Balczó András

Az új év első hónapjában ellátogatott hozzánk Balczó András olimpiai bajnok, nagycsaládos édesapa, aki 12 gyermekkel büszkélkedhet. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy hallhattuk élettapasztalatait. Élete példa értékű, mind a sportban, mind a magánéletben, de e mögött kemény munka lakozik. Rengeteg nehézséggel kell megküzdenie egy sportolónak legfőképpen lelkileg. Mások csak a külsőségeket látják, de rengeteg időt, energiát, akaratot, hitet, tudatosságot, fegyelmet és nagyon jó szervező képességet igényel egy edzéshét kialakítása. Mint sportoló mentem el, tele kérdésekkel, válaszokra várva.

Balczó András 16 éves korában ismerkedett meg az atlétikával. A világbajnokságok során 20 érmet nyert, ebből 10 aranyat. Azt mondták: „Úgy tudott futni, mint senki más”. Lelki és testi fejlődését halhattuk. Eleinte a szokásos élsportolók életét élte, sajnos Istent kizárva életéből. Sikert sikerre halmozott. Tehetség volt, ez kétségtelen.

Ahhoz, hogy edzeni tudjunk rengeteg dologról le kell mondanunk, de persze az eredmények és az örömök, ami vele járnak kárpótolnak. Nem szabad elfeledkeznünk lelki életünk építéséről sem, illetve ezt kell, hogy első helyre helyezzük, mert a bennünk lévő hit, ami legerősebben visz előre minket. Azt hitte, ha megnyeri a világbajnokságot ő lesz a legboldogabb ember, de nem így lett. Sose higgyük, hogy bármi, amit megszerzünk, boldogabbá tesz minket. Szeretet nélkül minden értéktelen. Be kellett látnia, hogy valami hiányzik az életéből. Istenhez való eltalálása egyik pillanatról a másikra történt, mint amikor váratlanul leesik az első hó, de talán erre nem is lehet jó hasonlatot mondani és ő maga sem tudta nekünk elmagyarázni csak megtörtént, belülről elöntötte valami belső nyugalom és többé nem akart görcsösen nyerni. Megtérésünkre a földi szavak kevesek is talán. Hittel már a sport is átértékelődött számára.

Felesége Császár Mónika tornásznő, akivel a müncheni olimpián ismerkedett meg. 38 éves volt, mikor először édesapa lett. Szeretetben és békességben nevelik gyermekeiket Budakeszi házukban, amit ő maga épített. Bizonyít nekünk és példát mutat, hogy igenis ki kell tartanunk a céljaink mellett. Egy biztos, bármit is csinálunk, tervezünk Isten nélkül talán lehetetlen, de Istennel minden lehetséges. Sportolói életét kivetítette a mindennapi életünkre is, hogy az egyszerű emberek is értsék, amit mond. A hétköznapjainkban ugyan úgy szükségünk van ezekre az értékekre. Történhetnek velünk olyan dolgok, amihez annyi lelki erő szükséges, mint lefutni egy maratont vagy megnyerni egy világbajnokságot.

Rám nagyon nagy hatással volt ez az egy óra, ami negyed órának tűnt. Barátságosan és közvetlenül beszélt hozzánk. Nem győzte hangoztatni, hogy ő nem tett semmi különöset, csak azt tette, amire úgy érezte, hogy küldetése van, amire Isten hívja őt. Mi is tegyük ezt, mindent Isten dicsőítésére, mert akkor biztosan kedvét leli bennünk és megtapasztalhatjuk az igazi boldogságot, ami belülről fakad.

Dunai Anita