IV. évfolyam 2. szám 2005. május 29.
KISTARCSA
Jézus szentséges szívének ünnepe
A 19-20. század kiemelkedő egyéniségei
Tartsd meg Isten Szentatyánkat!
Milyen legyen a nyári szabadság
2005. HITTANOS TÁBOR - Kolontár
Az Úr napján a keresztény lélek csodálatos szép énekkel
hódol az Úr Jézus előtt: Szent vagy Uram, szent vagy, ... Jézus kenyér színében
az Oltáriszentségben.
Ezen a napon az Egyház megünnepli Jézus végtelen szeretetének ajándékát, az Oltáriszentséget. Tudjuk, hogy Jézus nem ezen a napon szerezte az Oltáriszentséget, hanem kínszenvedésének elő-estéjén Nagycsütörtökön az utolsó vacsorán. A nagyhét szomorú napjaiban az Egyház nem tudna úgy ünnepelni, amint szeretne, ezért rendelt egy külön ünnepet, az Úrnapját. Az Úrnapján ünnepelhetjük Jézust és megköszönhetjük, hogy zálogát adta végtelen nagy szeretetének.
Az Egyház szertartásainak legnagyobb része a templomban történik, elkülönítve a mindennapi élet zajától. Az Úrnap megünneplésére az Egyház szűknek találta a templomot. Kivonul onnan és oda-áll a hívek közösségébe és hirdeti a világnak, a kenyér színében a köztünk maradt Jézust. Nem sokszor teszi ezt. Ott őrzi Jézust egész esztendőben az oltáron a szentségházban egy örökmécs fénye mellett. Az Úrnapján azonban megfogja ezt a Kincset és kiviszi a templomból. Örömmel hirdeti: nézzétek emberek ez az én Megváltóm, ez az én Istenem, ez az én Mindenem. A körmenet szépségéért megfosztják a kerteket a virágoktól, virágszirmokból szőnyeget készítenek. Amikor még keresztény társadalomnak örülhettünk, a körmeneteket fúvós zenekar tette szebbé. Ma már a külsőségeket megnyirbálta az értelmetlen erőszak, ma már inkább befelé fordulunk, a lélek mélyén keressük az örömünket. Az Úrnapján az Egyház örül a nagy kincsnek, az Oltáriszentségnek. Itt van velünk az Üdvözítőnk, a nagy Jótevőnk, itt van Jézus Krisztus. Ő nem hagyott el bennünket, végig kísér minket küzdelmes utunkon.
Úrnapi körmenten legyen szép a külsőség, legyen szép a lélek ünnepe, örüljünk, örvendezzünk. Örömünk mellett nem szabad elfelejtenünk: a mai ünnepnek is vége van estére, hogy a leszakított virágok holnap már elhervadnak, hogy a tömjén illatos füstje hamar eloszlik, hogy az ünnepi ének hang-ja holnap már belevész a köznapi élet lármájába. Ez így természetes. De nem szabad, hogy a virágokkal együtt elfonnyadjon, a tömjénfüsttel, az énekkel együtt eltűnjék a mi szeretetünk. Nem szabad, hogy ellankadjon a mi hálánk. Mert az Úr Jézus ugyan megelégszik azzal, hogy Úrnapja csak egyszer van egy évben, és ezt a nagy külsőt, fényt, pompát csak egyszer fejtjük ki körülötte. Azt azonban joggal elvárja tőlünk, hogy gondolatainkkal mellette időzzünk, hálától dobogó szívünkkel előtte térdeljünk, szeretetünkkel felkeressük Ot e szentségben, nemcsak a mai napon, hanem egész életünk folyamán.
Sokszor csendül fel ajkunkról az Oltáriszentségben elrejtőzött Üdvözítő dicsérete, hogy hódolva imádjuk azt a nagy szentséget, „melyet Jézus nekünk hagyott testamentumban”. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy mindezt az örömünket, hálánkat úgy fogadja szívesen az Üdvözítő, ha van bennünk áldozatos lélek, és az ő kedvéért szembeszállunk minden bűnnel. Ilyen lélekkel lehet igazán Úrnapot ünnepelni, ilyen módon lehet egész földi életünket hálaadó Úrnappá változtatni.
Somlai József plébános
A huszadik század első pápája XIII. Leó 1878-ban lépett trónra, és éppen száz évvel később, 1978-ban foglalta el Szent Péter székét II. János Pál,
akinek megadatott, hogy a harmadik évezred első pápája is legyen. Kettejük között pedig nyolc kormányzója volt az egyháznak.
Leó élete kilenc évtizedét a XIX. században élte le, pápasága azonban a XX. század egyház- és politikatörténetére rendkívül nagy hatással volt.
A modern ipari társadalom óriási ellentmondásai és igazságtalanságai ösztönözték arra, hogy kidolgozza az egyház szociális tanítását. Negyedszázados pápasága során tizennyolc szentet avatott. 1903-ban hunyt el.
Piusz négy szentet avatott. Megnyilatkozásaiban állandóan arra bíztatta a híveket, hogy gyakrabban, akár naponta járuljanak szentáldozáshoz. Ezért kapta az ,, oltáriszentség pápája" nevet.
XV. Benedek pápasága (1914-22) az első világháború időszakára és az azt követő néhány évre esik. Pápaságát két fő törekvés jellemezte: a béke ügyének előmozdítása, és a háború okozta szenvedések enyhítése.
Béke tervét ugyan egyik háborús fél sem fogadta el, de tevékenységével mégis nagy el-ismerést vívott ki a nélkülöző hívek milliói körében.
Három szentet avatott.
Piusz (1922-39) egyaránt küzdött az olasz fasizmus, a német nemzetiszocializmus, az antiszemitizmus és a szovjet kommunista előretörés ellen. Fejlesztette, s a kor kihívásaihoz igazította az egyház szociális tanítását. Harmincnégy szentet avatott.
Piusz (1939-58) a második világháború kitörésének évében foglalta el Szent Péter trónját.
Pápasága kezdetén eredménytelen erőfeszítéseket tett a nemzetközi béke megőrzésére, a háború kitörése után pedig a nunciatúrákat, a püspököket, papokat és szerzeteseket arra bátorította, hogy minden lehetséges módon védelmezzék az üldözötteket.
Elítélte a szovjet típusú kommunista rendszer térhódítását.
Huszonnégy szentet kanonizált.
XXIII. János pápa (1958-63) korszakalkotó tevékenysége közismert.
Rövid szolgálata alatt a II. vatikáni zsinat összehívásával elkezdődött a katolikus egyház felkészülése az új évezredre.
Tíz szentet és boldogot avatott.
Az egyház megújulását szolgáló zsinat folytatása és befejezése VI. Pál pápaságának idejére esik (1963-78).
Enciklikáiban felszólította a gazdag nemzeteket a szegényebbek támogatására, megerősítette az egyház hagyományos előírásait a papi nőtlenség és a fogamzásgátlás kérdésében.
Nyolcvannégy szentet kanonizált.
Albino Luciáni (1978) János Pál néven foglalta el Szent Péter székét.
De mindössze harminchárom napig állt az egyház élén – szívinfarktusban hunyt el. I. János Pál mindig mosolygott. Mintha tudta volna, hogy az örök élet nagyon közel van számára.
II. János Pál (1978-2005) életútja, pápaságának főbb eseményei közismertek. Kor-szakos jelentőségű tevékenysége révén az egyház ma jelenvalóbb a világban, mint a történelem folyamán bármikor.
Neki sikerült globális jelenséggé, ugyanakkor személyhez szólóvá tennie a katolikus egyház üzenetét az egész világon.
Élettapasztalata, hite, műveltsége, valamint nagyszerű kommunikációs készsége segítségével a század legnagyobb hatású pápája lett. Ő vezette át az egyházat a harmadik évezredbe.
A legtöbbet utazó pápa volt. Kétszázhetvenkilenc szentet és nyolcszázhárom boldogot avatott.
Utódául 2005. április 19-én XVI. Benedek néven Jozeph Ratzingert német bíborost választották pápává.
Méhes Pál
Épp egy év telt el a Rózsafüzér évének lezárása óta, s íme,
itt van a Szentatya új kezdeményezése, az Eukarisztia éve (2004. október-2005.
október). A két kezdeményezés összefügg egymással. Beleillenek ugyanis, abba a
lelkipásztori eligazításba, melyet a pápa Novo millennio ineunte apostoli
levelével adott az egész Egyháznak, és a II. Vatikáni Zsinat és a Nagy Jubileum
indításait követve feladata középpontjába Krisztus arcának szemlélését
állította.
Az Eukarisztia, "a hit misztériuma" a
bibliai Kinyilatkoztatás és az egyházi Hagyomány fényénél közelíthető meg.
Az Eukarisztia ünneplése és' a szentmisén kívüli eucharisztikus kultusz. Ebből szeretném kiemelni: - az Oltáriszentség imádása és a személyes imádság részt.
Nagyon kívánatos volna az Eukarisztia évében valami gyarapodás ezeken a pontokon. "Ha ennek az év-nek csak annyi volna a gyümölcse,' hogy minden keresztény közösség megünnepli a vasárnapi szentmisét és gyakoribbá válna a szentmisén kívüli szentségimádás, már nagyon nagy eredményt érnénk el. Azonban magasra kell törni és nem szabad megelégednünk közepes mércével, mert mindig számíthatunk Isten segítségére."
- az Eukarisztia a sokféle lelkiséghez képest a lelki élet csúcsa és forrása,
- a rendszeres eucharisztikus táplálkozás segít abban, hogy megfeleljünk az egyes hivatások és életállapotok (fölszentelt szolgák; házastársak és szülők, Istennek szentelt személyek stb.) kegyelmének, és világosságot ad a különböző élethelyzetekben (öröm és fájdalom, gondok és tervek, betegségek ,és megpróbáltatások);
- a segítő szeretet, az egyetértés, a testvéri szeretet az Eukarisztia gyümölcse, és láthatóvá teszi a Krisztussal való egységet, mely a szentségben valósul meg; ugyan-akkor a segítő szeretetnek a kegyelem állapotában történő gyakorlása feltétele annak, hogy a maga teljessé-gében lehessen ünnepelni az Eukarisztiát: ez ugyanis a közösség "forrása", de "megnyilvánulása" is;
Mária: az "eucharisztikus" Egyház ikonja
"Ha teljes gazdagságában szeretnénk fölfedezni az Egyház és az Eucharisztia bensőséges kapcsolatát, nem feledkezhetünk meg Máriáról, az Egyház Anyjáról és példaképéről." A találkozás a "velünk lévő és értünk cselekvő Istennel" a Szűz Máriával /való találkozást is jelenti.
A vasárnap
A vasárnap "az elsődleges ünnepnap", az "egész liturgikus esztendő alapja és magva". "Tartalma egészét ismerve és minden jelentését értve a vasárnap bizonyos módon az egész keresztény élet szintézise és a helyes életvitel föltétele."
Hogy e jelenlétet- megfelelően hirdessük és átélhessük, nem elegendő, ha Krisztus tanítványai magányosan imádkoznak és a szívük mélyén
emlékeznek Krisztus halálára és föltámadására. Az eucharisztikus ünneplés ugyanis a vasárnapnak a szíve.
A szentségimádás
Az a tény, hogy Krisztus szentségi Testét őrizték a betegek áldoztatása céljából, rávezette a híveket arra a dicséretes szokásra, hogy imádságra gyűljenek össze, imádni a tabernákulumban valóságosan jelenlévő szentségi Jézust. Az Egyház ajánlja a szentségimádást a lelkipásztoroknak és a híveknek, mert nagyon jól kifejezi azt a kapcsolatot, mely összeköti az Úr áldozatának ünneplését és az ő jelenlétét a konszekrált ostyában.
Az imádságos jelenlét az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő és élő Jézus előtt érleli a vele való egyesülést: fölkészít az Eukarisztia gyümölcsöző ünneplésére, és megszilárdítja a belőle táplálkozó kultikus és egzisztenciális magatartási formákat (azaz növeli az isteni és erkölcsi erényeket, ford. megj.)
Az Egyház hagyománya szerint a szentségimádásnak több formája van:
szentséglátogatás: a tabernákulumban őrzött Oltári-szentség meglátogatása;
- hitvallásszerű rövid találkozás Krisztussal és csöndes imádság az ő jelenlétében;
- szentségimádás: a monstranciában vagy cibóriumban kihelyezett Oltáriszentség imádása hosszabb-rövidebb ideig a liturgikus előírások szerint;
- örökimádás: az Eucharisztia imádásának sokféle formáját felkínáló negyvenórás vagy folyamatos szentségimádás, melyet szerzetesközösség, eucharisztikus társulat vagy plébániai közösség vállal.
A hálaadás
A görög "eukarisztia" szó hálaadást jelent. E hálaadó jelleg szó szerinti világossággal szólal meg a Prex Eucharisticát bevezető dialógusban: a pap felszólítására: "adjunk hálát, Urunknak, Istenünknek". A hívők válaszolják: "Méltó és igazságos." A prefáció mindig olyan formulával kezdődik, amely kimondja az imádkozó közösség célját: "Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk neked, Urunk, szentséges Atyánk ..."
Krisztus jelenléte
"Mind a szentmise ünneplése közben, mind a szentmisén kívüli szentségimádásban ébren kell tar-tani Krisztus valóságos jelenlétének tudatát.
Az Eukarisztia nem magáncselekmény, hanem Krisztus cselekménye, aki mindig fölbonthatatlan jegyesi kötelékkel köti magához az Egyházat.
Az Eukarisztia szent misztériuma biztosítja az Egyházon belül a közösséget a sokféle karizma, fel-adat, szolgálat, csoport és mozgalom között.
Csend
Nyugodj meg az Úrban és várjad Őt (Zsolt 37,7)
Az ünneplés folyamán szükség van a csendre, az összeszedettség, az elmélyülés és a belső imádság érdekében. A csend nem űr, nem távollét, hanem épp ellenkezőleg, befogadó jelenlét, válasz Istennek, aki itt és most beszél hozzánk, s itt és most cselekszik értünk. "Állj csöndesen az Úr színe előtt" - figyelmeztet a 37. zsoltár.
Valójában az imádság bármely formája - dicséret, kérés, segítségül hívás, kiáltás, siralom, hálaadás - a csendből születve ölt testet.
Az Eukarisztia ünneplése során, más mozzanatok mellett fontos a csend Isten igéjének meghallgatása után, s főként a szentáldozás után.
Ez a csend folytatódhat a szentmise után az Oltári-szentség előtti imádságban, szemlélődésben, imádásban.
Imádás
Leborultak a trónon ülő előtt és imádták az örökkön örökké élőt (Jel 4,10)
A testtartás az Eukarisztia ünneplése során - állás, ülés, térdelés - a szív magatartását fejezi ki. Az imádkozó közösség - mint egy hangszer - különféle hangmagasságú rezdülése ez.
Az állás a gyermeki szabadságot vallja meg, mellyel a húsvéti Krisztus ajándékozott meg minket, aki talpra állított a bűn rabszolgaságából; az ülés Márta nővérének, Mária szívének befogadását fejezi ki, aki Jézus lábánál ülve hallgatta az ő szavait; a térdelés vagy a mély meghajlás azt mondja, hogy kicsinyek vagyunk a Magasságbeli, az Úr előtt.
Az Eukarisztia előtti térdhajtás mind a papok, mind a hívek esetében azt fejezi ki, hogy hisszük az Úr Jézus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Miközben itt a földön a szent jelekben tükrözzük az égi szentély liturgiáját, a véneket utánozzuk, akik "leborultak a trónon ülő előtt és imádták az örökkön-örökké élőt" (Jel 4,10).
Amennyiben az Eukarisztia ünneplésekor imádjuk a velünk lévő és értünk cselekvő Istent, ennek a lelkületnek folyamatosan meg kell mutatkoznia mind-abban, amit teszünk és gondolunk. A világ dolgaival való törődés közepette mindig fenyeget a kísértés, hogy bálványok előtt is térdet hajtsunk és ne csak Istent imádjuk.
A szentmisében több összetevő is hangsúlyozza a Krisztussal és a testvérekkel való találkozás örömét szavakban is (gondoljunk a Glóriára és a Prefációra), gesztusokban is, és az ünnepi légkörben (az együttlét, a virágdíszítés, a liturgikus időnek megfelelő ének és muzsika).
A szív örömének egyik megnyilvánulása az ének, ami az eucharisztikus ünneplésnek nem pusztán külső dísze.
Lehet-e tanúságot tenni róla anélkül, hogy a vele való eucharisztikus egyesülésből táplálkoznánk?
Figyelmet kell fordítani az egyéb ájtatossági formák rádiós, televíziós közvetítésére is. Hangsúlyozni kell a templomi szentségimádást, nehogy a hívők megelégedjenek a televíziós közvetítésekkel.
- Rendszeresen és méltó módon áldoztassák a betegeket.
- Segítsék azok lelki életét, akik rendkívüli helyzetben lévén járnak ugyan szentmisére, de nem áldozhatnak.
Az Eukarisztia éve az ilyen közösségek számára:
- Késztetés arra, hogy több időt szánjanak szentségimádásra, és eucharisztikus "apostolkodással" másokat is magukkal vigyenek.
- Felhívás arra, hogy kapcsolják össze az imádságot és a szeretetből fakadó segítségnyújtást.
Ennek az évnek eredményessége kétségtelenül az imádság mélységétől függ. Arra kaptunk meghívást, hogy a szentek hitével ünnepeljük, vegyük magunkhoz és imádjuk az Eukarisztiát. Avilai Szent Teréz a nagy spanyol misztikus és egyháztanító ő írja a szentáldozásról: "Nem kell messzire mennünk keresni az Úrat. Amíg a testünk meg nem emészti a kenyér járulékait, a jó Jézus bennünk van: közeledjünk hozzá!"
Maga az Úr Jézus jelenti ki: "Ez az én testem". A mennyei szavak áldása előtt a szó egy anyagi valóságot jelent. A konszekráció után azonban. Krisztus testét és vérét jelenti. Ő maga nevezte a saját vérének. A konszekráció előtt más néven nevezte. A konszekráció után vérnek mondja. Mi pedig azt mondjuk: "Ámen", azaz "így van". Amit a száj mond, azt erősítse meg a lélek. Amit kijelent a szó, azt érezze a szív.
összeállította: Lauer Tamás
Jézus szentséges szívének ünnepe
Június hónap Jézus Szíve hónapja. Az első pénteki gyónás a
hónapoknak lelki ritmust ad.
Az Úr oldala, amelyet a katona lándzsája nyitott meg, az egyetlen és igazi vigasztalásom: „Szeretett engem és életét adta értem.
Jézus Szíve ünnepének rangját az Egyház a főünnepek közé sorolta. Az ünnep tárgya az a határtalan szeretet, amely az Istenember szívét irántunk eltölti, amelynek főként szenvedésében és az Oltáriszentségben adta tanújelét. Az ünnep vezető gondolatai a szentmisében és a zsolozsmában egyaránt Krisztus szeretete, szenvedése és Szentséges Teste. Ez a bőség kiáradt kereszthalálában, amiért is az ünnep uralkodó képe nemcsak az evangéliumban, hanem a communióban (hálaadásban) és a zsolozsma reggeli és esti antifónáiban is a kereszten függő, átszúrt szívű Krisztus, mint ennek a lelki forrásmegnyitásnak jel-képe. A pápák egész sora részletesen megmutatja és kifejti a Jézus Szíve-tisztelet nagy értékeit. II. János Pál pápa is ezt teszi az 1986. október 5-én kelt levelében:
„Ez a tisztelet, nevezetesen a szentóra, valamint az első pénteki gyónás, áldozás gyakorlatában jutott kifejezésre. Nagy jelentősége van! A keresztények nemzedékeit késztette arra, hogy többet imádkozzanak, és gyakrabban járuljanak a bűnbánat és az Eucharisztia szentségéhez. Íme, ezek azok az utak, melyek felé manapság is érdemes irányítani a hívőket!”
II. Vatikáni Zsinat is világosan utal a Jézus Szíve-tisztelet megújításának szükségességére A modern ember nagyon is saját magából indul ki: az önzésében, az érdekek és élvezetek keresésében. A világ javaihoz tapadásában élő modern ember már alig tudja elhinni, hogy ilyen irgalmas az isteni Szív. Természetesen nem ismeri a modern ember az isteni Szív lelki kincseit sem, amelyekre éppen a nagykilenced révén találhatna rá. A Megváltó meg-sebzett Szívéből születik az Egyház, innen fakadnak a szentségek kegyelmei. Az Egyház, Krisztus Titokzatos Teste, Krisztus Szívének patakzó forrásaiból él. E nélkül nem képzelhető el a hitbeli megújulás! A Jézus Szívének tett fölajánlásunk (imánk, munkánk, örömünk és szenvedésünk fölajánlása) Jézus Szíve-tiszteletünk egyik alapvető vonását jelenti. Ez is mutatja, hogy a Jézus Szíve-tisztelet nem egyszerűen „áhítatgyakorlat”, imádságok és mély érzelmek sora, hanem egész életre szóló elkötelezettség.
Jézus, az
Alacoque Szent Margitnak adott misztikus közlések-ben feltárta kegyelmeinek gazdagságát. A misztikus közlésekben kapott ígéreteket „a 12 ígéretként” is-merjük:
Megvigasztalom őket szenvedéseikben.
Megadom nekik mindazon kegyelmeket, amelyek-re szükségük van.
Családjukban békességet szerzek.
Biztos menedékük leszek életükben, de főleg haláluk órájában.
Minden dolgukat, vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök Szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak.
A lanyha lelkek buzgókká válnak.
A buzgó lelkek még nagyobb tökéletességre emelkednek.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, (a papoknak) olyan erőt adok, hogy még a legmeg-rögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
Megáldom a házakat, melyekben Szívem képét kifüggesztik és tisztelik.
Szívem túláradó irgalmából megígérem, hogy akik egymás utáni kilenc hónapon át minden hó első péntekén megáldoznak, nem fognak szentségek nél-kül meghalni, biztos menedékük leszek utolsó órájukban.
Szívembe írom és onnan soha ki nem törlöm azok nevét, akik ezt az ájtatosságot terjesztik
Alacoque Szent Margit imádságával mi is bekapcsolódva a nagykilencedbe, a szentgyónással és tiszta bűnbánattal kifejezhetjük az egész életre szóló elkötelezettségünket Jézus mellett.
Könyves Beáta
Furcsa dolgok terjednek. „A papokat a Vatikán fizeti?” „Nem”. Csodálkozás. Sokan úgy vélik, hogy az egyház egy gazdag vállalkozás.
A katolikus egyház fundamentuma nem egy szöveg, hanem maga Jézus Krisztus. Ő az egyetlen közvetítő Isten és Ember között.
Jézus Krisztus; aki minden emberért fölajánlotta életét, és azt mondta menybemenetelekor elmenvén: „Tegyetek tanítványommá minden népet”.
Az Egyház nem papok egyesülete, nem vallási hobby, vagy baráti társaság, hanem üzenet és életforma! Az Egyház mindenek előtt egy test, és nem intézmény. Az Egyház nem egyszerűen az alapítás jogán tartozik Krisztushoz, hanem léte minden pillanatában tőle függ és belőle él. Krisztusba, a szőlőtőbe van oltva. Krisztus irányítja személyesen az Egyházat. Ő a kőszikla!!
Az Egyháznak cselekedetei alapján nem mérhetjük meg hitét, ahogyan ma senkinek a cselekedeteiből nem vonhatunk le következtetéseket a hitére nézve. Ha valaki belép az egyházba, attól még nem lesz szent, és bűneiből ugyanúgy nem következik hitére nézve semmi, ahogyan a világi emberek esetében sem.
Mit kell tehát tenni?
Mindenekelőtt megújulni, hitünkben sziklára kell építenünk, ahogy azt az evangélium mondja. Ez a szikla Jézus Krisztus, az Isten fia, aki ugyanaz tegnap és mindörökké. Tehát nem lehet kereszténynek lenni az egyházban lévő Krisztussal való kapcsolat nélkül.
A sokak által hangoztatott „Jézus igen, Egyház nem” mélyebb értelme az, hogy aki Jézust egyház nélkül fogadja el, az csak embernek tartja, bármilyen nagynak is. Mert Isten fiának, úrnak, a Szentlélek által fogadjuk el, aki viszont az egyházban van jelen és működik.
S a történelemben látjuk, az egyház ellenségei jól megértették: megverem a pásztort, szétszéled a nyáj. Mindszenti bíboros letartóztatása, elítélése éppen ezt példázza.
Merjük vállalni azt, hogy katolikus keresztények vagyunk. Ne szégyelljük hitünket, az Egyházat.
Ebben az Egyházban kell rangsorolni feladatainkat:
- Evangélium hirdetése, hitünk elmélyítése;
Szentségi és imádságos élet az Egyház közösségében;
Papi szerzetesi hivatások;
- Keresztény házasság és család értékelése;
- Katolikus iskolák, kollégiumok, mozgalmak, sajtó, rádió.
Bátor jövőbe tekintés ez! A kereszténység nem ellágyulás, hanem Krisztusból kapott új élet és küldetés! Az Egyház pásztorainak, püspökeinek, papoknak az a feladata, hogy hirdesse a keresztény elveket, értékeket és mindazt, ami az evangélium elfogadásából szükségszerűen bekövetkezik. A püspök és a pap szólhat akkor, pontosabban nem hallgathat, ha a keresztény értékek kerülnek veszélybe, az emberi jogok, a szabadság, az Egyház szabadsága. .
Merjünk azok lenni, akik vagyunk: katolikus keresztények!
Az Egyház igazi csoda. Az Egyház él, az Egyház fiatal, magában hordozza a világ jövőjét. El, mert Krisztus feltámadt – mondta szentbeszédében XVI. Benedek pápa.
Az Egyház arra hivatott, hogy folytassa Jézus Krisztus békességét és közvetítse a kiengesztelődés üzenetét. Sugározza az igazságot, miszerint Jézus Krisztus a mi békénk.
Korbély Gézáné
A 19-20. század kiemelkedő egyéniségei
A suhancok barátja:
Bosco Szent János
XI. Pius pápa, aki szentté avatta Bosco János áldozópapot, így nyilatkozott róla: „Az ő életében természetesek voltak a természetfeletti dolgok, s ami másnál szokatlan, az nála megszokott volt”. Csodái megszámlálhatatlanok, a rábízottak lelkében úgy olvasott, mint egy könyvben. Látta a jövendőt, és olyan hihetetlen szeretet és öröm sugárzott belőle, hogy az utcagyerekek nemcsak a parancsát teljesítették, hanem lesték a kívánságait, hogy eleget tehessenek neki.
Ez a rendkívüli ember. akit Isten a múlt század forradalmainak időszakában ajándékozott az Egyháznak, Torino mellett egy szegény tanyán, Becchiben látta meg a napvilágot 1815. augusztus 16-án. Apja, Bosco Ferenc másodszor nősült, mert első felesége Antal nevű fiuk születése után hamarosan meghalt. Második feleségétől, Occhiena Margit asszonytól két fia született: József és János. A fiúkat édesanyjuknak kellett fölnevelnie, mert apjuk 1817-ben meghalt. Margit .mama mélyen vallásos, dolgos, jámbor asszony és nagyszerű édesanya volt. Nevelési módszerének igen nagy szerepe volt abban, hogy János később sokak atyja lehetett.
1841-ben szentelték pappá. Az utcákat járva, meg-döbbenve látta, milyen sok fiú csatangol szerte a városban. Torino ugyanis tele volt otthontalan és család nél-kül élő fiúkkal, akik vidékről jöttek, hogy munkát találjanak, de csak keveseknek sikerült elhelyezkedniük. 1841. december 8-án Don Bosco éppen misézéshez öltözött, amikor a sekrestyében föltűnt egy ilyen fiú. Kiderült, hogy nemcsak ministrálni nem tud, hanem vallásilag is teljesen tudatlan. A sekrestyés ki akarta kergetni, de Don Bosco visszahívta, s mise után megtanította a keresztvetésre és beszélt neki a Teremtőről, aki életünk végső célja is. Ezzel a fiúval kezdődött az „oratórium”, Don Bosco műve. A fiú ugyanis egy hét múlva öt társát hozta magával; február másodikán már húszan, március huszonötödikén már harmincan voltak, akik mise után hallgatták Don Bosco tanítását, s utána is vele maradtak. Öt évvel később négyszáz lett a fiúk száma! Hamarosan lemondott minden plébániai elfoglaltságáról, hogy teljesen az árva utcagyerekeknek szentelhesse életét. Sajátos pedagógiájával, melyet a szeretetre épített, rendkívüli hatást gyakorolt az ifjúságra.
Don Bosco 1851-ben megvásárolhatta a teljes Pinardi-házat, és letették a Szalézi Szent Ferenc-templom alapkövét. A templom egy év múlva teljesen készen állt. 1859-ben Don Bosco elérkezettnek látta az időt, hogy munkatársait társulatban fogja össze, és megalapította a Szalézi Szent Ferenc Társulatot, az
egyháztörténelem egyik leghatásosabb szerzetesrendjét. Közben az oratóriumból iskola, majd iskolarendszer fejlődött ki. Már nem csak hitoktatás folyt Don Bosco iskolájában, hanem egyik műhelyt a másik után állította föl, hogy a növendékek mesterséget is tanulhassanak, s ha az ő keze alól kikerülnek, becsületes munkásember-ként élhessenek. 1872-ben megalapította a rend női ágát, amelyet a Segítő Szűzanyáról nevezett el. A pápai jóváhagyást 1874-ben kapták meg.. Bár tudatosan távol tartotta magát a forradalmi eszméktől, a politikától, jellemessége, egyszerűsége révén mégis őt használta fel az isteni gondviselés, hogy békét szerezzen, közvetítsen Piemonte és a Pápai Állam között. Az olasz egyházpolitikai harcok idején egyszerre tudott hű lenni a pápához és hazájához. Tevékeny szerepe volt abban, hogy 1871-ben részleges megegyezés született az Egyház és az állam között, melynek nyomán évtizedekkel később létrejött a Lateráni Egyezmény. .
Életének utolsó éveiben sokat szenvedett. Állandóan fájt a háta, a szeme és a feje, s mindehhez krónikus álmatlanság társult. Tevékeny életét, amelyben oly kevés időt hagyott tétlenül, s oly sok jót tett a kicsinye-kért, 1888. január 31-én fejezte be itt a földön, Torino városában.
XI. Pius pápa 1929-ben boldoggá, 1930-ban szentté avatta. Hite, tehetsége, műveltsége, bölcsessége, ifjúságszeretete, nevelői módszerének páratlan sikere a 19. század legnagyobb nevelői közé emeli.
A rejtőzködő hősiesség „kis” szentje:
Lisieux-i Szent Teréz
Kispolgári család kilencedik gyermeke, négy éves, amikor édesanyját elveszíti. 1883. március 25-én súlyosan megbetegszik, de pünkösd napján, csodás módon meggyógyul. Elmondása szerint a Szűzanya megjelent neki és rámosolygott. Talán ez az esemény jellemző leginkább egész további életére: szenvedés és mosoly.
Teréz ezt a két ajándékot kapta Istentől. Nem véletlen, hogy erősen vonzotta - már egészen kicsi korában - a szerzetesi pálya. Életrajza szerint 1886 karácsonyán élte át a megtérés kegyelmét. Megértette, Isten a felebaráti szeretetre hívta meg őt.
Kedvenc lelki olvasmánya: Kempis Tamás: Krisztus követése. Amikor Teréz átlépte a lisieux-i Kármel kolostorának küszöbét 15 éves volt. Elöljárói és édesapja ellenezték, korainak tartották ezt a lépést. Ő azonban mindent megtett ennek érdekében, még XIII. Leó pápát is megkérte közbenjárásra egy római zarándoklat alkalmával. Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk - mondta, és első kolostorbeli feladatait, a takarítást, a mosást, és a többi nehéz és szennyes munkát ezzel a lelkülettel és lelkesedéssel végezte. Az első öt esztendőben rengeteget szenvedett, nemcsak a testi, hanem lelki bajoktól is. Azonban minden szenvedést örömmel fogadott, mert úgy érezte ezzel az Úr tudtára adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki, így történt, hogy a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan növekedtek szenvedései. Ünnepélyes fogadalomtétele előestéjén kegyetlen kísértés lepte meg: vajon elhatározása nem hiábavalóság-e, nem öncsalás-e csupán? 1890. szeptember 8-án kelt írásában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ő menyasszonyának lenni.
Ebben az évben meghal - hosszas betegeskedés után - rajongva szeretett édesapja. Elöljárói utasítására el-kezdi írni: "Egy lélek története" címmel gyermekkora emlékeit. 1886 nagypéntek éjszakáján megtudja: halálos beteg. Ettől a naptól kezdve egészen haláláig készül a Találkozásra, készül mennyei hazájába, a "Fény országába". Felfedezi és meg is fogalmazza hivatását: "Az én hivatásom a szeretet." Miközben félelmetes kísértései vannak a hit és remény kérdéseiben, és állandó fizikai fájdalmak is gyötrik, nem szűnik meg társaival törődni, bízni és mosolyogni.
"Nagyobbá lennem lehetetlen - írja - olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökélet-lenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton." írja.
"Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsőin kapaszkodjak felfelé." - Megtalál-ja az ő kis útját, mely mindenkié lehet. "Istenem, szeretlek!" -ezek az utolsó szavai, 1897 szeptember 30-án. Erről a pillanatról jövendölte: "A küldetésem csak most kezdődik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent, hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat."
Nagyon hamar 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták. II. János Pál pápa 1997. október 19-én, a missziók vasárnapján ünnepélyes keretek között egy-háztanítói rangra emelte kis szent Terézt. Életének huszonnégy esztendeje elég volt, hogy fényes futócsillaggá váljon.
Zsoltárszó a halálkamrából:
Szent Maximilian Kolbe
Az 1894-ben született lengyel szerzetes, a filozófia és a teológia doktora, huszonöt évesen került a krakkói ferences szeminárium katedrájára. Később vallásos folyóiratot indított, s házfőnöke lett az ő vezetésével épített, a Szeplőtelen Szűz nevét hirdető kolostornak. Missziós szellemének köszönhetően hat évet a Távol-Keleten töltött, főként Japánban: kolostorokat, kisszemináriumokat alapított, és japán nyelvű folyóiratot szerkesztett, amely idővel hetvenezer példányban jelent meg. Hazatérvén Lengyelországba, ismét házfőnök lett, majd lettországi hit-terjesztéssel próbálkozott, ám a már német megszállás alatt lévő területen nem járhatott sikerrel. 1941 elején a Gestapo - nem első ízben - letartóztatta, és pár hónapos vizsgálati fogságot követően, májusban Auschwitzba szállíttatta.
Július utolsó napjaiban egy fogolytársának sikerült megszöknie - a parancsnok, Karl Fritsch pedig megtorlásképpen tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor felolvasták a tíz nevet, egyikük, polgári foglalkozása szerint teher-autósofőr, felzokogott: ha meghal, két kisgyermeke félárván marad. A továbbiakban hallgassuk őt, a meg-mentett Franciszek Gajowniczeket, aki a szentté avatási pernek is koronatanúja lehetett: "Ki voltam már jelölve az éhhalálra. Akkor váratlanul azt láttam, hogy a 16670-es számú rab kilép a sorból. A táborparancsnok, elé állt, levette sapkáját, és németül szólt. Fritsch mérgesen kérdezte: Mit akar ez a lengyel disznó? Kolbe felelt: Katolikus pap vagyok, és már elég koros. Szeretnék az ő helyébe kerülni: neki felesége és gyermekei vannak. Közben rám mutatott. A parancsnok egy pillanatig habozott. mit is válaszoljon. Aztán így szólt a tisztjéhez: Ez egy csuhás. Elfogadom a cserét!"
A halálraítélteket a tizenhármas blokk egyik alagsori zárkájába vezették. A cellából mindvégig imádság és ének hallatszott, amit Kolbe vezetett. A napok múlásával társai sorra haltak meg, ő azonban rendületlenül zsoltározott: az őrök lelkiismeretükkel viaskodva, kínjukban kerülték a blokkot. Több mint két hét elteltével aztán, hogy elhallgattassa, a tábori hóhér rárontott, és egy fenol injekcióval kivégezte. Holttestét a krematóriumban elégették. 1982 októberében avatta szentté II. János Pál; egykori zárkájában emléktábla és örökmécs hirdeti hősiességét. Egyik fogolytársa mondta el: „A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nemcsak egy embert mentett meg az életnek: tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.”
Az Úristen kegyesen gondoskodott róla, hogy Kolbe életáldozata ne legyen hiábavaló: Gajowniczek átvészelte a tábor borzalmait, épségben hazatért családjához, és végül magas kort élt meg: 1997-ben hunyt el. Halála előtt néhány hónappal, egy tévéinterjúban még egyszer megrendülten visszaemlékezett a történésekre. Csakugyan: mit érezhet, akiért egy felebarátja önként odaadta az életét? Létezhet-e hála, amely felér ezzel az áldozattal? Miféle öröm lehet ajándékba kapni ötvenhat esztendőt, csaknem egy emberöltőt? S miféle kötelezettség, elszámolnivaló?
Mit is tanulhatunk e három nagyszerű embertől'? Azt, hogy „a legkiválóbb út: a szeretet”, embertársaink felé, és a mi Mennyei Atyánk felé is ez az út vezet. Járjunk hát rajta bátran!
Csicsiri Ferenc
Sokszor hallhatjuk az Atya prédikációiban, hogy az egyház nagy családjába tartozunk azon kívül, hogy az emberi közösségek legkisebbjének, a családunknak is tagjai vagyunk. Érdemes egy kis figyelmet szentelnünk ennek a gondolatnak és egy kis ideig elmélkedni rajta, mit jelent számunkra ez a fogalom, és hogyan élhetjük meg ezt a mindennapokban.
A szüleink szeretetéből és Isten kegyelméből születünk erre a földre. Az Úr saját akaratából helyez el bennünket a föld egy országába, egy családba, hogy ott teljesítsük az általa számunkra kijelölt feladatot. Számunkra oly felfoghatatlan titok lehet megérteni, hogy míg mi egy katolikus családban kezdjük el életünket, addig mennyi gyerek születik protestánsnak, zsidónak, muzulmánnak, Krisna-hivőnek és még sorolhatnám. Az a környezet, ahol felnevelkedünk, meghatározza szokásainkat, gondolkodásmódunkat, életlehetőségeinket. Meg-születésünk után szüleink nevelnek bennünket megismertetve velünk az élet szabályait, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Később iskoláztatnak minket, hogy felkészülhessünk az életre, ahol már a saját lábunkon kell megállnunk és igaz emberré válnunk. Családalapítás után, mindenkinek meg van a maga szerepe, feladata. A tagok hozzáteszik azt a kicsit, amely az ő tehetségükből, erejükből telik, hogy kiegészítsék egymás hiányosságait és így alkossanak egy „egészet”.
A jó Isten minket ennek az országnak eme községébe rendelt, ha sokszor rövid időre is, hogy itt töltsük be küldetésünk a katolikus egyházközségünkben. A keresztségben, mintegy megszületve az Egyház számára, családtagokká lettünk. Később megtanultuk első imáinkat, elkezdtünk templomba járni. Hasonlíthatjuk ezt ahhoz, amikor egy gyermek megteszi első, bizonytalan lépteit, majd folyamatosan gyakorolva ezt eljut arra a szintre, amikor már biztosan mozog ebben a világban. Miután iskolába kezdünk járni, és szellemünk kezd kibontakozni, Egyházunk ismét ott áll mellettünk, mint jó édesanya, és tanít bennünket hitoktatóin keresztül, hogy megtanulhassuk, mi a helyes, mi az, ami mértékadó életünkre nézve. Eljutunk az első alkalomhoz, amikor a Szentáldozásban fizikai valójában is találkozhatunk avval, aki a mindenség ura, majd felnőtté válásunk utolsó lépcsőjeként a lelkünkbe fogadhatjuk a Szentlelket. Ettől fogva már teljes jogú tagjai vagyunk a krisztusi családnak, ami-ben nem csak jogokat, de kötelességeket és felelősséget is kapunk.
Mit értek ez alatt? A felelősséget maga Krisztus adja nekünk, amikor azt mondja: tegyetek tanítványommá minden népet. Ez a feladat azonban önkéntes, magunk vállaljuk. Amikor megvalljuk hitünket, mindig igent mondunk Krisztusra, ezáltal az ő parancsaira is. Nekünk jó példával kell elől járnunk embertársaink előtt, hogy megtapasztalhassák Isten szeretetét. Küldetésünk minden emberhez szól, így azokhoz is, akik ugyanazon a krisztusi úton próbálnak járni, mint mi. Támogatnunk kell egymást. Ha időn-ként belefáradunk a küzdelembe, és már-már feladnánk, akkor nagy erőt lehet meríteni abból, ha rá tudunk nézni a mellettünk küszködő testvérre.
Mit jelent számunkra a krisztusi család tagjának lenni? Feltehetném a kérdést úgy is, hogy mit jelent családtagnak lenni? Mint említettem, a család életében mindenkinek részt kell vállalni, mert csak így haladhatunk előre. A gyerekek a maguk módján segítenek szüleiknek, míg a szülők oroszlánrészt vállalnak. Mindenki ereje szerint. Így kellene lennie ennek a nagyobb családban is. Ha nem veszünk részt a család életében, akkor csak fogyasztókká válunk, akik mások munkájának gyümölcseit élvezik. Néhány példát hagy soroljak fel, hogy megvilágítsam, mire gondolok. Ilyen lehet a templomdíszítés. Természetesnek vesszük, hogy vasárnap, amikor elmegyünk a templomba, az ünnepi díszbe van öltöztetve. Talán bele sem gondolunk, milyen sok és gondos munka van benne hétről hétre. De említhetném a sekrestyésség szolgálatát is. Sok szabadidőt áldoznak fel azok, akik tevékenyen vesznek részt ebben a munkában az egész közösségünk számára. Sorolhatnám tovább, ki mivel járul hozzá a nagy családunk életéhez, de inkább az olvasóra hagyom ezt, motiválva ezzel a továbbgondolásra. Nekünk is meg kell találnunk a magunk helyét ebben a közösségben, használva azokat a talentumokat, melyeket Jézus bízott ránk. A kistarcsai egyházközségben szerencsére már sok csoport működik, melyek egy-egy lehetőséget adnak számunkra, hogy aktívak lehessünk. Minden kis közösségnek megvan a maga karizmája, amivel minket és a saját életüket is gazdagítják. Az egészen kis gyerekek eljuthatnak az Oratórium foglalkozásaira, ahol hasonló gondolkodású gyerekek-kel lehetnek együtt és a mai világban egyre inkább ritkaságnak számító, igazi értékekkel találkozhatnak a velük foglalkozók jóvoltából. Ha felcseperednek ezek a gyerekek, kinőve ezt a csoportot, az ifjúsági klubhoz csatlakozhatnak, ahol ez előzőleg megkapott alapokra lehet építeni és a munkát tovább folytatni a lelkekben. Középiskolások számára az ifjúsági hittan és a kórus a jelenleg választható alternatíva. Fiatal házasokat a Mécs közösség várja a soraiba, míg az idősebb korosztály számára a Kalász és a Rózsafüzér Társulat berkeiben lehet a krisztusi utat járni. Persze lehetne színesíteni a csoportok palettáját, hogy mindenki megtalálhassa a magának leginkább megfelelő utat és közösséget. Szerencsére Egyházunk elég gazdag lelkiségi mozgalmakban. Minden csak azon múlik, lesznek-e olyanok, akik felvállalják egy-egy csoport vezetését. Mi is a lényege ennek az egésznek? Megélni Krisztus egyházát, megélni az igazi kereszténységet, ahol valóban egymás testvérei, pártfogói, segítői lehetünk. Oly sok jó példa van erre, ahol már megvalósították mindezt, tehát a mi számunkra is nyilvánvalóvá lehet, hogy mi is képesek vagyunk rá! Képzeljünk csak el egy keresztény közösséget, ahol a gyerekeink együtt játszanak, sportolnak, vehetnek részt programokon, és így igazi emberi értékeket kaphatnak, életre szóló baráti társaságokat alakíthatnak ki, így nem kerülnek rossz társaságba, és nem tudja őket befolyásolni a világból rájuk ömlő erkölcsi romlottság, ahol például a kábító-szer, a szexualitás, a „szingliség” az érték. Képzeljük csak el azt a közösséget, ahol a család és a gyermekek igazi értékeknek számítanak, ahol a kismamák segítik egymást akár kinőtt gyerekholmik csereberéjével, akár egymás gyerekeire való vigyázással. Folytathatnám a képek kibontását, de ismét az olvasó fantáziáját hívom segítségül.
Szeretettel kérem a testvéreket, legyenek a mi kistarcsai egyházközségünk aktív tagjai. Próbálják megkeresni azt a helyet, ahol adni tudnak. Nem biztos, hogy ez aktív tevékenységet jelent. Sok idős, beteg ember van, akik nem tudnak már otthonról kimozdulni, de imáikkal ugyan-olyan nagy segítségére lehetnek plébániánknak, mintha hegyeket mozgatnának. Tegyék hozzá a maguk talentumát, és hogy Szent Pál képét használjam, legyenek élő kövei az Egyháznak.
Gróf Gábor
Tartsd meg Isten Szentatyánkat!
XVI. BENEDEK RÓMA ÚJ PÜSPÖKE
Április 19-én, kedden délután Joseph Ratzinger bíborost, II. János Pál pápa legközvetlenebb munkatársát, a Hittani Kongregáció prefektusát választotta az egyház fejévé a bíborosi konklávé.
Életútja: 1927. április 16-án született a németországi Marktlban. 1951-ben szentelték pappá. 1957-től a Müncheni Egyetem tanára, 1958-tól a Freisingi Egyetem teológia professzora, 1959-től a Bonni Egyetem professzora, 1963-tól a Münsteri Egyetem tanára, 1966-tól a Tübingeni Egyetem professzora, 1971-től a Regensburgi Egyetem dogmatikatanára.
A II. vatikáni zsinat (1962-65) idején a kölni érsek teológiai szaktanácsadója. 1977‑
től münchen-freisingi érsek, bíboros, a bajor püspöki kar elnöke.
1981-től a Hittani Kongregáció prefektusa. 1972-től rendszeresen jelennek meg teológiai művei. Ratzinger bíboros XVI. Benedekként lett Róma püspöke, Jézus Krisztus földi helytartója, Szent Péter apostolfejedelem utóda, az egyetemes egyház legfőbb papja, a Nyugat pátriárkája, Itália prímása,
a római egyháztartomány érseke és metropolitája, Vatikánváros államfője és Isten szolgáinak szolgája - ahogy az egyházi törvénykönyv fogalmaz. Ő
VI. Hadriánus (1522-1523) óta az első német pápa. Az utolsó Benedek nevet választó egyház-fő XV. Benedek (1914-1922) egykori bolognai érsek volt.
A NAGY PÁPA ÉS AZ EGYSZERŰ SŐLŐMUNKÁS
Kedden este nagy éljenzés közepette lépett ki a római Szent Péter-bazilika erkélyére a XVI. Benedek nevet felvevő Joseph Ratzinger bíboros, aki az elhunyt II. János Pál gyászszertartását vezette. Első Urbi et Orbi áldásában kijelentette: a nagy II. János Pál pápa után a konklávé őt, az Úr szőlőskertjének egyszerű, alázatos szolgáját választotta
meg. Kérte, hogy örömmel folytassa az egyház azt az utat, amelyet elődje szabott meg.
A vatikáni elemzők szerint azzal, hogy az új pápa a nagy jelzővel illette elődjét, valószínűleg ha-marosan elindul II. János Pál szentté avatási eljárása.
Összeállította. Lauer Tamás
Milyen legyen a nyári szabadság?
„A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és
valamelyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet.
Olyasmit szem/élünk ekkor, ami végtelenül nagyobb, mint saját tudatunk. Olyan
egyensúly, olyan lelki béke ez, amely csak a magasztossal való érintkezésből .
fakadhat.”
Selye János
Lassan beköszönt a nyár, a gyermekeknek véget ér a tanév, kezdődik a vakáció, a jól megérdemelt pihenés ideje. Sok család talán már hónapok óta tervezget, szervezkedik, hogyan is töltsék a nyarat. Sok elképzelés azonban csak terv marad, mert bizony nem jut mindenre idő, s pénz. Mit is kezdjünk a nyári szabad idővel, hogyan lehetne kellemesen és tartalmasan eltölteni?
A nyári szabadság az év egyik legszebb idő-szaka lehet. Nyáron mindenkinek ki kell pihennie magát, ha lehet két hétig, ám nem mindegy, hogy hol, kikkel és milyen körülmények között nyaral az ember. Egy rosszul megtervezett szabadság könnyen visszaüthet.
A nyári szabadság nem feltétlenül jelent kikapcsolódást, feltöltődést, ha szabadságunk alatt a balatoni nyaraló rendbehozatalán dolgozunk, vagy a lakásunkat festjük ki, esetleg a nagy nyári befőzést végezzük, az nem pihenés. A nyári szabadság ide-jén próbáljunk egy kis időre megfeledkezni a hét-köznapi gondokról. A kikapcsolódás megér egy kis odafigyelést.
Általános receptem nincsen, embertípustól függ, de általában két hét pihenés szükséges a re-generálódáshoz. Szintén elfogadott nézet, hogy ha lehet, ne a lakásunkban, a négy fal között töltsük ezt a két hetet, hiszen így nem tudunk eltávolodni a
mindennapi körforgástól. Az új, megváltozott környezet, az élmények, az ismeretlen felfedezése jó hatással van az emberre, segítenek a feltöltődésben. Általánosságban igaz, hogy aki nagy stressznek van kitéve a mindennapi munkában, annak a nyugalmasabb nyaralás ajánlott, míg, aki monoton munkát végez, annak a változatosság, a sokrétű program hozhatja meg a pihenést.
Minél messzebb, annál jobb? Nem feltétlenül. A lakóhelytől 40 kilométerre' levő halastónál is ugyanolyan jól kipihenhetjük magunkat, mint a távoli tengerparton. A lényeg, hogy szakadjunk ki megszokott, szabályozott környezetünkből. Ezen kívül a nyaralás előtt nem árt elgondolkodni, mi-ként tudunk a legjobban kikapcsolódni. Vannak, akiknek a legjobb kikapcsolódás a helyi kultúra, nevezetességek megismerése, mások egész nap a strandon fekve tudnak csak kikapcsolódni, megint mások nagy társaságban, sok beszélgetéssel, tánccal tarkítva érzik jól magukat.
Nem árt tisztázni a nyaralás előtt, hogy kivel megyünk, mi várható, és mik az igényeink. Ha például nyugalmasabb nyaralásra vágyunk, de a befizetett társasúton túl sok a program, még fáradtabban és elégedetlenül érkezünk haza. A tiszai evezőtúra első hallásra jónak tűnhet, de aki nem bírja a napot, a fizikuma sem erős, a szabadban sem aludt még, könnyen kínként élheti meg a szabadságot, és vágyakozva gondol a munkahelyre.
Sokan túlzott elvárásokkal mennek el nyaralni: idegen helyeket akarnak felfedezni, de az otthoni komfortot is elvárják. Pedig a kaland, az előre nem látott következmények és a megszokott kényelem legtöbbször kizárják egymást.
Ne feledjük, a kikapcsolódás, az utazás élvezete, a családunkkal együtt töltött idő miatt megyünk el nyaralni. Ne muszájból, vagy csak azért, hogy hazatérve eldicsekedjünk azzal, hogy jártunk azon a bizonyos helyen.
Keresztény emberként ne csak a testi, szellemi feltöltődés legyen a célunk, hanem a lelki is. Ne feledjük, a Jóisten nem megy szabadságra, és a templom sem tart nyári szünetet! Az Úr szívesen találkozna velünk nyáron is. Bárhol járunk az országban vagy a nagyvilágban, biztosan találunk lehetőséget a vasárnapi szentmisére, szentáldozás-ra, a mindennapi imádságra. Találhatunk kifejezetten lelki programokat is a nyárra, amelyek testi-, lelki-, szellemi feltöltődést nyújthatnak.
Tartalmas nyári pihenést kívánok!
Csicsiriné Fogd Krisztina
Az elsőáldozás egyházközségünk legkedvesebb ünnepe
Május 22 - én, az elmúlt vasárnapon harmincan vehették magukhoz, első alkalommal Krisztus testét. 27 kistarcsai és 3 nagytarcsai gyermek.
Ez az elsőáldozás különösen is emlékezetes és örömteli annak fényében, hogy az idei, a 2005 -ős esztendőt II. János Pál pápa az Eucharisztia Évének nyilvánította.
Húsvét után kezdődött el a felkészülés a gyermekek részére. Három éve tanulnak hittant az iskolában. A szombati és a vasárnapi oktatásokon az első szentgyónásra és az első szentáldozásra készültek. Szorgalmasan jöttek tanulni hétről-hétre, az imákat, énekeket, verseket is. Már tudják, hogy a szentáldozásban Jézus jön hozzánk. Csak tiszta lélekkel járulhatunk a szentáldozáshoz. Ezért megbánjuk és megvalljuk bűneinket a szentgyónásban. Meggyónunk, mert Isten, a megbocsátani kész Atya meghív minket a Vele való közösségre Jézus által. Kell hozzá a mi bűnbánatunk, közreműködésünk. Maga a teremtő, és gondviselő Isten akar velünk együtt örülni a megtisztult lelkünknek.
A szentáldozásban Jézus jön hozzánk. Jézus, a közöttünk maradt, a lelkünket tápláló Jézus, aki ételül és italul kínálja magát nekünk. Ez a táplálék segít, hogy végigjárva életünk útját, Isten Országába jussunk. Jézus mondta: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér amelyet én adok, a testem a világ életéért. ( Jn 6,51 ) A szentáldozás egyesít Jézussal. Az egyesülés növeli a szeretetet. A szeretet erőt ad az áldozatok vállalására. Igent mondok Jézus szándékára, vállalom, hogy úgy tegyek, ahogyan Jézus tenne a helyemben.
Vianney Szent János gondolatai a szentádozásról:
"Jöjjetek áldozni, jöjjetek Jézushoz, jöjjetek, éljetek belőle, hogy Őérte éljetek! A teremtett világban minden élőlénynek táplálkoznia kell, hogy éljen. A léleknek is táplálkoznia kell.
Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy támogassa az élet zarándokútján, körültekintett a teremtett világon, s nem talált semmit, ami a lélekhez méltó lett volna. Akkor visszavonult önmagába, és elhatározta, hogy önmagát adja lelkünknek...
Ó lelkem, mily nagy vagy, hogy téged csak Isten tud kielégíteni!
Amikor Urunk lakást vesz egy lélekben, boldog, hogy eltöltheti örömmel és szeretettel. Szükségünk van Őrá. Aki nem él vele, olyan, mint az az ember, aki éhen hal a gazdagon megterített asztal mellett."
A felkészülés ideje alatt három alkalommal, vasárnap délutánonként összejöttek a templomban a szülők, keresztszülők, nagyszülők közös imádságra, elmélkedésre. Beszélgettünk vallásos életünkről, hitünkről, a Tízparancsolatról, a szentségekről. Itt hallottuk a következő tanulságos történetet is:
A nagymama, unokája kezét fogva belépett a templomba. Letérdelt a tabernákulum előtt, ahol a piros fény jelzi az Oltáriszentség jelenlétét. Elkezdett imádkozni. Az unoka ránézett a nagymamára, aztán a piros fényre, majd ismét a nagymamára. Egyszer csak kifakadt: Nagymama! Amikor majd zöldre vált a piros fény, kimegyünk, ugye? Ez a fény sosem lesz zöld. Szüntelenül arra figyelmeztet: Állj meg! Ez a szikla. Az egyetlen szikla, amelyhez az emberek odaköthetik magukat. Az egyetlen állomás, ahol megpihenhetünk. Hiszen Jézus mondja: Jöjjetek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, én megkönnyítelek titeket - tanította a nagymama unokájának.
Az elsőáldozás napjára ünnepi díszbe öltöztették a templomot a szülők, a keresztszülők és a nagyszülők jószívű virágadományaikkal és lelkes áldozatos munkájukkal. Elindították gyermekeiket a vallásos életbe. Óvják vigyázzák őket, továbbra is, hogy a megkezdett jó úton megmaradjanak és előre haladjanak.
Molnárné Turzán Ágota
Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpont 2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3.
Tel: (28) 420 176 .
Email: matersal@invitel.hu
Honlap: http://matersalvatoris.hu 2005. július 4-8. (hétfőtől péntekig) Megbocsátás, kiengesztelődés, belső gyógyulás
Vezető: Mary Usha nővér (Miasszonyunk Leányai Rend, India)
Jelentkezni Keserűn Major Mártánál lehet a 06-20/464-9965-ős telefonon, vagy a martakeseru@freemail.hu e-mail címen lehet.
2005. július 10-16. (vasárnap estétől vasárnap ebédig) Lelkivezető alapozó képző Vezető: Nemes Ödön atya
Jelentkezés Nemes Ödön atyánál
2005. július 19-23. (kedd délelőttől szombat reggelig) Szent Ignáci lelkigyakorlat
19-23 év közötti fiataloknak, teljes csendben, személyes kíséréssel
Vezető: Nemes Ödön atya
2005. augusztus 8-12. (hétfő délelőttől péntek délelőttig) Szent Ignáci ifjúsági lelkigyakorlat
Vezető: Szent Ferenc Kisnővérei
2005. augusztus 12-14. (péntek estétől vasárnap délutánig) "Nagyboldogasszony"
Lelkigyakorlat minden korosztály számára
Vezető: Gáspár István atya
2005. augusztus 29-31. (hétfő estétől szerda délutánig) "A Házadért való buzgóság elemésztett engem" Sekrestyések, oltárdíszítők, oltáregyleti tagok lelkigyakorlata
Vezető: Juhász Imre atya
Pannonhalmi Bencés Főapátság
Az eucharisztia ünneplése Jézussal vállalt sorsközösségünk "Menjünk mi is Vele!" (Jn 11,16)
Időpont: 2005. július 8-11.
Elsősorban keresőknek, Jézust megismerni kívánóknak (életkori megkötöttség nélkül) vezeti: Várszegi Asztrik főapát úr
Mit tanulhatunk a szerzetesek imatapasztalatából? "Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek!" (Szent Benedek Regulája)
Időpont: 2005. július 25-28.
Elsősorban 16 és 45 év közötti jelentkezőknek
vezetik: Binzberger Ákos és Fehérváry Jákó bencés szerzetesek
A csend forrásai "Minden időben csendre kell törekedni-ük." (Szent Benedek Regulája)
Időpont: 2005. július 25-28.
Elsősorban közösségek vagy imacsoportok jelentkezését várják
vezeti: Varga Mátyás bencés szerzetes
Jelentkezni lehet: "Nyári lelkigyakorlat 2005" H-9090 Pannonhalma, Vár 1.
E-mail: lelkigyakorlat@osb.hu
Két kis magzat beszélget egy anya szíve alatt:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
- Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk .
(ismeretlen szerző)
Észszerű hinni abban, hogy az ember elérheti azt, amire minden ember vágyik! Lelke mélyén minden ember vágyik a teljes igazságra, szeretetre, az el nem múló boldogságra. De ezt csak akkor érhetik el, ha a halállal nincs vége az életnek.
Élj ezentúl jobban az örök élet reményében! Élj a mennyország fényében és örömében!
Ajándékozz meg Uram!
Sótlan a világ, de sója vagyok-e én?
Kemény a világ, de kovász vagyok–e én? Sötét a világ, de a fény vagyok–e én?
Önző a világ, de jószívű vagyok-e én? Gyilkos a világ, de békeszerető vagyok-e én? Bűnös a világ, de szent vagyok–e én?
Jézust sokan nem követik, de követem–e én?
Te nem világító vagy, hanem világosság. Te nem útjelző vagy, hanem maga az Út.
Te nem az igazság hirdetője vagy, hanem az igazság.
Te nem az éltető vagy, hanem maga az Élet. Benned fedezem fel az Istent, igazi valójában. Benned látom magamat a legtisztábban. Te ismersz engem, és mégis szeretsz. Vedd el bűneim terhét, és ajándékozz meg Életem újrakezdésével.
SZENTJÁNOSBOGÁR TÁBOR
A Szív újság melléklete a Szentjánosbogár. Ez a -mára már- közösséggé nőtt egyesület évről évre több keresztény szellemiségű tábort szervez országszerte, csaknem ezer gyereknek, fiatalnak. Az elszállásolás mindig befogadó családoknál történik, a napi programokon pedig, közösen vesznek részt a táborlakók. A tábor részvételi díja: 6.000Ft + utazási költség, időpontja: 10-14 éveseknek július 3-8. (vasárnap kora délutántól péntek estéig), 14 év felettieknek július 11-17-ig, és a 20 év felettieknek augusztus 1-7-ig. Bővebb információ és jelentkezési lap a Szív újság áprilisi és májusi számában található.
"VAN MÉG EGY DAL ..." - GITÁROS TÁBOR
Újra tábort rendeznek plébániai gitáros csoportok számára 2005.07.28.-31. között Dunabogdányban. Vendégek: Sillye Jenő, Borka Zsolt, Kőszeghy Miklós, Kindelmann Győző.
Elsősorban plébániai gitáros csapatokat várnak, de szívesen látnak minden 14 év feletti fiatalt, aki a gitáros templomi énekeket kedveli és szeretne találkozni és pár napot eltölteni hasonló érdeklődésű fiatalokkal.
Programok: Bevezetés a különböző liturgiák gitáros énekeibe, gitár-oktatás kezdőknek és haladóknak, közös imádság, számháború, sport, tábortűz.
Jelentkezési határidő: 2005. június 15.
Érdeklődni lehet Sillye Benedeknél az alábbi telefonszámon vagy drótposta címen:
06 30-350-13-16, sillyeb@pro.hu
CSÓNAKHÁZ IFJÚSÁGI TÁBOR
Idén lesz másodízben megrendezve ez a fantasztikusnak ígérkező lelkigyakorlat, mellyel a9-16 év közötti korosztályt célozták meg. Ez a tábor lehetőséget ad minden ott lévő fiatalnak a megtérésre, az újra megtérésre, a hitének megerősítésére. Egy hét együtt, sok játékkal, kirándulással, lelkivezetéssel, imával, szentmisével, és rengeteg új baráttal. Táborhely: Mátraverebély-Szentkút, egy gyönyörű kegy-hely a Cserhát egyik vadregényes völgyében, szállás: sátrakban.
Időpontja: 2005. augusztus 1-7. Részvételi díj: 6.600,-Ft. Jelentkezési határidő: június 30. Az érdeklődőknek részletes tájékoztatót és jelentkezési lapot küldenek! Érdeklődni, jelentkezni lehet: Balla Márk 2461 Tárnok, Rákóczi u.27 Tel: 06-23/389-315, 06-30/38-14-900
EGERSZALÓKI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ És LELKIGYA‑
KORLAT
Az Egerhez három kilométerre lévő Egerszalókon 1982-ben rendeztek először ifjúsági találkozót, a helyi plébániához tartozó szabadtéri területen. Az évente jelentkező program azóta csak egyszer maradt el, 2000-ben, árvíz miatt.
A kezdetben, titokban megrendezett találkozóra, eleinte néhány tíz, illetve egy-két száz fiatal látogatott el, az Egri egyházmegye különböző részeiről.
Ma a rendezvény már országos méretű, sőt régóta a határainkon túlról is szép számmal érkeznek fiatalok.
A július második szerdáján kezdődő, és egészen vasárnapig tartó program, a maga átlagosan 1500-2000 résztvevőjével. joggal nevezhető Magyarország egyik legnagyobb katolikus ifjúsági találkozójának. A festői környezetben elterülő Egerszalók kiváló lehetőséget nyújt az elmélkedésre, az elcsendesedésre, messze a városok zajától. Az érkező fiatalok az öt nap alatt az általuk hozott sátrakban laknak, amelyek egy egész-sátorvárossá növik ki magukat, egyedi hangulatot teremtve ez által az eseménynek. A modern keresztény könnyű-zenével és fiatalos lendülettel átszőtt, mégis léleképítő találkozó, a maga sajátos vonásaival visszavonzza azokat, akik egyszer már ellátogattak oda.
Időpont: 2005. július 20. szerda 17 órától július 24-én vasárnap délig.
a párválasztásra, családtervezés, gyermekáldás. A jegyesi és a házastársi tisztaság. Érett, művelt szülők = okos nevelés.
További információ és jelentkezés:
Főegyházmegyei Ifjúsági Iroda 3300 Eger, Széchenyi Út 5. email: iroda@fieger.hu
Telefon: 30/645-48-38 (Federics Róbert irodavezető)
Kedves Hívek!
Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is szívesen fogadunk felajánlásokat a tábor részére. Mivel sütés-főzésre nem lesz alkalmunk, ezért leginkább az alábbi ételféleségeknek örülnénk:
Gyümölcs,
Paprika, paradicsom, uborka (szendvicsekhez),
Nehezen romló sütemények, kekszek, Lekvár, méz, nutella.
Szörp, üdítő.
Felajánlásaikat az indulás előtti napon 2005. július 10-én, vasárnap a 9 órás szentmise előtt és után a plébánia közösségi termében adhatják le.
Hálás szívvel köszönünk minden nagylelkű
adományt!
2005. HITTANOS TÁBOR -
Kolontár
Örömmel számolunk be róla, hogy a tervezett tábori létszám a határidőre betelt, sőt várakozó listát is nyitottunk. Nagyon szép és örvendetes dolog, hogy ennyien gondolták azt, hogy a sok kínálkozó táborozási lehetőség közül, egy vallásos nyári élményre is áldoznak egy hetet.
Elkészült a tábor végleges költségveté‑
se, sajnos minden igyekezetünk ellenére sem sikerült a tavalyi (12.000 Ft/fő ) összegből kihoznunk a részvételi díjat, így az idei tábor költsége: 14.000 Ft/fő lesz. Ezért a hátralévő összeg befizetését további két részletben szeretnénk kérni, egy részletet a június 12-i tábori megbeszélésig, a fennmaradó részt pedig legkésőbb az indulás előtti vasárnapon, július 10-én szíveskedjenek befizetni.
Szeretettel hívjuk és elvárjuk a kedves szülőket 2005. június 12-én vasárnap a 9 órai szentmise után a plébánia közösségi termében tartandó tábori megbeszélésre. Szeretnénk megismerkedni a leendő táborlakókkal is, ezért örülnénk, ha ők is eljönnének.
Táborvezetők
HIRDETMÉNY
A kistarcsai templomban, a nyári hónapokban,
vasárnaponként miserend változás lesz.
Július 5-én mind a négy szentmise változatlan
időben lesz. Tehát fél 8, 9, fél 11 és este 6. Kérem a
Kedves Szülőket, hogy ,iskolás gyermekeikkel
ezen a vasárnapon a 9 órás szentmisére eljönni
szíveskedjenek. Hálaadó szentmisét tartunk a hit‑
tanév befejezése alkalmából.
Továbbiakban a június, július és augusztus hóna‑pokban, vasárnaponként –
augusztus 28-ig – a fél
11-es szentmisék elmaradnak.
Kiadja Római Katolikus Egyházközség Kistarcsa
Felelős szerkesztő: Somlai József plébános Készült: Czövek-Wíndberger
nyomda
