külső cselekedeteinket a lélek hassa át. Igy a külső
cselekedeteink a mieink lesznek, lelkünk mélyéből fakadnak. A Húsvét előtti
negyven nap különösképpen felkínálja a hivő ember számára a lélek mélyéből
fakadó jó tetteket. Ne hagyjuk a legnagyobb ünnepünket bevezető negyven napot, a
bűnbánati időszakot, lelki eredmények nélkül elmúlni.
Somlai József, kisfarosai plébános
Uram,
én nem törhetek néked pálmaágat, mit narancsillatú déli tájak
lágyan suttogó szellő-rajta lenget: fogadd hát e bimbózó barkalelket!
Nem teríthetem eléd palástom, elkótyavetyéltem hitvány áron.
Tőled kérek hát új köntöst ruhát, ki ruházod a mezők liliomát.
Uram, én nem mondok hozsannát neked, bűneim miatt hullott a véred.
Könnyeim gyöngyét szórom csak eléd, hogy átlépjed lelkem küszöbét.
György Attila
a kistarcsai templomban március 16-án, vasárnap.
Édesapák jöjjetek el gyermekeitekkel a 9 órás diákmisére.
Szertartásaink rendje
Nagyböjtbe minden pénteken este 6 órakor Keresztúti ájtatosságot tartunk Jézus
megváltói halálának emlékére.
Ebben az évben is megtartjuk templomunkban a Nagyböjti lelkigyakorlatot.
A lelkigyakorlat időpontja, Virágvasárnap előtti három nap. Április 10-e,
csütörtök, 11-e péntek és 12-én szombaton. A lelkigyakorlatos szentbeszédek az
esti 6 órás szentmisék alatt lesznek. A lelkigyakorlatot a gödöllői Premontrei
Pius Atya tartja. Értékeljük a lelkigyakorlatot. Jöjjünk el a lelkigyakorlatos
szentbeszédekre.
Nagyböjtben gondoljunk a házhoz, ágyhoz kötött betegekre. Hivassunk hozzájuk
lelki orvost. A Szentírás így figyelmeztet bennünket: „Beteg valaki közületek
hivassa az Egyház papját, imádkozzon felette...” Legyen betegeinknek is örömteli
Húsvétjuk.
Április 13-án, Virágvasárnap a fél 11-es szentmisén ünnepélyes barkaszentelést
tartunk Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére, majd a templom körül kis
körmenet következik. Ezen a vasárnapon az iskolás gyerek szokták felolvasni
Jézus szenvedés történetét, a Passiót.
A Három Szent Nap templomi kezdési időpontjai:
Nagycsütörtök. Az Oltáriszentség szerzésének emléknapja. Az utolsó
vacsorára emlékezünk. Csak este 6 órakor lesz szentmise. Áldozni csak ezen a
szentmisén lehet.
Nagypéntek. Reggel 7 órakor Keresztúti ájtatosság. Este 6 órakor
kezdődnek a szertartások. Olvasmányok, Jézus szenvedés története a Passió.
Szentbeszéd, könyörgések, Szent Kereszt leleplezése, áldoztatás. Nagypénteken
szigorú böjt és hústilalom van. A 18 és 60 év közöttiek csak háromszor ehetnek
és csak egyszer lakhatnak jól.
Nagyszombaton reggel 8 órakor tesszük ki az Oltáriszentséget a
Szentsírhoz. A délutáni szertartások 5 órakor kezdődnek. Tűzszentelés,
gyertyaszentelés, húsvéti örömének, olvasmányok, keresztvíz szentelés,
keresztségi fogadalom megújítása. 3/4 6-kor. Allelujás szentmise. A feltámadási
körmenet kb. fél 7-kor kezdődik.
Az
Egyház imádságában így kérlel bennünket: „ Itt van számunkra a bűnbánat ideje,
hogy bűneinkért vezekeljünk és így lelkünket megmentsük. Szent Benedek, - a
nyugati szerzetesek atyja , + 543, - az ősegyház szellemét őrzi meg számunkra e
mondatával: „ Bár a keresztény ember egész életének folytonos nagyböjtnek
kellene lennie, mégis leginkább ezeknek a szent napoknak a megtartásában
tanúsítsunk teljes buzgóságot, hogy a többi idő hanyagságait helyrehozhassuk.”
Szent Benedek a buzgóságra és a hanyagság helyrehozatalára figyelmeztet.
1. Buzgóság. Most jobban gondolunk a vallás élet cselekedeteire. Úgy osszuk be
időnket, hogy a vallásos életünk is megkapja a őt megillető részt. Egy buzgó
lélek nagyböjt minden estéjén így fejezet be imádságát: köszönöm Jézusom,
Megváltom, hogy az én bűneimért is szenvedtél és meghaltál.” Akarjunk mi is
buzgók lenni. Mosta nagyböjti időben ez különösen" méltó és igazságos.
2. Hanyagság helyrehozatala. Az ember természetéhez hozzátartozik, hogy jót
tegyen. A művelt ember életéhez hozzátartozik, hogy hibáját, mulasztását jóvá
akarja tenni. A keresztény ember életéhez az is hozzátartozik, hogy hanyagságát
elhagyva, változtasson életén. Számunkra ez e bűnbánatban valósul meg. Nagyböjt
a bűnbánatnak az ideje. Elindulni a bűnbánat útján, ez egyúttal jelenti a
javulás útját is.
Nagyböjt kialakulásában fokozatok voltak
Nagyböjt régen.
Szent Iréneusz, püspök, tanítása szerint a böjt csak egy-két napig tartott:
Nagypénteken és Nagyszombaton. A harmadik századtól már két hétig tartott a
nagyböjt. A negyedik században már majdnem általános volt a negyven napos böjt.
Ez az időszak nagyböjt első vasárnapjával kezdődött, és mivel vasárnap nem
böjtöltek, ezért tulajdonképpen csak harminchat napig tartott a böjt. Valószínű
Nagy Szent Gergely pápa (+ 604) csatolta még ide a hamvazószerdától vasárnapig
terjedő négy napot, hogy teljes legyen a negyven nap, amint az Úr Jézus is
negyven napon át böjtölt.
Nagyböjt ma.
Minden jószándékú keresztény ember számára a Húsvét előtti idő a
lelkimegújulásnak az ideje. Krisztussal keresztre kell feszítenünk bűneinket,
őszinte bánattal és elégtétellel. Ez a húsvéti gyónás. A halálon győzelmet
aratott Jézussal fel kell támadnunk a. bűn sírjából. Ez a húsvéti szentáldozás.
A nagyböjti szentgyónásnak, szentáldozásnak leghathatósabb eszköze az
önmegtagadás, mely a böjtben mutatkozik meg leginkább. A böjt a leghatásosabb
vezeklés és elégtétel bűneinkért.
A böjt fontosságára figyelmeztetnek a szentek is.
Szent Baziliusz (+ 360) „Böjtöléssel könnyebben távol tudjuk tartani magunkat a
bűntől.” Szent Pál: „Sanyargatom testemet és a lélek szolgálatába állítom.”
Szent Ágoston (+ 430) „A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet,
erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a
szenvedélyek fáklyáit eloltja és meggyújtja a tisztaság világosságát,”
Az Egyház hozzánk is akar szólni a nagyböjti időben. Bennünket is tanítani akar.
Kéri tőlünk a bűnbánatot, melyre a böjt az önmegtagadás vezet el bennünket.
Használjuk az Egyház felajánlott kezét.
Somlai József kistarcsai plébános
1. A szent negyven nap alatt öt perccel korábban kelek fel, mint máskor. Ezt az
időt imádsátmak szentelem.
2. Tévézés, rádiózás helyett a Szentírást vagy valamilyen vallásos könyvet
olvasok
3. Minden este magamba nézek, hol kellene változtatnom magatartásomon.
4. Eleget teszek egy régi látogatásnak.
5. A szórakozásról, az élvezeti cikkekről történő lemondással megtakarított
pénzt jótékony célra fordítom.
6. Nem halogatom húsvéti szentgyónásom elvégzését.
7. Pénteken részt veszek a keresztúti ájtatosságon.
8. Meglátogatom beteg, vagy magányos rokonomat, ismerősömet.
Április
Szent György hava
Hózáporokkal, fagyos éjszakákkal sokszor bolondosan belerontasz
tavaszi örömeinkbe. Alaposan megdézsmálod gyümölcsfáink virágait. Megalázol,
hogy el ne bizakodjunk. Vigyázol szegénységünkre, hogy el ne, felejtsünk kérni.
Ovidius , római költő egy költeményében dicséri április hónapját, amely kinyitja
a fák rügyeit, a virágok bimbóit. Az április név ennek megfelelően az aperire
igéből származik, ami annyit jelent, mint megnyitni.
Ezt a hónapot Szent György havának is nevezzük, mivel 24. napján ünnepeljük
Szent Györgyöt.
A hagyomány szerint Diocletiánus császár uralkodása alatt szenvedett
vértanúságot. Ezen a napon változtatjuk meg az esti harangszó időpontját.
Legtöbbször ebben a hónapban ünnepeljük Jézus nagypénteki halálát és húsvéti
feltámadását. Mindez összhangban áll a természet tavaszi megújulásával, az élet
feltámadásával. „Ami a tavasz a természetben, az a húsvét a lélekben.”
Ha április, vad, szeszélyes,
Földjeinken jó termés lesz.
Ha úgy jön, mint vad oroszlán,
távozik, mint szelíd bárány,
Ám ha száraz marad a földünk,
nem sok jóban reménykedünk.
A Katolikus egyház a középkorban a szabad vallásgyakorlat elfogadása után
hálaadó és engesztelő körmeneteket tartott. A szentírásból tudjuk, hogy a
frigyládát ünnepélyes körmenetben vitte Dávid király Sion hegyére, a zsidók a
sátoros ünnepek alkalmából nagy körmeneteket tartottak a Templom körül.
Az Újszövetségben Jézus bevonulása Jeruzsálembe volt ez az esemény, amire
Virágvasárnapkor emlékezünk. A katolikus egyház életében a történelem során több
ünnepet körmenettel ünnepeltek meg, mint a Feltámadást és az Úr napját.
Most a Virágvasárnapi, Búzaszentelési, Gyertyaszentelő Boldogasszony és
keresztjáró napokról írok.
A középkorban nagy háborús pusztítások és pestis járványok alkalmával tartottak
könyörgő és hálaadó körmeneteket.
A körmeneteket kereszttel a kezében egy ministráns vezeti, mellette zászlókkal
lobogókkal, gyertyás és fáklyás felnőttekkel vonulnak és a hívek imádkozva
énekelve követik
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján az egyház gyertyát szentel, jelképesen a
megszentelt gyertyák és az általa jelképezett Krisztus világossága oszlassa el a
lelkek éjjeli sötétségét.
Szűz Mária tisztulásának és a kis Jézus felajánlásának ünnepe.
Az ünnep február 2-án karácsony után a negyvenedik napon van.
Gyertyaszentelés a szentmise keretében történik, külön asztalon helyezik el a.
hívek gyertyáikat, a szentelés után a szertartást végző pap égő gyertyákat oszt
szét a hívek között.
A kereszttel az élen a ministránsok vezetésével a hívek énekelve járják körbe a
templomot és térnek vissza a templomba.
Búzaszentelés, április 25-én, a határ a búza és a gabona-földek megáldása..
A hagyományos falun élő mezőgazdaságból élő hívek vallásos körmenete volt, a
körmenet kivonult a határba a búza földekhez a föld megszentelése megáldása
után, a búza szálat a férfiak a kalapjukhoz tűzték, az asszonyok csokrot és
koszorút kötöttek, amit a keresztre és a lobogókra kötöttek.
A jó termésért imádkoztak a hívek.
Keresztjáró napok: (elemi csapások megszüntetéséért imádkoztak)
A hívek a templomból a határban levő kereszthez vonultak, áldozó csütörtök
előtti hétfő, kedd, szerdán. A körmenetben a mindenszentek litániáját
imádkozták.
Virágvasárnapi körmenet: A nagyböjt idején az egyház barkát szentel.
Jézus Jeruzsálembe vonulására emlékezünk amikor a zsidók mint királyt megváltót
fogadják.
Bevonulásakor pálmaágakat és ruháikat terítik a lába elé, hogy földre ne lépjen,
ezzel is nagyságát akarják kihangsúlyozni.
A szentmise keretében a szertartást végző pap, fűzfa-ágakat szentel majd
kiosztja a hívek között.
A körmenet énekelve körbe vonul a templom körül, és a hívek visszatérnek a
templomba.
Rapai István
Községünkbe 1935-ben már működött a Szívgárda. Széchenyi út 2 sz. alatt az
egyházi iskolába jöttünk össze vasárnap '72 4 órára. 3 órakor litánia után
foglalkozás volt a szívgárdistákkal, a Tisztelendő úr vagy tanító néni
vezetésével. Imával kezdtük, ének tanulással, mesék olvasásával, játékkal
folytattuk. Ha jó idő volt az udvaron játszottunk, majd az összejövetel imával
fejeződött be.
A lányok 13 évesen a KALÁSZ tagjává válhattak. A Katolikus Lányok Asszonyok
Szövetségének rövidítése a: KALÁSZ.
Egyesületünknek célja: hitükben erős, erkölcsükben tiszta nemzeti érzelmükben
öntudatos, gazdaságilag képzett édesanyákat nevelni.
1936 Novemberében az A. C. engedélyével országosan megindult a falusi lányok
szervezése és irányítása. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszuson mutatkozott
be elsőnek a mozgalom nyilvánosság előtt. Háromezer lelkes leány jött Pestre
népviseletben. Kistarcsán 64 kalász lány járt az egyesületbe 1941-ben. Lánynap
alkalmával 12 egyházközségből jöttünk össze. Egyik évben Fóton, másik évben
Szadán, azután Veresegyházán. Minden vasárnap litánia után összejöttünk és
boldogan vártuk vezetőinket: Megyeri Margit nénit, - aki akkor óvónő is volt,
Asztalnok Rózsika nénit, aki tanárnő volt és Somhegyi Juliska nénit. A gyű-lés
előtt és után imádkoztunk.. Az összejöveteleken felolvasást tartottunk vallásos
könyvekből, verseket tanultunk, megbeszéltük a két összejövetel között történt
eseményeket. Télen színdarabokat adtunk elő, nyáron körtáncokat játszottunk,
táncoltunk az udvaron.
Ezeken az összejöveteleken nagyon jól éreztük magunkat, de sajnos több évre
betiltották az egyházi szervezeteket. 40 év után azonban ismét össze-jöttünk. A.
hosszú szünet után az első összejövetel 1.989. január 21-én Mogyoródon volt. A
nagy zarándoklat 1990. V. Pálosszentkúton volt. Petőfi szálláson 40 év után
találkoztunk idős és fiatal kalászok, ahol Marosi püspök úr üdvözölt minket.
Jelenleg Terlanday Sándorné Rózsika néni - a KALÁSZ vezetőnk. Minden hónap
második vasár-napján tartjuk összejövetelünket, valamint szerdánként 1 órás
imaórát tartunk az egyházközségi otthonban. Minden évben a KALÁSZ - közgyűlésen
számolnak be vezetőink és a tagság az elmúlt év eseményeiről. A szentmisét Bíró
László püspök úr tartotta.
Zarándokutak:
Minden évben elzarándokolunk Mária kegyhelyekre:
Márianosztra, Máriaremete, Győr, Máriabesnyő.
Lelkigyakarlaton is részt veszünk, így voltunk: Iszkaszentgyörgyön, Leányfalun,
Máriabesnyőn, a Mária utcai kalocsai nővérek házában, és Patakon. Hogy jobban
megismerjük egymást, ahol 10 falu egy asztal, 100 – 120 KALÁSZ tag is összejön.
Újságunk: „ÚJKALÁSZ” néven jelenik meg 2 havonta, sok. szép olvasnivalóval,
tájékoztatóval.
Rapai Ferencné
Az „Úr napja” a keresztények számára a vasárnap, amely Krisztus föltámadására
emlékeztet bennünket:
Az Egyház minden vasárnap ünnepélyesen megüli a húsvéti titkot, amikor a
szentmisében emlékezik Jézus kínszenvedésére, halálára és feltámadására.
Vasárnap legyen a pihenés ideje, így időt szakíthatunk arra, hogy Istennel és
testvéreinkkel legyünk „ingyen”, vagyis minden haszonlesés nélkül. Szabadidőnket
az imádságnak, a családnak, barátainknak, a keresztény közösségnek szenteljük.
Az egyház a katolikusoknak előírja a vasár-és ünnepnapi szentmisén való
részvételt. Ne a kötelezettség miatt menjünk misére, hanem azért, mert örömmel
együtt akarjuk ünnepelni, az Eukarisztiát: hogy hálát adjunk Istennek, hogy
részesedjünk Jézus Krisztus halálában és feltámadásában, hogy szorosabbra fűzzük
az egységet keresztény közösséggel. Az Eukarisztia táplálja Isteni életünket, és
építi az egyház testét.
A templomba járók számának csökkenése ijesztően érzékeltet egy veszélyt: a
vasárnap belső válságot él meg. Mégpedig a keresztények és katolikusok lelkében,
Nem az, aminek ma és holnap lennie kellene: az Úrral való találkozás napjának. A
vasárnapi Eukarisztia-ünnep a keresztény közösség életének középpontja. Régen a
települések középpontjába ezért helyezték a templomot. A misén résztvevők
feltétlenül érezzék, hogy a közösséghez tartoznak. A vasárnapot meg kell tölteni
élettel, és ajándékká válik.
Csaja János
Magyarországi egyházi iskolákról, oktatásról, nevelésről
Mint ismeretes, a történelem folyamán -a legújabb kor kivételével- kizárólag az
egyház volt az iskolák alapítója. Az államok, a polgári hatóságok csak az új
korban vállaltak feladatot ezen a téren. A katolikus egyház törvénykönyvében az
iskolákhoz való jogról a következő áll :
„Az egyháznak joga van arra, hogy bármilyen tárgy oktatására, bármilyen típusú
és fokozatú iskolát alapítson és vezessen.” (800. Kánona)
Az egyháznak ez a törvényhozása az egész világra érvényes, és tiszteletben
tartása az államok részéről a vallásszabadság kérdésköre is egyben. Azon
országokban, ahol az állam tiszteletben tartja a vallásszabadságot és együtt
akar működni az egyházakkal minden területen, ott biztosítottak az alapvető
emberi jogok, vallási és kulturális értelemben is. Csak a vallásellenes
kormányok nem tartották tiszteletben a liberális, kommunista rendszerek
ideológiájának szellemében. Az egyházi iskolák fenntartásához a jogot
törvényekben biztosították. 1948 előtt, majd 1948 után a kommunista hatalom
szovjet típusú mintára hozzáfogott az egyházi iskolák durva államosításához,
melynek során szerzetesrendek sokaságát feloszlatta. Ezt a szörnyű példátlan
lelki rombolást azóta sem sikerült kiheverni, melynek hatása sajnos a mai napig
érezhető a társadalomban. Hosszas tárgyalások és hősies harc után 1950-ben
egyházunk visszakapott 8 középiskolát (2 bencés, 2 ferences, 2 piarista, 2
irgalmas nővérek rendi). A keresztény értelmiség képzésében és a papi hivatások
ápolásában is fontos szerepet játszott ez a nyolc gimnázium.
Ezeket az iskolákat teljes egészében a hívek (elsősorban szülők) áldozatkészsége
tartotta fenn. Az állami támogatás csak jelképes volt. Ha. az elmúlt 50 évre
visszatekintünk, meggyőződhetünk a katolikus iskolák egyházunkban betöltött
pótolhatatlan szerepéről.
Az újonnan alapított iskolákról
Rendszerváltás után az elmúlt 12 évben lehetőség adódott az államosított egyházi
iskolák visszaszerzésére, azok újraindítására. Köztudott, hogy az egyházi
iskolák jelentős részét nagyon rossz állapotban kapta vissza az egyház, melyek
újjáélesztése óriási anyagi megpróbáltatást jelentett. A rendszer-változás utáni
8 évig húzódozott állami szinten az egyházi iskolák finanszírozási kérdése,
melynek célja az egyházi iskolák negatív diszkriminációjának a megszüntetése,
vagyis hogy az egyházi. iskolák ugyanolyan támogatásban részesülhessenek, mint
az állami oktatási intézmények. Fontos volt, hogy az államtól kapott támogatás
és saját jövedelmeink jelentős részét katolikus óvodák és iskolák alapítására,
fenntartására lehessen fordítani.
Dr. Katona István püspök szavait idézve: „Természetes, hogy fontos templomaink
renoválása, de kik fogják a felújított templomainkat 30 év múlva megtölteni'?”
(1992, A Katolikus Iskolák Főhatósága nevében)
A rendszerváltás utáni időszakban az egyházi iskolák történelmében új
mérföldkőnek számít 1998, amióta az egyházi iskolák törvényes keretek közt
azonos elbírálásban részesülnek más állami iskolákkal. Az Alkotmánybíróság az
egyházi köz-oktatási intézmények tekintetében hozta meg 22/1997. (IV.25.) AB.
sz. határozatát. Érvelése szerint, mivel a közoktatási törvény lehetővé teszi a
világnézetileg elkötelezett óvoda, iskola választását, olyan arányban kell
megkapnia ezeknek az. intézményeknek a kiegészítő állami támogatást is, amilyen
arányban ezek az intézmények állami, vagy önkormányzati feladatat vesznek. át.
Az ide járó gyermekről ugyanis az államnak ugyan-úgy kell gondoskodnia, mint a
saját intézményeibe járókról. Ekkor viszont nem sújthatóak a szülők azért, mert
élve a törvény által biztosított jogukkal, gyermekeiket világnézetileg
elkötelezett. oktatásban kívánják részesíteni. Ebben az esetben ugyanis nem
kizárólag a világnézeti választáson alapul a döntés, hanem anyagi lehetőségeken
is.
A jelenleg is működő Oktatási Minisztérium Egyházi Oktatási Ügyek titkárságától
kapott adatok szerint a kommunista diktatúra 6505 egyházi iskolát vett el az
egyházaktól. Ma 463 oktatási intézményt. tartanak fenn az egyházak. Ebből a
Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképző Intézet közlése szerint 287
oktatási intézmény (óvoda, általános és középiskola, szakképző intézmény, ill.
egyetem és főiskola kollégium) katolikus.
Saját tapasztalat
Személy szerint volt lehetőségem 1988-92 között egy egyházi (ferences rendi)
gimnáziumban értékes 4 évet eltölteni, és összességében elmondhatom, hogy az ott
tevékenykedő szerzetesek, tanárok nemcsak az oktatás-ra, hanem a nevelésre is
nagy hangsúlyt fektettek úgy, hogy a tanítást áthatotta a keresztény szellem.
Ezek a szerzetes atyák életüket a diákok vallásos, szellemi és erkölcsi
nevelésének szentelték. Persze nem minden diák szívében „hullott termékeny
talaj-ra a mag”. Felvételt nyertek olyanok is gimnáziumunkba, akik számára a
család nem volt igazán jó háttér ahhoz, hogy az egyházi iskola vallási hitbéli
követelményeinek megfeleljenek; ezek a szülők többnyire az egyházi iskolák jó
híre alapján íratták be gyerekeiket. Viszont számos példa van arra, hogy az
iskolai vallás-gyakorlás révén a gyerekek által még a szülők is hitre jutottak.
Meggyőződésem, hogy a társadalom nagy része igényli az egyházi iskolák által
nyújtott nevelést, hiszen ezen iskolák célja, hogy felismerjék az ott tanuló
diákok a világ Isten-teremtette rendjét és ebben úgy találják meg a helyüket,
hogy értékrendjük által is a társadalom számára hasznossá váljanak. Az egyházi
iskola nagy-szerű lehetőség az emberformálásra, a közösségalakítására, a
hagyományápolásra, az értékmegőrzésre. Hitet adni egyetlen egyházi iskola sem
tud! De elkötelezett szerzetes atyákkal, világi munka-társaikkal elő tudja
készíteni az utat a hithez. A hithez, ami Isten kegyelme, adománya.
Molnár Szabolcs
Legutóbbi írásomban beszámoltam a kórus születésének körülményeiről, a
nyaralásunkról és kis közösségünk életének néhány mozzanatát próbáltam kiemelni
azért, hogy az érdeklődést felkeltsem a csoportunk iránt, ugyanakkor betekintést
nyújtsak mindazoknak akik csak hírből ismernek minket. Azóta közel három hónap
telt el, erről az időszakról szeretnék közreadni néhány gondolatot.
A karácsony és a szilveszter az ünneplés jegyében telt, majd legtöbb tagunknak
folytatódtak a vizsgaidőszak emberpróbáló hetei. Elkezdődtek a próbák a
következő megmérettetésünkre. Több olyan visszajelzés érkezett hozzánk, hogy nem
túl szerencsés a gitáros énekeket keverni a hagyományosnak mondható népénekekkel
egy misén belül, igy gondoltunk egy merészet, és felkészültünk az összes
miseénekre. Ennek azért persze megvan az a hátulütője, hogy akik nem ismerik
ezeket a dalokat, azok nem tudnak bekapcsolódni, de mivel elég egyszerű
dallamúak az énekek, így néhányszori hallás után bárki könnyedén csatlakozhat
hozzánk, és így elérjük a kitűzött célt, hogy minél több fiatalt vonjunk be az
éneklésbe, Isten dicsőítésébe.
A próbák után mindig szoktunk egy kicsit beszélgetni, játszani. Egy ilyen
alkalommal vetődött fel a gondolat, hogy jó volna elmenni egy hétvégére
valahová, hogy egyszer huzamosabb ideig lehessünk együtt és a világ forgatagából
kivonulva lecsöndesítsük lelkünket, hogy Isten hangját könnyebben meghallhassuk.
Az időpontot tekintve a vizsgaidőszak vége látszott a legoptimálisabbnak, így
kezdtük szervezni a lelkigyakorlatunkat leendő vendéglátónkkal, Virágh József
vácrátóti plébános atyával, aki meghívott minket otthonába.
Eljött a várva-várt péntek este, amikor is elindultunk néhány autóval - mintegy
tizenöten - Vácrátótra. Szívélyes fogadtatásban volt részünk, majd a megterített
asztalnál, vacsora után kezdtünk megismerkedni az atyával. Házigazdánk érdekes
történetekkel és humorával próbálta oldani az ismeretlenség miatti kissé
feszélyezett hangulatot. A mosogatásnál egy komoly és őszinte, sötét, hideg,
téli éjszakába nyúló beszélgetés alakult ki, amibe mind többen kapcsolódtunk be.
Ki-nyíltunk egymás felé, és álarcok nélkül tudtunk magunkról és egymásról
beszélni, mindehhez persze nagy-fokú bizalomra van szükség. Szombat reggel egy
rövid reggeli imával kezdtük a napot, ezután az atya tartott nekünk egy
gondolatébresztő előadást, ami után három-fős csoportokban átbeszéltük a
hallottakat. Persze a fő témán kívül másról is esett szó, azonban minden
csoportnál más-más gondolatkör került elő. A beszélgetések konklúzióját
megosztottuk egymással délután, amiből nagyon érdekes és építő gondolatok
születtek.
A szombat esténk kötetlenül: játékkal, énekléssel, beszélgetéssel telt.
Készültünk a vasárnapi szentmisére, mert vendéglátónk megkért minket, hogy
énekeljünk a vácrátóti templomban, aminek szerettünk volna eleget tenni. A mise
előtt az oldalhajóban foglaltunk helyet, közel az oltárhoz. A bevonulást jelző
csengő után fel-csendült az első gitáros ének. Az elbocsátó áldás előtt a
plébános atya megköszönte a közreműködésünket és egyben meghívta a kórust egy
következő szereplésre. Azt hiszem, hogy az énekünkön keresztül talán egy kicsit
öregbítettük a kistarcsai egyházközség hírnevét is. Ebéd után már a pakolás és
búcsúzkodás szomorú pillanatai következtek. Nagy elhatározásokkal és
elmélyültebb emberi kapcsolatokkal tértünk haza. Nagyon sokat jelentett ez a
hétvége közösségünk életében.
Es hogy miért is tartottam fontosnak mindezt ilyen részletesen leírni'?
Szeretnénk minden fiatalnak kedvet csinálni ahhoz, hogy csatlakozzon hozzánk.
Sokan szenvednek attól, hogy nem találnak olyan társaságot, ahol hasonló
gondolkodású keresztény fiatalokkal lehetnek együtt. Mi nyitottak vagyunk
mindenki felé és ezért invitáljuk minden lehetséges alkalommal -így most is- az
érdeklődőket, hogy legalább egyszer jöjjenek el, hogy láthassák, milyenek is
vagyunk; hátha ez az, amit mindig is kerestek. Próbáinkat minden pénteken
19:30-tól tartjuk az Egyházközség otthonában.
Gróf Gábor
A családot az apa, anya, és a gyermekek alkotják. A keresztény szülők meghívást
kaptak egy küldetésre, hogy Isten hírnökei legyenek a családban. A szülők
feladata, hogy a keresztségben vállalt kötelezettségeiknek megfelelően segítsék
a gyermekeiket a testi - lelki fejlődésben. Az apa és az anya az első magyarázói
a különböző eseményeknek a családban.
Ez nagyon fontos a megfelelő gondolkodásmód és életfelfogás kialakításában.
Különösen napjainkban, amikor a tömegtájékoztatási eszközök nagy hatást
gyakorolnak az emberekre, köztük a fiatalokra is. Meghatározó az az értékrend,
amit a gyermek pici korától lát, és magáévá tesz. Minden-napjainkat a szokások
alakítják. A gyermekeinket is bele kell vonni ezekbe a keresztény szokásokba.
Kezdeni a közös imával. A szülő feladata, hogy megtanítsa a piciny gyermeket
imádkozni.
A nagyobbacskákat már meg lehet tanítani, beszélgetni a Jóistennel.
Esténként együtt visszaidézni a nap eseményeit, milyen jó és rossz dolgok
történtek. Hálát adni a jóért, és bocsánatot kérni a rosszért. Ez a lelkiismeret
vizsgálat az alapja a majdani gyónásnak.
A gyermekek szívesen hallgatják- mese gyanánt -- a bibliai történeteket. Ez is
jó bevezető a közös Bibliaolvasáshoz.
A szülőnek nem az a feladata, hogy átfogó ismereteket adjon, ezt majd a későbbi
hittan tanulmányaik során megkapják.
Egy másik fontos szokás a keresztény családoknál, a közös vasárnapi
szentmisehallgatás.
A vasárnap az legyen más, mint a hét többi napja. Ekkor jobban ráérünk egymással
beszélgetni, egy-másra figyelni. A zajban, a rohanásban, a szétszórtságban
lehetetlen odafigyelni az Úrra és megérteni üzenetét. Vasárnap egy kicsit
lassíthatunk a tempón és egy kis csöndet, nyugalmat vihetünk az életünkbe.
A szülők próbálják megragadni a kínálkozó alkalmakat, hogy gyermekeikkel
beszélgessenek a hitről. A hitről, amely számunkra az örömhírt tartalmazza.
A húsvét. megszabadító örömét, hogy az Úr meg tud bennünket szabadítani a
bűntől, a hazugságtól és az igazságtalanságtól.
A nagyböjt időszakában legyen közös célkitűzésünk a keresztény család
megerősítése.
Méhes Pál
Amit ingatlanainkra
költöttünk 10 év alatt
Az 1990. év körüli években a rendszerváltás idejére Egyházközségünk
életét is az akkori viszonyok határozták meg. Közösségünknek főleg anyagi
okokból nem igen volt lehetősége létesítményein. ken - habár szükség mutatkozott
- nagyobb pénzt igénylő feladatokat végeztetni. A kibontakozás 1992. évben
kezdődött el s az elmúlt tízéves ciklusban folyamatos volt. A feladatok
felmérése után ezek megvalósításához rendelhető anyagi alapokat kellett
biztosítani. A törődés, a képződő anyagi lehetőséghez rendelt létesítményeinken
elvégzett feladatok összegszerűen az alábbiak voltak.
1.) Kistarcsai templom 3,0 M Ft
2.) Nagytarcsai templom 3,2 M Ft
3.) Temető 0,5 M Ft
4.) Plébánia 0,7 M Ft
5.) Katolikus Otthon 0,8 M Ft
6.) Deák F. u. lakások 3,8 M Ft
7.) Új Plébánia építkezés 220M Ft
Összesen 34,0 M Ft
Az ismertetett összegekben a létesítmények üzemeltetéssel kapcsolatos költségei
nem szerepelnek. A feltüntetett összegekben a nagyobb beruházási, felújítási
munkák és beszerzések ráfordításait. közöljük. Meg kell említeni a jelentős
külső segítséget is, amelyek feladatokhoz kapcsoltan mintegy 11 millió Ft
összegben átutalásra illetve felhasználásra kerültek.
Az összesítésben nem tükröződnek az időszakban, társadalmi munkában elvégzett
szervezési, tervezési, lebonyolítási, valamint fizikailag elvégzett
tevékenységek. Ezek értéke mintegy 3 millió Ft-ra tehető, amely nagymértékben
az, Egyháztanács tagjainak és általuk bevont támogatóknak az érdeme.
A közölt ciklusban elvégzett, jelentősebb feladatok részletesebb ismertetését
témánként külön-külön tervezzük. Összegezve az elmúlt tíz évben megvalósított
feladatok az Egyházközségünk munkáját minősíti és az elért fejlődés alapot
biztosít a jövőben további hasonló eredményék eléréséhez.
Táborhegyi István
Kiadja Római Katolikus Egyházközség Kistarcsa
Felelős szerkesztő: Somlai József plébános
Készült: Czövek-Wíndberger
nyomda
