A köszöntés nem csupán őszinte jókívánságot akar kifejezni, hanem például a zsidó gondolkodásban az áldás egyik formája. Akit köszöntesz, azt a szavaiddal megáldod. Sőt, Jézus a tizenkét apostol kiválasztása után azonnal küldi is őket: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa” (Mt 10,7). Ám ennek az üzenetnek átadását a következő kell, hogy megelőzze: „Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki érdemes ember… Amikor házába léptek, köszöntsétek” (11–12). A görög szövegben ez a köszönteni ige szó szerint azt jelenti: átkarol, megölel. Jézus akarata szerint tehát csak úgy kezdhetünk bele hitelesen Isten országának meghirdetésébe, ha mindenekelőtt megáldjuk, vagyis magunkhoz öleljük, magunkba fogadjuk azt, aki érdemes arra.

A szentmise sem kezdődhet másként, minthogy a pap köszönti Isten népét. De vajon az egyház miféle jó-kívánsággal köszöntse azokat, akik Isten Fiának áldozatában akarnak részt venni? Nyilvánvalóan a legnagyobb jót, Isten legcsodálatosabb ajándékát kell fölkínálni a jelenlévőknek: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen veletek”. Ennek a szövegnek az értelme röviden így adható vissza. Krisztus kegyelme: az Atya szeretete. Ez a szeretet pedig nem más, mint a Szentlélek ereje, amely szelíden ugyan, de egybe öleli – Istennel egyesíti – mindazokat, akik hisznek Isten egyszülött Fiában, aki a világba jön.

Azonban a legrégebbi liturgikus köszöntés a következő: „Az Úr legyen veletek”. Ennek a köszöntésnek hátterében Izajás jövendölése áll: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,14). Az Immánuel jelentése: velünk az Isten. A szentmise elején a köszöntés rávilágít a misztériumra: Isten itt van velünk, bennünk.

Ne feledkezzünk el Pál apostol köszöntő szavairól sem: „Kegyelem nektek és békesség, Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól” (Róm, 1,7). Az apostol minden levelét így, vagy ehhez hasonlóan kezdi. Természetesen ennek a köszöntésnek megértéséhez tudni kell, hogy a béke – Jézus békéje – a boldogság teljességét jelenti.

Amikor legközelebb hallod a szentmise köszöntő szavait, jusson eszedbe: Áldott vagy te az emberek között, és áldott a te szívednek gyümölcse…

Görbe József plébános