Somlai József ny. esperes-plébános; c. apát

55 év szolgálat után augusztus 1-től nyugállományba vonult

Somlai József főtisztelendő esperes-plébános 1928-ban Budapesten született, 1954. június 20-án szentelték pappá a Váci Székesegyházban, 1990. szeptember 1-én került Kistarcsára, az aranymiséje 2004-ben volt. Tavaly beadta a nyugdíjkérelmét, de Dr. Beer Miklós váci püspök még egy évig marasztalta. Idén júliusban 55 éves szolgálat után nyugállományba vonult. A váci püspök a hűséges papi életért az egyik legnagyobb kitüntetést a „Címzetes apát” címet adományozta neki. Kistarcsai közéleti szerepléséért tavaly megkapta a Kistarcsáért érdemérmet.

Plébános úr gratulálunk a kitüntetéshez! A püspök úr levelében az áll, hogy a Boldogságos Szent Györgyről elnevezett „Mogyoródi címzetes apát” kitüntetést adományozza a velejáró kiváltságokkal együtt. Ez az elismerés mit jelent önnek?

Köszönöm a gratulációt. Ez a kitüntetés az egyik legnagyobb püspöki elismerés, ezzel az 55 éves szolgálatomat jutalmazta a püspök úr. Nem dicsekvésként mondom, de a lelkipásztori szolgálatomért többször is kitüntettek. Harminc évvel ezelőtt 25 éves papi szolgálatom elismeréseként megkaptam a címzetes esperes kitüntetést is és a nyugdíjaztatásom előtt július 7-én keltezett adományozó levelében Beer Miklós püspök úr nekem adományozta ezt a címzetes apát címet, ami nagyon nagy örömmel tölt el, hiszen az ember 80 év felett már különösebb elismerésre nem számít. Egy kicsit váratlanul is ért, mert lehetett volna kisebbet is adni, mint például címzetes kanonokságot, aminek szintén nagyon örültem volna. Az egyházmegye könyvéből kiderült, hogy ez az egyetlen kiadatlan apáti cím volt, amit a püspök úr rám pazarolt. Még egyszer nagyon köszönöm neki.

Tizenkilenc év után mondhatom azt, hogy kistarcsainak vallja magát?

Bátran merem mondani, hogy kistarcsai lettem. Azonban kijelenthetem, ha valahol eltöltöttem legalább három évet, akkor ott teljesen azonosultam a közösséggel, együtt örültem, együtt szomorkodtam velük, értük dolgoztam. Ez így volt Kistarcsán is. Szinte minden városi eseményre elmentem, sőt a híveimet biztattam, hogy ők is menjenek el. Régebben kijártam a sportmérkőzésekre, drukkoltam nekik. Mindig örültem, amikor valamilyen siker érte ezt a települést, imádkoztam, hogy város legyen Kistarcsa – Gémesi György az akkori országgyűlési képviselő sokat harcolt ezért. Szeretném megüzenni a mostani város vezetésének, hogy érezzék magukat kistarcsaiaknak, dolgozzanak a településért, a lakosság érezze azt, hogy van igazi vezetése, van igazi képviselő testülete, akik mindent megtesznek a város fejlődéséért.

A plébános úr említette, hogy több településen is szolgált. Pappá szentelése után hova helyezték először?

Az első helyem Lőrinciben volt, ez a település Hatvan környékén található, majd Turán folytattam, ezután egy évre Hatvanba kerültem. Észak Magyarország után – jó akaróimnak köszönhetően – Kecskemétre neveztek ki a főplébániára. Itt a tanyavilágot jártam, ez a szolgálatom hét évig tartott. Egy újabb fordulatot követően egy évre Újpestre helyeztek, ahol a gyerekkoromat is töltöttem. Innen az utam a váci helynökhöz, a pesterzsébeti főplébániára vezetett. Hét év szolgálat után a XVII. kerületbe Rákoscsabára kerültem, ahol 14 évig voltam plébános. A legutolsó állomásomon Kistarcsán eddig 19 évet tevékenykedtem. Ez azt jelenti, hogy életem majdnem negyed részét Kistarcsán töltöttem. Ezért nagyon hálás vagyok a püspök úrnak és örülök, hogy a volt híveim szolgálatában állhatok még most is.

Kistarcsán a fiatalokkal nagyon hatékonyan tudott együtt dolgozni!

Az igazság az, hogy az utóbbi években – idősebb korom miatt – kevésbé tudtam őket motiválni, de örülök annak, hogy az ifjúsági énekkar együtt van, sok hittanos gyerekünk van és örülök a ministránsoknak. Biztos vagyok abban, hogy egy fiatal plébános sokkal jobb eredményeket tud majd elérni.

Somlai József ny. esperes-plébános; c. apát

Az egyházközség tagjai sokat segítettek a plébános úrnak!

Igen, sokan rengeteg társadalmi munkát végeztek, bármikor lehetett rájuk számítani. Külön meg kell említeni azoknak az asszonyoknak az áldozatos munkáját, akik a templom díszítését végezték. Sajnos nincsenek elegen, így a jövőben még több hívőt kell beszervezni.

A plébános úr nevéhez fűződik az új plébánia felépítése, kik segítették ebben a munkában?

A régi plébánia 500 méterre volt a templomtól. A mostani plébániának a telkét nehéz volt megszerezni. Ez az ingatlan egy budapesti ügyvéd tulajdona volt, aki nem akarta eladni, de addig győzködtem, hogy végül felajánlotta az egyháznak. Az ingatlan megszerzésében sokat segített Rapai István. Az építkezést akkor kezdtük el, amikor én már a hetvenes éveimben jártam és sokan féltettek ettől a munkától. Az építkezéshez az előző polgármestertől Rapavi Józseftől kaptunk 20 ezer bontott téglát, az Orbán kormánytól 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást, az egyházmegye is segített 6 millió forinttal. Utólag azt mondom Isten akaratából jó döntést hoztunk és 2003-ban sok társadalmi munkával kiegészítve elkészült az új plébánia. Ki kell emelni Méhes Pál személyét, aki az építkezést irányította. De ha már az építkezésekről beszélünk, külön meg kell köszönni azoknak az áldozatvállalását, akik segítettek Nepomuki Szent János szobrának az elkészítésében, amit június 7-én szenteltünk fel.

Úgy tudom, hogy a plébános úr, egyelőre Kistarcsán marad!

A püspök úr felkérésére tavaly még egy évet vállaltam. Idén május 31-én a bérmáláskor Dr. Beer Miklós váci püspök bejelentette, hogy augusztus 1-től változás lesz Kistarcsán. A csömöri plébános Görbe József látja el a jövőben a települést. Tehát ettől az időponttól én nyugdíjas plébános vagyok. A csömöri plébános atya arra kért, hogy segítsek neki, ezért még maradok. Ezek után a püspök úrnak megírtam, ha az egészségem engedi, akkor még egy évet vállalok. Besegítek hétköznapokon és természetesen hét végén is, ahogy az új plébános atya kéri. Kistarcsán egy nagy keresztény közösség él és bizony nehéz lett volna elfogadtatni a hívőkkel, hogy vasárnap a négy miséből kettő elmarad.

Természetesen, ha felkérnek a Kistarcsai Híradóban továbbra is írom a hitéleti cikkeket, de az új plébánosnak is meg kell adni a lehetőséget. (Polgár)

Megjelent a Kistarcsai Híradó 2009. szeptemberi számának 11. oldalán