Kistarcsa a középkorban a Tharcha birtok három majorjának egyikéből alakult önálló községgé

A XVII. század végén a jobbágyokból és zsellérekből álló katholikus közösség a jelenlegi temető északnyugati részén kápolna-templomot épített. Ez a kis templom villámcsapás következtében leégett.

A kis létszámú közösség a kerepesi plébánia fíliája volt. A kistarcsai hívek a kerepesi Kálvária hegyen lévő Szent Anna templomba jártak és itt részesültek a szentségek felvételében is.

Az egyre népesedő közösség a Váci Püspökség segítségével új templomot építtettek, amely a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, 1883. évben került felszentelésre. A templom megépítését követően Kistarcsa részére a Püspökség 1913. évben önálló káplánságot engedélyezett, amely a közösségben állandó hitéleti szolgálatot biztosított. A Széchenyi utca 64. sz. alatti egyházközség által megvásárolt épületet 1927. évben Szakasits Mihály kőműves mester alakította át plébániának. Ezt követően a kistarcsai Plébánia – a templomtól mintegy 500 méterre – 2003-ig az új plébánia megépítéséig, itt működött.

A templom és a plébánia egy közös épületben történő megvalósítására az egyházközség közössége többször kísérletet tett. Az 1930-as évek végén tervbe vett építkezés (a háborús évek miatt) és az 1990-es évek körüli kísérletek nem jártak eredménnyel.

A templom melletti új plébánia megépítésének a sekrestyével szembeni, Kápolna utcai két saroktelek kínált újabb lehetőséget.

Az egyházközség vezetése ez ügyben éveken keresztül tárgyalásokat folytatott amelynek eredményeként a Széchenyi u. 13. alatti házas ingatlant megvásárolta 2001. évben.

A régi épületek lebontását követően az építkezés 2002-ben megkezdődött és az új plébánia épület felszentelésére már 2003. évben sor került.

Az új plébánia terve a plébánosi és káplán lakrészt, irodát és ezekhez tartozó kiszolgáló helyiségeket, valamint a felnőtt és ifjúsági hitéleti helyiségeket tartalmazza.

A mintegy 600m2 hasznos alapterületű plébánia épület külső és belső kialakítása – a padlástéri szint kivételével befejeződött.

Az egyházközség plébánosa és az egyháztestület az új plébánia épület megvalósítására irányuló elképzelése realizálódott, amelyhez a külső segítséget is biztosítani tudta.

Nagy segítséget jelentett a pályázat útján elnyert kormánytámogatás, a Püspökség pénzbeli hozzájárulása, a helyi önkormányzat anyagi támogatása és a hívek kisebb-nagyobb pénzadománya.

A lehetőségek helyes felmérése, a közösség lelkes hozzáállása, a szellemi és fizikai munka ötvöződése a tervezett megvalósítást egy évvel előbb realizálta.

Az a gyakori panasz és észrevétel, amit a templom és plébánia egymástól való távolsága jelentett, megszűnt. Mivel a plébánia – a templom mellett keresőknek – már külső megjelenésével is felhívja magára a figyelmet.

 

Az egyházközséget képviselők az új plébánia épület előterében márványtáblát helyeztek el amellyel a
megvalósítást az utódok számára megörökítették.

Táborhegyi István

Kistarcsa, 2005. november 25.