A Szalvátor nővérek logója

Áthatva a gondolattól, hogy az emberiségnek milyen nagy szüksége van arra, hogy életet találjon és megismerje az egyedül igaz Istent és akit Ő küldött, Jézus Krisztust, Keresztről nevezett Ferenc Jordan és Apostolokról nevezett Maria, Therese von Wüllenweber 1889-ben megalapította a Szalvátor Nővérek Kongregációját (Isteni Üdvözítő Nővérei).
Jordan atya minden vágya az volt, hogy mindenki megismerje Istent, és így teljes életet élhessen. 1880-ban Jordan atya több hónapot töltött a Szentföldön. Feltehetően július 4-én, a Libanon hegyén megrázó lelki élményben volt része. Amint végigtekintett a Szentföldön, egyszerre tudatára ébredt annak, hogy szerte a világon milyen nagy a vallási ínség; és mélyebben, mint valaha, a lelkébe hatoltak az írás szavai:
„Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)

Szalvátor nővérek

Célja az volt, hogy az egyházi és társadalmi életet megújítsa. Ez a gondolat abban a korban még túl merész és új volt, ezért elképzelésének csak egy részét tudta megvalósítani.
Jordan atya már kezdettől fogva széles látókörre tanította a nővéreket. Mindenkit ez a szellem hasson át. Egyetlen célt tűzött ki a nővérek elé: „mindenkivel megismertetni Jézus Krisztust.” Ezért gaz­dagok és szegények, hívők és nem hívők közé egyaránt el kell menniük. „Vállaljanak el bármilyen feladatot” Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét szem előtt tartva. Kezdettől fogva nem ragaszkodott kizárólag egyetlen apostoli tevékenységhez.
Mária anya és a nővérek ebben a szel­lemben válaszoltak mindennemű szük­ségre.
A közösség gyorsan növekszik. Két év múlva 1890-ben három missziós nővért küldenek Indiába, 3 évvel később 5-en mennek Equadorba, hogy „minden emberrel megismertessék a világ Üdvözítőjét”. A Kongregáció nemsokára Európá­ban, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában is elterjedt.
Kezdetek Magyarországon

Szalvátor nővérek

Magyarországra az első két Szalvátor nővér1899-ben érkezett Rómából. Angyalföldön, a főváros legszegényebb negyedében telepedtek le. Az első időben egy szoba-konyhás bérlakásban éltek és ugyanott kézimunka tanítással gyűjtötték maguk köré a barakklakók gyermekeit, később elkezdték a hittan tanítását is.
Időközben több magyar lány csatlakozott hozzájuk, akiket megérintett a nővérek egyszerű élete a szegények között.
Rómából a rendi képzés után hazaérkeztek az első magyar fiatal nővérek. Lakásukat hamarosan kibővítették, így vasárnaponként már vallásos összejövetelt is tarthattak a gyermekeknek. Különórákat is adtak, hogy biztosítsák megélhetésüket. Betegápoló nővérek is érkeztek Rómából, akik házi betegápolást vállaltak.
1906-ban felépítették a Huba u. 6. szám alatt az első Szalvátor zárdát. A nővérek lakásán kívül óvodát, elemi iskolát, majd polgári iskolát is nyitottak.
Budapesten 1927-28-ban felépült a Huba u. 7/9. szám alatt az új iskola, a Szalvátor Leánynevelő Intézet, ahol 1929 szeptemberétől a már 1906-tól működő iskolatípusok mellett megnyitották a kereskedelmi szaktanfolyamot, a felső­ke­res­ke­del­mi iskolát, a tanítónőképzőt és a líce­umot.
Az ország területén több kórházban és egészségházban dolgoztak, mint betegápolók. Egyházi intézményekben, plébániákon háztartási feladatot, templomi szol­gálatot, kántorkodást, egyházközségi munkát és házi betegápolást végeztek.
1948-ban az államosításkor az összes iskolából kitiltották a nővéreket. A Szalvátor Intézet ekkor 1500 növendéket számlált, ebből 200 bentlakó volt az internátusban. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása következtében 242 Szalvátor Nővérnek 21 intézményt kellett elhagynia. A pedagógus nővérek az élet legkülönbözőbb területén helyezkedtek el: plébániákon kántori, irodai és pasztorációs munkát végeztek, háztartási és gyári munkát kellett vállalniuk. A betegápolók, mint civil dolgozók, el tudtak helyezkedni kórházakban és rendelő intézetekben.

Szalvátor nővérek

A tartomány megújításának gondolata, egy nemzetközi fiatalokból álló közösséggel való újrakezdés lehetősége 2005-ben kezdett formát ölteni.
Rendünk római elöljáróinak felkérésére három nővér érkezett Magyarországra. Anna Maria Pełka Lengyelországból és Jyothi Jampana Indiából, a magyar származású Moser Erika 2007 nyarán csatlakozott hozzájuk az osztrák tartományból.
A közösség Szegeden kezdte meg közös apostoli tevékenységét. Munkájuk mellett, aktívan bekapcsolódtak az Újszegedi plébánia életébe.
Lelki életünkben fontosak a közös imák, a szentmise, a szentségimádás és a Szentírás olvasása. Hasonlóan a legtöbb családhoz kis közösségben élünk. Napunk nagy részét munkával töltjük, egyházi ill. világi munkahelyen, lehetőség szerint ki-ki a végzettségének megfelelően.
Közben Istenre figyelve igyekszünk korunk kihívásaira választ találni, gyógyító találkozásokban jelen lenni embertársainkkal, és reményt vinni a testi-lelki szükségben szenvedőknek.
Felgyorsult világunkban külön figyelmet fordítunk a reflexióra és a közösségi megosztásokra, de szakítunk időt a kikapcsolódásra és a pihenésre, közösségileg és egyénileg is.
A körülöttünk élők mellett természetesen ápoljuk kapcsolatunkat a magyarországi idős nővéreinkkel.
Nemzetközi szinten pedig számos pro­jektben működünk együtt a szomszédos országok fiatalabb nővéreivel.
Jelenleg Budapesten és Szegeden élünk. Az idős nővérek pedig egyházi otthonokban imádsággal kísérnek bennünket, hogy életünkkel mindinkább tanú­sá­got tegyünk Isten gyógyító szeretetéről.

Moser Erika SDS