Március utolsó csütörtökén nem volt kegyes hozzánk az időjárás. A hét elejei havazás nyomai még nem tűntek el és az este beálltával a kitartó szél is még élesen, csontig hatolt, mintha nem is Böjtmás havának végén járnánk. Nem esett jól a kint lét, így a nagycsütörtöki liturgia után a szokásosnál jóval rövidebb idő alatt kiürült a templomunk előtti tér. Azonban egy nem is olyan kis csoport még maradt a kereszt lábánál. Közösségünk 16-24 éves fiataljai közül húszan választották a meleg szoba helyett azt, hogy ezen az estén, osztozva a Megváltó szenvedésében együtt járják végig a keresztutat. Ez a keresztút más volt, mint a nagyböjti pénteki alkalmak. Ezt, egy ötlet nyomán, az ifjak maguknak szervezték. Telefonon, e-mail-eken és az internetes közösségi felületeket kihasználva tartották egymással a kapcsolatot, kerestek és választottak olyan imádságokat, rövid elmélkedéseket, amelyek igazán hozzájuk, nekik szólnak. Nem mellékesen pedig a templom védelmező falait elhagyva a várostól távolabb, kivilágítatlan, hólétől áztatta sáros utakon járva emlékeztek Krisztus szenvedésének tizennégy állomására. A menet gyertyákat, fáklyákat gyújtva fél nyolc után nem sokkal indult el Nagytarcsa irányába, és az elől haladó keresztet követve – melyet állomásról állomásra egymástól átvéve vittek – járta végig a jó másfél órás, közel három kilométeres utat. Felemelő volt megtapasztalni azt a jellegzetes, fiatalos áhítatot, ami a megtett kilométerek, és az erősödő fáradság ellenére sem apadt, hanem végigkísérte az ifjakat stációról stációra.

Azt gondolom a nagyböjti felkészülési időszak meghatározó élménye volt ez a résztvevők számára. Együttlét azokkal, akikkel korukból adódóan igazán megértik egymást, és együttlét Jézussal, akiért ezen az estén otthagyták a kényelmet, a meleg szobát, akinek a keresztjét a vállukra vették és így váltak egyé Vele a márciusi téli estében…

Idén nagycsütörtökön egy rendhagyó keresztúttal zárult a húsvéti időszak. Vajon ez rendhagyó alkalom volt, vagy hagyományteremtő? Ez most már csak rajtuk, Rajtatok múlik!

Lengyel Dávid