A két farkas

A cseroki-indián nagypapa magyarázza unokáinak, hogy milyen is az élet.

– Viaskodás folyik benne, kegyetlen viaskodás, ahol két farkas verekszik. Az egyik farkas a félelmet, a ha­ra­got, az irigykedést, a szomorúságot, a sajnálkozást, a kapzsiságot, a gőgöt, az önsajnálatot, a bűnt, az alacsonyabb­rendűséget, a hazugságot, a büszkélkedést és a felsőbbrendűséget testesíti meg. Tovább a folytatáshoz →

A dió

Egy idős néni állt a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integetett. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdtünk társalogni. Hamar kiderült, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezdett mesélni:

– Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában… Tovább a folytatáshoz →

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:

– Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

– Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? Tovább a folytatáshoz →