Kopp Mária

Kopp Mária házasság- és gyerekpárti volt. Azért volt hitele, mert azt az értékrendet, amit képviselt, tudományos kutatások eredményeivel is alá tudta támasztani. Nem csak azt mondta, hogy „szerintem” aki házasságban él és gyerekei születnek, boldogabb, hanem azt is tudta mondani, hogy kutatások bizonyítják: tovább él, megelégedettebb és egészségesebb. A válás egészségkárosító hatású is lehet.

Nagy bátorság ma ezt állítani! Mert mára eljutottunk odáig, hogy nem az a lázadás, ha valaki felelőtlen kapcsolatokban él, szenvedélyre vágyakozva váltogatja partnereit, hanem az, ha tudatosan, egy ember mellette éli le az életét.

A szerelmi szenvedély szabadságában élünk, de lassan meg kéne látni, hogy ma ez már rabság a számunkra. Életünket, személyes egészségünket megrontó, demográfiai katasztrófával is fenyegető lejtmenet.

Van egy üzenet, ami szinte soha nem jut el a házasság előtt álló fiatalokhoz. Ez pedig az, hogy nem őrizhető meg a házasság a házastársak aktív, tudatos és folyamatos kapcsolatépítő munkája nélkül. Nincs az a szerelmi házasság, amelyet, ha nem gondoznak, nem kerül krízisbe, és nincs az a házasság, amelyben nincsenek problémák. Ma azt látjuk, a házasságok az első nagyobb krízisnél tönkremennek. A felek elhidegülnek, és új partnert keresnek, akivel aztán általában leját­szódik ugyanaz a tragikomédia – ha­sonló szereposztással.

Lehet fanyalogni azon, hogy a házasságokat ma mentálhigiénés szakembereken, pszichológusokon kívül az egyházak ápolják a leghatékonyabban. Lehet azt mondani, hogy az a kapcsolat, amiből elveszett a szenvedély, nem ér semmit. Lehet tovább ápolni, nevelni magunkban a tévedéseinket, a liberális dogmáinkat. Egészen addig, amíg teljesen a fejünkre nőnek és maguk alá temetnek bennünket.

De lehet azt is mondani, hogy Isten segítségével felelősséget vállalok döntésemért. Vigyázok a házasságomra, amennyire csak tőlem telik. Törekszem arra, hogy megmaradjon a kapcsolatom. Ha a válságot nem tudjuk egyedül megoldani, segítséghez fordulunk: szakemberhez, lelki vezetőhöz (paphoz), segítő közösséghez. Nem teszem ki a gyerekeimet a válással járó szenvedésnek. Kitartok az elhatározásomban, a hűségben, az esküm mellett.

Az, hogy mindezt ma már egyre többen és többen hangoztatják, és magam is elég bátor lehetek leírni, Kopp Máriának is köszönhetem. Több előadását meghallgathattam, sok írását olvashattam, hálás vagyok azért, amit az életemért, az életünkért, az ÉLETÉRT tett.

Csicsiri Kriszta

Kopp Mária 1942. január 14-én született Budapesten. 1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE), majd 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) klinikai pszichológia szakán kapott diplomát. 1982-ben az orvostudomány kandidátusa, 1999-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett.

1968-tól az Országos Munkaegészségügyi Intézetben megszervezte és vezette a klinikai epidemiológiai munkacsoportot, később a SOTE pszichofiziológiai laboratóriumának vezetője, majd a pszichoszomatikus ambulancia vezetője volt. 1993-tól a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójaként, 1994-től egyetemi tanárként, 2007-től kutatócsoport-vezetőként dolgozott. 1997–2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

Munkáját 1988-ban és 2002-ben Nyírő Gyula-díjjal, 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2008-ban Polgári Magyarországért Díjjal, 2009-ben Prima-díjjal ismerték el. 2010-ben a magyarság egészségéért folytatott küzdelmükért – férjével, a 2009-ben elhunyt Skrabski Árpáddal együtt – Magyar Örökség-díjjal, valamint Stephanus-díjjal (irodalmi kategóriában) tüntették ki. 2011-ben Budapest díszpolgára lett.

Kopp Mária 2012. március 15-én a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések pszichoszociális, társadalmi, gazdasági és demográfiai háttértényezői kutatásában elért tudományos eredményeiért, több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként.

A Népesedési Kerekasztal szervezője és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom elindítója volt, a nevéhez csaknem 180 tudományos közlemény fűződik.

2012. április 3-án elhunyt.