Helyes kézbeáldozás

Egy szín alatti – kenyér – áldozás

Akolitusként és már korábban is az áldoztatások alkalmával többször megfigyeltem a kézbeáldozásnál problémák tapasztalhatóak. Sokan szépen tartják a két kezüket egymásba téve, mintegy trónust formálva az Úrnak.

Alul a jobb kéz, felül a bal kéz (balkezeseknél lehet fordítva). Így miután az áldoztató a tenyerünkre helyezte a szentostyát oldalra kilépünk, hogy az utánunk következő előre tudjon jönni. Fontos, hogy arccal az oltár felé álljunk és ne fordítsunk hátat és ekkor a jobb kezünk (balkezeseknél fordítva) hüvelyk és mutató ujjával megfogjuk és a nyelvünkre helyezzük a szentostyát, majd a helyünkre megyünk és megköszönjük, hogy az úr Jézust szívünkbe fogadhattuk.

Szeretnék néhány helytelen szokást is bemutatni, amit kerülni kell! Ugyan nem mindegyik fordult elő templomunkba, de úgy érzem beszélnünk kell róla.

• Tenyerükön a szentostyával nagyon sokan elindulnak a helyükre, ezzel hátat fordítanak az oltárnak és „kutyafuttában” áldoznak meg, kellő áhítat nélkül.
• Semmi esetre sem szabad a helyünkre vinni, vagy hazavinni az Oltáriszentséget.
  

  A két tenyeret egymás mellé teszik. Így nem tudja az áldoztató, melyik tenyerünkbe tegye a szentostyát.	Az sem jó, ha csak egyik kezünket nyújtjuk előre és a másikban fogunk valamit, mivel nem tudjuk a szájunkba tenni a szentostyát, könnyen leeshet a földre. Ilyenkor jobb, ha nyelvre áldozunk.	Csúnya és helytelen ha a szentostyát a tenyerünkből „felnyaljuk”. Ekkor is könnyen leeshet a földre.	Elvenni sem szabad az áldoztató kezéből az oltáriszentséget, mert megsérülhet, eltörhet, leeshet a földre.

Kérjük szépen, hogy szeretettel figyeljünk oda, ezekre a látszólag apróságokra, így is kifejezve szeretetünket, imádatunkat Jézus teste iránt.

Két szín alatti áldozás esetében a szentostyát bemártják a szent vérbe, így nem lehetséges a kézbeáldozás. Ezt az áldoztatás elején szokta jelezni a miséző pap. Figyeljünk oda erre!

Lauer Tamás akolitus
(fotó: Dr. Füzes Ádám atya)