Keresztelő Szent János

Az idős házaspárnak, Zakariásnak és Erzsébetnek nem volt gyermeke. Zakariás, a zsidó pap a jeruzsálemi templomban teljesített szolgálatot, amikor Gábor főangyal megjelent neki, és közölte Isten akaratát. Sokak örömére fia fog születni, akit Jánosnak kell hívni. Az angyal szerint a fiú nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak (Lk 1,15). Zakariás kételkedve fogadta az angyal szavait, ezért büntetésként megnémult.

A gyermeket születése után a nyolcadik napon Zakariásnak akarták elnevezni. Megkérdezték atyját, aki egy írótáblára a János nevet írta fel. Erre megoldódott a nyelve, és dicsőítette Istent: „Áldott az Úr, Izrael Istene” (Lk 1,68). Júdea egész hegyvidékén híre futott a csodálatos születésnek, és találgatták, hogy mi lesz ebből a gyermekből. Miután János felnövekedett, a pusztába vonult, és a régi proféták szigorú életét élte. Öltözete teveszőrből való volt, és bő ruhát viselt. Eledele pedig sáska és erdei méz volt. Megjelent a Jordán folyó partján, és beszélt az emberekhez. Beszéde rövid volt, de sokat mondó: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 3,2) Beszédei meghallgatására és keresztségének fölvételére odazarándokolt egész Jeruzsálem, Júdea és a Jordán környékének népe. Amikor maga előtt látta a nép gonosz vezetőit, szent haraggal rájuk támadt: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?” (Mt 3,7)

A nép ennek hallatára azt gondolta, hogy ő a várva várt Messiás. János azonban határozottan kijelentette: „Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” (Mt 3,11). Maga az Úr Jézus is elment hozzá nyilvános föllépése előtt, hogy fölvegye a keresztséget. Mikor Jézus közeledett feléje, János rámutatott és így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29).

Jézus első tanítványai János tanítványaiból kerültek ki. Akik Jánosnál maradtak, azok féltékenykedni kezdtek, hogy mindenki Jézushoz csatlakozik. János ekkor kijelentette: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem” (Jn 4,30).

Ez a kisebbedés sajnos hamar bekövetkezett. Galilea királya, Heródes Antipas elbocsátotta feleségét, és bűnös viszonyt kezdett féltestvérének megszöktetett feleségével, Heródiással, aki egyébként az unokahúga volt. János nyíltan megmondta neki, nem szabad e bűnös viszonyt folytatnia. A szenvedélytől elvakult király, noha tiszteletet érzett a próféta iránt, meg akarta öletni, de félt a néptől és megelégedett azzal, hogy a Holt-tenger melletti Machérus nevű várban fogságba vetette. János – kételkedő tanítványai miatt – két tanítványát elküldte Jézushoz, kérdezzék meg ő-e a Megváltó? Jézus így válaszolt: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok. Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,4).

János fogsága halállal végződött. Heródes születése napján lakomát rendezett. Heródiás lánya, Szalóme tánccal szórakoztatta a vendégeket. A királynak annyira megtetszett a tánc, hogy eskü alatt kijelentette: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is” (Mk 6,23). A lány – anyja tanácsára – János fejét kérte. A könnyelmű király teljesítette a kérést, és lefejeztette az Úr nagy előhírnökét. Heródes János levágott fejét egy tálon nyújtotta át Szalóménak. A tanítványok tisztelettel eltemették mesterüket, a szomorú hírt pedig közölték Jézussal.

Az Úr Jézus legnagyobb tisztelettel adózott nagy útkészítőjének. Az egyház is ezt teszi. Jánost – Szűz Mária után – a szentek sorában mindjárt az élre állítja. Külön megünnepli június 24-ét, születését, amit pedig csak az Úr Jézus és Szűz Mária esetében tesz meg. Megünnepli még János vértanúságának napját, augusztus 29-ét. Minden szentmisén az ő szavait ismétli a pap: Íme, az Isten Báránya. Adventben pedig a vele kapcsolatos evangéliumi részeket olvassuk fel.

Somlai József ny. plébános