1995-ben vettem részt először karizmatikus találkozón. Akkor csak azért mentem, hogy lányomnak segítsek a közlekedésben, mert a baleset miatt még csak kapaszkodva tudott közlekedni és imádkozzak érte. Azóta minden évben részt vettem a találkozón, és mindig vittem magammal új embereket. Eddig, akik részt vettek a találkozón mindig visszavágytak oda és elmentek újra.
Minden alkalommal külön kis csodák történtek. Lányom teljesen meggyógyult.
Egyszer egy református testvérünket vittem el, (kb. 5 éve) azóta minden alkalommal részt vesz a karizmatikus találkozón. Ez a református testvérünk a saját esküvőjén volt utoljára istentiszteleten 68 éve. A találkozó óta minden vasárnap elmegy a templomba.
Nagyon sok betegségen mentem keresztül, és hála Istennek sok betegségből meg is gyógyultam.
Két éve a találkozón kérték, hogy tegye fel a kezét, aki vállalja a szenvedést családjáért, mert ezt kéri a Szűzanya s annak megadja az Úr az erőt szenvedéseihez és a kegyelmet. Én feltartottam a kezem. 3-4 nap múlva éjszaka, a folyosón eszméletlenül feküdtem, nem tudom meddig, arra ébredtem, hogy nagyon hideg a kő. Ezt követően két hétig feküdtem a kórházban kivizsgáláson, de nem tudták megmondani mi bajom lehet. Egy alkalommal, meglátogatott az orvos, aki elmondta, hogy nem tudja miért kapom az injekciókat és mire, mert nem tud semmi diagnózist felállítani. Arra kértem, akkor ne is adja, majd a jó Isten elveszi a betegséget tőlem, mert én ezt vállaltam.
Minden alkalommal lehet közbenjáró imát kérni. Egy éve azt kértem, hogy azért imádkozzanak, hogy tudjak böjtölni. Azóta heti két alkalommal böjtölök.
Most, a 20. találkozón is kértem közbenjáró imát elsősorban azokért, akik készültek erre a találkozóra, de valamilyen oknál fogva nem jutottak el, másodsorban a családunkért. Biztattak, magamért is kérjek imát, de én úgy gondolom, nagyon sok betegségből meggyógyultam már, így nem is merek többet kérni. A többiek bátorítottak, Istennek olyan hatalmas a szeretete, hogy nincs korlátozva a kérések száma. 15 éve krónikus vesegyulladásom van, és társaim imádkoztak értem, hogy ez is meggyógyuljon. Mikor vége volt az imának, kérdezték szoktam e közbenjáró imát végezni, mert míg imádkoztak értem, végig érezték. Valóban, közbenjáró imát szoktam végezni az engesztelő imaórán és éjszaka is. Kérték, tegyek tanúságot róla. Akikért imádkoztam azok is tanúságot tettek arról, hogy az imámat meghallgatta az Úr.
Kistarcsáról 48-an voltunk a találkozón. Voltak közöttünk olyanok is, akik már hosszú évek óta cipelték terheiket, és most végre sikerült letenni az Úr elé, és tiszta, új életet kezdhetnek. Hála sokak imáiért.
Bátran merjünk kérni az Úrtól igaz hittel és reménnyel, mert Ő mindent megad a maga idejében, még többet is, mint amit remélünk.
Örülök, hogy ennyi ember dicsőítette az Urat, idősek és fiatalok egyaránt.
Jövőre szeptember 15-én ismét Budapesten lesz a Karizmatikus találkozó a Jégcsarnokban.
KII