V. évfolyam 6. szám 2006. december 24. KISTARCSA

Sok ember házában volt gazda karácsony, mert erre lehetőségük volt, meg tudták teremteni a gazdag ajándékozást. Voltak olyan családok, ahol gyengébb volt az ajándékosztás, mert szűkebbek voltak a lehetőségek. Szegény karácsony-este is volt sok helyen, hiszen sok otthonban a szegénység volt az úr. Biztosra veszem, hogy sok kis családban „nem volt” karácsony, mert nem volt rá pénz, örültek a szerény ételnek is.
Radványi Kálmánnak Szívkirály verse szép gondolatokat ad karácsonyra.
Örömre derüljön ma minden komor arc, Szűnjön meg a földön ez este a harc. És ma boldogtalan egy szív se legyen, Ez az én királyi rendeletem.
Hogy örömre derült-e minden arc ez nem a gazdagság kérdése, hanem a szív kérdése. Hogy megszűnt-e a harc, ez nem a fegyverek kérdése, hanem a kiegyezés kérdése. Hogy ne legyen boldogtalan egy szív se az az Istennel való kiegyezés kérdése. Hogy Jézus királyi rendelete megvalósul-e életemben ez attól függ, hogy mennyire tudom Jézust a lelkek Királyát elfogadnom. Jézus megszületett az emberiség számára, hogy örömet adjon, hogy békét adjon, hogy boldogságot adjon, hogy a lelkek Királya legyen

Somlai József plébános.

vissza a tartalomhoz

Szent István diakónus, Krisztus első vértanúja

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk Szent István vértanú élet- és szenvedéstörténetéről.

Az apostolok imádsága és kézfeltétele által István, Fülöp, Prohórus, Nikánor, Timon, Parmenász és Miklós diakónusként szolgáltak az Egyházban. Az ő feladatuk: Isten igéjének hirdetése, a szegények szolgálata és az alamizsna osztás volt. Az apostolok Istvánt azért tették a hét között elsővé, mert erre erényei folytán hirneve, bölcsessége, hitbuzgalma valóban méltóvá is tették. Hivatásában önzetlenül, teljes felebaráti szeretettel működött, s működését Krisztus iránt való olyan nagy buzgalommal egészítette ki, hogy a zsidók legnagyobb gyűlöletét vonta magára. Ellenségei elhatározták, hogy megölik Istvánt, s halálával csillapítják le bosszújuk és gyűlöletük lángoló tüzét.

István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében. "Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni."

Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent." Ellene fordították a népet, a papokat, az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: "Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél." A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták az arcát, mintha angyalé volna. A főpap megkérdezte, valóban igaz-e, amivel vádolják? Istvánt a vádak nem keserítették el, mert tiszta lelkiismerete védte őt a súlyos vádak ellen. Válaszul beszédet mondott a főtanács előtt. Nem védekezett, hanem igyekezett meggyőzni hallgatóit. (ApCsel 7,1-53)

A beszéd hallatán ellenségei haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve felnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak. Kivonszolták a városból, végig Jeruzsálem utcáin a Damaszkuszi-kapu felé és megkövezték.

István így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik ezt bűnül!" Ezekkel a szavakkal elszenderült.

Így lett István a mártírok seregében a legelső, Kr.u. 35-ben, így nyerte el Krisztustól az égi koronát. Vértanúsága kiindulása volt a keresztények üldözésének. István vértanút pálmaággal, diakónus öltözetben, kezében kövekkel ábrázolják.

Az István név, görögül Stephanus győzelmi koszorút, koronát jelent.

István diakónus ártatlansága és szentsége olyan nagy volt, hogy az ellene felbőszült zsidók maguk sem tudták mivel vádolják őt. Igazságtalanul ítélték el, s kövezték halálra. Utolsó szavaival éppen elítélőiért és megkövezőiért imádkozott, úgy ahogyan Krisztus Urunk is ezt tette. Ezért nekünk Krisztus követőknek is így kell tennünk.

Imádság: Kérünk, Istenünk, add meg, hogy követhessük, akit tisztelünk és tanuljuk meg ellenségeinket is szeretni, mert Szent István diakónus vértanúságát ünnepeljük, aki tudott a gyilkosaiért is imádkozni.

Molnárné Ágota

vissza a tartalomhoz

„oh jöjj el Messiásunk”

Egy régi karácsonyi ének kezdődik evvel a kéréssel a Mindenható Isten felé. Kérés, vágyakozás szól belőle az ég felé. Több ezer év vágya ismétlődik minden esztendőben így az Ádventi időben a készület idején.

Istennel való találkozás utáni vágy szól belőle.

- Miért?

Kell az embernek valaki, aki mindig az embert, a teremtményét fölsegíti.
Jóra hívja, a szépet akarja. Szükségünk van valakire, akire fölnézhetünk, aki után vágyódunk.
Ilyenek vagyunk mi emberek.
Van bennünk jó, de képesek vagyunk eltaszítani azt, sokszor győz az önzés a szeretet hiánya.
Takaródzunk másokkal, korszellemmel és minden egyébbel nehogy meglássák bennünk a jót, a jó utáni vágyat. Titkoljuk, hogy az örök jóhoz akarunk hasonlítani. Mégis van egy nap minden esztendőben, amikor megváltozik körülöttünk minden és kitör minden emberből a szeretet utáni vágy, és mi emberek is megpróbálunk feltétel nélkül szeretetet adni.
Ez a Karácsony!
Készülünk az érkezésre. Az üzletek tele vannak emberekkel, akik az ajándékokat akarják megvásárolni. Adni akar mindenki, de mit?
Tárgyakat, egyéb holmikat, drágábbnál drágábbakat.
Ez kevés, többre van szükség!
A Mindenható Isten azt mutatta meg nekünk, hogy önzetlenül, tiszta szándékkal, jóra törekvő szívvel szóljunk a másik emberhez, segítsünk, és igazán kövessük Őt.
Szeressünk!

Táborhegyi István

vissza a tartalomhoz

A názáreti szent család

„...Isten titokzatos terve szerint ugyanis Isten fia sok esztendőn át e családban élte rejtett életét. Ezért ez a család az összes keresztény család példája és ősmintája. Ez a család — amely a földkerekségen egyetlen — miután megtapasztalta az üldözöttséget és a száműzetést, szegény, névtelen és hallgatag életét Palesztina egy kicsinyke városában, Názáretben élte: Istent azonban utolérhetetlen módon tisztelte. Lehetetlen tehát, hogy az összes keresztény családot, sőt a földkerekség összes családját ne segítse abban, hogy mindennapos kötelességeiket teljesítsék, elviseljék az élet nehézségeit, nagylelkűen segítsenek mások nyomorúságán, s hogy Isten rájuk vonatkozó tervét örömmel valósítsák meg.
Szent József, az „igaz férfi", a fáradhatatlan munkás és a rábízott kincsek feddhetetlen őre segítse, oltalmazza és világosítsa meg mindig a családokat.
Szűz Mária, az Egyház Édesanyja, legyen a „családi egyház" Anyja is, és anyai oltalma alatt minden keresztény család legyen valóban „kicsi Egyház", amelyben fölragyog és megelevenedik Krisztus Egyházának misztériuma. Ő, az Úr szolgáló leánya, legyen az Isten akaratát alázatosan és készségesen teljesítő lélek példaképe. Ő, a kereszt alatt álló fájdalmas anya, legyen velünk, hogy csillapítsa a fájdalmakat, és törölje le mindazok könnyeit, akiket családjuk nehézségei gyötörnek.
Az Úr Krisztus, a mindenség és a családok Királya, mint Kánaánban, legyen jelen minden keresztény otthonban és adjon örömet, nyugalmat és erőt. Tőle kérjük Királyságának ünnepén, hogy minden család ismerje föl: mit kell tennie azért, hogy eljöjjön az emberek közé az ő Országa, „az igazság és élet, a kegyelem és szentség, az igazságosság és szeretet Országa", amely felé az egész emberiség tart.
Végezetül az Úr Krisztusnak, Máriának és Józsefnek ajánlunk minden egyes családot. Szívükre és gondjukra bízzuk ezt a buzdítást is: Ők adják meg Nektek, tisztelendő testvérek és szeretett gyermekeim, hogy lelketek megnyíljék a világosság előtt, amelyet az Evangélium áraszt minden családra." (II. János Pál pápa: Familiáris Consortio, 1981)
Ha figyelmesen végiglapozzuk a szentek életét, a legendákat, a vértanúk történeteit, akkor a sok pap és szerzetes szent között találhatunk néhány szent családost, házaspárt, sőt egész családot is. Az évszázadok távolából a mai ember csak nehezen tud azonosulni velük. Nagyon kevés az életükről a legendák által közvetített hiteles információ, és még ezt se könnyű a mai korba átültetni, alkalmazni.
Mint ahogy a názáreti szent család életében is, úgy a mi életünkben is a családnak óriási összetartó ereje van, ez az erő a Szeretet. Ez a szeretet nem automatikusan jelentik meg a házasságkötéssel, a gyermekek elfogadásával. Erre nevelni kell önmagunkat, önző vágyaink, igényeink ellenében. Ennek mércéje a nagylelkű megbocsátás és a nemes áldozathozatal a másikért. Óriási türelem is kell hozzá, hiszen be kell érnie, mint a fán a jó gyümölcsnek.
Ma azért is jut sok család élete válságba, mert a divatszellem könnyelműen átsiklik a szeretet problémáján, mondván: ha az idő előtt megkóstolt gyümölcs savanyú, majd szakítok másikat. Való igaz, hogy a mai kor átlagfelfogása nem kedvez a keresztény családeszménynek. Ezért kell ébresztgetnünk önmagunkban a felelősséget. A családban a hozzám közelállók sorsa az én kezembe van letéve. Megtartásukhoz egyetlen út vezet, a keresztény szeretet útja. Igaz, sok áldozattal, de nagyon sok boldog élethelyzettel, pillanattal is. Az ember a világ vándora. De jó lenne, ha mindnyájan otthonra is lelnénk benne. A keresztény család ezen munkálkodik, ezt látja elsődleges feladatának.
Könyves Beáta

vissza a tartalomhoz

Urunk megkeresztelkedése

Keresztelő János - Zakariás pap és Erzsébet fia - Júdea pusztájában prédikált és keresztelt. "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!"
Bűnbánatot hirdetett, vagyis követelte a belső érzület, gondolkodásmód megváltozását.
János teveszőrből készült ruhát viselt, sáska és vadméz volt az eledele. János ruhája és tápláléka szigorú vezeklő életre mutat.
Kiment hozzá Jeruzsálem, Júdea és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Keresztelő Jánosnál megjelentek a farizeusok (= elkülönültek), akik az Írás mellett a hagyományokat is szigorúan megtartották, de a legtöbbször képmutatásig elfajult külsőséggel. János azt mondja nekik, hogy a kiválasztott néphez való testi hozzátartozás magában véve nem elegendő az üdvözüléshez.
A bűnvallomás lezárása volt a megkeresztelés. Nem szentség, csupán jelképe a bűnbocsánatnak.

"Én csak vízzel- keresztelek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam."

János után majd jön az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel, vagyis akinek a keresztsége nemcsak jelkép, mint az övé, hanem valóság, az embert belsőleg átalakító szentség. Oly nagy a két személy közt a különbség, hogy János még a rabszolgamunkát, a saruhordozást sem méltó végezni mellette.

Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.”
Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke, mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott:
"Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."

Jézus megkeresztelésénél az Atya hangja, a Szentlélek galamb alakjában való leereszkedése a Szentháromság bemutatása. A Szentháromságnak ez a megjelenése arra akar rámutatni, hogy Jézusnál nincs szó bűnvallomásról, ő csak magára vette a világ bűneit, hogy megváltson minket. A keresztelés Jézus beiktatása messiási munkájába.

Ezen a vasárnapon elmagyarázhatjuk kisebb-nagyobb
gyermekeinknek, hogy egyszer őket is megkeresztelték. Elő lehet venni a keresztelési fényképeket, hogy együtt végignézve újra átéljük, hogyan is történt a dolog, miért is lettek megkeresztelve.

Jézus azzal az öntudattal lépett a pályájára, hogy támogatja őt az Atya szeretete, mert kedveli őt. Gyermekeink is indulnak a maguk útján. Bizonyára tapasztalják, hogy édesanyjuk, édesapjuk gyönyörködik bennük. De kell számukra is a felsőbb, az apokaliptikus meggyőződés, az Atya gyönyörködése. Bíztassuk hát őket is, magunkat is!
Méhes Zsuzsa

vissza a tartalomhoz

Vízkereszt

Egy régi feljegyzés szerint:
"Vízkereszt napja Boldogaszszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek Augustus császár tisztességére. A keresztények pedig a magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenés innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre nézve nevezték a régiek festum luminarium, világosság innepének is. Mert a bölcsek megjelentek Jeruzsálemben, mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén, hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, háznál való megjelenésnek... Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért?... Krisztus vízzel való megkeresztelkedésének emlékezetére..."
A görög egyház egészen az 5. századig ekkor ülte meg Jézus születését és megkeresztelését. A nyugati egyház pedig ugyancsak igen régtől fogva Krisztus megkeresztelését és a kánai menyegzőt, a háromkirályok eljövetelét ünnepelte e napon. Ez utóbbiak történetét Máté evangéliumában olvashatjuk. Nevüket az evangélium nem nevezi meg, sőt azt sem jegyzi fel, hogy pontosan hányan és honnan jöttek, csak azt mondja el, hogy mágusok, napkeleti bölcsek voltak. Az ősi néphagyomány már úgy tartotta, hogy számuk három. Beda Venerabilis, a 8. századi jeles író és tudós említette először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A szír forrásokban az egyiket Gudophorhemnek nevezik, s néhány kutató e nevet azonosította Goudophare pártus királlyal, akit később Szent Tamás apostol keresztelt meg. Így alakult ki a háromkirályok elnevezés.
Az ünnephez két szertartás kötődik: a víz- és a házszentelés. Az Egyház már az előző nap délutánján megáldotta a vizet, amelyet kádakban, dézsákban a templomfolyosókra, udvarokra helyeztek el, hogy a hívek tetszésük szerint vehessenek belőle, s otthonukat ezzel felszenteljék. A vízszenteléssel együtt történt a kréta szentelése is, amivel a pap a házak bejáratára felírta a három szent király nevét, oltalomként.
A házak megszentelése általában igen látványosan zajlott le. Először a 16. századból van rá adatunk. A pap kíséretében angyaloknak és "háromkirályoknak" öltözött fiatalok jártak házról házra, és egy Jézus születését ábrázoló kép előtt többnyire verssel, énekkel köszöntötték az "Új királyt". Így alakult ki a háromkirályjárás szokása. A kolozsvári jezsuiták a 18. század eleji feljegyzésében maradt meg ennek egyik legrégibb szövege.

Csaja János

vissza a tartalomhoz

Szent Erzsébet: női eszmény

,,Szeretteim, legyetek az Igének cselekvői és nem csupán hallgatói.'' (Jak. 1,22.)

Erzsébet a női eszmény megtestesülése, melynek jellemzői a szolgálat és az erő. A női eszmény lényege az odaadás, amelyben úgy fejlődik ki a lélek ereje, hogy végül hősiességgé nő. Egy-egy kivételes, nagyszabású asszonyi egyéniség önmagában valósítja meg a szeretetnek ezt a világmegváltó kitágulását: a család falai közül belenő a nagy világ arányaiba: egy egész világot felmelegít belőle a hősivé nőtt női életelv, a szeretet. A nagyok közt is a legnagyobb példa erre Szent Erzsébet élete. A természetes, a családi, a házi-köri női hivatás, a kegyelem erejéből természetfelettivé nő benne. A szeretet, amely kiindul a maga természetrendelte kis köréből, a maga családjából, kitárul, megnő, óriásira nő benne és az egész világra sugározza fényét, melegét.
Szent Erzsébet elsősorban az igazi nőiesség: a személyes, a kiskörű szeretet hőse. Ha magunk elé állítjuk a róla fennmaradt rengeteg legenda és történelmi feljegyzés világánál, az első tekintetre egy kedves, szép, fiatal, szerelmes, boldog hitvest látunk magunk előtt. A hitves eszményét. Házassága a boldog, szép, mindenki számára épülésül, gyönyörűségül, erőforrásul szolgáló családi életnek csodaszép képét tárja elénk. Az ideális hitves ép olyan ideális anya is.
Az igazi szeretet pedig nem ismer korlátokat. Az hősiesen odaadja magát a kis kör szolgálatának, mégis ki tudja szélesíteni Isten segítségével a maga szeretetét; jut belőle másoknak is, mindenkinek, akiket Isten a közelébe hoz.
Szent Erzsébet példája ékesszólóan mutatja ezt. Hitvesi szeretetét, női odaadását mindenki számára szóló egyetemes szeretetté tudja tágítani. Mindenekelőtt nagyszabású jótékonysággal. Nemcsak férje, gyermekei, házanépe számára van gondja; mindenkinek jut nála anyagi és erkölcsi segítség, aki rászorul. A legenda semmiről sem tud annyi kedves adatot, mint irgalmassági cselekedeteiről. A képek, melyeket a művészet alkotott róla, a költemények, amelyek ünneplik, mind a jótékonyság angyalát dicsőítik benne. Már gyermekkorában, II. Endre apai udvarában: a szegények közt, a betegek közt, az éhezők közt érzi magát legjobban. Fel van jegyezve, hogy amikor tehette, a kis Erzsébet beosont a konyhára és kosárszámra cipelte az ételt a szegényeknek. A magyar legenda ebbe az időbe, négyéves korába helyezi az ismert rózsacsodát is. Thüringiai fejedelemnő korában pedig az egész környéknek angyala. Ismeretes a poklos története, kit a legenda szerint férje ágyába fektetett, és drága kincsként őrizzük a rózsacsodát: a szent, kötényében a kenyérből vált rózsával, talán legköltőibb példája, de a legendán túl egyszersmind történelmi jellemzője is annak a nagyszerű jótékonyságnak, mely egész életét betöltötte.
Már maga az is, ahogyan adakozik, mutatja, hogy nem pillanatnyi felhevülésről, nem a lelkiismeret megnyugtatásáról van itt szó, hanem egy Istenből élő, nagy szeretet tervszerű, kötelességszerű tudatos odáadásáról. Legjobban szereti személyesen keresni fel a szegényeket és házukhoz vinni el adományait, hogy megbizonyosodjék, kinek, mit, hogyan kell adnia. Fontosabbnak tartja az erkölcsi beavatkozást az anyaginál.
De még másik leckét is ad nekünk. Intézményesen szereti gyakorolni jóságát; gondoskodik róla, hogy ne a pillanatnak, ne a véletlennek szolgáljon, hanem okosan és maradandóan szolgálja a rászorulókat. Megalapítja Wartburg várában az első szegényházat; árvaházakat, kórházakat emel. Az 1229-iki éhínség idején intézményesen szervezi meg a szegények táplálását: 900 szegény étkezik asztalánál. Ime a női kis-kör-szeretet, amely egyetemes szeretetté tágul! Ime a nő, aki férjének, családjának, házának él, mégis jut belőle mindenkinek, akit közelébe hoz az Isten.
Szent Erzsébet, aki oly egyetemes szeretetté tudta növelni a maga asszonyi szeretetét, rámutat példájával erre a harmadik igazságra is. Isten szeretetéből táplálkozik hitvesi, anyai odaadása is, az irgalmasságot Krisztus szerelméért gyakorolja: koldusban, betegben, poklosban az élő Krisztust látja. Minden cselekedete, minden szava mögül az Isten iránti szeretet rejtett napvilága csillan elő: egy kifejezhetetlen belső áhítat melege. Ez az áhítat elkíséri haláláig. Nehéz lenne megmondani, hogy mivel telt idejének nagyobb része, hitvesi, családi foglalatosságaival, szegények gondozásával, vagy ájtatossági gyakorlatokkal. Ebből a természetfölötti odaadásból fakad az az összehasonlíthatatlan nőiesség, az a földöntúli szépség, amely messze sugárzik róla.
Igy nő meg a gondos, egyszerű családanya, a boldog hitves, a szorgos nagyasszony a világ világosságává. Mikor meghal, fiatalon, huszonnégyéves korában: káprázatos gyorsan, már hét év mulva szentté avatják. És II. Frigyes, akitől nem fogadta el a koronát életében, most odateszi azt a koporsójára. Ime a világ hódolata a női eszmény előtt, a tiszta, igaz nőiség előtt, amely a kicsiből nő naggyá, családból világít ki az egész világra, a szeretetet emeli világhódító erővé.
A kenyér a jóság képe, a rózsa a szépségé. Kenyérből rózsa: jóságból szépség, diadalmas szépség, - ez az örök női eszmény, amely ,,magasba von.'' Erre van szüksége a nőnek, erre még nagyobb szüksége a férfinak, mert ez az egyetlen meleget adó forrás. E nélkül elsorvad a nő és elsorvad a férfi is. Ebből fényesség forrásozik, meleg és erő, Isten-megszentelte boldogság, evangéliumi jóság, szociális megváltás, szabadító, üdvözítő istenszeretet. Ez az a női eszmény, amelyre a magyar királylány megtanította a világot, amely vigasztalása minden népeknek, amelyre olyan égető szüksége van minden embernek és minden időnek, nekünk ma talán mindennél jobban. Asszonyok, leányok, férfiak, magyarok, emberiség: hallgassunk a rózsa-csodás királyleányra és legyünk az igének követői, nemcsak hallgatói.

Göttli – Könyves Kinga Margit

vissza a tartalomhoz

Urunk templomi bemutatása

Gyertyaszentelő Boldogasszony Ünnepe
A jel, melynek ellen mondanak

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy a kis Jézust születése után negyven nappal, bemutatták a jeruzsálemi templomban. „Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,…” (Lk 2,22)
Negyven nappal karácsony után az Egyház, napjainkban újra átéli Jézus bemutatását a templomban. A gyermek, akit Mária és József a templomba visznek, a megtestesült Ige, az emberiség Megváltója. A templomokban, ezen a napon szentelik a gyertyát, melynek a keresztény ember életében, ünnepekhez kötődő szokásaiban kiemelt szerepe van. A szentelt gyertya, mint Jézus Krisztust jelképe, egyike a legrégibb szentelményeknek. Európában a gyertyaszentelés szokása a XII. század folyamán terjedt el. Keresztelésig, az újszülött mellett gyertyát égettek, de a betegek és a halottak mellett is. Amikor a fiatal anya először ment a templomba, az ún. egyház-kelőre, vagy avatásra, szintén gyertyát vitt a kezében. Nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor is, ezt a gyertyát gyújtották meg. A vallásos néphit szerint, vihar, égzengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani.

Gyertyaszentelő napjához, ismert időjárásjóslás kötődik. Általában úgy vélik, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ha süt a nap a medve előbújva barlangjából, meglátja saját árnyékát, ezért visszamegy, és így még hosszú lesz a tél. Ha viszont ezen a napon rossz idő van, nem tart már sokáig a hideg.

„Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak – és a te lelkedet tőr járja át-, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” (Lk 2, 34-35)

Gyertyaszentelő Boldogasszony Ünnepéhez tartoznak e szavak. Az agg Simeon mondta őket, a tisztes pap, talán az egyetlen a zsidó papok közül, aki igaz szívvel várta és őszinte szeretettel megáldotta a világ újszülött Megváltóját. De ugyanakkor a Szentlélek Isten kegyelmével belelátott a jövőbe is és megjósolta az isteni kisdednek az elkövetkezendő sorsát.
Jel, amelynek ellene mondanak… És csakugyan, végignézve Krisztus Urunk történetét, mindenütt beleütközünk ebbe az ellentmondásba.

Az első ellentmondás a kevélységből fakad. Aki magának emelt a szívében bálványoltárt, az ezzel a szívvel nem megy zarándokolni a betlehemi istállóba. Aki magát mindenkinél különbnek tartja, nem borul le egy betlehemi jászol előtt. Aki Istent nem ismer, az Istenembert sem tisztel. A kevélység ellene mond Krisztusnak. Az isteni kisdednek ellene mond a kényelem, a vagyon. Az Újszülött Megváltónak szegénységéről kevesen akarnak tudni. Krisztus Urunk eljött békét teremteni ég és föld között, Isten és ember között. Aki tehát a békét bontja, rombolja szintén ellene mond Krisztusank.

És mi keresztény emberek mit teszünk, mit választunk? Az ellentmondást-e, mely végigvonul az egész világtörténelmen, vagy a hódolatot, az egyszerű elfogadást, a szeretetet, mely éltetni fog minket akkor is, ha az egész világ már csak elmúlt történelem lesz? Az ellentmondást-e vagy a megváltást?

Halasi Tímea

vissza a tartalomhoz

Mit kérünk az Úrtól újév küszöbén?
Íme néhány újévi fohász:
Uram, add, hogy Neked éljek, és Neked haljak!
Uram, adj, kegyelmet az ezévi keresztekhez!
Uram, segíts, hogy a kegyelmet hűen és jól használjam fel!
Uram, mentsd meg múltam bukásaitól, szokásaitól!
Uram, segíts, hogy üdvösen okuljak bűneimből!
Uram, segíts, hogy a „jelen pillanatot” mindig Neked szenteljem!
Uram, segíts, hogy a lelkekért és a lelkemért éljek!
Uram, segíts, hogy öntudatosan törekedjem a jobbra!
Uram, az egész emberiség javára fogadd el áldozataimat!
Uram, segíts, hogy ne legyek senki botrányára!
Uram, segíts, hogy mindenki jó példájára legyek!
Uram, segíts kötelességeimben tökéletesebbé lenni!
Uram, adj szerető, résztvevő, önzetlen, tiszta szívet!
Uram, hittel akarom fogadni az év minden megpróbáltatását!
Uram, add, hogy reményem feltétlen legyen irántad!
Jézus, Mária, József! Nektek ajánlom magamat!

vissza a tartalomhoz

Miért piros az adventi koszorún a harmadik gyertya Rábakethelyen?

Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én. A családnak második fiúgyermeke, később mindhárom fiúból pap lett. Iskoláit a Püspöki Elemi Iskolában kezdete Szombathelyen. 1941 őszén a család Pécsre költözött. Itt a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól a Szombathelyi Premontrei Gimnázum diákja. Az iskolák államosítása után Zircere megy azzal a szándékkal, hogy belép a szerzetbe. Mint ciszter oblátus érettségizett. A szerzetesek szétszóratása után titokban novicius, és egyszerű fogadalmat tesz. Az Anasztáz nevet kapja. Egy évig a budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatója.
Másodéven a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékeként az ottani szemináriumban folytatja teológiai tanulmányait. Miután a szemináriumokat 1952-ben feloszlatják, tanulmányait a Győri Szemináriumban fejezi be.
1955. június 19-én megyés püspöke pappá szenteli és az újmisés papot Rábakethelyre küldi káplánnak. E plé-bánia Szentgotthárd II. kerülete. Plébánosa Dr. Kozma Ferenc.
Buzgó lelkipásztori munkáját nem jó szemmel nézték azok, akik az 1956-os forradalom leverése után legfőbb ellenségeiket az egyház papjaiban látták. Máig sem tisztázott körülmények között 1957. december 15-én éjjel sürgős betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából. A templomban nyakába akasztotta betegellátó tarso-lyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével, aki kihívta a plébániáról, a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással, 32 késszúrás-sal megölték.
A tisztalelkű, buzgó lelkipásztor vértanúhaláláról hosszú évtizedekig nem volt szabad beszélni, képeit levetették a Győri Szeminárium faláról.
A szombathelyi szalézi templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Sírján újmisés jelmondata olvasható:
Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik!
Ezért a rábakethelyi plébánián és a hozzá tartozó filiákban az adventi koszorún az öröm rózsaszín gyertyája helyett egy piros található a három lila mellett. Ez a piros gyertyás koszorú emlékeztet az egykori káplánra, aki advent 3. vasárnapjára virradóra szenvedett vértanúhalált.

Lauer Tamás

Ima Brenner János boldoggá avatásáért
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vér-tanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg Őt egyházadban!
Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted vállalt vértanú halála eszközölje ki szá-munkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Reményt és jövőt adok nektek! Az MKPK 2007. évi kommunikációs programja

A Magyar Katolikus Egyház ez évi kommunikációs programjával azt akarja tudatosítani, hogy az emberi élet érték, titok, Isten ajándéka, amit tisztelni, becsülni, védeni kell. Az élet védelme olyan kérdés, amelyben az Egyháznak is komoly feladata van. A program célja, hogy a fiatalok szemléletét alakítsa: a születendő gyermekek elfogadására és szerető, biztonságos környezetben való felnevelésére bátorítsa őket. A kommunikációs program elsősorban azokat igyekszik megszólítani, akik nem állnak közel az Egyházhoz, de várják az útba igazítást a gyermekvállalás kérdéseiben.
A kommunikációs program plakátja által megjelenített igen az életre természetes, Istentől kapott tulajdonsága minden embernek. Az üzenet lényege, hogy a gyermek mással nem pótolható örömforrás a szülőknek, és lété-vel teljesebbé teszi az őt elfogadók életét is.
Az emberi élet értékének, védelmének és a Teremtőtől kapott biztonságának gondolatát jeleníti meg a plakáton lévő szentírási idézet, amely a 2007-es budapesti városmisszió mottója is: „Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11).

vissza a tartalomhoz

Hirdetések

A kistarcsai katolikus templom ünnepnapi miserendje:
Karácsony első napján, december 25-én, hétfőn reggel fél 8, délelőtt 9, fél 11, és este 6 órakor lesznek a szentmisék.
Karácsony második napján, december 26-án, kedden szintén ünnepnapi miserend lesz: reggel fél 8, délelőtt 9, fél 11, és este 6 órakor.
Ezen a napon Nagytarcsán fél 12 után tíz perccel kezdődik a szentmise.
Az évvégi hálaadás december 31. én, vasárnap az este 6 órakor kezdődő szentmisén lesz.
Újév első napján, hétfőn ünnepnapi miserendet tartunk: reggel fél 8, délelőtt 9, fél 11, és este 6 órakor lesznek a szentmisék
Nagytarcsán is lesz szentmise az év első napján, ¾ 12-kor.

Minden Kedves Olvasónknak kegyelmekben gazdag, szent karácsonyi ünnepeket
és a jó Isten áldásával kísért boldog új esztendőt kívánunk.
 

vissza a tartalomhoz