VI. évfolyam 2. szám 2007. április 8.

Tegyük fel a kérdést: mi az oka, mi a magyarázata a Jézus gyűlöletnek? Miért gyűlölik azt, aki szelíd és alázatos szívű volt, aki életét adta barátaiért, aki mindenkit szeretett, még ellenségeit is, aki mindenkivel jót tett aki mindenkin segített? Mi az oka az ellene irányuló gyűlöletnek? Miért fordulnak ellene különféle csoportosulások és harcolnak ellene a szó, a betű, az erőszak minden fegyverével? Halála óta eltelt két évezred arról tanúskodik, hogy senkit sem gyűlöltek, úgy óta eltelt két évezred arról tanúskodik, hogy senkit sem gyűlöltek, úgy mint Jézust. Sok embert gyűlöltek életében. A rabszolga milliókat gyötrő Nérót, a tömegeket lemészároló Dzsingiszkánt, a hódító szultánokat. De ki gyűlöli őket napjainkban? Meghaltak; eltűntek a történelem színpadáról és ezzel együtt kialudt az irántuk érzett gyűlölet.

Hát akkor, miért olyan eleven Krisztus iránt való gyűlölet? Ha a gyűlölet miértjét kutatjuk, akkor legtöbbször ebben a válaszban találjuk magyarázatát: az emberek azért gyűlölnek valakit, mert akadályozza őket vágyaik beteljesedésében. Ha Krisztust gyűlölik, ennek egyetlen magyarázata abban rejlik, hogy ő ma is él és mivel él, ma is akadálya a bűnnek. Útjába áll az önzésnek, az evilági életnek, az istentagadásnak, az anyag imádatának. Útjába áll mindannak, ami a gyűlöletet hirdeti, és a szeretetet elnyomja. Nem ért egyet azokkal, akik lopnak, csalnak, sikkasztanak, akik a magántulajdont, - akár egyéni, akár közösségi - lábbal tapossák. Útjába áll minden engedetlenségnek, felforgatásnak. Nem ért egyet azokkal, akik csak anyagot látnak az életben. Útjába áll mindazoknak, akik az emberi életet jogtalanul korlátok közé erőltetik.
Nem ért egyet azokkal, akik a lelki képességeket csupán kézlegyintéssel intézik el.
Krisztus nem egyszerűen vallásalapító volt. Az Ő élete nem ért véget a harminchárom éves földi élettel. Az Ő élete nem ért véget a kereszthalállal, a temetéssel, a feltámadással, a mennybemenetellel. Krisztus ma is él, mert Isten Fia volt, mert legyőzte a halált, mert több volt, mint ember, Ő Istenember volt. Életével hirdette: van feltámadás, több az ember élete, mint pár évtized földi élet. Krisztus ma is él, és életével tiltakozik az ellen, hogy megfeledkezzünk Istenről, halhatatlan lelkünkről, és az örök életről. Krisztus élete azt bizonyítja, hogy Ő Isten Fia volt. Ennek az igazságnak legfőbb bizonyítéka az Ő dicsőséges feltámadása. Méltán írja Szent Pál apostol: ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek. Mivel Jézus feltámadásának ilyen döntő jelentősége van hívők és hitetlenek számára egyaránt, azért vonják kétségbe Jézus ellenségei nemcsak feltámadásának tényét, hanem lehetőségét is.
A feltámadt Jézusnak mindig voltak ellenségei, mindig voltak olyanok, akik függetlenítették magukat Jézustól. Ezekkel a személyekkel nem foglalkozunk. Inkább nézzünk magunkba. Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan fogadom én a feltámadt Jézust, milyen az én életem a feltámadt Jézussal? Az én életemben Jézus egy ünnepi elgondolás, - jó de ez kevés. Az én életemben Jézus egy szent tanító - jó, de ez is kevés. Az én életemben Jézus a legfőbb segítő, - jó, de ez is kevés. Az én életemben Jézus a legfőbb barát - jó, de ez is kevés.
Jézus legyen számomra egy állandó valóság. Megtartom tanítását, elfogadom a szeretetről szóló útmutatását. Számomra Jézus az Isten Fia, aki megváltó halálával megnyitotta számomra is az örök életet. Jézus! Te vagy nekem az út, az igazság, és az élet. Életemet Hozzád igazítom.

Benne az ifjúság buzgalma és tettereje
Márk a hagyomány szerint Kr. u. 14-ben született Jeruzsálemben, és édesanyjával, Máriával lakott együtt. Házuk az első keresztény gyülekezet központja volt. Jézus is e szent házban költötte el az utolsó vacsorát. Márk a Lévi törzshöz tartozott, és ennek megfelelően papi szolgálatra szánták. Már a kiképzés kellős közepén tartott, amikor 19 éves korában megtörtént az első sorsélménye, amely megváltoztatta az életét. Látomásban, közvetlen közelről élte meg a nagypéntekre virradó éjszakán, Krisztus elfogatása-kor a Getsemáné kertben lejátszódott eseményeket. Ezenkívül tudomása volt arról, hogy
a zsidó papoknak köszönhető, hogy Jézust keresztre feszítették
Ennek hatására arra a döntésre jutott, hogy nem akar pap lenni, pedig a léviták törzséhez tartozó törvény ezt kívánta tőle. Márk így trükkhöz folyamodott: Tudta, hogy pap csak egészséges ember lehet, ezért levágta a hüvelykujját. Innen kapta az "ujjcsonkos" nevet.
A következő sorsforduló 30 éves korában történt: Találkozott Pállal, akinek beszéde a kereszténység elterjesztéséről fellelkesítette. majd úgy döntött, hogy Pállal megy téríteni. Bejárták Antiochiát, Kis-Ázsiát, de mielőtt Ciprusra mentek volna, Márk megtagadta Pál utasításait, és visszament Jeruzsálembe.
A Kr. u. 49. év különösen mélyreható változásokat hozott Márk életében. Ebben az évben volt az apostoli zsinat, aminek végére három áramlat bontakozott ki: a Jakab által képviselt zsidó kereszténység, a Pál által hirdetett pogány kereszténység és a harmadik áramlat, a Péter-féle római keresztény irányzat. Pétert küldték Rómába téríteni, és vele ment Márk is, ahol lefektették a Péter-féle kereszténység alapjait. Márk így Péter apostol munkatársa lett. Az evangélista nem hallgatta közvetlenül Jézust; Péteren keresztül jutott a tanokhoz. Ketten ideálisan kiegészítették egymást: Péteré volt az idősek türelme és bölcsessége, Márké az ifjúság buzgalma és tettereje.
Térítésük után Márk - Péter szavára - újra Egyiptomba ment, és megalapította a kopt egyházat, melynek ő lett az első püspöke. (Az egyiptomiakat régebben koptoknak hívták.) Az egyház körülbelül 600 évig uralkodott. Mai püspöke a 117. Márk után. Egyiptomban is voltak ellenzői a Jézusi tanításoknak. Húsvét napján elfogták Márkot, és lovakkal vonszolták végig az utcákon. Mivel túlélte, börtönbe zárták. Ezen az éjszakán jelent meg neki Krisztus feltámadott testben, és átélte a "damaszkuszi élményt". Másnap kínzói nem tágítottak. Újra végighurcolták, amibe bele is halt. Márk Kr. u. 64-ben halt vértanúhalált.
Márkról még érdemes tudni, hogy eredetileg Jánosnak hívták, és később kapta - beavatási névként - a Márk nevet. A Marcus név a "marco" (nehéz kalapács) szóból ered. Márk úgy formálta az embereket, ahogy a kalapács alakítja a vasat.
Márk egy olyan beavatáson ment keresztül, amely a magasabb világok megismeréséhez az oroszlán csillagkép szellemi lényeinek segítségét használja föl. Innen ered Márknak a bátorság és az erős akarat különleges tulajdonságait jellemző szimbóluma, az oroszlán. Velence címerén is ott látható az oroszlán. A Szent Márk tér róla lett elnevezve, hiszen ő Velence védőszentje.
Göttli-Könyves Kinga Margit

Húsvét a legnagyobb ünnepünk - az ünnepek ünnepe. Húsvét ünnepét azonban nem lehet egy napra korlátozni, mert kitör az emberlét korlátaiból, túlmutat az időn, amelyben élünk. Húsvétnak vasárnapjai vannak - a húsvéti ünnepkörben és azon kívül is minden vasárnap kis húsvétot ünneplünk, ezért mi, keresztények, nem élhetünk a vasárnap hiteles megünneplése nélkül. A Húsvétvasárnapot követő hét, Húsvét nyolcada, kiemelt jelentőséggel bír, még az e napokra eső ünnepek is átkerülnek a Húsvét nyolcada utáni napokra. E nyolcadnak mintegy zárópecsétje Húsvét 2. vasárnapja, régebbi nevén Fehérvasárnap.
Fehérvasárnap neve onnan származik, hogy az ősegyház Nagyszombat éjszakáján szentelte a keresztvizet, és ezen az éjszakán — amely a Szent Háromnap csúcsa, és amelyet minden virrasztás anyjának nevezünk - szolgáltatta ki a keresztség szentségét azoknak a katekumeneknek, akik méltónak bizonyultak a szentség felvételére. Az újonnan megkereszteltek az ekkor felvett fehér keresztelési ruhát egy hétig hordták, vagyis ezen a vasárnapon tették le. A fehér a tisztaság és az öröm jelképe. A mi keresztelésünkkor is a pap fehér ruhával takart be, és ezt mondta: „Ez a hófehér ruha legyen keresztény méltóságod jele! Hozzátartozóid szava és példája pedig támogasson, hogy ezt a méltóságot tisztán megőrizd az örök életre!”
Nagyszombat éjszakáján megújítjuk keresztségi fogadalmunkat, amelyet keresztelésünkkor mások tettek helyettünk. Most tudatosan és szabad akarattal megerősítjük, hogy ellene mondunk a bűnnek, és döntünk Krisztus mellett, elfogadva Őt Megváltónknak. Mikor is lehetne ennek nagyobb aktualitása, mint Húsvét vigíliáján, amikor élet és halál - halál és Új Élet küszöbén reménységgel teli lélekkel belekiáltjuk hitünket a virrasztás éjszakájába, az Úr feltámadását várva. „Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg? Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halálból, éppúgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis hasonlókká lettünk hozzá halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele.” (Róm 6, 3-5). A keresztelő nem egyfajta családi „babaünnep” kisgyermekeknek, hanem az az életre szóló, különleges pillanat, amikor személyes kapcsolatba kerülünk Istennel, amikor nevünkön szólít; „Ne félj, mert megváltottalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.” (lz 43,1). A keresztség az egyik legfontosabb szentség, a kapu, amely által utunk nyílik a többi szentséghez. II. János Pál pápa letérdelt, XVI. Benedek pápa testvérével együtt meghatottan és tisztelettel állt meg annál a keresztelőkútnál, ahol megkeresztelték, ahol Krisztus Titokzatos Testének kisgyermekként tagja lett.
Hogy fehér lehet a lelkünk, azt Krisztusnak köszönhetjük, általa van szabad utunk az Atyához. Húsvét vigíliájának szentmiséjében hálát adunk Istennek azért is, hogy keresztségünk által részesülhetünk a megváltás kegyelmében.
Fehérvasárnap emlékezzünk az ősegyházra és saját keresztségünkre is, tudatosítva magunkban, hogy tanúságot kell tennünk a feltámadt Krisztusról: „Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3, 27).
„Hófehér Mária, Szeplőtelen Anya, égi tisztaságnak tündöklő csillaga” könyörögjön értünk, hogy lelkünk fehér ruháját, a megszentelő kegyelmet hűségesen őrizzük egész életünkben.
Szilágyi Mária

Sokan támadták Jézus halálát: tetszhalott volt. A halál látszatát keltő állapot. Látszólagos élettelenség. Jézus ellenségei így okoskodtak: a hűvös sziklasírban magához tért, és kijött onnan. Támadták Jézus feltámadását. Nem támadt fel, az apostolok ellopták Jézus holttestét. Újabb és újabb értelmetlenségek látnak napvilágot. Megtalálták Jézus kőkoporsóját, csontjaival együtt, sőt még egy másik csontmaradvánnyal. „Jézus elveszett sírja” címmel filmet készítettek Jézus koporsójáról és csontjairól.
Stephen Pfann, a jeruzsálemi Szentföld Egyetem írásszakértője határozottan cáfolta James Cameron és Szimcha Jakobovici állításait, mely heves tiltakozásokat váltott ki az elmúlt időszakban szakmai és vallási körökben egyaránt. A Discovery Channel időközben a kritikák ellenére tudományos szenzációként mutatta be a filmet. Stepfen Pfann részletesen kifejti, hogy a kérdéses síron található felirat korántsem bibliai vagy egyházi személyt jelöl. A film két készítőjét pedig hamisítónak minősíti. A jeruzsálemi egyetem professzora, aki a filmben is feltűnik, a felirat alapos átvizsgálása után megállapítja, hogy a „Mariamne, a mester” felirat egyáltalán nem szerepel rajta, hanem az írás két névből áll, melyek minden valószínűséggel két különböző kézírásból származik. Az első szó, a „Mariamne” írásmódja inkább a hivatalos görög írásra emlékeztet. Ehhez képest később kerülhetett rá a felirat második része, melyet másféle folyóírással tettek hozzá. Pfann elmondja azt is, hogy a „kai Mara” felirat azt jelenti, hogy „és Mária”, mely a Martha név egyik változata. A tudós olvasata szerint a csontláda semmiképpen nem a „Maria, a tanító” csontjait tartalmazza, hanem két asszonyét, akiket nem ugyanakkor tettek a sírba. A felirat másik fele akkor készült, amikor a másik nő is a ládába került. Korábban a professzor közzétett egy listát is az egyetem weboldalán, mely az akkoriban leggyakrabban előforduló neveket tartalmazza. Pfann mindezek alapján úgy véli, a sírládák ezért sem Mária Magdalénához, sem egyik bibliai szereplőhöz nem köthetők.

Április 29. A papi és a szerzetesi hivatások vasárnapja. A délelőtti három szentmisén egy kispap fog prédikálni.

Május 6. Vasárnap. Anyák napja. Édesanyák és a nagymamák köszöntése a templomban.

Június 10. Úrnapja. Körmenet. Az elsőáldozó gyerekek, virágszirmot szórnak.

Június 17. Vasárnap. A hittan-év befejezése.
Lelkipásztori szeretettel kérjük a kedves Szülőket, hogy gyermekeikkel együtt a 9 órás szentmisére eljönni szíveskedjenek. Hálát adni a hittan tanulásért.

Emlékezzünk! Virágvasárnap az iskolás gyerekek a fél 8-as a 9-es és az esti 6 órás szentmisén Jézus szenvedéstörténetét eljátszották. Nagyon jól sikerült előadások voltak. Dicséret a szereplőknek és azoknak, akik betanították. A fél 11-es szentmisén az énekkar, szokásos szépséggel énekelte a Passiót.

A pünkösd a görög pentekoszté szóból származik, jelentése ötvenedik. A kereszténység egyik legősibb ünnepe. Eredete az ókori Izraelig vezethető vissza. A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő 49-50. napon az aratás
befejezését ünnepelte meg. A "zsengét", az első termést áldozat-ként mutatták be Istennek. A történelem során ez a zsidó ünnep
egyre fontosabb szerepet kapott. Az időszámításunk kezdetén már ehhez az időponthoz igazították a törvények kihirdetését is. A keresztény pünkösd kialakulásának történetét a bibliában az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg. Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ezáltal megkapták a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik. Az apostolok tanítását a körülöttük különböző tájakról, más országokból, idegen népekből összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta. Erre a csodára, görögül dialektosz utaló jeleket a zsidó tradícióban is megtalálhatunk. Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé a megpróbáltatások ellenére is vállalva az üldöztetést.
Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük május 10. és június 13. között. Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől számítjuk. A keresztény húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte utáni első vasárnap van.
A húsvétra a hármasság jellemző. Jézus Krisztus Isten fiát elárulták és keresztre feszítették, halálával megváltotta az emberek bűneit, majd harmadnapra feltámadt. Nagycsütörtökön az ünnepi szentmise végén az oltárfosztás jelképezi Jézus Krisztusnak elárulását és halálát. Nagypénteken Krisztus a sírban nyugszik. A kereszt leleplezésekor megjelenő megfeszített Jézus Krisztus előtt hódolunk, aki megváltotta a kereszthalálával a bűneinket. Az ünnepsorozatában a nagyszombat a feltámadás ünnepe. Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halált. Ez valójában a szombatról vasárnapra virradó éjjelen történt. Eleinte egész éjjeles virrasztással és Istentisztelettel készültek a feltámadásra. Az ünnepet ma már nagyszombaton késődélután tartják, amikor is a szentmisét követően az oltáriszentségben feltámadott Krisztust körmenetben halad végig az utcákon, hogy mindenki láthassa és örvendezhessen Isten dicsőségének. Pünkösdöt húsvét vasárnaptól kezdődően számítjuk
A keresztény világ régóta ünnepli pünkösdkor a tél jelképes eltemetését. Ez a szokás olyannyira elterjedt, hogy a középkorban még az egyház is elfogadta a néha kissé pogány szokásokkal kiegészített vigadalmakat, amikor is szalmabábuk elégetése vagy vízbe dobása jelképezte a tél végleges eltűnését. Sok népi szokás kapcsolódik még e szép ünnepünkhöz, és a tavasz köszöntéséhez: pünkösdi király választása; májusfa állítása; a termésjóslás; harmatszedés, és még sok más már őseink által is ,Játszott" kedvencek.
A népi szokások mellett, viszont a Pünkösdnek más jelentésének is kell lennie nekünk, keresztények életében. Visszaemlékezve az apostolok pünkösdi élményeire, Jézus Krisztus által megígért Szentlélekre. Isten nem a félelemnek lelkét adja az apostoloknak, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak a lelkét. A hívő ember úgy éli át Jézus jelenlétét, hogy kap erőt. Az előtte álló naphoz, meg a következőhöz is, és tovább is, egészen életútja végéig. Akik Jézustól várnak mindent, még ha nagyon erőtlen emberek is, Isten segítségével erősek lehetnek Isten ereje, Isten Lelke által. Akik gyengének érezve magukat szolgálnak Istennek, másoknak, azok átélik azt a csodát, hogy isteni erő árad életükbe. Fölülről - belülre.
Könyves Beáta

„Mindenható, örökkévaló Isten, ki a mai napon Szent Adalbert püspököt, a te vértanúdat szenvedesének érdeméért szentjeid közé emelted, kérünk, add meg nekünk, hogy az ő példája nyomán mi is eljuthassunk az örök hazába!”

Adalbert Csehországban, Libice várában, az előkelő Szlavnik családba született 956 körül, s a Vojtech nevet kapta. A Szlavnikok — minden valószínűség szerint — az akkor uralkodó német-római császári házzal is rokonságban álltak. Így Adalbert másodfokú unokaöccse lehetett II. Henrik bajor hercegnek, a későbbi császárnak és húgának, Gizellának, István királyunk sógorának és feleségének.
Az ifjú Vojtech 16 évesen a híres magdeburgi érseki iskola tanulója lett, ahol kilenc évet töltött tanulással. Magdeburg érseke bérmálta őt Adalberttá. Hogy milyen fontos szerepet játszott a fiatal Vojtech életében az érsek, azt az is mutatja, hogy a bérmálásban az ő nevét kapta Adalbert érsek reformmozgalma részben hasonlított a clunyi apátságéra, részben eltért attól. Az aszketizmus itt nagyobb teret kapott a szerzetesek életében, és a hitterjesztésben a vértanúság volt a céljuk. Adalbert magdeburgi éveire azonban ezek a tulajdonságok nem jellemzők: még nem fordult el teljesen a világi élettől, ez majd csak később következik be. Tanulmányai végeztével hazatért Csehországba, s a 973-ban alapított prágai püspökség első püspöke, a szász Theotmar szentelte pappá. Nem sokkal később a püspökmegbetegedett, és rövidesen meghalt. Adalbert részese volt Theotmar püspök súlyos és fájdalmas lelkiismeret furdalásának, amely amiatt gyötörte, hogy nem tudott változtatni a nép bűnös életén, szokásain, hogy nem volt megfelelő egyházi vezető. Ez mélyen megrázta Adalbertot, ennek hatására tért meg igazán, s eldöntötte, hogy teljesen a papi hivatásnak szenteli magát. 982-ben – valószínűleg politikai kompromisszum eredményeképpen – II. Boleszláv cseh fejedelem elfogadta, hogy Adalbert legyen Prága második püspöke. Ezt a döntést a 983-ban Veronában tartott birodalmi gyűlésen II. Ottó császár is elfogadta Willigis mainzi érsek a prágai püspökség metropolitájaként szentelte püspökké Adalbertot.
Püspökké szentelése után, Morva püspökségét hozzácsatolták egyházmegyéjéhez, így az közvetlenül szomszédo lett a magyarokkal. Ebben az időben Géza fejedelem, feleségével, Sarolttal és sok más magyar előkelővel együtt már megkeresztelkedett, tehát a magyarok nem számítottak teljesen "pogánynak". Nyílván ez a tény, valamint az esetleges rokoni kapcsolatok is befolyásolhatták Adalbertot abban, hogy keresse a kapcsolatot a magyar fejedelemmel. Az ismeretség kezdete talán a 980-as évekig nyúlik vissza. Adalbert sokat beszélgetett, elmélkedhetett az ifjú Istvánnal és Géza fejedelemmel.
A keresztény magyar államszervezés szempontjából valamint István és Gizella esküvőjének létrejöttében nagy szerepe volt Adalbertnak, hatása azonban elsősorban nem politikai volt, hanem lelki-szellemi. Elég, ha csak két tényt említünk meg Szent István királysága idejéből: az első az, hogy Adalbert közvetlen ismerősei, barátai közül többen Magyarországra jöttek téríteni, részt vettek az egyházmegyék szervezésében.
997. április 23-án szenvedett vértanúhalált keresztény térítőmunkája közben a poroszok között. Amikor Bátor Boleszláv, a lengyelek fejedelme tudomást szerzett a vértanúságról, annyi aranyat adott a poroszoknak Adalbert holttestéért, amennyi annak súlya volt.
Adalbert holtteste már 999. december 2-a előtt a gnieznói katedrálisba került. 1000-ben III. Ottó császár is elzarándokolt oda, és ereklyét vitt magával. 1038-ban a csehek kifosztották a katedrálist, és Szent Adalbert ereklyéit magukkal vitték Prágába. A nép, amely életében nem sokra becsülte püspökét, holtában megadta neki a tiszteletet.

(latinul Benedictus PP. XVI; született Joseph Alois Ratzinger, 1927. április 16.) a Római Katolikus Egyház jelenleg uralkodó pápája, akit 2005. április 19-én választott meg a bíborosi testület. Beiktatása 2005. április 24-én, Szt. György napján volt. Ő a 265. pápa.
Ratzinger a németországi Marktl am Inn-ben (Felső-Bajorország) született. 1943-ban besorozták katonának, és Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania, majd dezertált. 1945-ben az ellenség fogságába esett.
Amikor kiengedték, bátyjával együtt belépett a katolikus szemináriumba. 1951. június 29-én Münchenben mindkettőjüket pappá szentelték.
Regensburgban egyetemi intézetet alapított. 1972-ben megalapította a Communio folyóiratot. 1977-ben München érseke, majd bíboros lett. 1981-ben II. János Pál pápa kinevezte az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusának. 1982-ben, miután lemondott a müncheni érsekségről, Velletri-Segni bíboros-érseke lett. 2002-ben a bíborosok dékánjának választották. Ő celebrálta II. János Pál temetési miséjét 2005. április 8-án.
2005. április 19-én választották pápává. Aznap, kedden délután, nem sokkal hat óra előtt fehér füst szállt fel a Vatikánban, majd megszólaltak a Szent Péter bazilika harangjai. 480 év után először választottak újra német pápát a római katolikus egyház élére. Április 24-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Szent Péter téren volt a hivatalos beiktatási miséje az új Pápának. Pápaként mondott első miséjén többször is emlékeztetett a XXIII. János által összehívott II. vatikáni zsinat döntéseire, és leszögezte, hogy II. János Pál pápa irányvonalát kívánja folytatni.
Az új pápa másfél órásra nyúlt első miséjének nyelve végig a latin volt. Programismertetésnek is beillő homíliáját ugyancsak latinul mondta el, nem a szertartás közepén, hanem a végén, beszéde csaknem fél órán át tartott. XVI. Benedek a katolikus egyház és a társadalom további nyílt párbeszéde mellett tett hitet. A keresztény meg-békélést és összefogást szorgalmazta, amelyet kiemelt feladatának nevezett, s e célért - mint mondta - fáradságot nem kímélve kíván tevékenykedni
A katolikus egyház hagyományai csupán az első lépéseket szabják meg az újonnan megválasztott pápa számára, a továbbiakban az egyházfő túlnyomórészt maga dönti el, mit tesz. A megszabott kezdő lépések közül elsőként egy szertatás zajlik le a vatikáni Sixtus-kápolnában: a bíborosi testület dékánja vagy helyettese megkérdezi a megválasztottat, hogy elfogadja-e a bíborosok döntését. Ha igennel felel, felszólítják, hogy közölje, milyen néven kívánja elfoglalni a pápai trónt. Ezután az új pápa a Sixtus-kápolna oltáránál imádkozik, majd elvonul "a könnyek szobájába", ahol egy kis ideig magára maradhat a benne viharzó érzésekkel. Ebben a kis szobában ölti fel pápai díszruháját is. (Mivel az előkészületek során még nem tudható, milyen termetű bíboros nyeri el a pápai trónt, három - kicsi, közepes és nagy - méretben helyezik el ebben a szobában az ornátust.) Az új egyházfő már a pápai díszöltözékben lép ki a Szent Péter-bazilika lodzsájára, és elmondja az "urbi et orbi" (a városnak és a világnak) áldást, és ha kívánja, beszédet tart.
Ezután nyomban beköltözik a vatikáni apostoli palotába. Előbb ideiglenes lakosztályt utalnak ki számára, amíg kívánságának megfelelően berendezik a hagyományos pápai lakosztályt. Ha a megválasztott bíboros korábban a római kúriánál szolgált (mint Ratzinger is), s már korábban is volt lakosztálya az apostoli palotában, ott várhatja ki a pápai lakosztály kedve szerint való berendezését. Az egyházfőt néhány nappal megválasztása után iktatják be ünnepélyesen a hivatalába. Korábban a szabályozás koronázás volt, de I. János Pál szakított néhány hagyománnyal; lemondott a tiaráról, a pápai hármas koronáról és arról, hogy pompázatos hordozható trónuson (sedia gestatoria) vigyék be a pápai palotába.
Az új szentatya ezután kijelöli a római kúria kongregációinak vezetőit. Ha kívánja, kinevezhet újakat, hiszen a régiek a pápa személyének változásakor kötelesek felajánlani lemondásukat. Ám ha az új pápa úgy dönt, a régieket is megerősítheti hivatalukban.

Benedek pápa hat nyelven beszél, további négyen olvas és ért; képzett zongorajátékos, különösen Mozartot és Beethovent kedveli. Az új pápa szeretetteljes üdvözletét és áldását küldi a magyar népnek – mondta Erdő Péter prímás, bíboros a konklávé befejezése után, a Szent Márta házban tartott közös bíborosi vacsorát követően. A Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) díszdoktori címet adományozott XVI. Benedek pápának, az oklevelet Jean Claude Perisset érsek, apostoli nuncius vette át a pápa nevében.

Az idei tábor helyszíne Patca lesz, mely egy kis falu a Zselic szívében, Somogy megyében. Szombaton reggel különbusszal indulunk a templom parkolójából, és következő pénteken estefelé érkezünk haza. A szállás két éve épült, jól felszerelt turistaházban lesz, melyet teljes egészében kibéreltünk, így most a kísérőkön kívül 66 táborlakó elhelyezésére van lehetőség. Nagyon örülünk, hogy a létszám betelt, így gazdaságosabb a ház bérleti díja.
Emeletes ágvakon fogunk aludni, de most is szükség lesz saját lepedőre, kispárnára és hálózsákra. Kérjük a kedves szülőket, hogy a részvételi díj hátralevő részét lehetőségeikhez mérten két részletben szíveskedjenek befizetni, az egyik részletet május 15-ig, a fennmaradó részt pedig legkésőbb július 6-ig (az indulás előtti nap).
Június közepén szeretnénk megtartani a szokásos szülői megbeszélést is, melynek pontos időpontját később jelezzük.

Kedves Családok!

A Magyar Katolikus Családegyesület és a Sárospataki Plébánia Szent Erzsébet születésének 800-adik évében Sárospatakra hívja a magyar családokat, hogy ünnepeljenek, és erőt merítsenek a boldogabb családokért folyó munkálkodásukhoz, a család és a házasság ügyének szolgálatához. Találkozónkon liturgikus és kulturális események mellett a szülők és felnőtt gyermekeik számára előadások, pódium-beszélgetések és vita-délutánok lesznek, a gyerekek részére pedig játékos foglalkozásokat és sportolási alkalmakat biztosítunk. Helyszínül szolgál a sárospataki plébániatemplom, a kultúrház és a bodrogparti szabadtéri színpad.

A találkozó 2007. június 29-én délután 5 órakor ünnepi szentmisével és bevezető előadással kezdődik, este gyertyafényes körmenetben rózsafüzér-ájtatosságot tartunk a Bodrog partján.
Másnap délelőtt és délután kerül sor az előadásokra és megbeszélésükre, este pedig koncert keretében ismerteti Bíró László, a MKPK családreferens püspöke a találkozó üzenetét. Július elsején, vasárnap záró-előadással, majd hálaadó szentmisével fejeződik be a találkozó.
A találkozó résztvevői a sárospataki kollégiumokban kapnak szállást és reggelit, pénteken "batyuból" vacsoráznak, szombaton együtt ebédelnek és vacsoráznak, és vasárnap is közösen ebédelnek Sárospatakon. A költségekhez fejenként 4.000 Ft (14 éves korig 3.000 Ft) regisztrációs díjjal kérünk hozzájárulást.
A találkozóra a Kistarcsai Egyházközség különbusz indítását tervezi, kellő számú jelentkező esetén. A busz várható költsége kb. 5.000,- Ft/fő. Így tehát a találkozó részvételi díja felnőtteknek 9 ezer forint, 14 év alatti gyerekeknek 8 ezer forint körüli összeg fejenként. Ez tartalmazza az utazás, a szállás, két reggeli, két ebéd és a szombati vacsora költségét.
A jelentkezési lap leadási határideje 2007. április 15.

Kérünk mindenkit, de különösen a Sárospatakra készülőket, Szent Erzsébet közbenjárását kérve foglalják imáikba a találkozó szervezőit, előadóit, vendéglátóit és valamennyi résztvevőjét!

Kiadja: Kistarcsai Római Katolikus Egyházközség

Felelős szerkesztő: Somlai József, 2143 Kistarcsa, Széchenyi u. 13. T: 506-910

Készült: Czövek - Windberger nyomda

Web: http://kistarcsa.plebania.hu; E-mail: kistarcsa<kukac>communio.hu