Menekülés Egyiptomba

Szűz Mária és Szent József, az összeírásra érkeztek Betlehembe. A kisváros túl népes lett. Az összeírás után elcsendesedett az élet. Akiknek oda kellett jönni, siettek haza otthonukba. Szűzanya nem indulhatott a csecsemő Jézus miatt. A barlangistállót, ahol a Szent Gyermek született elhagyhatták, mert már találtak házban is helyet. Ezt Szent Máté igazolja. A betlehemi bölcsek bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki (Mt 2,11).

Az ünneplés, a vendégeskedés után, a bölcsek távozása után, Heródes meg akarja öletni a „zsidók királyát”. Szent József álmában fi­gyel­mez­tetést kap: Kelj föl, fogd a gyer­me­ket, és anyját, menekülj Egyip­tom­ba! (Mt 2,13). Az álom többször for­dul elő a Máté féle gyermek­tör­té­ne­lem­ben. József természetfeletti figyel­mez­tetést lát benne, tehát vinnie kell a Gyermeket és anyját. Egyiptom is a Római Birodalom tartománya volt. Heródes királysága alatt sok kegyetlenség történt Zsidó országban, ezért sok ember elhagyta az országot. Így hát senki sem csodálkozott azon, hogy Szűzanya és Szent József elhagyták az országot. Az emberi gonoszság Isten terveit keresztezhette, de nem tudta megakadályozni.

Szűzanya útja Egyiptomba úgy látszik, mint a magányosok, az egyedül maradottak keserves útja. Úgy látszik nincs segítés, és menni kell. Az álomban való figyelmeztetés után minden úgy történik, hogy biztosan meg tudnak érkezni Egyiptomba. A mindenható Isten láthatatlan keze, mint védő­er­nyő, oltalmat adott. Szűzanya indul, vál­lalja a megterhelő utat, nem zúgolódik, gondja van a Gyermekre, védi, oltalmazza az úton.

Hogy hogyan tehették meg az utat, szamárháton ülhetett Szűzanya, a kicsinyke Jézussal együtt, azt nem tudjuk. Erről Máté nem ír, csak a lé­nyegre törekszik. József álmában figyel­mez­tetést kapott: ő felkelt s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba (Mt 2,14).

Az írók, a szűk, kevés szentírási szö­veget kiszínezik szép történetekkel, legendákkal. Szerepel az engedetlen csacsi, majd az engedelmes csacsi. Menekülés közben megpihennek a kovácsműhely előtt, ahol a kovács készíti a vasszegeket azoknak, akik a ke­reszt­re feszítés büntetését kapják.

Szűzanya útjában látható főszereplő József, akinek hangját nem halljuk, csendben teljesíti a parancsot. Ő, aki a hit alapján vállalta Isten akaratának végrehajtását. Ő nem csodálkozik, nem kérdez, nem áll elő igényekkel, hanem teszi kötelességét, küldetését. Ő a hit embere, aki az isteni Gondviselés útját járja, mint Isten kezében eszköz.

Az evangélista arról nem ír, nem számol be, hogy milyen körülmények között éltek Egyiptomban. Hogyan fogadták őket, mint idegenek? A többi zsidó menekültekkel együtt talán őket is sajnálták. Tudott-e ott dolgozni Szent József, akadt-e munkája? Nélkülözés volt-e az életük? Ezek nem voltak lényeges kérdések. Az írók, a legenda szerkesztők képzelete sok mindet kitalálhatott. Nem baj, foglalkozzanak azzal, ami szép, rendkívüli. Az egyiptomi száműzetés befejeződött, és ők visszajöhettek.

Míg a Szent Család biztonságban volt, addig Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően (Mt 2,16).

A Gyermek életben maradt, mert Szűzanya, és Szent József, Isten akaratának engedelmeskedtek és Egyiptomba menekültek. Idegen földön voltak, de hitték, hogy ott is velük van az Isten.

Somlai József nyugdíjas plébános