Elmúlás vagy az új élet előkészítése?

A napsütéses, meleg nyári napok után, amikor nagy örömmel és vidám­sággal voltunk kint a szabadban, meg­be­tegedések nélkül, szép fokozatosan beköszöntött az ősz, a maga kettős­ségével.

Kinek mit hozott az ősz? Van, aki­­nek a munka elkezdését, van, akinek a termények begyűjtésének az ide­jét, a színkavalkádos természeti képek cso­dálatát, de bizony olyan is van, akinek a szomorúság, az elmúlás tényére való emlékezést hozta meg a borongós idő­szak. Ahányan vagyunk, annyiféle mó­don ragadjuk meg és éljük meg ennek az évszaknak a részleteit és mély­ségeit. És ez így is van rendjén. Mert emberek vagyunk, a hangulatok­ra, ér­zé­sek­re fogékony lények.

Egy dolgot azonban nem szabad el­felejtenünk: a Jóisten úgy alkotott meg minket, hogy képesek legyünk oda­fi­gyelni önmagunkra, ugyanakkor képe­sek legyünk a környezetünk felé jelzé­seket is adni arról, hogy mi van a szí­vünk­ben, lelkünkben. Nem utolsó sor­ban egy jó szívet is adott nekünk, hogy észre tudjuk venni, ha valaki a környe­ze­tünkben szükséget szenved nemcsak fizikailag, de lelkileg is.

Miért fontos mindez? Mert, ha fi­gye­lünk önmagunkra és egymásra, ak­kor nemcsak az ősz szépségeinek tu­dunk együtt örülni, hanem a szomorú­sá­gainkat, céltalanságainkat és beteg­sé­geinket együtt hordozva megtapasz­tal­hatjuk, hogy milyen jó, ha az ember nincsen egyedül. Mert nem jó az em­ber­­nek egyedül lenni. (Ter 2,18)

Mire érdemes figyelnünk az ősz meg­érkezésével? Mivel a napsütéses órák száma egyre csökken, eluralkod­hatnak rajtunk az alábbi depressziós tünetek:

• reményvesztettség

• ingerlékenység

• csökkent energiaszint

• szociális elszigetelődés, társas kap­cso­latok elhanyagolása

• aluszékonyság, fokozott alvásigény

• érdeklődési kedv elvesztése az addig kedvelt dolgok iránt

• étkezési szokások megváltozása, éh­ség a szénhidrátokban gazdag ételek iránt

• súlygyarapodás

• koncentrálási és döntéshozatali nehézség

Ha a fönti tüneteket észleljük ma­gun­kon vagy egymáson, engedjük a vészjelzőinket zakatolni, hogy időben tud­junk védekezni a komolyabb depressziós tünetek ellen.

Az életmódváltás segíthet

Sajnos a mai világnak az alap­be­ál­lí­tó­dása, hogy ha bármi nehézségünk adódik, rögtön a gyógyszerekkel és or­vosokkal próbálnak összekapcsolni bennünket. Igazi probléma csak akkor van, ha mindeközben nekünk eszünk­be sem jut, hogy esetleg másként is lehetne. Lássuk be, a gyors megoldá­sok nem minden esetben nyújtanak hosszú távú biztonságot. Nem egyszer voltam szemtanúja olyan eseménynek, amikor egy halálesetnél a hozzátar­tozót perceken belül benyugtatózták, csak ne sírjon a folyosón. Jaj, csak ne­hogy valakiben nehéz érzéseket indít­son el egy síró ember látványa! De hát mikor sírjunk, ha nem egy közeli hoz­zátartozónk elvesztésekor? A könny meg amúgy is könnyíti a lelket. A Prédikátor könyvében is olvashatjuk, hogy: „Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek.” (Préd 3,4)

Ha a régi természetes gyógyítási mó­dokat fölfedezzük, lehetséges, hogy a magunk és egymás orvosai is lehetünk. És itt nem a gyógyszeres ellenérzésekről van szó, félreértés ne essék, pusztán arról, hogy nem min­den­re a legjobb orvosság „a pirula”. Maria Treben, „Egészség Isten patiká­jából” c. könyvében például rengeteg olyan természetes gyógymódról ol­vas­hatunk, melyek segítségével az egész­ségi állapotunkat visszaállíthat­juk. A lelki életünk egyensúlyának visszaállítása érdekében szintén létez­nek olyan egyszerű módszerek, me­lyek­kel rengeteget javíthatunk a köz­ér­zetünkön.

Íme, néhány példa:

• Az ablak előtti fákat, árnyékot okozó tárgyakat távolítsuk el, melyek elfogják a fényt és próbáljunk meg minél közelebb ülni az ablakhoz, hogy közel legyünk a napfényhez. Mert, ha szembe fordulunk a nappal, az árnyék mögénk kerül!

• Minél több időt töltsünk a friss le­vegőn, sétáljunk nagyokat, vagy csak üldögéljünk a padon és szívjuk ma­gunkba a napfényt! Még a felhős na­po­kon is sokat segít, ha a termé­szetes fényen tartózkodunk, különö­sen az ébredés utáni órákban.

• Tornázzunk, mozogjunk rendsze­re­sen! A fizikai aktivitás csökkenti a stresszt és az ingerlékenységet. Ha elég fittnek érezzük magunkat, az nö­ve­li az önbizalmat, erősíti az énképet, így a hangulatunkra is jó hatással van.

• Pihenjünk sokat, étkezzünk egész­ségesen: a sok zöldség és gyü­mölcs frissít és a szervezetből kitisz­tít­ja a méreganyagokat.

• Járjunk társaságba, közösségbe! Amikor az ember lehangolt, nehezére eshet mások elviselése, ám próbáljuk meg élvezni a többiek társaságát! Tá­mo­gatást, vigaszt nyújthatnak, vala­mint sokat javíthatnak a hangulatun­kon. Jól emlékszem, gyerekkoromban a nénik és bácsik órákon keresztül ül­dö­géltek a kerítés előtti padokon és miközben hosszasan sütötte őket a nap, jól kibeszélték, megvitatták egy­más­sal az élet dolgait. Igazi testi és lel­ki gyógyuláson mentek keresztül, anél­kül, hogy észrevették volna. Ak­ko­ri­ban ez természetes volt. Ma tuda­to­san kell megteremtenünk ezeket a „helyeket”. Érdemes keresnünk ezeket az alkalmakat! Plébániánkon is elég sok lehetőség van, érdeklődjünk, ke­res­sük egymás társaságát!

Egyszerűen fogalmazva: legyünk sokat a napfényben és fedezzük fel az őszinte kapcsolatainkat, melyekből gyak­ran töltekezhetünk, hogy az ősz örömteli oldalát is megélhessük.

Egy dolgot viszont nem szabad szem elől tévesztenünk: az ősz ambi­va­lenciájában nagyon mélyen benne rej­lik a nagyhét misztériuma is: nin­csen feltámadás nagypéntek nélkül. Tehát ebben a szomorkás időszakban az is erőt adhat, hogy tudjuk, hamaro­san közeledik az advent, utána pedig a karácsony. Minden alagút végén ott van a fény, támogassuk egymást, hogy mindannyian hinni tudjunk abban, hogy az ősznek is van értelme.

Gergely Márta, híres írónk, egyik gondolata jutott eszembe, amit záró gondolatként szeretnék megosztani: „Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az em­ber, csak vár…”

Bálint Brigitta lelkigondozó