IV. évfolyam 1. szám 2005. március 26.
KISTARCSA
Pünkösd az Anyaszentegyház születésnapja
A házasság egy férfi és egy nő szent életszövetsége
A lelkiismeret, mint jótevő erő
Kolontári hittanos tábor 2005.
A feltámadt Krisztus üzenete
Húsvét
ünnepén a feltámadt Krisztus üzen az embereknek. Tegyük fel a kérdést: kiknek
üzent a feltámadt Krisztus?.
A buzgó asszonyok kapták Krisztus első üzenetét. Jeruzsálemben még aludtak az
emberek. Ok hajnalban siettek Krisztus sírjához és vitték a drága kenetet.
Lelküket nehéz gyász borította, mint a nagy sírkő, Jézus sírjánál. De íme... már
messziről jól kivehető, a kő nincs a sziklasír bejáratánál. Benéznek, a sír
üres. Fehér ruhás személy köszönti őket: „Ne féljetek... Jézust keresitek,...
nincs itt, feltámadt, amint megmondotta.” A feltámadt Krisztus első üzenete az
asszonyoknak szólt, akik a halott Krisztust akarták szolgálni. Az Úr a legkisebb
szolgálatot sem hagyja jutalom nélkül. Azzal jutalmazza őket, hogy ők kapják az
első értesítést Krisztus feltámadásáról.
Krisztus hálás lesz nekem, ha az élő testét gondozom, akár a magam életében,
akár mások életében. Azok életében akikben a bűn Krisztus képét rombadöntötte,
de az én szavam és példám visszavezeti Istenhez. Krisztus hálás lesz az én
legkisebb apostolkodásomért is.
Szent Péter kapta a feltámadt Krisztus második üzenetét. Márk (16.6.) így írja
le Péternek szóló üzenetét: „Menjetek mondjátok meg tanít-ványaimnak és
Péternek, hogy előttük megyek Galileába.” Hol érte Pétert a húsvét hajnala?
Valószínű megtört lélekkel üldögélt apostoltársaival együtt egy elzárt szobában.
Lelkét nyomasztotta a háromszori tagadása. Jánost a haldokló Jézus utolsó
tekintete. A többi apostol fülébe talán még most is zeng a lázadó tömeg:
„Keresztre véle” kiáltása. De íme zörgetnek, asszonyok kiáltanak: Péter jöjj ki,
a feltámadt Úr köszönt téged. Hallod, téged, aki megtagadtad őt, de megbántad,
megsirattad botlásodat. Most már nem emlékszik bukásodra és köszönt téged. A
feltámadt Krisztus nekem is üzen, ha visszafordulok Hozzá. Bátorít, vígasztal
régi életem elkövetett bűneim felől.
Mária Magdolna kapta húsvét harmadik üzenetét a megbocsátó Krisztustól. Mária
Magdolna fájdalmasan zokog Krisztus üres sírja mellett. „Elvitték az uramat, és
nem tudom hová tették őt.” Ekkor megjelenik mögötte Jézus, de Magdolna nem
ismeri meg. Jézus kérdezi tőle: „Mit sírsz, kit keresel?” Magdolna azt hiszi,
hogy a kertész beszél és így felel: „Uram ha te vitted el Őt, mondd meg nekem
hová tetted?” Erre az Úr megszólal a régi ismerős hangon: „Mária.” Mi minden
villámlott fel Magdolna lelkében ebben a pillanatban és boldogan felkiáltott:
„Mester!” Talán eszébe jutottak Krisztus ezen szavai: „Egy kis idő és megláttok
engem.” Talán arra gondolt, most jött el Krisztus országának beteljesülése.
Jézus helyes mederbe irányítja gondolatait. „Ne illess engem, mert még nem
mentem föl Atyámhoz.” Mária Magdolna boldogan számolt be ezen eseményekről az
apostoloknak.
Krisztus ellen lázadók kapják a negyedik üzenetet. Figyelmeztetés, üzenet
azoknak, akik továbbra is ellenségei akarnak maradni. Nagyszombatról húsvétra
virradó éjszaka van. Egész Jeruzsálem alszik. Al-szik Pilátus, aki gyáván
kiszolgáltatta az Urat. Boldog nyugalommal alszanak a választott nép főpapjai.
Végre elintéztük ezt a kellemetlen prófétát, most csend lesz az országban.
Alszik a fellázított nép, mely Krisztus vérét kívánta. De íme halálsápadt római
katonák keresik a főpapot. A halott Krisztus nincs, visszatért sírjából. A hír
villámcsapásként hat. Azonnal tenni kell valamit. Hazudni nagyokat, a nép úgyis
elhiszi. Mondjátok: amíg aludtunk az apostolok ellopták a holttestet. Azóta is
hányszor találkozunk népámító hazug vezetőkkel. Hazudj a népnek Krisztusról,
Egyházról, vallásról, úgyis elhiszik. Az első nagypéntek óta hányszor kiáltozta
a fanatikus tömeg Krisztus Egyháza felé: keresztre véle, feszítsd meg őt! Es
Krisztus Egyháza járta a Kálvária útját. Első nagypéntek napjától hányszor
tértek nyugalomra Krisztus ellenségei: végre ezt is elintéztük. Es Húsvét
hajnala mégis mindig fölvirradt. A föltámadt Krisztus üzen ellenségeinek:
térjetek meg, vagy idő előtt elmúlik életetek.
5. Végül Krisztus üzen híveinek. Húsvét este van. Az apostolok az utolsó vacsora
termében szomorkodnak. Péter és János voltak a sírnál, az üres volt. Az
asszonyok sok mindent beszélnek. Es íme Jézus megjelenik, szól: „Békesség
veletek, én vagyok ne féljetek.” Mintha ezt mondaná: vége legyen a félelemnek,
látjátok legyőztem a halált. Az Úr jól ismerte az emberi lelket. Tudta, hogy
békére szomjazik. De a bűn és a béke kizárják egymást. A bűnös léleknek nem
lehet öröme, békéje. Az emberi lélek az Isten lehelete, mely nem lehet boldog,
nyugodt ha elveszíti Istenhez való hasonlóságát. A keresztény lélek kell, hogy
ne csupán húsvétkor, de máskor is béküljön ki Istenével.
Krisztus feltámadása alapvető központi tétele a kereszténységnek. A föltámadt
Krisztus kétezer év óta küldi üzenetét. Halljuk meg mi is ezt az üzenetet.
Somlai József, plébános.
Gyümölcsoltó
Boldogasszony Március 25.
Az
Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, és Ő méhébe fogadá Szentlélektől
Szent Fiát.
Szűz Mária megkülönböztetett vallásos tisztelete a katolikus és a görögkeleti
egyházakban. Mária tisztelet nem azonos fokú Isten imádásával, de több a szentek
tiszteleténél. A Mária- kultusz legkezdetibb nyomai már a II. század
kereszténységében fellelhetőek. A korai keresztény írók Máriát, mint Isten
anyját magasztalják. A IV. századtól kezdve Mária tiszteletére templomokat is
emeltek. Mária istenanyaságának a kultusza legkezdetibb időktől párosult a
szüzesség kultuszával. Az első Mária- ünnep, a „Mindig szűz szent Istenszülő”
ünnepe az V. században keletkezett. Ebből fejlődött ki kb. a VII. századra a ma
is megült március 25-i „Annuntiatio” (magyar nevén: Gyümölcsoltó Boldogasszony)
ünnepe, amelynek tárgya Mária szűzi foganása és istenanyasága.
Gyümölcsoltó Boldogasszony, amelyet Magyarországon már régóta március 25-én
ünnepelnek, függetlenül attól, hogy X. Pius pápa 1911-ben törölte a kötelező
ünnepek sorából. A nap szép elnevezése a Debreceni-kódexben fordul elő először,
míg a XVI. században az Érdy-kódexben: "Asszonyunk, szűz Mária szeplőtelen
foganatja" - meghatározás szerepel. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani,
szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a
pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a
reggeli mise után kezdték beoltani. A magyar vallásos néphagyományban
Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Országszerte máig általános
szokás, hogy ezen az ünnepen kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is
most fogadta méhébe Jézust.
Szűz Mária gondolkodás nélkül, teljesen átadva önmagát Istennek „igent” mondott
az Úr hívására, választ adva arra a kérdésre:
„Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ő: a
Magasságbeliek Fia. Az úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni
fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem lesz vége. "
Teljes hittel és gondolattal mondhatjuk, hogy Máriát példaként tekintjük. Lehet,
hogy a mai világban nem sok fiatal lány vállalná mindazt, amit ő vállalt. Olyan
embertől (angyaltól) hallotta e szavakat, akit nem ismert. Ki lenne az, aki ma
hinne még a társának is? Lenne-e olyan ember, aki vállalná; és Isten találna-e a
mai világban alkalmas fiatal lányt erre az óriási feladatra, Isten fiának
Anyjának lenni?
Könyves Beáta
JÉZUS -
Emberfia, Istenfia
Nemcsak Pál apostol, Újtestamentumi szerzők, hanem más szerzők is szoros
kapcsolatba hozzák Jézust Istennel, bár világosan láthatják kettőjük közötti
különbség lényegét, azt is felismerik, hogy Jézus földi személye által Isten
akarata teljesült be a világban.
Azzal a felismeréssel, hogy Isten cselekszik Krisztus által, mert tetszett az
Atyának, hogy Őbenne lakozzék a teljesség, és hogy Ő általa békéltessen meg
mindent, Magának békességet szerezvén Krisztus keresztjének vére áltál. Ő általa
mindent, ami csak van akár a földön, akár a mennyben. Ezt olyan emberről írták,
aki köztünk élt és Jézusnak neveztek, s akit bűnözőként feszítettek keresztre.
Miért: az Evangéliumot részben ezért írták, hogy ezt a kérdést megválaszolják.
Jézus földi életút-ját, utolsó napjait és halálát beszélik el (Passió).
Jézus közbenjáró szerepének köztudata abból eredeztethető, hogy Ő maga Istent
Atyjának nevezte, valamint, hogy Őt Isten ajándékozta a világnak és Általa hat.
Jézus ennek szemléltetését számtalan beszédében példázta, hogy Isten áthatja a
földi élete és Ő Isten országában való életét, készíti elő. Arról is beszélt,
hogy Isten országa a jelenben gyökerezik, és a jövőben teljesedik ki. Jézus
tanítása és élete szerinti királyság, az emberektől magatartásuk forradalmi
változását köve-teli és mindenkit, különösen a szükséget szenvedőket Isten
gyermekeiként fogadja. Isten országról nemcsak beszélt, hanem cselekedeteivel is
bizonyította. Betegeket gyógyított és bűnbocsánatot nyújtott azoknak. Akik
Istentől és embertársaiktól eltávolodtak. Jézus azt hangoztatta, hogy szavai
ereje nem tőle, hanem ma-gától Istentől valók. Nem tartotta különleges csodáknak
a tetteit, - sem angyalnak, sem prófétának, sem megváltónak nem tartotta magát –
Önmagát egész egyszerűen ember fiaként azonosította. Ez drámai új tanítás volt.
Jézus cselekedeteire a korabeli hatóságok is felfigyeltek. Jézus ezért
ragaszkodott ahhoz, hogy Jeruzsálembe menje. Mint azt az Evangéliumból is
ismerjük, az Emberfiának szenvednie kell, (Máté 16,21) azt is hozzáteszi, ahhoz,
hogy ez megtörténhessen, muszáj Jeruzsálembe mennie.
Jeruzsálembe a vitás és perbe fogott ügyekben csak a legfőbb ha-tóság
dönthetett. Jézus korában ez a főpap volt.
Mikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, előbb vallási tételek, és hit-elemek felől
kérdezte ki a főpap. A vád igen súlyos volt ellene, hiszen Mózes törvényei
szerint, aki vitás esetben nem fogadja el a főpap illetékességét, azt meg kell
ölni. Mikor Jézust azzal vádolták, hogy a templom lerombolásával fenyegetőzött,
Jézus nem szólt. A királyságáról és az ehhez való szerepéről szóló tanítása
fenyegetést jelenthetett a templom elöljáróira nézve, vagy az egyéni tanítást
azzal igazolná, hogy próféta, akihez Isten közvetlenül szól. Erről is kérdezték,
de Jézus erre sem válaszolt, ezért adták át a rómaiaknak, hogy a halálos
ítéletet vég-re hajtsák.
A kereszt bizonyságot tett Jézus tanításáról miszerint Ő az Ember-fia, aki mint
bárki más halandó. Jézust elítélik Jézusnak a templom fennhatóságát el' nem
ismerő csendes tagadása miatt, a Mózes könyvében foglalt törvény értelmében
kellett meghalnia. Nem volt szükség további bizonyításra, mikor Jézus
megerősítette a fő-papnak, hogy Ő „Krisztus az Istennek fia” bár nem abban az
értelemben, ahogy a főpap értette – hanem az „embernek Fia' értelmében.
A keresztre feszített Krisztus utol-só mondataként ezt kiáltotta „Én istenem, én
Istenem! Miért hagytál el engemet?” A keresztre feszített Krisztust sziklasírba
temették, amelyet római katonákkal őriztették.
A keresztre feszítés utáni harmadik napon azonban a tanítványai – először két
nő, akik a kínszenvedésben is mellette maradtak – meggyőződhettek arról, hogy
Jézus él. A történtek láttán összezavarodtak, mert Jézust látták szenvedni,
meghalni és mégis ugyan-olyan bizonysággal győződhettek meg arról, hogy fizikai
valóságában feltámadt. Az esemény annyi-ra váratlanul érte azokat, hogy először
fel sem ismerték, nem hitték, hogy ez igaz lehet. Aki megjelent nekik a
feltámadott Jézus volt, de már nem teljesen emberi testben. Ez volt az első
lépés az örök élet birodalmába, ahová Jézus őket invitálta és másokat is hívott.
Ezért nevezte Pál a keresztényeket olyanoknak, akik már meghaltak: „mert
meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
Kistarcsa, 2005. március Táborhegyi István
Pünkösd az Anyaszentegyház születésnapja
Az ószövetség idején aratási ünnep és a Sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja
volt. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel
húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. A húsvéthoz alkalmazkodó
pünkösd is tehát mozgó ünnep a Niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta.
Keresztény tartalmáról Szent Lukács tudósít az Apostolok cselekedetei második
fejezetében. Itt a Jézus Krisztus által megígért Szentlélek eljöveteléről van
szó, aki szél-zúgás és lángnyelvek alakjában jelenik meg az apostoloknak. Erő
tölti el őket a magasságból, nyilvánosan tanúságot tesznek Jézusról, és
megkeresztelnek háromezer embert. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az egyház
történelme, így a pünkösdöt az Anyaszentegyház születésnapjaként tartjuk számon.
Jóllehet, az ünnep első, ránk maradt írásos említése csak a II. századból való,
egészen bizonyos, hogy ünneplése olyan régi, mint maga az egyház. A középkorban
a Szentlélek lejövetelét jelző szél-zúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat
fújtak, a tüzes nyelvek jelképezésére égő kócot, rózsákat és ostyát hullattak a
magasból, néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban.
A május 10-e és június 13-a között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi
és nyári napforduló azon ősi európai szokásainak és hitvilágának továbbélésére,
amelyek a különböző népszokásokban még napjainkban is élnek
A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások: az ügyességpróbákkal egybekötött
pünkösdi király-választás, a lányok, legények, kisfiúk és kisleányok falufeljáró
köszöntése. A pünkösdhöz fűződő legrégebbi szokás a pünkösdi királyválasztás.
A pünkösdi királyt — akit versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bothúzással
választottak ki - egy évig a legények vezetője, bírája volt, hivatalos minden
lakodalomba és összejövetelre. A legények engedelmességgel tartoztak neki.
(Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt.)
Érdekesség, hogy a "pünkösdi király" jelentését mennyire komolyan kell venni:
Ferenc József ki-egyezés után történő megkoronázása eredetileg pont
Pünkösdhétfőre esett volna. Egy élelmes szervező azonban felfigyelt az időpont
jelentőségére és attól tartva, nehogy a király uralkodása is csak "pünkösdi
királyság" legyen, pár nappal elhalasztották a jeles eseményt.
Pünkösdkor jól tudták a régiek, meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári
munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért,
gyermekáldásért. Pünkösd napjára minden felébred.
A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi
csöndre, játék-ra, társaságra szükség van most is. Üzenetet hordoznak ezek az
ünnepek, az ember szeretetét, a természet tiszteletét és az Istenkeresést
hirdetik, csupa olyat, amiben megkapaszkodhatunk, és amik által továbbléphetünk
majd Pünkösdvasárnap és hétfő után a keddek és szerdák hétköznapjaiban.
Kistárcsa, 2005. március Csaja János
Az e l s ő á l d o z á s r a készülő gyermekek Szüleinek szülői értekezletet
tartunk április 3-án, Húsvét utáni vasárnap a fél 11-es szentmise után. Kérem a
Kedves Szülőket, hogy elsőáldozásra készülő gyermekeikkel együtt erre a
szentmisére eljönni szíveskedjenek. Az elsőáldozásra való felkészítést
szeretnénk megbeszélni.
A második szülői értekezlet elsőáldozás előtt egy héttel május 15-én,
Pünkösdvasárnap a fél 11-es ünnepi szentmise után lesz. Kérem a Kedves Szülőket,
hogy elsőáldozásra készülő gyermekeikkel együtt Pünkösdvasárnap a fél 11-es
szentmisére eljönni szíveskedjenek. Az elsőáldozási tudnivalókat szeretnénk a
Kedves Szülőkkel megbeszélni.
Az elsőáldozás május 22-én a fél 11-es szentmisén lesz.
A
házasság egy férfi és egy nő szent életszövetsége
Napjainkban az egynemű kapcsolatok szinte divattá, árucikké válnak a médiában és a hétköznapokban. Ezen felül egyre többször hangzik el az a követelés, hogy a homoszexuálisok kapcsolatát is házasságként ismerje el az állam. Nagyon veszélyes, ha e témakör társadalmi elfogadottsága és jogi megítélése kizárólag a homoszexuálisok álláspont ját tükrözi. Nem szimmetrikus az a folyamat, mely egyre nagyobb nyomással igyekszik a házasság intézményét megnyitni a melegek előtt. Ez főleg a családok és a fiatalkorúak érdekeit, így a nemzeti közösség érdekeit sérti. A melegek házasságának bevezetése helytelenül egyoldalú és mély társadalmi sebeket ejtő lépés lenne. Szükséges, hogy a homoszexualitás társadalmi negatívumairól is szó essék. Csak ekkor kaphatunk ugyanis objektív képet.
A házasságnak továbbra is egy férfi és egy nő kapcsolatának kell maradnia, így
sem a melegek házassága, sem a közös örökbefogadás nem engedélyezhető. Mindez
összhangban van az általános erkölcsi normákkal. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata
Szövetség (IKSZ) gondozásában készült el a
Családvédelmi Charta 2005 című dokumentum, mely egyértelműen fejti ki a
fentieket.
Napjainkban számos irányból támadják a család intézményét. Egyes csoportok
megpróbálják megrendíteni anyagi és morális alapját, igyekeznek nevetségessé
tenni a hagyományos családmodellben gondolkodókat. Hisszük és valljuk, hogy az
egészséges társadalom alapja és legfontosabb közössége csak a család lehet.
Egészséges családok nélkül nincs egészséges nemzet, nincs egészséges Európa.
Az egy férfi és egy nő szövetségére épített, az abba születendő gyermekekkel
kiegészült családot kezdi ki — a jogvédelem mögé bújva — a homoszexualitás egyre
terjedő propagálása, pontosabban az egyneműek kapcsolatát kihívóan hirdető
mozgalmak. A melegek bizonyos csoportjai igyekeznek összemosni a természetes
férfi és női szerepeket, valamint követelik a homoszexuális kapcsolat
házasságként való elismerését. A már szinte divattá váló homoszexuális életforma
észrevétlenül változtatja a férfiakat nőiessé, a nőket pedig férfiassá. E
jelenség tehát messze túlmutat a tulajdonképpeni homoszexuálisok körén. A
családban betöltött szerepeket ássa alá, és ezáltal rombolja a családot. A
társadalom számára látható melegek nagy többsége módfelett magamutogató, célja a
feltűnés, a tetszelgés, melyhez eszközül használja saját homoszexualitását.
Visszautasítjuk azt az álláspontot, hogy a családoknak a homoszexualitástól való
védelme korszerűtlen maradiság, és a meleg házasságok bevezetése a modern,
haladó társadalmi felfogás. Határozott álláspontunk szerint e kérdés kapcsán nem
a múlt és a jövő, hanem értékek, a közösség érdekei ütköznek az önérdekkel.
A közjót szem előtt tartva nem fogadható el a homoszexuálisok házassága. A józan
ész és az állam joga nem igazolhat olyan törvényt, amely ellentétes a
természetes morális törvénnyel. Az állam nem mondhat le arról a kötelességéről,
hogy védelmezze a köz java és a köz erkölcse számára alapvetően jó intézményt: a
házasságot. A melegek házasságának törvényes elismerésével, amely egyfajta
társadalmi modellé válna, leértékelődne a házasság intézménye és megváltoztatná
az alapvető morális értékek iránti érzéket.
Magyarország demográfiai mélyponton van. Egyre kevesebb családban egyre kevesebb
gyermek születik rohamosan fogy a nemzet. Az állam nem teheti meg, hogy a
nagyarányú népességfogyás mellett olyan együttélési formát támogasson a
házassággal egyenértékűként, melyből gyermek nem születhet.
Az azonos neműek párkapcsolata nem tölt be az állam által védendő társadalmi
funkciót és értéket, nincs képessége az emberi faj fenntartására, semmi sem
indokolja tehát annak törvény szerinti elismerését. Kérjük az államtól a
nyilvános homoszexualitás korlátok között tartását. Nem teheti ki az állam
veszélyeknek a társadalmat, és nem állíthat a fiatalok elé helytelen példát a
házassággal és a szexualitással kapcsolatban! Nem adhat többletjogot a
homoszexuálisoknak!
Figyelemmel tehát a természet törvényeire és a közjó hosszú távú elősegítésére,
elkötelezzük magunkat amellett, hogy az Alkotmány 15. § nevesítse, miszerint a
házasság egy férfi és egy nő tartós életközössége. Törvényi szintű rögzítését
kérjük továbbá a melegek alkalmatlanságának az örökbefogadási és a mesterséges
megtermékenyítési eljárásokban.
Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség
A vatikáni sajtóiroda nemrég közzétette annak a dokumentumnak a szövegét,
amelyet Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa hitelesített.
A dokumentum szerint a homoszexuális házasságok károsan befolyásolják az emberi
társadalom helyes irányú fejlődését. A Vatikán mindig is szentnek tartotta a
házasság intézményét. Ilyen értelemben az egyneműek egybekelését olyan
jelenségnek tekinti, amely aláássa az emberiség közös örökségét képező
alapértékeket. Az együttélésnek ez a fajtája a hagyományos családdal ellentétben
nem képes biztosítani az emberi faj szaporodását és fennmaradását — olvasható az
állásfoglalásban. A homoszexuális kapcsolatok ellentétben állanak a természetes
erkölcsi törvénnyel, a homoszexuális aktus ugyanis kizárja a fogantatást, az
élet ajándékát. A dokumentum ugyanakkor nem ítéli el a homoszexuális hajlamú
személyeket, akiket a Katolikus Egyháznak „tisztelettel, megértéssel és
tapintattal” kell fogadnia. E személyeknek azonban önmegtartóztatást kell
tanúsítaniuk. Semmi nem indokolja, hogy a jogrendszer különleges figyelmet
szenteljen az együttlét ilyen, erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan formájának —
véli az állásfoglalás, amely elutasítja, hogy az egyneműek együttélését a
házastársi kötelékkel egyenrangú szintre emeljék, s hogy a homoszexuális párok
gyermekeket adoptáljanak. A felhívás emlékezteti a katolikus politikusokat, hogy
súlyos erkölcstelenséget követnek el, ha szavazatukkal támogatják a
homoszexuális családok engedélyezését előirányzó törvényeket.
Molnár Szabolcs
Az 1948-as államosítás után több mint negyven év telt el, amikor a magyarországi
rendszerváltozással lehetőség kínálkozott a gödöllői egyházi iskolák
újraindítására.
1993-ban kezdte meg működését a Szent Imre Katolikus Általános Iskola.
Alsó tagozaton iskolaotthonos formában, osztályonként két tanító foglalkozik a
gyerekekkel. Órarendben tanulják a hittant és osztályzatot is kapnak róla.
Fontos célkitűzése az iskolának a hit elmélyítése. Minden nap áhítattal kezdődik
a tanítás. Kéthavonta kerül sor közös osztálymisékre a Kastély Kápolnában,
ilyenkor a gyerekek írják a könyörgéseket, ők olvasnak fel. Szerdánként az
iskolában reggel szentmise van.
Az egyházi ünnepekre különböző előadásokkal készülnek és ezzel örvendeztetik meg
szüleiket és az egyházközség híveit.
Az iskolába felvételt nyerni vizsga útján lehet, mivel sokan szeretnének itt
tanulni.
A negyedik osztályosok fele felvételt nyer a Premontrei Gimnáziumba. Igen sokan
hatodik osztályban felvételiznek hat osztályos gimnáziumokba sikerrel.
Nagyon komoly felkészítő munka folyik és az iskola igen büszke a továbbtanuló
diákokra.
1992 őszén hosszú kényszerszünet után elkezdődhetett a Premontrei Szent Norbert
Gimnázium tanéve. Az iskolában van négy osztályos és nyolc osztályos képzés.
Igen nagy népszerűségnek örvend a gimnázium, hiszen négy-ötszörös a
túljelentkezés.
A gyerekek szeretnek ide járni, bár szigorúak a követelmények, de hamar
felveszik ezt a tempót. Sok délutáni programmal kovácsolják össze a közösséget.
Az itt végzett gyermekek 95%-át felveszik különböző egyetemekre.
A 2004/2005-ös tanévben indult az első nulladik évfolyam. Itt a gyerekek első
sorban nyelvet és informatikát tanulnak. Következő évben leteszik a középfokú
nyelvvizsgát és az ECDL vizsga is a kezükben lesz.
2005/2006-ős tanévben az országban elsőként beindul egy egyházzenei
szakközépiskolai tagozat.
A keresztény iskolák jellemzője legegyszerűbben megfogalmazva: keresztény
világszemléletű emberek vannak itt együtt. Olyan családokból jönnek ide a
gyerekek ahol a kereszténység mindennapi része a családok életének.
Az iskolák célja elsősorban a gyermekek lelki és emberi nevelése.
Méhes Pál
Mit
is ünnepelünk vasárnap, az Úr napján? II. János Pál pápa DIES DOMINI kezdetű
apostoli levele pontos választ ad erre, s figyelmeztet is, hogy ez a nap a
munkától való megpihenés, az öröm, Isten imádásának napja legyen.
„-AZ ÚR NAPJA -ahogy a vasárnapot az apostoli időktől kezdve nevezték - az
Egyház története folyamán mindig kiváltságos figyelmet élvezett, mert szoros
összefüggésben áll a keresztény misztérium lényegi magvával. A vasárnap ugyanis
az idő heti ritmusában Krisztus föltámadása napjára emlékeztet. A hét húsvétja,
amikor megünnepeljük Krisztus győzelmét a bűn és halál fölött, az első teremtés
beteljesedését Őbenne és "az új teremtés" kezdetét. A világ első napjának
imádással és hálával telt felidézése, ugyanakkor tevékenyen reménykedő
elővételezése az "utolsó napnak", amelyen Krisztus újra eljön dicsőségben és
újjá fog alkotni mindent……. Amikor azonban a vasárnap elveszíti eredeti értelmét
és pusztán egyszerű "hétvége" lesz, az ember sajnos olyan szűk horizontba zárul,
hogy többé már nem képes látni az "eget". Bármennyire felöltözik tehát az
ünnepre, belsőleg képtelenné válik az "ünneplésre". Krisztus tanítványai ezért
nem téveszthetik össze a vasárnap ünneplését - melynek az Úr napja valóságos
ünneplésének kell lennie - a "hétvégével", ami csak a pihenés és a kirándulás
ideje. Komoly lelki érettségre van szükségünk, ami segíti a keresztényeket
abban, hogy teljes összhangban a hit ajándékával "önmaguk" legyenek, s mindig
készen arra, hogy számot adjanak a bennük lévő reményről.”
Azt, hogy hogyan ünnepeljük meg az Úr napját, a II. Vatikáni Zsinat Konstitúció
a Szent Liturgiáról szóló okmánya írja elő pontosan. Istennel való
kapcsolatunkat nemcsak szavakkal, hanem magatartásunkkal, mozdulatainkkal is
kifejezzük.
A liturgiában mindennek megvan a maga értelme, semmi sem „véletlen”. Minden
testtartás egy külső jel, ami a bensőnket és hozzáállásunkat fejezi ki. Amikor a
gesztusok, testtartások, sőt az éneklés jelentőségéről beszélünk, nem hagyhatjuk
figyelmen kívül, a legfontosabbat: mégpedig azt, hogy ezek mind az Egyház
imáihoz tartoznak, és ami az Egyház imája, az Jézus imája. A liturgikus ima
mindig az Egyházért és az Egyházzal végzett ima, amit valóban közösen „mondunk”,
nem csak közösségben. Ezért kell ismernünk a liturgiában használatos
szimbólumokat, cselekményeket, gesztusokat, mozdulatokat, ismernünk kell a
liturgia „nyelvét”, csak így tudunk teljes lélekkel bekapcsolódni az Úr
dicsőítésébe. Ezekben és ezek által is imádkozunk: még az is ima, amikor sorban
állunk az áldozáshoz – éppen ezért időben induljunk el, szép rendezett kettes
sorban, egészen az áldoztató lépcsőig, ne várjuk meg, amíg a celebráns elindul a
tabernákulumtól, szentáldozás után, pedig kifordulva, a sor mellett menjünk a
helyünkre, és ne a két sor között középen – Isten elé járulásunkat, lelki
nyitottságunkat és befogadókészségünket fejezi ki. Az egész zarándoknép együtt
megy, nem egyenként.
Az alábbiakban sorra vesszük a legalapvetőbb liturgikus szabályokat,
felhasználva a fent említett írásokat, valamint a MKPK Országos Hitoktatási
Bizottsága által jóváhagyott hittankönyveket.
A liturgia „nyelve”
Térdhajtás
Egyenlő az elismeréssel, elfogadással és imádással. Az Úr előtti tiszteletadás
jele. Térdet hajtunk Isten előtt, aki jelen van az Eukarisztiában. Azért is
fontos ezt tudnunk, mert a helytelen szokások félrevezethetnek minket.
Mostanában gyakran mondjuk mindenre, amit kedvelünk, vagy nagyon szeretünk, hogy
„imádjuk”. Ha valóban imádjuk, akkor térdet is hajtanánk előtte? Például: A
kedvenc filmünk előtt? A barátunk előtt? Egy finom étel előtt? A csoki fagyi
előtt? Ezt azért talán mégsem. Ha pedig nem hajtanánk térdet, akkor nem is
igazán „imádjuk”, és ha nem igazán imádjuk, akkor miért mondjuk mégis azt?
Amikor azután Istennek mondjuk, hogy „imádunk Téged”, addigra ezt a szép és
méltó kifejezést már kiüresítettük azzal, hogy mi magunk nem vesszük komolyan.
Mikor illik térdet hajtani? Az Oltáriszentség előtt, illetve amikor bejövünk a
templomba, vagy kimegyünk a templomból. Jobb térdünket hajtjuk meg, egyenes
felsőtesttel. Ne hajtsunk térdet menet közben. A szenteltvíztartónál nem hajtunk
térdet, csak – kezünket a szenteltvízbe mártva – keresztet vetünk. A pad
mellett, ahová leülni szándékozunk, térdet hajtunk az Oltáriszentség felé, de
nem vetünk keresztet. A keresztvetés és térdhajtás együtt helytelen gyakorlat.
Szintén ilyen rossz szokás, talán nem is a mi hibánkból ered, hanem
hagyományként örököltük, hogy szentáldozás után, ahogy magunkhoz vettük Jézust,
a tabernákulum előtt térdet hajtunk. Nem ugyanaz az Úr van velünk? A
térdhajtással azt fejezzük ki, hogy nem hisszük, hogy most éppen bennünk van
Jézus Krisztus.
Térdelés
Alázatot fejez ki. A térdelés nagyon szép és különleges testtartás, amivel mi
keresztények csak Isten előtt hódolunk. Az emberi gesztusok közül ez fejezi ki
legtökéletesebben azt a tényt, hogy Isten nálunk sokkal nagyobb, jobb,
tökéletesebb, és mi Őt akarjuk szolgálni, mert az Ő akaratában bízhatunk, és
elfogadjuk, hogy Ő életünk Istene és nincs más Isten rajta kívül.
Mikor térdelünk? Az átváltoztatás alatt, és az úrfelmutatáskor, majd az áldozás
előtt, amikor arra készülünk, hogy Jézust, Isten Fiát, aki jelen van a
szentostyában, magunkhoz vesszük. Mindig egyenes testtartással, nyugodtan
térdelünk, nem ülünk rá a sarkunkra.
Keresztvetés,
kereszttel megjelölés
Arra emlékeztet, hogy Jézus irántunk való szeretetből meghalt a kereszten, és
hogy mi is képesek vagyunk áldozatot hozni érte, és magunkra venni mindennapi
keresztünket. Ezenkívül jelzi, hogy valami nagyon fontos történik, számunkra
létfontosságú: a mise kezdetén, az evangélium hirdetése előtt, az
átváltoztatáskor, és áldáskor a szentmise végén.
Ülés
A szentmisében az ülés nem pihenést jelent, hanem azt, hogy sehová sem sietünk,
van időnk Jézusra. A meghallgatás iránti készségünket fejezi ki – azt, hogy
befogadjuk, amit hallunk, és akarunk rajta gondolkodni, elmélkedni, illetve
tanulni belőle.
Mikor van ennek a benső magatartásnak a megfelelő ideje?
Az olvasmányok és az azokat követő ének alatt. Ilyenkor arról hallunk, azon
elmélkedünk, hogy mit jelent Isten népe tagjának lenni, az Egyház tagjának
lenni; hogyan kell eszerint gondolkodnunk, cselekednünk. A homília alatt, mert a
homília célja az olvasmányok magyarázata. Az adományok elkészítése alatt,
miközben saját életünket adjuk át az Atyának Jézussal együtt. Áldozás után,
amikor Jézust már magunkhoz vettük, imádjuk Őt, és vele beszélgetünk.
Állás
Az állás sok mindent fejezhet ki, ha ezt tesszük, azzal mindig van valamilyen
szándékunk, célunk. Az állás kifejezi:
- A tiszteletet, akkor állunk föl, ha magasabb rangú személy jelenlétében
vagyunk. Felállásunkkal elismerjük, hogy valaki nagyobb, fontosabb, mint mi.
Őskeresztény testvéreink az egész szentmisét állva ünnepelték.
- A készségünket a figyelemre, arra, hogy a másik szavát komolyan vesszük,
tiszteletben tartjuk; azt akarjuk, hogy minden aszerint történjen. Éberek
vagyunk, és készen állunk a szolgálatra.
- Engedelmességünket, hogy nem csak elismerjük a másik magasabb rangját, hanem
elfogadjuk irányítását is, és aszerint élünk.
- Az egységet, és azt, hogy mi mind egyenrangúak vagyunk egymással. Minden
azonos testtartás végső soron a hívők közösségének összetartását és egységét is
kifejezi.
Összetett
kezek
Szolgálatra való készséget, összeszedettséget fejeznek ki. Jelzi, hogy egy
nagyobb és erősebb szeretetben bízunk, mint a mienk. Elismerjük, hogy Ő
Istenünk, hogy nem tudunk nélküle élni, és minden odaadásunkkal Hozzá fordulunk.
Tenyerünket összetesszük, az ujjak felfelé néznek, az így összetett kezek azt
jelképezik, hogy imádságunk felszáll Istenhez. Amikor a Szűzanya megjelenik
valahol, kezeit ő is imára kulcsolva tartja, ezzel is Istenre mutat.
Kézfogás
Megbocsátást, barátságot, egységet jelez. A szentmisében a szentáldozás előtt
fogunk kezet egymással, amikor a pap ezt mondja: „Köszöntsétek egymást a béke
jelével!” Jobb kezünket nyújtjuk kézfogásra, padszomszédunk szemébe nézünk, és e
szavakkal köszöntjük egymást: „Béke veled!”
Kitárt
karok
A pap imádkozás alatt kitárt keze jelzi a nyitottságot, befogadókészséget és a
közbenjáró imát. Mózes is így imádkozott a népéért az Ószövetségben, hogy Isten
megmentse őket a kígyók marásától.
A kitárt karok Jézus Krisztus kereszten széttárt karjára is emlékeztetnek – ha
hasonlítani akarunk az Úrra, az áldozatra is készen kell állnunk.
Kézrátétel
Átváltoztatáskor a celebráns Istentől ráruházott erejét és hatalmát jeleníti
meg. Az átváltoztatás isteni hatalom által történik. A fölszentelt pap
szenteléskor Jézus erejéből és hatalmából részesült , ezt a hatalmat az
adományok fölé tett kezeivel gyakorolja.
Ének
Nekünk, katolikus keresztényeknek, a legtökéletesebb ima a szentmise, amit nem
egyedül imádkozzuk, hanem közösen. A résztvevő emberek gondolatai sokszínűek.
Nehéz a szentmisét közösen átimádkozni, ha mindenki a saját gondolataival
foglalkozik. Természetesen így is imádkozhatunk, de akkor nem egy az imánk,
hanem sokféle. A szentmise szövege tökéletes, ami hiányzik belőle, az a mi
részvételünk. Hogyan vehetünk részt? Úgy, hogy mi is figyelünk a szentmise
szövegére, odatesszük szívünket, mi is együtt énekelünk a többiekkel. Az ének
nem csak egy szép gesztus az ünnepléskor, hanem az ünnep egyik lényeges része.
Így jelentjük ki, hogy én is hiszek mindabban, amiben a körülöttem lévő hívők
is. Ez tehát a közös éneklés értelme. Számít-e, hogy valakinek nincs jó hangja?
Nem! Istennek kedves mindenkinek a hangja. Fontos, hogy mindenki tehetsége
szerint bekapcsolódjon. Akinek nem adatott meg a szép énekhang talentuma, az
úgysem törekszik vezető énekesnek.
Áldás
A pap a szentmise végén a keresztények jelével és Isten erejével küld, hogy
képesek legyünk hűségesen szolgálni. Nem csak magunkért élünk a Földön, hanem
azért is, hogy másokat szolgáljunk. Küldetésünk van. A záró áldás nem csak
nekünk szól – hiszen mi már azzal áldásban részesültünk, hogy áldozhattunk –
hanem rajtunk keresztül azoknak, akiknek elvisszük. Ez az áldás egyben küldetés
is. „Menjetek békességben, és szolgáljátok Istent szeretetben!” Most nekünk kell
elvinni az otthonunkba, a munkahelyünkre, az iskolába mindazt, amit együtt
megünnepeltünk. Bocsássuk meg egymás vétkeit, ahogy az Atya megbocsátotta a mi
vétkeinket!
Ezzel a pap megcsókolja az oltárt, mert az oltár mindig Jézust jelképezi. Mi
pedig vállaljuk küldetésünket, és keressük az alkalmat, hogy a világba vihessük
a szentmise titkait.
A szentmise véget ért, a te küldetésed pedig elkezdődik.
Istennek legyen hála!
Csicsiriné Fogd Krisztina (2005.03.16)
A lelkiismeret, mint jótevő erő
A II. Vatikáni zsinat szerint a lelkiismeret az egyén legrejtettebb magva és az
a szentély, ahol egyedül van Istennel, akinek szava felhangzik a lélek mélyén. A
lelkiismeret jelzi a felelősséget és a kötelességet, a félelmet és a reményt. A
Lelkiismeret nem többletteher, ellenkezőleg, az ember szabadságának erkölcsi
személyiségének legmélyebb alapja.
A lelkiismeretről szóló minden ismeretünk végső tanulsága ez: a lelkiismeret
ereje, Isten ereje, a lelkiismeret szava, Isten szava. Gonosz tette nyomán
minden ember hallja magában Isten szavát. Erről írja Pál apostol: „Ha az Ő
szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” A lelkiismeret Isten
szavának hangadó eszköze. A lelkiismeret nevelni való és ugyanakkor
elvesztegethető képesség. Figyelnünk kell rá, hogy helyes legyen és ne téves.
Törekedjünk a helyes önismeretre! Sokat segíthet ebben a lelkiatya vagy a
gyóntató. A jól nevelt lelki-ismeret egyenes és igazmondó. A lelkiismeretes
nevelés biztosítja az emberi szív szabadságát és megteremti annak békéjét. A
lelkiismeret, ha jót teszünk jutalmaz, ha rosszat, vádol. „Ebben gyakorlom pedig
magamat, hogy botránkozás nélkül való lelki-ismeret legyen az Isten és az
emberek előtt mindenkor.” (ApCsel 24.16)
Albert Schweizer hallgatott a lelkiismeretére és a lelki parancs szerint
keresztény módon segítette az evangéliumban említett „legkisebbeket”. Tudatlan
és beteg embertársait gyógyította Afrikában. Fontos helyzetben az embereket
olykor ellenállhatatlan erő irányítja, a feltétlen lelki parancs. Eredetét nem
tudjuk bizonyítani, mert ez misztérium. Teréz anya tevékenységének is ez volt az
alapja, hogy feltétlen parancsnak vette az evangélium elvét, hogy ha valaki
segít az éhezőn és szomjazón, ha vígasztal vagy gyógyít egy beteget, magányost
vagy kitaszítottat, mint-ha a szenvedő Jézuson segítene. Teréz anya és
rend-társai mindenkor a nehéz utcai szolgálatok után, mindig vidámak és
nyugodtak voltak, hiszen lelkiismeretük parancsát követték. Bizonyára, látjuk
Pál apostol mondását, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra
válik.
Isten nem csak kinyilatkoztatott törvényen közli akaratát, hanem minden emberbe,
így a pogányokba is . beleoltotta a természetes erkölcsi törvény ismeretét. Ez
alapján minden ember képes felismerni a jót (de ez nem azt jelenti, hogy mindig
fel is ismeri). A természetes erkölcsi törvény, mindenki számára kötelező, a
helyes irányt mutatja. Mindebből az látszik, hogy a lelkiismeret végeredményben
értelmünk ítélete a cselekedeteink felett, hiszen értelmünk tud mér-legelni,
jóváhagyni vagy elítélni döntéseket. A lelki-ismeret, annak valósága, hogy Isten
mindig jelen van számunkra, tehát nem térhetünk ki utasításai elöl. Jézus
mondja: „Ügyeljetek, hogy a jót, ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért,
hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rá-tok a mennyi
Atyátoknál.” (Máté 6.1)
A lelkiismeretet azért lehet nevelni, mert tanulással elmélyíthetjük tudásunkat,
így értelmünkkel később felismerhetünk olyan igazságokat is, amelyet korábban
nem, értelmünk ugyanis az igazságra irányul. Viszont akaratunk képes a felismert
igazság ellenében dönteni, ezért cselekedhetünk a lelkiismeretünk ítélete
ellenére.
Akaratunk ugyanis nem az igazságra, hanem a jóra irányul.
2005. március 14. Korbély Gézáné
Az Úrnapi körmenet május 29-én, vasárnap a fél 11-es szentmise után lesz. ahol
az elsőáldozók
virágszirmot szoktak szórnak.
A nyári hónapokban, - június, július és augusztus hónapokban, - a kistarcsai
templomban vasárnapokon a fél 11-es szentmisék elmaradnak.
A nagytarcsai katolikus templomban a nyári hónapok miserendjét a következő
időpontokra terveztük.
Június 12., 26., fél 11-kor. Július 10., 24., fél 11-kor. Augusztus 14., 28.,
fél 11-kor.
Az első csoport, amely az új plébánia felszentelése óta annak közösségi termében
tartja összejöveteleit, a MÉCS Családközösség. Immár másfél éve minden hónap
második szombatján gyűlünk össze, és este nyolctól kb. tízig 1-1 meghatározott
témáról beszélgetve csiszolgatjuk a lelki és családi életünket.
Tavaly november végére sikerült kialakítani egy játéktermet is, ahova azóta a
felsőtagozatos és annál idősebb ifjúságot várjuk vasárnap délutánonként. Az
ifjúsági klub számára hosszabb időre kölcsön kaptunk egy pingpongasztalt, egy
csocsót és beszereztünk néhány társasjátékot is. A klubfoglalkozások általában
úgy zajlanak, hogy az első részben kötetlenül lehet játszani a játékszerekkel,
majd összeülünk a közösségi teremben és ott közös játék és éneklés következik.
Ezenkívül alkalmi jelleggel kézműveskedést is szoktunk tartani, ahol
szalvétatechnikát vagy agyagozást tanulhatnak a gyerekek. A végén közös
imádsággal zárjuk az együttlétet. A felügyeletet felváltva látja el néhány
házaspár, de időnként a hitoktatók és egy énekkaros pár is besegít.
Az ifjúsági klub karácsonyi ünnepségére meghívtuk a szülőket is, és jó
hangulatban töltöttük együtt a délutánt. Volt agyagozás, pingpongverseny,
családi vetélkedő, majd a gyerekek színvonalas műsorral kedveskedtek a
többieknek. József atya jóvoltából minden gyerek 1-1 ajándékcsomagot is
hazavihetett.
Sok családból a kisebb gyerekek az Oratóriumi foglalkozásra, a nagyobbak az
ifjúsági klubba, a szülők pedig a MÉCS közösségbe járnak, ezért és a farsangi
időszak rövidsége miatt is, az idén közös farsangot szerveztünk a három csoport
családjai részére. A gyerekek szinte kivétel nélkül beöltöztek szebbnél szebb és
ötletesebbnél ötletesebb jelmezekbe, úgyhogy a zsűrinek igen nehéz dolga volt
eldönteni, kinek is ítélje az első díjat. Itt is volt családi vetélkedő,
amelynek végén az elért pontokért tombolákat lehetett „venni”. A tombolán azokat
a tárgyakat sorsoltuk ki, amelyeket Plébános atyánk és a családok ajánlottak
fel. Nagyon sok értékes ajándék gyűlt így össze, köszönet érte. Külön köszönjük
a vacsorára feltálalt frissensült grillcsirkét, és a tombola fődíjára
felajánlott finom tortát. Az estet táncház is színesítette, melynek vezetését a
Pannónia egyik táncosa vállalta, és jól meg is táncoltatta a családok
apraját-nagyját.
Új színfoltként kezdtük el a filmvetítéseket, szintén a közösségi teremben. A
projektorral gyöngyvászonra vetített kép mozihoz hasonló élményt tud nyújtani.
Elsőként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és az általuk pártfogolt gyermekek
megható történetét bemutató dokumentumfilmet néztük meg. Páratlan élménnyel
gazdagodott, aki ezen részt vett. Most Húsvét előtt, pedig a Máté evangéliumát
szó szerint feldolgozó, több mint négyórás filmet vetítettük két egymást követő
vasárnapra elosztva. A film befejező része a szenvedéstörténettel méltó koronája
lehetett a húsvéti lelki felkészülésnek.
Terveink szerint havi rendszerességgel szeretnénk további vallásos témájú, vagy
valamilyen módon a valláshoz kapcsolódó filmeket levetíteni. 1-1 ilyen film
megtekintése alkalmas lehet a lelkünk épülését szolgálni, érdemes rászánni azt a
két órát havonta. Jöjjünk el bátran, a terem elég nagy, és sajnos eddig még
mindig volt jó pár üres ülőhely.
Vannak tehát programok, melyek az új plébánia nélkül nehezen vagy egyáltalán nem
lennének. És vannak önzetlen emberek, akik szívesen áldozzák idejüket és
munkájukat, és segítenek a szervezésben vagy a lebonyolításban. Nagyon köszönjük
József atyának, hogy pártolja és támogatja a kezdeményezéseinket. Hálás szívvel
köszönjük továbbá mindenkinek, aki munkájával, tanácsaival, adományaival
hozzájárult az eddigi programok sikeréhez. Továbbra is szívesen fogadunk minden
jó szándékú felajánlást.
A bemutatott csoportok, közösségek nyitottak, szeretettel várunk mindenkit, aki
szívesen csatlakozna, részt venne az összejöveteleken.
Csicsiri Ferenc 2005. március
Föltámadott
Latrok között, a gyászos, csonka péntek, Hasad kárpitja a mogorva égnek,
Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa
Már messze, régen elmaradt utána. Kín és halál csak kusza, kurta álom, És élni,
élni jó e szép világon.
Mögötte áldott harminchárom éve, Előtte: az őröm mély messzesége.
És negyven napra, hogy az égbe tartott
Úgy hívták, vonták még a földi partok. Oly idegenül tündökölt a menny még S oly
szédítőnek tűnt a végtelenség. Folyton lenézett, búcsút mondva halkan És fájó
szívvel szállt a szűz magasban. S a ragyogó azúron át a lelke
A Genezáret kékségét kereste.
Juhász Gyula
Szapienciusz
atyát arról faggatták a tanítványok, hogy mi az igazi összeszedettség titka.
- Az első szabály az, hogy megszabaduljunk rendetlen vágyainktól, és semmi más
kívánságunk ne legyen, csak Isten, akihez imádkozunk. Ha Őrá vágyunk könnyű lesz
teljes figyelemmel Hozzá imádkozni.
- Ezt szeretnénk elérni teljes szívünkkel, atyánk! De nincs esetleg valami
egyszerű módszer, amit addig gyakorolhatnánk, míg a tökéletességnek erre a
fokára eljutunk?
- Ha egyszerű gyakorlatot akartok, akkor kövessetek engem — válaszolta az atya.
— Tudjátok, amikor én állok, akkor tényleg állok. Ha megyek, akkor tényleg
megyek. Ha ülök, akkor tényleg ülök, he eszem tényleg eszem, ha beszélek, akkor
tényleg beszélek...
Erre a tanítványok egyike megint félbeszakította:
- De hát ebben nincsen semmi nehézség, mi is hasonlóképpen teszünk! Azt
szeretnénk tudni, hogy az összeszedettségnek mi a titka!
- Ha megyek, tényleg megyek, ha állok, tényleg állok....
A fiatalok újra ezt mondták:
- Mi is így cselekszünk!
Szapienciusz atya erre ezt válaszolta:
- Bizony nem. Ha ti imádkoztok, már közben azon jár az eszetek, mit csináltok
majd utána. Ha ültök, már álltok, ha álltok, már szaladtok, ha szaladtok,
gyakran túlrohantok a célon....
Kolontári hittanos tábor 2005.
Egyházközségünk idén nyáron is szervez tábort hittanos gyermekeinknek, 2005.
július 11-től, július 16-ig. A szállás a kolontári volt kántorházban lesz, az
utazást busszal tervezzük, az étkezést önellátással, valamint, napi
előfizetéssel szeretnénk megoldani.
Tervezett kirándulásaink célpontjai: a sümegi vár, a püspöki palota, a ferences
kolostor, az ajkai üveggyár, a devecseri Eszterházy kastély, a Balatonendericsen
található Afrika Múzeum. A napi programok kínálatában igazán sokféle foglalkozás
szerepel: a szentmise, elcsendesedés és imádság mellett, erdei túra, számháború,
akadályverseny, kézműves-foglalkozás, kincskeresés, fürdés, foci, reggeli torna,
éneklés a tábortűz körül, és a záró esten a tábori "Ki mit tud?".
A sok-sok program mellett mégis ami a legfontosabb, az Don Bosco nevelési
módszerének alkalmazása a gyakorlatban, amit dallal, játékkal, vidámsággal,
imával, sok beszélgetéssel, humorral, a gyerekek iránti türelemmel és
szeretettel szeretnénk megvalósítani. Példánkkal szeretnénk megmutatni, hogy
Jézus követése, a keresztény szeretetközösségben élés, a másik elfogadása, benne
Jézus arcának felfedezése nem olyan dolgok, melyeket az ember kamaszkorban
"kinő" és elhagy. Bízunk benne, hogy idén is sikerül felejthetetlen élményt
szerezni a táborlakóknak, testi-lelki növekedésükben támogatást nyújtanunk.
Várunk tehát minden gyermeket 8 éves kortól, akik nem rettennek vissza attól,
hogy ennek a szeretetközösségnek egy hétig tagjaivá váljanak, és a közösségért
végzett munkától sem riadnak vissza.
A várható részvételi díj 12.000,-Ft/fő, amely az utazást, szállást, étkezést,
valamint a programok költségeit tartalmazza.
Találkozunk a júniusi megbeszélésen, melyre szeretettel várjuk a leendő
táborlakókat egy kis ismerkedésre, valamint a szülőket, hogy a tábor végleges
programját ismertethessük.
Csicsiriné Fogd Krisztina
Kiadja Római Katolikus Egyházközség Kistarcsa
Felelős szerkesztő: Somlai József plébános
Készült: Czövek-Wíndberger
nyomda