Hűség
Amikor egy anya áldozatot hoz a gyermekéért, az mindenki szemében tiszteletre méltó. Amikor valaki a saját élete árán ment meg másokat, arra hősként tekintünk. Tiszteljük az élsportolókat is és elfogadjuk, hogy az életük tele van lemondással és áldozattal. Még a fogyókúra érdekében hozott áldozatokat is természetesnek vesszük.
Amikor viszont megtudjuk egy asszonyról, hogy évek óta tűri a férje kegyetlen viselkedését, arról vajon mit gondolunk? Hogy nem normális? Hogy „én már rég elváltam volna”? Vagy megpróbáljuk benne meglátni az önként vállalt áldozat hősiességét?
Kereszténységünk legalapvetőbb pillére Krisztus keresztáldozata, amely most a húsvéti időben kiváltképp előtérbe kerül. Ennek fényében gondoljuk át, hogy amikor egy testvérünk a házastársával való együttélést a saját keresztjének tekinti, és ezzel a tudattal viseli a lelki és talán néha testi bántalmazásokat is, akkor őt ne nézzük ezért bolondnak. Ne lebeszélni akarjuk a kereszthordozásról, hanem megértő szívvel forduljunk felé és inkább imáinkkal is támogassuk őt.
Isten nem egyforma utat jelölt ki mindenkinek. Nem is adott mindenkinek ugyanannyi erőt a szenvedések elviseléséhez. De aki tudatosan felvállalja a saját keresztjét, és az sem tántorítja el, hogy a mai világ egyfolytában azt sulykolja belénk, hogy a saját karrierünk, a saját érdekeink érvényesítése a legfontosabb életcél, az feltétlenül tiszteletet érdemel. Mert Isten szemében ez a legcsekélyebb mértékben sem butaság, hanem örök életet érő áldozat.
Csicsiri Ferenc