Az evangélium öröme

Idei lelkigyakorlatunkon Hugyecz János atya gyakran idézte Ferenc pápa legutóbbi apostoli buzdítását, melyet szívből ajánlunk, mivel még kapható a Szent István társulat jóvoltából.
Az evangélium öröme kezdetű megnyilatkozásnak magyar nyelvű kiadását a pápa szavaival mutatjuk be:
Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső üresség­től és az elszigetelődéstől. Jézus Krisz­tussal mindig megszületik és újjá­szü­letik az öröm. Ebben a buzdításban a keresztény hívekhez szeretnék fordulni, hogy meghívjam őket egy olyan új evangelizáló korszakra, amelyet ez az öröm jellemez, és irányt mutassak az Egyház útjának a következő évekre. Meghívok minden keresztényt – éljen bárhol és bármilyen helyzetben –, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy ő találkozzon vele, hogy mindennap szünet nélkül keresi őt. Nincs olyan ok, amiért valaki azt gondolhatná, hogy ez a meghívás nem neki szól, mert „senki nincs kizárva abból az örömből, melyet az Úr hozott”. Aki kockáztat, azt az Úr nem csapja be, és ha valaki csak egy apró lépést tesz is Jézus felé, felfedezi, hogy ő már tárt karokkal várja érkezését.
Úgy határoztam, hogy itt javasolok néhány olyan irányt, amelyek az egész Egyházban bátoríthatják és segíthetik tájékozódásában a lelkesedéssel és dinamizmussal teljes új evangelizációs korszakot. Ennek alapján úgy döntöttem, hogy a következő kérdésekkel foglalkozom bővebben:
– A misszióra kilépő Egyház reformja
– A lelkipásztorkodás résztvevőinek kísértései
– Az Isten evangelizáló népe összességeként felfogott Egyház
– A homília és annak előkészítése
– A szegények társadalmi befogadása
– A béke és a társadalmi párbeszéd
– A missziós elköteleződés lelki motivációi
Aki azt várja, hogy ezután egy részletes cselekvési terv, vagy valamiféle strukturális átalakítási program kerül kifejtésre, csalódni fog. A pápa számára nem az jelenti a nagy feladatot, hogy „konzerv-megoldásokat” szál­­lítson a helyi egyházak számára, sokkal inkább az, hogy felszítsa a tüzet, a lelkesedést bennük, hogy útnak indítsa őket. Épp ezért kiindulópontja a folyton megújuló és önmagát közlő, továbbadó hitbeli öröm központiságának a kiemelése. Mint írja, „vannak keresztények, akiknek látszólag nagy­böjti stílusuk van, húsvét nélkül” (nr. 6).
Ferenc pápa tisztában van vele, hogy nem lehet minden élethelyzetben felhőtlenül örülni, vannak nehéz pillanatok is. Ám ha szünet nélkül ezekre hivatkozunk, hogy kimagyarázzuk, miért nincs bennünk öröm, rossz úton járunk. „A kísértés gyakran mentegetőzés vagy kifogás formájában jelentkezik, mintha számtalan feltételnek kellene teljesülnie ahhoz, hogy az öröm lehetséges legyen” (nr. 7). De aki valóban találkozott az élő Istennel, annak még milyen plusz forrásra, feltételre van szüksége ahhoz, hogy elkezdjen örülni? Mit adhat a min­den­napi élet, az emberi valóság, amit ne tudna megadni maga Isten?

Olvasó lámpa