Kézbe áldozás

Az Eucharisztia vételének az a módja, amikor a szent ostyát a pap az áldozó hívő kinyújtott tenyerébe helyezi, tehát nem a nyelvére. Az utolsó vacsorán (az első áldozás alkalmával), miután az Úr testévé változtatta a kenyeret, megtörte és így szólt: „vegyétek és egyétek”, az apostolok kézbe kapták az Úrtól, és úgy vették magukhoz. Ugyanígy, miután vérévé változtatta a bort, kezükbe adta a kelyhet: „vegyétek és igyatok ebből mindnyájan…” (Mt 26,26-27). Az ősegyház így áldoztatott: a hívő kinyújtott tenyerére helyezte az Eucharisztiát. A keleti egyházban a két szín alatti áldozás, a nyugati egyházban a kis ostyával való áldoztatás elterjedése hozta magával a nyelvre történő áldoztatást. A katolikus szentségtan szerint az áldoztatás módja nem befolyásolja a Krisztussal történő szentségi egyesülést. A II. Vatikáni Zsinat után, 1969-től a kézbe áldozás, főként a németek kívánságára, újjáéledt. A Szentszék, fenntartva az áldoztatás hagyományos módjának általános érvényét, az egyes püspöki konferenciáknak, kérésükre, felhatalmazást ad a kézbeadással való áldoztatásra. Az Istentiszteleti Kongregáció felhatalmazása alapján Magyarországon a püspöki kar 1986-ban engedélyezte a kézbe áldozást. A következőket azonban be kell tartani:

1. az áldozó gesztusának, magatartásának ki kell fejeznie az Eucharisztiában reálisan jelenlévő Krisztus iránti tiszteletet és imádást;

2. a „Krisztus teste” szavakra az áldozónak válaszul „Ámen”-t kell mondania hite megvallásaként;

3. a hívőnek a szentséget az oltár felé fordulva azonnal magához kell vennie, nem viheti a helyére;

4. a hívő nem veheti ki az Eucharisztiát a cibóriumból vagy az áldoztató kezéből (azt az Egyháztól kapja), hanem kinyújtott tenyerébe kell kapnia azt az áldoztatótól;

5. különösen föl kell hívni a figyelmet a kéz tisztaságára;

6. az előkészítő katekézis során hangsúlyozni kell az imádás érzületét és az éberség fontosságát, nehogy az Oltáriszentség darabjai elkallódjanak;

7. a kézbe áldozás sohasem kötelező, mindenkinek joga van a hagyományos módon áldozni. Az áldoztatónak és az áldozónak együtt kell figyelnie és törekednie arra, hogy a kézbe áldozás módja (állva, térdelve, az áldozó vagy az áldoztató mozgásával stb.) az Eucharisztiának is megadja a kellő tiszteletet, és a hívő áhítatát is növelje.

Forrás: Katolikus Lexikon