Kármán János atya

2012. október 13-án a plébániánkon megrendezték az első lelkinapot özvegyek, egyedülállók és elváltak számára. A program előadással kezdődött, melyet Kármán János atya tartott. Az előadás fénypontja az volt, amikor az atya elővette a gitárját és együtt, vidáman énekeltünk. Ezt követően kis csoportokat alkotva osztottuk meg egymással örömeinket és bánatainkat. Elhatároztuk, hogy a jövőben rendszeresen találkozunk. A nap végén egy tanulságos filmet néztünk meg, amely mindenkit meghatott.

Ezúton szeretném megköszönni a résztvevő hívek nevében József atyának, és a segítőknek, hogy megszervezték nekünk ezt a szép napot.

N. K.

***

Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem… (Ez 34,16)

Vendég előadónak Kármán János atyát hívtuk meg, aki élethelyzeténél fogva a leghitelesebben tudta elmondani ezeknek az élethelyzeteknek a nehézségeit. 31 év házasság után özvegyen maradt két gyermekével és ekkor döntött úgy, hogy az Isten szolgálatának szenteli életét és kérte a püspök atyát, hogy diakónusként szentelje pappá.

A találkozó céljaként két dolgot tűztünk ki:

· meghallgatni mindenkit a történetéről, az érzéseiről,

· megtapasztalni Jézus közelségét, jelenlétét és részesülni a közösségélményben.

A kiscsoportos beszélgetések, melyek az ebéd után voltak, e gondolatok köré igazodtak és lelkigondozók segítették.

II János Pál pápa így fogalmaz az elváltakkal kapcsolatban:

A Szinódussal együtt sürgetve buzdítjuk a pásztorokat, és az egész hívő közösséget, hogy támogassák az elváltakat: gondoskodásukkal és szeretetükkel óvják meg őket az Egyháztól való elszakadás érzésétől, hiszen megkeresztelt emberek, részesei lehetnek az Egyház életének és részt is kell benne venniük. Ezért buzdítsák őket arra, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a Szentmisén, imádkozzanak állhatatosan, gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket a keresztény hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete és rendszeresen tartsanak bűnbánatot, hogy így napról napra kiesdjék Isten kegyelmét.

Nekünk keresztény testvéreknek is ilyen lelkülettel kell feléjük fordulnunk.

A lelkinapon részvevők egy csoportja

A nap második felében, Magányos vadász a szív című filmet néztük meg és elgondolkodva a történeten, megfogalmaztuk magunkban, hogy én mit is tudok a környezetemben tenni.

Bálint Brigitta a nap lelki vezetője útravalóul a következő gondolatot adta: Addig törődjünk egymással, amíg élünk, ne a sírnál állva fejezzük ki a másiknak a szeretetünket.

Nemeshegyi Péter atya egyszerűen fogalmaz a gondokkal, bajokkal a sötétséggel kapcsolatban: Legyen számunkra egy mécses, az Isten Igéje, amely vezet bennünket, és megvilágítja a mi úton járásunkat: minden emberi élet úton járás, és ehhez kell a fény. És aki a fényben jár, nem téved el. Milyen jó az, ha ég egy kis mécses. Az éjszaka bizony, néha ijesztő. Mikor nincsen se hold, se csillagok, és nagyon sűrű sötét az éj. Ilyenkor az ember megijed. Azt hiszi, hogy ennek a sötétségnek óriási hatalma van, és ki tudja mit fog ez ellenem elkövetni. De ha csak egy kicsi-kis mécsest meggyújtunk, vagy megjelenik akár csak egy kis szentjánosbogár, akkor kiderül a sötétségről, hogy semmi hatalma nincsen. Mert – ahogy egy régi, ókori teológus mondta – a sötétség csak akkor mutathatja azt hamisan nekünk, hogy van hatalma a fény fölött, s hogy harcol ellene, és le is győzi, ha minden fénytől messze, távoli az a sötétség. Akkor hatalmasnak tűnik. De mihelyt nekiveselkedik a sötétség, hogy például egy kis gyertyát megtámadjon, hogy én ezt most eloltom, ahogy közeledik a gyertyához – ő maga is fénnyé változik, és egyáltalán nem is sötét már. Így mutatja meg a sötétség, hogy ő valójában egy nagy semmi. A fény pedig az élet. A fény maga Isten! A fény maga a jóság! Nem az evilági fény, hanem a jóságnak, a szeretetnek, az igazságnak, a szépségnek az a csodálatos fénye, amire minden emberi szív nagyon-nagyon vágyakozik.

Bálint Brigitta lelkinap terveiből

összeállította: Méhes Zsuzsa