Krisztus föltámadt a halottak közül, / Halállal győzte le a halált / És saját föltámadásával életet aján­dékozott – ezzel az ősi himnusszal viszik az égő húsvéti gyertyát az oltárhoz örmény szertartás szerint. Örök életet ajándékozni – erre csak Isten képes. Még a mulandó életet is csak világra segíti az orvos vagy a bábaasszony, de a Teremtő akarata nélkül nem tehetnék meg.A Szentírás azt a benyomást erősíti meg, hogy az egész teremtés értünk, emberekért van, hiszen az egyetlen gondolkozó teremtmény az ember volt, akinek testét magára vette az Úr, hogy visszaszerezze számunkra az örök életet, melyet elpazarolt az első ember – és mi is elpazaroljuk számtalanszor! (Persze ez csak a világ általunk ismert emberi oldala, nem tudhatjuk, hogy ezen kívül még hányféle olvasata van, mert nem vagyunk mindentudók. Hiszen egy igazán jó versnek is gyakran többsíkú értelme, jelentése van és egyik sem „érvényteleníti” a másikat.) Az viszont teljesen nyilvánvaló, hogy a mulandó, földi élet minőségét messze fölülmúlja az öröklét a mennyek országában.

A történelem folyamán mindmáig számtalanszor semmibe vették az emberi élet értékét. A „megvalósult szocializmusban” ugyan azt hirdették, hogy „a legnagyobb érték az ember”, de Szibériától Kistarcsáig és a mostani Észak-Koreáig elmondhatatlan emberáldozattal járt ez a kísérlet, melyet nekünk az egyetemen kötelező tárgy­ként, mint „tudományos szocializ­must” kellett tanulnunk. De ne csak a történelemre és a politikára gondoljunk. Hazánk népességfogyásának egyik alapvető oka Kodolányi János idejében az egyke volt, majd később kifejezetten a magzatgyilkosságok pusz­títása. Erről írta hajdan Juhász Ferenc hatalmas költeményét „A tékozló ország” címen, ami igazán bátor tett volt (már túl voltunk a Ratkó-korszakon). Ehhez csatlakozott az eutanázia, a nyugatról felénk hömpölygő járvány, az asszisztált öngyilkosság. Ezek a néma gyilkosok léptek a középkor rémei, a pestis, fekete himlő és kolera helyébe. És mit mondhatunk az „extrém sportokról”, amelyeknek tulajdonképpen semmi közük sincs a sporthoz, hiszen a sport az ember egészségéért van? Inkább nevezhetnénk puszta feltűnésből vagy kedvtelésből végrehajtott (olykor gé­pe­sített) öngyilkosságnak. És ezeket az öngyilkosokat egyesek hősként ünneplik!

A földi élet nem arra való, hogy elfecséreljük vagy eldobjuk, hanem ar­ra, hogy elnyerjük az örök életet, amelynek lehetőségét ajándékba kaptuk! Gondoljunk a templomunkban lévő emléktáblára és az elhagyott csecsemők pár éve fölszentelt életmentő kápolnájára!

1931-ben alakult meg a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egye­sülete. A 40-es évek végén az elnyomó rendszer feloszlatta, de 1991 óta újra működik. Egyik fő feladatának tekinti, hogy szót emeljen az emberi élet védelméért, fogantatásától annak természetes megszűnéséig. Tag­jai közé fogad egészségügyi dolgozókat és kórházlelkészeket. Akik kö­zel negyedszázada átvették a stafétabotot, azok közül sajnos többen eltávoztak az élők sorából, mások élet­koruk vagy fő hivatásuk miatt már nem tudnak részt venni a vezetőség munkájában, ezért is keressük a folytatást az ifjabb generációban.
Szám László dr.