Teremtésvédelem

Ép testben ép lélek (Mens sana in corpore sano) – mondták a rómaiak. De ezt okvetlenül ki kell egészítenünk. Egyrészt annak belátásához is ép lélek szükséges, hogy mennyire szükséges testi egészségünk fenntartása, másrészt fontos feladatunk szellemi állapotunk életkornak meg­fe­lelő szinten tartása is.

Érdekes statisztikai megfigyelés – a materialisták végső soron nem tudnak vele mit kezdeni –, hogy a vallásos emberek egészségesebbek a népesség átlagához képest. Már az ószövetségi Törvényben számos egészségügyi vonatkozású parancs van, például a lepra (amely keleten ma sem elhanyagolható gond) megelőzését célzó szabályok.

Amint a mozgás és helyes táplálkozás szükséges a testi egészséghez, ugyanúgy nélkülözhetetlen a rendszeres imádság lelki – sőt szellemi – épségünk megőrzéséhez. A teremtett világ egységes egész, benne a jelenségek, események hatnak egymásra és az ember sem független tőlük. Egészsége megőrzéséhez a velük való állandó kapcsolatra van szüksége: anyagi (anyagcsere) és szellemi „párbeszédre” (kommunikáció a legtágabb értelemben), utóbbira olyan differenciált módon, ahogyan más látható élőlények képtelenek. Nem rabja, hanem alakítója a környezetének, de ez a tevékenysége állandó korlátokba ütközik és e korlátok legyőzése tölti ki az emberiség történetét. Csodálatos eredményei ellenére ez a harc mégis önmagában kudarcok sorozata, mert az ember magára hagyatva képtelen sorsát rendeltetése szerinti végső céljához (tökéletes boldogság) eljuttatni.

Lelki táplálékunk nemcsak az imádság, hanem az Istennek tetsző cselekedetek. Maga Jézus mondta: az ő tápláléka, hogy a mennyei Atya akaratát cselekedje. Földi életével bemutatta azt a szeretetet, amely „melegít, világít és éltet” (idézet Szabó István jezsuita szerzetes egyik 60-as években elmondott beszédéből), s ezzel az üdvösség útját jelölte ki számunkra. Az irgalmasság cselekedetein egyes régi keresztény írások az alamizsna-adást értették, ma természetesen jóval tágabban értelmezzük. Felelősségünk kiterjed társadalmi méretekben nemcsak az aktuálisan nyomorgó, igazságtalanságtól szenvedő tömegekre, hanem gyermekeink, unokáink generációjára is, akik egy károsodott környezetben lesznek kénytelenek leélni életüket ősei(n)k korlátoltsága, kapzsisága (Czakó Gábor: „pénz­izmus”) miatt. Mert mesterséges állatokkal: korábban soha nem látott gépekkel népesítették be világunkat és azokat újkori bálványokká tették (nyerőgépek, szörnyű műsorokat sugárzó televíziós csatornák, rettenetes internetes játékok, de ugye ne soroljam…). Elszakadnak az éltető világtól, nemcsak a földöntúli de a földi világtól is. A házasság helyett egyre természetellenesebb és embertelenebb kapcsolatokat „eszelnek” ki – s mindennek vége a magány. Pedig a jó társaság, barát, hogy ne is beszéljek a kedves virágokról, fákról, háziállatokról, mennyivel egészségesebbé teszik életünket!

Az emberiség történelme során alkalmazkodott a Teremtő szándékához – beleértve a természetet és társadalmat – ezért és csak ezáltal maradhatott ember. A jövőben sincs más lehetősége, amennyiben továbbra is az szeretne maradni. Íróasztal mellett mindenféle életformákat ki lehet találni, törvénybe lehet iktatni, de ezek nemcsak a tudomány, hanem minden jóérzésű ember számára elfogadhatatlanok, sőt nevetségesek is. Szám L.