Tarjányi Zoltán professzor előadása nagyon érdekes, szépen felépített és közérthetően, példákkal bőségesen illusztrált előadás volt.
Először rávilágított arra, hogy az Ószövetség előtti időkben sokféle ősi, misztikus vallás létezett, melyek semmilyen erkölcsi tanítást vagy követendő magatartásformát nem adtak a követőiknek, csak és kizárólag a szertartások néhol természetfölöttinek tűnő, néhol profán, akár részegségbe torkolló mulatozások élményét. Ezen vallások között jelent meg Mózes és a teljesen új alapokon fekvő vallás, mely az Istennel kötött szövetségre épült, és amely a szövetséghez való hűség kifejezéseként különféle törvények betartását követelte meg az embertől.
Jézus ugyanezek szerint a törvények szerint élt, és tanításával sem rúgta fel sosem őket, hanem csak az értelmezésüket tökéletesítette, visszatérve azzal az eredeti Isteni szándékhoz. Például a szombat megtartásával kapcsolatban voltak tévedésben a zsidók. Jézus ezért megmagyarázta nekik, hogy a szombat van az emberért, nem pedig az emberek a szombatért, tehát a hetedik napon való megpihenés nem kényszer, hanem lehetőség, hogy elszakadjunk a hétköznapok munkavégzésétől és törődhessünk például a családunkkal, a vallásunkkal, Istennel. Isten tehát nem azért alkotta a törvényeket, hogy gúzsba kösse az embert, hanem hogy teljesebb életet élhessünk.
Mózes törvényei pontosan megfogalmazott szabályokból, tiltásokból és előírásokból álltak, ezáltal egyértelműen betarthatók voltak. Jézus ezt tökéletesítve kissé magasabbra helyezte a mércét, mondván például, hogy már az is paráznaságot követ el, aki szívében bűnös vággyal más asszonyára tekint, vagy már az is gyilkos, aki szavával sebzi meg a másikat. Ezek bizony nehezebben betartható szabályok, viszont a bűnbánat szentségével együtt a folyamatos fejlődés lehetőségét kínálják. Jézus a Mózesi törvényekkel ellentétben inkább célokat ad elénk, amelyek felé haladnunk kell, egyre inkább tökéletesedve.
A katolikus-keresztény erkölcsiség tehát az Ószövetségi törvényeken alapuló, de Jézus által beteljesített törvények összessége, melyet az Egyház a maga dogmáival és hittanrendszerével hoz közelebb hozzánk.
Csicsiri Ferenc