Simon G. Balázs diakónus

Eljött az ideje a búcsúzásnak. Szeretném megköszönni a kedves kistarcsai hívek szeretetét, de nem csak az övékét, hanem ugyanígy a csömöri hívek gondoskodó és befogadó szeretetét is. Sokat számít, hogy az ember az első helyén, mikor odaérkezik, milyen élményekkel gazdagodik, illetve mi­lyen emlékképpel hagyja el szolgálati helyét.
Hálát adva az Istennek, hogy ilyen jó helyre kerültem sok jó és szép emléket őrzök meg szívemben e szép helyről. Hálásan köszönöm a kedves testvéreknek a jóindulatot, amivel fogadtak! Engedték, hogy helyre hozhassam, ha hibáztam. Az önzetlen szeretetüket, mind azt a sok jót, amivel felém fordultak. Nem utolsó sorban az itt szolgáló lelkipásztoroknak köszönöm szeretetüket. Görbe József atyának, hogy szeretettel figyelt rám és bevezetett a plébániai élet rejtelmeibe, valamint a papi élet dolgaiban jó tanácsaival segített, mikor gondom és bajom volt és, hogy jó élményekkel mehetek el tőle a plébániáról, kérem az életére Isten bőséges áldását!
Szeretettel köszönöm meg Somlai József atyának befogadását, azt, hogy türelemmel elviselte fiatalságom tüzét, hevét, lelkesedését, és hogy alkalmanként tudtunk iga­zán jókat beszélgetni. Az Ő életére is kérem Isten bőséges ál­dá­sát.
Mindazoknak, akik jó szóval fordultak felém, vagy kicsivel közelebbről is megis­mer­het­tem családjukat, a plé­bánián működő csopor­tok­nak, hogy részt vehettem tevé­keny­sé­gükben, hálá­san köszönöm ked­ves­sé­gü­ket, és még azoknak is megkö­szö­nöm jóságukat, szeretetüket, akik nem jutnak eszem­be, de nem akarnám kihagyni őket. Isten bőséges áldása legyen életükön!
Nem egyszerű a búcsúzás, mindig is nehéz, mikor egy pap, vagy annak készülő ember megszereti a helyet, közösséget, egyszer csak jön a küldő szó, hogy pakolni kell és menni tovább, ebből a szempontból nem egyszerű elhagyni e helyet, de bizton megyek, hogy Isten ígérete beteljesedve sokak számára elvihessem örömhírét, szeretetét. Bízva lépek tovább Isten útján haladva, hogy más helyeken is felragyoghasson – szolgálatom révén – Isten szeretete, örömhíre az em­be­rek­nek, hogy van Élet a halál után, és hogy az Élet legyőzte a halált, Ő közöttünk él!
Sok minden járt a fejemben mit írhatnék, de azt hiszem túlnyomó többségében a háláé a szó, hogy Isten megbízott és ide küldött, hogy róla tanúságot tegyek, nem a magam erejéből, hanem az Ő Szentlelke által. Isten áldása kísérje e plébánia életét, s kívánom, hogy kedves testvérek leljék meg az Úrban való örömöt, hogy aztán az örök életben is újra találkozhassunk mindazokkal, akik már előre mentek, s részünk legyen az örök életben Isten országában!
Azzal a jelmondattal búcsúzom, amit újmisémre választottam, mivel nagyon közel áll szívemhez:
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. (Lk 10,21)

Simon G. Balázs