Betlehemi Szent Család
Mária a názáreti csendes otthonából útnak indul Józseffel, jegyesével, Betlehembe. Betlehem Jeruzsálemtől délre 8 kilométerre van. Ősrégi neve Efrata volt. Ez az út kötelező út volt, menni kellett, amiről Mária nem tudott semmit. A jövendölés szerint nem Názáretben, hanem Betlehemben kell születnie a Messiásnak. Jézus, Augusztus római császár, az akkori világ uralkodójának idejében születik, Betlehemben. Mikeás próféta, aki Jézus születése előtt 750 évvel élt, erről a jövőbeli eseményről így ír: De te (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Juda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mt 2,6-7)
A kényszerút tehát bekövetkezett, mert: Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekségét írják össze. Ezt az első összeírást Cirinussz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából, Judeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt (Lk 2,1-5).
Lukács evangélista, és egyben történetíró, az üdvösségtörténetet a világtörténelem folyásába állítja be. Ezért szerepel itt Augusztus római császár. Augusztus, az „isteni trónra” emelt uralkodó, birodalmában, tartományaiban, a leigázott országokban népszámlálást rendelt el. A világ akkori ura az isteni Gondviselés végzése szerint, ezen intézkedésével a világ Üdvözítőjének szolgálatába szegődik, őt szolgálja.
A császári összeírás két dolgot foglalt magába: a föld és a háztulajdon bejegyzését. Így az emberek vagyoni helyzetéből állapították meg a befizetendő adó összegét. A történelem azt is igazolta, hogy ebben az időben a római légiók harcban álltak a Taurus hegységben a harcias nomádok törzseivel. Ehhez a hadakozáshoz szükség volt a birodalom ember és anyagtartalékának felméréséhez. Egyiptomban megtalált feljegyzések szerint, a lakóhelyükön kívül tartózkodóknak vissza kellett menni az összeírás miatt. Az asszonyoknak is menni kellett a férjükkel és meg kellett jelenniük a hivatalnokok előtt. Tehát Máriának és Józsefnek Betlehembe kellett menni.
József Betlehembe megy. A leírtak szerint ott lehetett tulajdonjoga. Rokonai még ott éltek, valószínű földművesek voltak. Dávid utódainak ott volt földjük. Lukács ezt nem említi, hiszen neki sokkal fontosabb, hogy leírja Mária és József útját Betlehembe, melyet ő Dávid városának nevez. A Messiásnak Betlehemben kellett születnie, Dávid házából származik, és atyja trónját foglalja el.
A születésről szóló tudósítást Lukács a Biblia stílusában ünnepélyesen kezdi el: Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem volt nekik hely a szálláson (Lk 2,6-7). A születés elbeszélése józan, egyszerű, tárgyilagos, szűkszavú: megszülte fiát. Mária, mint igazi anya hozta világra fiát. Az első anyai szolgálatokat nyújtja fiának. Bepólyálta. Az újszülöttet szorosan ruhába csavarták, úgy, hogy mozdulni sem tudott. Az gondolták, ez elősegíti a tagok egyenes növését. Jászolba fektette, az állatok takarmányjászlába. Hogy a kicsinek első fekhelyéül egy jászollal kellett beérnie, azt az evangélista ezekkel a szavakkal okolja meg: mert nem jutott nekik hely a szálláson. Mária és József Betlehembe érkezésük után felkeresték a karavánszállást. Többnyire szabad ég alatt elterülő hely volt ez, fal vette körül, egyetlen bejárattal. A belső udvart néhol védő oszlopcsarnok vette körül, ezt egy darabon be lehetett falazni, és így egy nagyobb vagy több kisebb helyiség keletkezett. Az udvarban tanyáztak az állatok is. Az emberek az oszlopcsarnokban, a kis elfalazott termeket azoknak tartották fenn, akik megengedhették maguknak ezt a „luxust”. Itt nem volt már hely Máriának és Józsefnek. Amikor Mária érezte, hogy közeledik órája, egy olyan helyiségbe ment, amelyet istállónak használtak. Mert ahol jászol van, ott istállónak is kell lennie. A megígért Úr kicsiny, gyámoltalan gyermekként egy istálló takarmányjászlában fekszik. Kiüresítette, és megalázta magát, szolgai alakot vett föl. Szent Pál ezt a jóságot így írja híveinek: Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok (2Kor 8,9). A szálláson nem jutott nekik hely. Az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania (Lk 9,58). Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be (Jn 1,11).
A kényszerút végállomása Betlehem lett. A menekülésig itt maradt a Szent Család. Dávid király városa, Betlehem az Újszövetségben kapott nagyobb hírnevet, jelentőséget, mert itt született a várva-várt Messiás. A II. századig visszamenő hiteles hagyomány szerint a születési hely barlang volt. Fölötte ma tágas bazilika emelkedik. A barlangba kétoldalt lépcsőn lehet lejutni.
Szűzanya a barlangban talált menedéket Szent Gyermekével együtt. Nem gondolta, hogy utána milliók és milliók érkeznek ide nem kényszerúton, hanem zarándokúton, hogy lelki örömet keressenek és találjanak.
Somlai József nyugdíjas plébános