A régi kistarcsaiak emlékezetében a Réti kápolna Huszka-féle réti kápolna néven volt ismert. A kápolna felállítása történetének részletes ismertetése szüleink és nagyszüleink elbeszélésein alapul.
Huszka Mihály e sorok írójának, Varga Istvánnénak (született Huszka Anna) dédnagyapja volt a kápolna létrehozója. Huszka Mihályt fogadalma késztette e hálás és nemes cél megvalósítására. Természetesen a család  keresztény életet élőknek segítséget adó  vallásos élete is segített a kápolna megépítésében. Az esemény  mondhatni  egy családi tragédia következménye volt. Huszka Mihály számára hite adta az éltető erőt az élet továbbvitelére és nem engedte, hogy elveszítse Istenbe vetett bizalmát.
Huszka Mihály tősgyökeres kistarcsai volt. 1835 táján született, foglalkozását tekintve igen jómódú gazdálkodónak számított. Első házassága 1860-ban köttetett, egy cinkotai Dernovics-lánnyal. Ez a házasság igen rövid volt, mert a szülés következtében anya és gyermeke is életét vesztette. Ezt követte egy másik házasság, immáron egy kistarcsai lánnyal (kilétéről sajnos nincs tudomásunk). Ez a feleség is ugyanarra a sorsra jutott, mint az első, vagyis szülés közben gyerekével együtt ő is életét vesztette. Ezen családi tragédiák következtében született meg az a gondolat, hogy amennyiben a majd bekövetkező harmadik házassága a család sikeres gyarapodásához vezet, akkor hálából a fájdalmas Szűzanya tiszteletére kápolnát építtet fel. Mivel kérése maghallgatásra talált, gyermeke született. Huszka Mihály 1883-ban tett eleget fogadalmának. A kápolnában a fájdalmas Szűzanya szobrát helyezték el, amelyet a híres Sasvári zarándoklaton vásárolt (Sastyín). A szobrot az akkori kerepesi plébános, Paulovics Mihály fel is szentelte. A kápolna helyének meghatározásához, a terület biztosításához és az építési tervekhez a Kistarcsai Közbirtokosság és a Váci Püspökség is hozzájárult.
A kápolna számára szükséges terület megvásárlásának, az építési terv elkészíttetésének és jóváhagyatásának, engedélyeztetésének, a kápolna felépítésének és bekerítésének, továbbá 100 évig minden év szeptember 15-én a helyszínen végzendő szentmisének a költségei olyan anyagi terhet jelentettek Huszka Mihály számára, amelyért abban az időben akár 10 hold földet lehetett volna vásárolni.
A kápolna állagának megóvásáról illetve állandó rendben tartásáról úgy gondoskodtak, hogy aki a családon belül ezt végzi, annak ebbéli kiadásai fedezéséül az Újszőlő dűlőben lévő 250 négyszögöl szőlő műveléséből származó jövedelem szolgáljon. Ez a szőlő el nem adható, csak tovább örökölhető. A család ezt tudomásul vette, és tiszteletben is tartotta, amiből probléma soha sem adódott. Az emberek (nem csak a helybeliek, hanem átmenő idegenek is) szerették és tisztelték a kápolnát, igen kedvelt és közismert volt évtizedeken keresztül. Ezt bizonyítja az a fénykép is, mely 1954-ben a kápolnáról készült. Ekkor a szentmisét végző atya a kistarcsai káplán, György Attila volt.
A 70-es évek első felében tartották az utolsó helyszíni szentmisét, melyre a hívek legtöbbje az Atyával a templomtól processzióval ment hogy a fájdalmas Szűzanya tiszteletére mondott szentmisén részt vegyen. Ezt a napot kedves ünnepüknek tartották a templomba járó katolikusok.
Az akkori hatalom azonban, mint sok mást, a kápolna ügyét sem becsülte és nem tartotta tiszteletben (főleg amikor a közbirtokossági terület a Tanács tulajdona lett). A Hivatal rendelkezett a földek felosztása fölött. Sajnos az akkori községi vezetés figyelmen kívül hagyta a már ott lévő kápolnát és területét belemérte a kiadott parcellába, holott a Kápolna utca felől a telkek találkozásánál ki lehetett volna, sőt ki kellett volna hagyni egy 4-5 méteres sávot bejárás céljára.
Az új tulajdonos házat épített és a parcellát bekerítette, mint jogos tulajdonát (Munkácsi u. 1.). Így a kápolnát karbantartani csak úgy lehetett, ha a tulajdonos kinyitotta a kaput, és beengedte a tennivalók elvégzésére vállalkozót. Ez a körülmény nagymértékben nehezítette a kápolna rendben tartását, sőt a szükséges munkálatok gyakran el is maradtak, vagy csak igen körülményesen voltak elvégezhetők. Ezért és más külső tényező végett is a hely méltatlanná vált a szertartás elvégzésére, ahogy azt az utolsó misét végző Richter József prépost atya is mondta.
Ezért a szobrot Huszka István és a Varga család magához vette, majd rendbe hozta és ezt követően alkalmas helyet kerestek az elhelyezésére. A legmegfelelőbb helynek a temetőt találtuk. Így végül a szobrot az 1985-ben felépített és feszületre szerelt kis kápolnában helyeztük el, a kistarcsai temetőben. Így azok, akik a temetőben járnak és Szűzanya tisztelők, kissé megpihenve tudják ájtatosságukat elvégezni.
A kápolna 122 éve ellenére ma is jó állapotban áll, sorsára hagyva és az idő vasfogára bízva.
Varga Istvánné (született Huszka Anna)

Megjelent a Kistarcsai Kalendárium 2005-ös számában