V. évfolyam 3. szám 2006. június 18.

Az ünnep történetéből kiviláglik, hogy elsősorban hittani jelentősége volt a maga korában. Különböző tévtanítások terjedtek el Nyugat- és Dél-Európában, például az Albiak. Nevüket a dél-francia Albi városról kapták. Magukat tisztáknak, bűn nélkülinek tartották. Elvetették az Egyházat, a szentségeket, a papságot. Tagadták Jézus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Az Úrnapja nyílt hitvallásnak számított a hívő ember számára, így hamar közkedveltté vált. Később a hitvallás külső jelét, az utcai körmenetet is hozzácsatolták.
Ahogy a tévtanítók eltűntek és a hitviták is csöndesedtek, az Úrnapja, mint külön ünnep veszített jelentőségéből. A külső, körmeneti tanúságtétel is sok helyen meglehetősen formálissá vált, vagy csupán történelmi emlékezés, mint Orvietóban, ahol ma is történelmi kosztümökben, zenével, és pompával hordozzák körül a város utcáin a véres korporálét. Az elmúlt időszakban fellángoló liturgikus megújulás pedig mindjobban tudatosította hívőkben, hogy minden szentmise az Oltáriszentség ünnepe, vagyis a krisztusi áldozat, az utolsó vacsora megjelenítése. Ezért a hívő ember legalább minden vasárnap és kötelező ünnepen.. igyekszik megünnepelni Jézus jelenlétét a szentmisében.
A keresztény ember szeret ünnepelni, a templomon belül és a templomon kívül is. Hitünk megvallása a templomon kívül is történik, általában a körmenetek alkalmával. Ilyen az úrnapi körment is. A köztünk maradt Jézust az Oltáriszentségben az úrnapi körmenetben is ünnepeljük. Nagycsütörtök napján, amikor az Úr Jézus rendelte az Oltáriszentséget, Nagypéntek árnyékában nem tudtuk úgy megünnepelni, mint ahogy tőlünk, gyarló emberektől illő lett volna. Ezért tesszük Úrnapján. Igaz a gyarló voltunk továbbra is megmarad. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel részt veszünk, énekünkkel, imádásunkkal az úrnapi körmeneten. Ünnepeljük Urunkat Jézus Krisztust a templom falain kívül. Ez nem tüntetés, ez könyörgés, áldáskérés. Hálaadás Isten végtelen szeretetéért, amely az Oltáriszentségben megnyilatkozik.
Somlai József plébános

Elsőáldozás
Sokunknak életre szóló emléke az elsőáldozás.
Emlékezünk a ragyogó napsütésre, fehér ruhánkra, kis társainkra. Emlékezünk a templomra, a virágdíszre, az orgonaszóra.
Június 11-én 38 kisgyereknek adatott meg a lehetőség, hogy először találkozzon az Oltáriszentségben rejtőző Úr Jézussal.
Keresztségünk óta vagyunk Jézussal kapcsolatban. Erre az első találkozóra a szüleink vittek el bennünket, ők tettek fogadalmat, hogy vallásos nevelést adnak nekünk.
A megkereszteltek közül sokan nem lesznek elsőáldozók.
Megfelelő előkészület után részesülhet először a katolikus keresztény hívő az Oltáriszentségben. Gyermekeknél legalább két év hittan és rendszeres szentmisén való részvétel szükségeltetik. Egyházközségünkben a harmadik osztályba járó gyermekek, külön a templomban tartott hittan órán készülnek e nagy eseményre.
Az elmúlt évhez hasonlóan, a szülők is részt vettek a készületben. Számukra a hitoktatók tartottak három alkalommal vallásos előadást, a plébánia közösségi termében.
Az eredeti bűn és személyes bűneink testileg-lelkileg megbetegítenek bennünket. Jézus azért jött, hogy gyógyulást hozzon; azért alapította az Eucharisztiát, hogy örök életet adjon nekünk.
„Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53) — mondta.
Fontos minél hamarabb megismertetni és megízleltetni a gyerekekkel Jézust.
Amikor a gyermek a kenyér és bor színében az élő Krisztust magához veszi, először érzi, hogy most Jézus tényleg vele van. Megtapasztalja azt, amit a hittanórákon megtanult.
Az a gyermek, aki elsőáldozás után megtartja kapcsolatát az egyházközösséggel, szentmisére jár, megáldozik, nemcsak testileg-lelkileg gyógyul, hanem fokozatosan beépül egy valódi közösségbe, amelyben Jézuson keresztül mindjobban megtapasztalja a szentháromságos egy Istent.
A rendszeres áldozás alakítja, formálja a keresztény embert.
A családban növekszik a szeretetet. A hívő igyekszik igazi keresztény lelkülettel és megbecsüléssel fordulni a másképpen gondolkodó családtagok felé.
Bízunk benne, hogy akik egyszer e kenyérből táplálkoztak, soha nem utasítják vissza jóságos Istenünk ezen nagy ajándékát!
„...boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya!”
Az elsőáldozók miséje után a gyermekek ajándékot kaptak az Egyházközségtől:
(Elsőáldozók imafüzete, Az Úr asztalának vendégei, György Attila könyve: Jézus jön hozzánk, gyertya, és egy Emlékkép)
Majd a plébánia udvarán egy kis szeretet lakomával ünnepeltük meg ezt a szép délelőttöt.
Évek ótá kedves hagyomány, hogy a Györkös cukrászda sütemény csomaggal lepi meg a gyermekeket. Idén is evvel zárult az ünneplés.
Méhes Zsuzsa

Szent Péter és Szent Pál
Szent Péter sírja
Krisztus szavát ki ne ismer né, amellyel Szent Péter apostolt az egész kereszténység fejévé tette: Te, Péter, azaz kőszikla vagy és én erre a kősziklára építem egyházamat. A Jeruzsálem pusztulása, valamint az a tény, hogy Péter és Pál Rómában keresztény közösséget alapítottak, majd mindketten Rómában haltak vértanúhalált, a római közösségnek különös jelentőséget adott.
Pétert az első keresztényüldözésekkor feszítették keresztre. Halála után kettőszázötven évvel a róla elnevezett bazilikát emelték sírja fölé. A templom és az első pápa nevét viselő tér természetesen az ő emlékével van tele. Azt mindenki tudja, hogy a pápai oltár épp sírja fölött emelkedik. Azt azonban talán már kevesebben, hogy a bazilika apszisában, a falon található a világ legnehezebb, s talán legnagyobb ereklyetartója, melyben a hagyomány szerint Péter trónusa, széke, katedrája van elhelyezve. Ez az a szék, amelyet az ősi hagyomány szerint Péter használt, amikor Pudens római szenátor házában misézett.
Szent Pál megtérésének emléktemploma
Damaszkusz Dávid király óta kapcsolatban van Izrael történelmével. Legnagyobb virágzását az Omajjad kalifák alatt, a muzulmán hódítások után érte el. Számunkra, keresztények számára Szíria fővárosa az a város, amely Szent Pál számára sorsdöntő lett. Damaszkusz kapui előtt a feltámadt Úr belenyúlt a keresztényeket üldöző Saul életébe, "megragadta őt", és ő az "új út" leghívebb, legsikeresebb hirdetője lett. Nem ok nélkül nevezik Damaszkuszt a kereszténység bölcsőjének. Az Apostolok Cselekedeteiből ismerjük "Pál fordulását" és damaszkuszi tartózkodását (ApCsel 9,2-26). Milyen emléket találunk a mai Damaszkuszban azokról az eseményekről, amelyekről az Apostolok Cselekedetei beszámolnak? Az a hely, amelyet Pál megtérése helyének tiszteltek, ma a városban, a Tabbaleh nevű szegénynegyedben, az óvárostól délkeletre található. Pál idejében ez a hely még a városon kívül volt. Egy modern templom emlékeztet a feltámadt Krisztus megjelenésére, amely Pál életét alapvetően megváltoztatta. VI. Pál pápa kívánságára, szentföldi útja után, egy 1925-ben épített kis kápolna helyett építették, és 1971-ben szentelték fel. Az építész, Italo Viesi, akit a pápa a tervezéssel megbízott, az épületnek sátorformát adott, utalva ezzel Pál eredeti foglalkozására: az apostol sátorkészítő volt (ApCsel 18,3). Ugyancsak VI. Pál pápa kívánságára a templom mellé egy konferenciaközpont is épült. A Közel-Kelet katolikus püspöki konferenciája itt tartja összejöveteléit. A templom és a ház gondozását a ferencesek végzik.
Csaja János

Az olyan szünidőtől, amely puhánnyá teszi az embert,
amely csak henyélésben telik, s amelyből az értelemnek és a szívnek
semmi haszna sem származik, ments meg engem, Uram!
Attól a naptól, amely nem imádsággal kezdődik, s amely nem hálaadással, Istentől távol végződik,
A lustálkodástól, a késői felkeléstől, amely a rosszra való hajlamnak kedvez
A léha szórakozástól, amely gyöngíti önuralmamat, és fogékonnyá tesz a bűn iránt
A pénz könnyelmű elszórásától, amelyet esetleg nem is én kerestem meg
A veszekedős, megszóló szavaktól, melyeket Tőled sosem hallhattam volna
A viszálykodástól, versengésektől, melyek pártoskodáshoz vezetnek,
ments meg engem, Uram!
Hogy lelkem mindig boldog és
hálával telt legyen, add meg Uram, kérlek!
Hogy szüntelenül Krisztus békéje töltse el szívemet
Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe
Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék
Hogy utaim mindig egyenesek legyenek
Hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell
Hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem
Hogy mindenben a jót lássam meg
Hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami felemel,
add meg Uram, kérlek!

Szent Anna
Az újszövetségi könyvek semmit sem mondanak a Boldogságos
Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif könyv ír Mária édesanyjáról,
akit Annának, apját pedig Joachimnak hívják. A két név jelentése is figyelmet érdemel, mert Anna any
nyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim pedig azt, hogy Isten megvigasztal.
Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában. Az ünnep dátuma egy templom felszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda tő közelében állt. Az 5-6. században a feltételezett születési hely fölé egy bazilikát építettek, s a felszentelés napja július 26-a volt. A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolausnak és Emerenciának hívták és Betlehemben éltek. Anna, a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége és mindketten Júda nemzetségéből, Dávid házából származtak. Húsz évig éltek együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották, egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a papoknak adták, a harmadik részt szétosztották a szegények között. Gyermektelenségük fájdalommal töltötte el őket. Egyszer megjelent Isten angyala Joachimnak és megvigasztalta.
Megígérte neki, hogy imádságáért és alamizsnáért Anna gyermeket szül, mégpedig lányt, akit Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától kezdve telve lesz a szentlélekkel.
Anna az ígéret szerint fogant és megszülte kislányát, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihez, kitől ismét lánya született és őt is Máriának nevezték el. A legenda szerint Anna még élt, mikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.
Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladata közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy élő tabernákulumként Máriát a méhében hordozza.
Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.
Korbély Gézáné

Dr. Varga Lajos esperest váci segédpüspökké nevezte ki a pápa
2006. május 27. szombat 12:15
A Szentatya, XVI. Benedek pápa a Váci Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki főtisztelendő Dr. Varga Lajos pásztói esperes-plébános urat, akinek a Sicca Veneria címzetes püspöki címet adományozta.
Dr. Varga Lajos püspök úr Budapesten született 1950. december 5-én. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1969-1974 között teológiai tanulmányokat folytatott Egerben az Érseki Papnevelő Intézetben.
1974. június 23-án szentelték pappá Vácott.
1974-1985-ig a Váci Egyházmegye plébániáin teljesített szolgálatot, majd 1985-1993 között püspöki titkár volt. 1979-ben szerzett teológiai doktorátust Budapesten a Római Katolikus Hittudományi Akadémián.
1993-1995 között a Váci Püspökség irodaigazgatója és az Egyházmegyei Kincstár és Gyűjtemény igazgatója.
1996-1997 között Rómában egyháztörténeti tanulmányokat folytatott.
1995-től plébános Pásztón. Forrás: MKPK Sajtóirodája

Ez a Szent Istvántól Magyarország védasszonyává, (Patrona Hungariae) tett Boldogságos Szűz legnagyobb ünnepe, melyet Mennybevitelnek is szokás nevezni, Krisztus anyjának halálára, feltámadására és megdicsőülésére emlékezünk. Azt hirdeti, hogy Isten „felvitte” Szűz Máriát lelki és testi valóságának teljességében Krisztus mennyei országába: azaz Jézushoz hasonlóan közvetlenül „szállt” fel a mennyekbe. XII. Piusz pápa 1950 -ben ezt a régi hitbéli meggyőződést, mint hivatalos hitvallást (dogmát) hirdette ki.
Augusztus 15-én ünnepeljük Nagyboldogasszony napját, ami egyben annak ünnepe is, hogy első királyunk, Szent István, halálát érezvén, országát és népét Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Micsoda gondolat volt ez! Méltó egy szent királyhoz, akit haldokolva is egyetlen érzés tölt el: gondoskodni, anyát adni egy országnak, egy népnek, melyet ő már képtelen tovább irányítani. Es milyen anyát keresett nekünk, elárvult magyaroknak? A legjobbat, a legszeretőbbet, a legtöbbet értünk tenni tudót: Nagyasszonyt, akit tisztelűnk; Boldogasszonyt, Isten anyját. Van-e még nép, amely ilyen királynővel dicsekedhet? Es van-e még nép, amely évszázadok óta így rászorulna egy égi oltalmazóra?
. Ne legyünk kishitűek! Nincs ok kesergésre, hiszen „erős várunk nekünk az Isten”. A Máriának felajánlott nemzet most ébredezik nehéz álmából, most rázza le magáról a lidércnyomást. Nagyboldogasszony ünnepe után augusztus 20-án országalapító Szent István királyunk ünnepe van. Ne féljünk magyarnak lenni, de tekintsünk testvérnek minden nemzetet úgy, ahogyan Szent István Intelmeiben megírta.
Ezen az ünnepen minden magyar ajkú templomban felhangzik majd az ősi ének, és énekeljük mélységes hittel, ahogyan őseink énekelték évszázadokon át:
Boldogasszony anyánk, régi nagy Pátrónánk! Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Egyházközségünk idén is szervez nyári tábort a hittanos gyerekeknek, melynek helyszíne egy borsodi kistelepülés, Bodrogkisfalud. A szállás a helyi általános iskolában lesz, innen indulunk felfedezni a Zemplén csodálatos tájait. A táborba 48 gyerek jelentkezését fogadtuk el. Nagyon örülünk, hogy idén is a hatalmas kínálatból, sok család választotta gyermekeinek ezt a lelki feltöltődést nyújtó nyári programot. Hiszen a sok játék, kirándulás mellett a programok nagy része hasonlít egy lelkigyakorlatra. Minden nap reggel és este imával köszönjük meg a Mennyei Atya szeretetét, gyakran veszünk majd részt szentmisén, lelki előadások, beszélgetések segítenek egy-egy a vallásunkkal kapcsolatos téma megértésében, lesz énektanulás sok-sok énekléssel.
Az utazás külön járattal történik, a busz a templom parkolójából indul 2006. július 10-én, hétfőn reggel 7 órakor. Visszaérkezés július 16-án vasárnap, az esti órákban.
Kedves Szülők! A nagylelkű tábori felajánlásokat, 2006.07.07-én pénteken este 18-20 óra között kérjük eljuttatni a plébániára, a fejenkénti 1 karton ásványvízzel és a hálózsákokkal együtt.
Kísérők: Csicsiri Ferenc és Kriszta Hliva Márk, Méhes Zsuzsa, Rapai Szilvia, Szentirmai Borika
Kedves Hívek!
Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is szívesen fogadunk felajánlásokat a tábor részére. Mivel sütés-főzésre nem lesz alkalmunk, ezért leginkább az alábbi ételféleségeknek örülnénk: gyümölcs, paradicsom, uborka (szendvicsekhez), házi sütésű, nem romlandó sütemények, kekszek, - Szörp, üdítő, gyűmölcslé. Felajánlásaikat 2006.07.07-én, pénteken este 18-20 óra között a plébánia közösségi termében adhatják le. Hálás szívvel köszönünk minden nagylelkű adomány!

Tamásról nem tudunk sokat. Egyike volt azoknak, akik akkor is hűségesen kitartottak Mesterük mellett, amikor a nagy tömegek már kezdtek visszahúzódni, mert a nép vezetőinek ellenséges magatartása egyre nyilvánvalóbbá vált, s ebből következtetni lehetett arra, mi lesz Jézus sorsa. Jézus meghívta apostolnak, így Jézus legszorosabb baráti köréhez tartozott egyike volt a tizenkettőnek, akiket Jézus arra szemelt ki, hogy Izrael tizenkét törzsét képviseljék, s akik már Istennek új népe, a jövendő Egyház voltak. Az apostolok listájában Tamás neve Alfeus fia, Jakab, Máté, illetőleg Fülöp mellett szerepel. Az első három evangélistánál tehát, akik egyébként nem is akartak a tanítványokról beszámolni, nincs állandó helye az apostolok listájában.
Jóval nagyobb szerepe van Tamás alakjának János evangéliumában. Szent János megörökítette azokat a vonásokat, amelyek ezt az apostolt minden nemzedék számára, akiknek nem volt módja a Krisztussal való személyes találkozásra, annyira rokonszenvessé, szimpatikussá teszik: Tamás a nem egykönnyen hívő, a töprengő, a kétkedő ember.
Szinte azt hihetjük, hogy János Tamással mindnyájunk „ősmintáját” iktatta az evangéliumba. Neki köszönhetjük Krisztusnak azokat a szavait, amelyeket nem szívesen nélkülöznénk; azokat a szavakat, amelyek közvetlenül neki s nekünk is szólnak. És miként ő, mi sem válhatunk úgy szentté, hogy legyőzzük - mi magunk! - a hitetlenségünket, hanem csak úgy, hogy Krisztus az ő mindenható szavával és kegyelmével úrrá válik hitetlenségünkön: „Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahova megyek”. Így beszélt az Úr a tanítványaihoz. És Tamásvajon nem mindnyájunk nevében beszélt, amikor bátorságot vett, és megfogalmazta kételyeinket, és feltárta szívünk sötétségét? Ahogy neki, úgy nekünk is ezt mondja feleletül Krisztus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”. Tamás azáltal vált szentté, hogy hittel fogadta Krisztus szavát.
János evangéliuma végén még egyszer szerepelteti Tamást. Egy egész perikópát szentel neki, amely az eredetileg 20 fejezetből álló evangéliumnak mintegy a csúcspontja és a záróakkordja volt: „A tizenkettő közül az egyik, Tamás, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De ő kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem!" Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket. „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívó." Tamás felkiáltott: "Én Uram, én Istenem!" Jézus csak annyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!” (Jn 20,24-29).
Tamás ismét kételkedik: „Ha csak nem látom!” És újra azt mondja neki az Úr, hogy higgyen. És most ünnepélyes hitvallást tesz: „Én Uram, én Istenem!” Ennek ellenére nem marad el Jézus szemrehányása: „Hittél, mert láttál.” Igen, az Újszövetség nem szépíti a dolgokat: Péter tagadása, a tanítványok gyáva megfutamodása a szenvedés éjszakáján és Tamás kétkedése, ez mind benne van. Mégpedig a mi számunkra, a mi okulásunkra van benne, ahogy a-szenteket is azért emeli oltárra az Egyház, hogy nekünk mutasson velük példát. A Tamásnak tett szemrehányás nekünk is szól: Hittél, mert láttál. De mit kezdjenek azok, akik majd ezután élnek, így eleve nem láthatnak, csak arra lesznek utalva, amiről ti, a tanítványok tanúságot tesztek? Nem, te nem azért vagy boldog Tamás, mert láttál. Azért vagy boldog, azért vagy szent, mert hittél! Mert boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

Szent István király
(Esztergom. 970 körül Székesfehérvár. 1038. augusztus 15.)
Apja, Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolt nevű keresztény leánya volt. István 970 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki.
István 996-ban feleségül vette Henrik bajor herceg vallásos leányát, Gizellát.
997-ben, Géza fejedelem halála után Istvánt választották meg fejedelemnek.
Uralkodása elején pogány rokona, Koppány vezér fegyveresen kelt fel ellene. A fiatal István, aki a krónika szerint akkor vett fel először
kardot, összegyűjtötte seregét, Isten segítségét kérte, majd győzelmet aratott az ellenség felett a Veszprém melletti csatában. A harcban Vencellin, a sereg német származású vezére megölte Koppányt. István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem nagy valószínűséggel az is, hogy a magyar nép megmarad-e pogány hitében, vagy a kereszténység útjára tér. Isten segítségével István győzött, és az utóbbi következett be.
Asztrik, bencés szerzetes kevéssel 1000 karácsonya előtt II. Szilveszter pápától királyi felségjelvényeket, koronát és zászlós, lándzsát hozott. Esztergomban királlyá kenték, illetve koronázták.
Ettől fogva az ország apostoli uralkodójának tekintette magát. Tíz püspökséget, több apátságot és kolostort alapított. Vallási törvényeket és rendeleteket hozott. A vármegyék megszervezésével létrehozta a modern közigazgatás alapját. Élete alkonyán érte a legnagyobb csapás, mikor legkisebb, egyetlen életben maradt gyermekét, Imre herceget is elveszítette.
Közel hetven éves korában, 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján, akit oly bensőségesen tisztelt, s akinek tiszteletére több templomot épített. Halála előtt oltalmába ajánlotta az országot.
Istvánt az egész nemzet gyászolta. Székesfehérváron az általa alapított gyönyörű bazilikában helyezték nyugalomra földi maradványait.
Az általános gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre szoktatta.
Pápai felhatalmazással 1083. augusztus 20-án Szent László király avatta szentté.
Augusztus 20. az egyik legősibb magyar ünnep. A keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja.
Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, Egyházad védelmezője legyen a mennyben!
Méhes Pál

HÁLAADÁS
Néhány gondolat a hitoktatásról
Örvendetes ünnep lesz templomunkban június 25-én, a tanév végi Te Deum: a hittant tanuló diákok hálát adnak Istennek, a megelőző tíz hónap alatti lelki-erkölcsi gyarapodásért, a szerzett tudásért, szellemi gazdagodásért, a testi fejlődésért, de a botlásokat, kudarcokat is számba veszik ekkor. Mindenkit örömmel tölt el ilyenkor a beköszönő nyári vakáció, a megérdemelt pihenés ideje.
Azok a gyermekek, akik a tanév során rendszeresen jártak a hittanórákra, a vasárnapi szentmisékre dicséretet érdemelnek, hiszen az órákon tanultakat valóra váltották, napjaikat Krisztus tanítása szerint élték. Azonban nem csak ők, hanem szüleik is megérdemlik a dicséretet, hiszen az ő támogatásuk, segítségük, elköteleződésük nélkül a gyermek egymaga nem tudta volna megvalósítani ezt. Jó, hogy vannak olyan szülők, akiknek fontos a testi-szellemi fejlődés mellett gyermekük lelki-erkölcsi növekedése is.
Egy tizenéves gyermeknek még nincs önálló döntési képessége, igényli és alapvetően elvárja a szülői, családi és közösségi segítséget és támogatást. Ha a felnőtt emberektől nem lát, és nem kap mintát és példát, valamint nem látja a felnőttek között élő és működő közösséget, akkor lehetetlen számára a kereszténységet „megtanítani”! Három egymásra épülő és egymást kisegítő dologról van szó: a családi háttér, a hittanos csoport és a plébániai közösség egymást kölcsönösen kiegészítő közeg. Ha az egyik kiesik, a másik kettő bajba kerül.
Hitoktatáson elsősorban hit-átadást értünk. Tanúság-tevést egy életmódról. Vagyis nem elsősorban szavakat, hanem tetteket, konkrét életpéldát. Ha nem tapasztalja meg a gyermek élete minden fontos- színterén, akkor csak egynek fogja tartani a sok dolog közül, méghozzá elég haszontalannak. (Ilyen esetben történik meg például, hogy a foci, a szolfézs óra fontosabb lesz a hittannál.) A közös ügy ez esetben nem közhely, hanem létszükséglet.
Kedves Szülők! Gondoljuk át, mit is szeretnénk? Növekedjen gyermekünk tudásban: ismerje meg az alapvető információkat és tudnivalókat, hogy eligazodjon az életben. Tudjon többet, mint a többiek, hogy azután jobban is boldoguljon. Járjon hát külön angolra, matekra, németre, és legyen okos, legyen ügyes. Járjon hát focizni, táncolni, énekelni. Es végül járjon hittanra, mert az is az emberi kultúra része, „nem árt, ha megismeri a Bibliát”, „ott jó helyen van”, nem - kallódik, nem csavarog.
Mégis, a kezdeti lelkesedés hamar alábbhagy. Az alsósoknak még egyharmada jár hittanra, (egy évfolyamon három osztályból 15-20 gyermek!) a felsősöknek kb. az egynegyede, a középiskolásokról már ne is beszéljünk! Valahol eltévedtünk! A hittan nem ismeretközlő tantárgy, hanem HIT-tan, azaz az Istentől ajándékba kapott hit tanulása, gyakorlása. Nem csak ismeretanyag elsajátítása tehát, hanem a keresztény élet begyakorlása: megismerni a Mennyei Atyát Jézuson keresztül, a személyes kapcsolat tanulása, az imádkozás próbálgatása, a közösség megélése, mert a hit - eleven élet.
Persze mindezeket nem a hittanon sajátítja el a gyermek, hanem szüleitől tanulja csecsemő kora óta - ők az első hitoktatói. „Leginkább a szülők kötelessége, hogy szóval és példával neveljék gyermekeiket a hitre és a keresztény élet gyakorlására.” A gyermeknek olyan a hite, mint a szüleié, hogy aztán felnőve hitében is beérjen, „saját lábára álljon”, szeresse Istent „teljes szívéből, minden erejéből”, hogy élete teljes legyen, hogy igazán képes legyen a boldog életre. Ehhez segít a hitoktatás: az otthoni alapokra építve. segíti a beérést, - de mit tehet, ha az alapok hiányoznak? Hitünk állandóan alakul, fejlődik. Ha nem fejlődik, elhal, de legalábbis megreked. A hit tanulása, fejlesztése egész életünkön át, állandó feladat. Nem jó, ha megrekedünk az elsőáldozó szinten, mert „utána már nem kell járni”. Nem jó, ha a bérmálkozás arra való, hogy végleg kikapcsolódunk az istenközelségből. Nem jó, ha a templom és Isten csak a nagy ünnepek hangulata marad.
Ez a néhány gondolat arra akar indítani, hogy vegyük észre és ismerjük fel egyéni felelősségünket egymás iránt a hitoktatás, hitátadás területén. Hiszen a világ annyival lesz jobb, amennyit én képes vagyok megváltozni.
Ne feledjük, Jézus nyáron is vár bennünket! A templom ajtajára sosem lesz kiírva: Szabadság miatt zárva!
Jó vakációt, kellemes nyári pihenést kívánok mindenkinek! Csicsiri Kriszta

II. Váci Egyházmegyei Találkozó
Mende, 2006. június 30. – július 1.
Az imaév jegyében nemzetünk megújulásáért
Kapcsolattartó: Schmauder Sándor
Tel/ Fax és üzenetrögzítő 06(29) 439-734; 06(30) 933-7116
E-mail: schmauder@monornet.hu
Honlap: www.romkatmende.hu

Szent Maximilián Kolbe
(1894. január 8. — 1941. augusztus 14.)
Istenünk, aki Szent Maximilián vértanúdat a Szeplőtelen Szűz iránti különleges szeretettel ajándékoztad meg, és eltöltötted apostoli buzgósággal és. hősies felebaráti szeretettel, kérünk add meg az ő közbenjárására, hogy dicsőségedre nagylelkűek legyünk felebarátaink szolgálatában, és haláláig hasonlók a te Szent Fiadhoz! Maximilián Kolbe egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894. január 8-án.
A kereszténységben a Rajmund nevet kapta — szülei Julius Kolbe és Maria Dabrowska, szegény takácsok voltak. Előbb Lódzba, majd még távolabb, Pabianicébe költöztek. A család annyira szegény volt, hogy a gyermekek iskoláztatása eleinte nem állt módjukban, az elemi ismereteket a családban szerezték meg. 1906-ban nyílt rá lehetőség, hogy a két idősebb fiú a helybeli kereskedelmi iskolában tanulni kezdjen. 1907-ben ferences atyák tartottak hosszabb 'Missziót Pabianice plébániatemplomában. Hatásukra a két idősebb fiú, Ferenc és Rajmund elhatározta, hogy belépnek a ferencesek közé, amit meg is tettek. Nemsokára a harmadik testvér, József is követte őket.
Rajmund a kisszemináriumot a lembergi ferenceseknél végezte — a város akkor osztrák kormányzás alatt állt -, s ugyancsak ott kezdte meg 1910. szeptember 4-én a novíciátust is. A rendben a Maximilián nevet kapta. 1912 őszétől filozófiát tanult Krakkóban. Előljárói hamar fölfigyeltek tehetségére és szorgalmára, ezért további tanulmányok céljából Rómába küldték, ahol 1912-től 1915-ig a Gregoriana Egyetemen filozófiát, majd a Nemzetközi Ferences Kollégiumban, a Seraphicumban teológiát tanult. Mindkét szakon doktorátust szerzett.
1914. november 1-jén letette ünnepélyes szerzetesi foga-dalmát, s Maximilián mellé a Mária nevet választotta. Négy évvel később, 1918. április 28-án szentelte pappá Basilius Pompili bíboros, Rómában. 1919 júliusában visszatért hazájába.
Páter Maximilián az egész világot meg akarta nyerni Krisztusnak és a Boldogságos Szűz Máriának: 1929-ben missziós kisszemináriumot alapított. Egy évvel később négy testvérrel a Távol-Keletre indult, hogy ott új missziókat alapítson. Gyenge fizikuma miatt azonban csak egy állomás alapítását tudta befejezni, Nagasakiban, ahol egy év múlva új szerzetes kolostort alapított, melynek Maximilián atya a Mugenzai no Sono, A Szeplőtelen Szűz kertje nevet adta.
A háború kitörése után hamarosan letartóztatták, negyven társával együtt, december 8-án azonban szabadon bocsátották. 1941. február 17-én másodszor is letartóztatta a Gestapo — a hírhedt varsói Pawiak börtönben volt, majd az auschwitzi koncentrációs táborba szállították, ahol a 16.670-es rabszámot kapta.
A blokkból, ahol Páter Maximilián élt, egy fogolynak sikerült megszöknie. Meg-torlásul a tábor parancsnoka, Kari Fritsch a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, Franciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal felesége és két gyermeke teljesen egyedül marad. Maximilián Práter feláldozta az életét a család-apa helyett. A zárkából — ahova az elítélteket bezárták - mindvégig imádság és ének hallatszott.
Bensőséges imádsággal búcsúztatott minden halottat, akiket a zárkából naponta elszállítottak.
Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg. Testét, miként a többiekét, elégették. Harminc évvel később, 1971. október 18-án VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa 1982. október 17-én szentté avatta.
Páter Maximilián hősiességét és rendkívüliségét nem szabad csak a halálában, abban az egy tettben látnunk, amellyel életét adta felebarátjáért. E tett egyenes következménye volt életének, mely teljes egészében az Isten és az emberek szolgálatában állt.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata a művi meddővétételről
2006. június 7. szerda 16:56
A művi meddővé tétel magyar állami szabályozását illetően a közelmúltban változás állt be. Az Alkotmánybíróság 43/2005. (XI. 14.) határozatával 2006. június 30-i hatállyal megsemmisítette azt a korábbi rendelkezést, amely a családtervezési célú művi meddővé tételt csak a 35 évnél idősebb, vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező, cselekvőképes személyek részére tette lehetővé.
Az új helyzetre tekintettel kötelességünknek érezzük, hogy ismételten hangsúlyozzuk Egyházunk tanítását erről a kérdésről.
A családtervezési célú művi meddővé tétel már önmagában is súlyos erkölcsi aggályokat vet fel. A keresztény meggyőződés szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akinek méltósága megköveteli az élet, az egészség védelmét és tiszteletét. Az embernek ugyanis éppen méltóságánál fogva nincs hatalma arra, hogy tetszése szerint művi meddővé tételt hajtson végre. Mivel az emberi test tagjaival másként, mint azok természetes rendeltetésének megfelelő, nem rendelkezhet: azokat puszta szabadságára hivatkozva el nem pusztíthatja, meg nem csonkíthatja, természetes működésükre alkalmatlanná nem teheti, kivéve, ha az egész test egészségéről másként nem lehet gondoskodni, vagy ha valaki önkéntes segítséget nem nyújt mások életének, egészségének megmentésére. Ezért szögezi le a Katolikus Egyház Katekizmusa: „a szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció … ellenkezik az erkölcsi törvénnyel” (KEK 2297).
A művi meddővé tétel az esetek legnagyobb részében visszafordíthatatlan beavatkozás, amely maradandó egészségkárosodást eredményez. Ilyen beavatkozás kérése meggyőződésünk szerint nem szerves része az ember önrendelkezési jogának.
Különösen felhívjuk a fiatalok és az egészségügyben dolgozók figyelmét, hogy legyenek tudatában felelősségüknek. Mindannyian álljunk emberileg a családtervezés problémáival küzdő fiatalok mellett. Soha ne érezzék úgy, hogy személyes gondjaikat ilyen káros és visszavonhatatlan döntéssel kell megoldaniuk. Egyben felhívjuk minden hívő katolikus és minden jóakaratú ember figyelmét, hogy „az életnek egyetlen területén sem helyettesítheti a polgári törvény a lelkiismeretet”.(1)
A Teremtő iránti hálával és tisztelettel becsüljük meg az emberi testet, hiszen Isten „választott bennünket magának, akinek örök tervében már ott voltunk, mielőtt megszülettünk volna, mert Ő alkotott minket, és nem mi magunkat. (Zsolt 99,3)” (2)
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
(1) Hittani Kongregáció, instr. Donum vitae, 1987. febr. 22., 3; II. János Pál, Evangelium vitae, Enciklika az emberi élet sérthetetlenségéről, 1995. márc. 25., 71.
(2) Nolai Szent Paulinus, Ep. 3 ad Alypium, 1.

Hirdetmény
A kistarcsai templomban, hónapokban, vasárnaponként, miserend változás lesz. Június 25-én, vasárnap a 9 órás szentmisén, a hittanév befejezése alkalmából hálaadó szentmisét tartunk. Kérjük a kedves Szülőket, hogy ezen a napon gyermekeikkel a 9 órás szentmisére eljönni szíveskedjenek. Ezen a napon a fél 11-es szentmise elmarad. Továbbiakban a július és augusztus hónapokban, vasárnaponként a fél 11-es szentmisék elmaradnak.

Újabb kötetekkel gyarapodott a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
2006. június 1. csütörtök 15:10
A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) több mint 70 új könyvvel bővült, így jelenlegi állománya már 494 kötet – tájékoztatott Felsővályi Ákos, az interneten található gyűjtemény alapító könyvtárosa.
A könyvtár a www.communio.hu/ppek vagy a www.ppek.hu címeken érhető el, ahonnan az egyes művek teljes szövege is letölthető. A könyveket most már nemcsak egyenként, hanem 100-as csoportokban is le lehet tölteni.
Az új könyvek közül kiemeljük a Mindszenty Józseffel foglalkozó műveket. Kuriózumként említjük meg A Szív újság 1956-os forradalom és szabadságharc alatt megjelent egyetlen számát (435.).
Prohászka Ottokár püspöktől és püspökről több mű is megjelent:
459. Korunk lelke
463. Az intellektualizmus túlhajtásai. Több békességet!
492. Legyetek világító emberek
478. Parlamenti beszédei
Kuriózumként itt is megemlítünk egy művet, amely a püspök állítólagos antiszemitizmusát tárgyalja és utasítja vissza (488.).
Az új könyvek közül több szentbeszédekkel és beszédvázlatokkal segíti a lelkipásztori munkát:
430. Diós István: Napi kenyerünk. Homíliák a szentekről
431. Diós István: Napi kenyerünk. Hamvazószerdától Nagypéntekig
439. Szalai János: Igehirdetés és liturgia
448. Bolberitz Pál: Krisztus követségében járunk
462. Diós István: „Az Úr nem késlekedik, hanem eljön''. Adventi és karácsonyi homíliák
Megemlítjük Salkaházi Sára két művét is és egy róla szóló munkát, amit már a boldoggáavatására készülve tesz közzé a könyvtár (425., 426., 438.).
Az új könyvek között található Erdő Péter: Egyházjog (475.) című munkája és a Liturgikus lexikon is. Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel című kötete a hitbe. Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa címu munkája Olofsson Placid atya életéről szól.
Végül megemlítjük XVI. Benedek pápa enciklikáját a keresztény szeretetről: Deus caritas est (480.).
A teljes lista megtekinthető az alábbi címen: http://www.communio.hu/ppek/ppekszam.htm
F.J./Magyar Kurír

Kiadja: Kistarcsai Római Katolikus Egyházközség

Felelős szerkesztő: Somlai József, 2143 Kistarcsa, Széchenyi u. 13. T: 506-910

Készült: Czövek - Windberger nyomda

Web: http://kistarcsa.plebania.hu; E-mail: kistarcsa@communio.hu