Templomunkban keresztelték 1916. október 1-én Simándy Józsefet operaénekest,
minden idők legemlékezetesebb Bánk Bánját.

Az anyakönyv másolata

Az emléktábla felszentelésének napján, – 2002. szeptember 22-én, – a következők hangzottak el.
A bennünket körülvevő élet lüktet, rohan, sok minden eltapos és pusztít. A kegyetlenül rohanó és lüktető életben mi mégis megállunk és emlékezünk.
Emlékezzünk az emléktáblára vésett dátumra! 1916. október 1. Tizenkét napos csecsemőt hoztak ide a templomba és megkeresztelték. A keresztség szentségében a József, János és Péter szent neveket kapta. Bizonyára semmi feltűnő nem volt ebben a keresztség szentségének a kiszolgáltatásában. Olyan lehetett, mint a többi. Annak az évnek a 32-ik keresztelése volt. Sem a szülők sem a keresztszülők, sem a szentséget kiszolgáltató pap nem látott prófétai lelkülettel a jövőbe, így nem tudhatták mi lesz ebből a gyermekből.
Ma már tudjuk: A gyermek sok talentumot kapott a jó Istentől.
Ezeket a talentumokat nem rejtette el, mint az evangéliumi lusta ember, hanem használta, kamatoztatta.
Híres énekes, operaénekes, művész lett, aki értékeivel másoknak sok örömet, sok szépséget adott. Az a művész volt, aki magyarságát, hazafias gondolkodását akkor is érzékeltette, amikor ez nem volt dicséretes. A magyar néphez, ehhez az országhoz mindig hű maradt.
Itt ebben a templomban lesz Isten gyermeke, itt részesült a szent keresztség szentségében és élte az akkori szép vallásos társadalom nyújtotta lehetőségeket.
Most rá emlékezünk. Ez az emléktábla hirdesse: innen indult el a keresztény élete. Ilyen gondolatokkal áldom meg ezt az emléktáblát.

Nyelvében él a nemzet
Igen
De híres embereiben is él a nemzet
Kistarcsa büszke híres szülöttére

Emléktábla a kistarcsai római katolikus templomban