Betlehemesek a kórházban
A kórházban fekvő betegeknek adventben és a karácsonyi ünnepek alatt nagyon nehéz megélniük azt, hogy betegek, ráadásul még otthon sem lehetnek szeretteik körében. Sokaknak pedig azért javasolják az orvosok, hogy befeküdjenek, hogy ne legyenek egyedül otthon az ünnepek alatt (a kórházban legalább vannak körülöttük). Hihetetlennek tűnik, de többen vannak ilyen helyzetben. Éppen ezért, mi lelkigondozók is, igyekszünk minél többet mellettük lenni ezekben a napokban és a környezetünkben lévő jó szándékú lelki segítségeket is felfedezni, majd bevonni őket ezekbe a támogatásokba.
Az idei évben két ilyen lehetőség is adódott a közösségünkben, amelyek nagyon sokat jelentettek a betegeknek.
Az egyik az volt, hogy adventben a közösségünk gyerekei előadták a palóc Betlehemest a Rehabilitációs osztály betegeinek. Nagyon vidáman és lelkesen szerepeltek, a második éneknél már a betegek is bekapcsolódtak és együtt énekelték velünk a karácsonyi dalokat. Azokhoz a betegekhez, akik nem tudtak kijönni az előadásra, bevittük a szobába megmutatni a betlehemest és nekik is elénekeltük a Mennyből az angyalt. Az egyik szobában egy nagyon idős dédmama feküdt, akiről a nővérek elmondták, hogy már nem is lát, nem is hall. Amint elkezdtünk az ágya mellett énekelni, rögtön bekapcsolódott az énekbe, a végén pedig azt kérdezte a gyerekektől, hogy vajon a Jézuska teljesíti-e azt, amit ő karácsonyra kért. Néhány gyereket eléggé elgondolkodtatott ez a történet, utána azon filozofáltak, hogy vajon mit kérhetett ez a dédi, mert ha a Jézuska nem jönne a kérését teljesíteni, akkor ők szívesen megadnák ennek a néninek, amire vágyik. Az osztály orvosaitól és a nővérektől a gyerekek egy nagy csomag finomabbnál finomabb csokoládét kaptak ajándékba, a fönt említett lelki élmény pedig csak egy volt a sok közül.
Egy másik ilyen örömforrás a betegek számára az volt, hogy Goreczky Katalin és zenekara, családja, meg néhány fiatal lány, anyuka, szintén a mi közösségünkből, december 23-án a délutánjukat áldozták arra, hogy a betegekért szolgáljanak. Szobáról szobára járva gitárral, hegedűvel, dobbal és fuvolás kísérettel karácsonyi énekeket énekeltünk a betegeknek és a személyzetnek, akik az ünnepre bent maradtak. Nem volt olyan beteg, akit ez a lelki és érzelmi közeledés ne indított volna meg… A pszichiátriai osztályon például örömmel tapsoltak néhányan ének közben, de olyan is volt, aki elsírta magát. Az éneklés után a kedves arcú fiatal lányok szaloncukrot és újságot osztogattak a betegeknek. Akik ott voltak, azok tapasztalták, hogy a szeretet elég erős gyógyír, mondhatni a legerősebb „pirin” a léleknek. Mivel a mi közösségünk mellett még másik három csoport is szolgált párhuzamban, elmondhatjuk, hogy az egész kórház épülete aznap délután zengett az angyalok énekétől és ez nemcsak a betegeknek, de az ott dolgozóknak is szebbé tette az ünnepnapokat. Ünnepek után, amikor a betegekkel találkoztam, arról beszéltek, mennyire csodálkoztak még a hozzátartozók is, hogy a mai világban léteznek ilyen fiatalok, akik önkéntes alapon, megszeretgetnek „idegen” embereket. Nem is gondolnánk, hogy ezek az apró tettek, sokaknak a világot magát jelentik és az életüket nemcsak elviselhetőbbé, de meghittebbé is teszi.
Négy csoportban látogatták végig az énekes „angyalok” a kórházban fekvő betegeket
Igen, testvérek, az Isten karácsonykor leszállt közénk, itt él közöttünk, bennünk dolgozik, és ha engedjük, akkor olyan nagylelkű cselekedetekre indítja a mi kis közösségünket, ami nemcsak egymásra, de a nagyobb közösségre is hatással van. Ezúton is szeretném a magam és a betegek nevében hálásan megköszönni a betlehemezős gyereknek (természetesen az őket támogató szüleiknek és Anett néninek), fiataloknak, felnőtteknek ezeket a közös élményeket és adja a Jóisten, hogy az új évben is legyen szemünk arra, hogy észrevegyük azokat, akik szükséget szenvednek, szűkebb és tágabb körben egyaránt.
Bálint Brigitta lelkigondozó