Karitász bál
Idén immár negyedik alkalommal került megrendezésre az egyházközség és a karitász csoport közös jótékonysági bálja. Nem mondhatjuk, hogy a szervezés nem tartogatott számunkra az utolsó pillanatig izgalmakat; a belépő jegyek nem úgy fogytak mint előző években és sajnos egyik fellépőnk is váratlanul lemondta a szereplését. Az előkészítő munkában azonban idén sem maradtunk egyedül…! Még a bál napjának délelőttjén is elkelt néhány jegy, így február második szombatjának estéjén ismét sikerült teljesen megtöltenünk a Csigaházat.
Széles Flóra
Közösségünk farsangi ünnepét a nyitó beszédek után Széles Flóra ifjú énekesnő műsora nyitotta.
A vacsora után Oszvald Marika fellépése alapozta meg az est további hangulatát. A művésznő a kitűnően összeállított repertoár mellett lenyűgöző színpadi rutinjával kezelte, hogy a technika megpróbált borsot törni a hangmesterek orra alá és egy fergeteges show műsort varázsolt fellépésével. Az őt búcsúztató vastaps után azonnal megtelt a tánctér, ahol az éjféli tombolahúzásig nemigen lehetett volna egy tűt sem leejteni.
Oszvald Marika
Az estét egy jótékonysági árverés is színesítette, ahol N. Kustos Margit festőművész képeiből jó pár talált új gazdára köszönhetően a nagylelkű mecénások segíteni akarásának. A mulatozás hajnali két óra utánig tartott, így talán remélhetjük, hogy idén is sikerült egy jó hangulatú bállal megköszönnünk a közel 170 vendégünk segítő támogatását és azokét is, akik betegség miatt ezen az estén nem lehettek velünk. E helyen is szeretnénk megragadni a lehetőséget, hogy mindenkinek hálásan megköszönjük azt a segítséget, amit belépő vagy támogatói jegy vásárlásával, tombola felajánlásával, festmény licitjével vagy munkájával nyújtott a helyi karitász csoport számára. A tavalyi évhez hasonló mértékű támogatás lehetővé teszi számunkra, hogy 2014-ben is legalább az előző évhez hasonló gyakorisággal látogathassuk meg azt a több mint 60 egyedülálló testvérünket, illetve nehéz sorsú családunkat, akikhez eljuttatjuk a kistarcsai római katolikus egyházközség minden tagjának törődő szeretetét. Ez a mi felelősségteljes feladatunk, amihez az évközi időben is nagy szükségünk lenne további segítő kezekre. S hogy a karitász csoportnak mire is van szüksége? Ezt patrónánk, Kalkuttai Teréz anya fogalmazta meg örökérvényűen:
Nem akarom, hogy önök nekem adják gazdagságukat. Nem akarom, hogy nekem adják a fölöslegüket. A szegényeknek nincs szükségük az önök szánalmára, sem az önök együttérzésére. A szeretetükre és a jóságukra van szükségük. Leginkább az hiányzik a szegényeknek, hogy szükségesnek érezzék magukat, hogy szeretve érezzék magukat. A szegénység által rájuk kényszerített számkivetettség állapota elkeseríti őket. Mindenféle betegségre léteznek gyógyszerek, kezelések. De amikor az ember nemkívánatos, amikor nincsenek körülötte szolgálatkész kezek, sem szerető szívek, akkor nem hiszem, hogy ez a rettenetes betegség valaha is gyógyítható lesz. Addig kell adni, hogy az már fájjon. Éppannyira lehet szenvedni az élelem utáni éhségtől, mint a szeretet utáni éhségtől. Néha könnyebb egy tál rizst adni, mint enyhíteni valaki olyannak a magányát és a kétségbeesését, akit nem szeretnek a saját családjában. A szegényeknek szükségük van rá, hogy elismerjék méltóságukat. Hálásaknak kell lennünk irántuk, amiért lehetővé teszik számunkra, hogy szolgáljuk őket. A szegények jóval többet adnak nekünk, mint amennyit mi adunk nekik.
Lengyel Dávid
(Fotó: Lauer Tamás)