Hogy honnan ismerem Leventét?
A kistarcsai ministránsok népes számát erősíti, ezen kívül a legnagyobb fiammal járt egy évfolyamra a Szent Imre Általános Iskolába.
Május vége felé mondta a fiam, hogy Levi „valamivel” kórházba került és már az iskolát sem fejezi be. Kiderült, hogy leukémiás. Hát, valahol itt kezdődött a címben szereplő szoba története.
Levente családjával Kistarcsán él egy ikerház felében, amiben az utóbbi 25-30 évben nem végeztek felújítási munkálatokat.

A kistarcsai Katolikus Karitász elhatározta, hogy – mivel a család anyagi helyzete nem teszi lehetővé – segítséget nyújt Leventének, hogy saját külön szobája legyen a gyógyuláshoz.
Kezdés előtt meglátogattam Leventét a fiammal, aki szemlátomást örült a házuk megújulásának, különösen annak, hogy saját szobája lesz, aminek zárható az ajtaja.
Készítettem egy költségvetést a munkákról – amely alapján az átalakítás kb. 3,5 millió Ft anyagköltségből megvalósítható – és bekértük az árajánlatokat a különböző anyagokra. Közben felajánlások érkeztek vállalkozóktól, akik – meghallván a történetét – ingyenesen kínálták fel mun­ká­jukat, ezzel segítve Leventét.
Ezzel egy időben elkezdődött a család házának átalakításához szükséges összeg összegyűjtése. Minden követ megmozgatva – még a közösségi médiát is felhasználva – július végére a felújítási pénz nagy része összegyűlt. Adakoztak magánszemélyek, szervezetek, sportközösségek, vállalkozások, a Váci Egyházmegyei Kari­tász­tól is kaptunk egy nagyobb össze­gű támogatást, valamint ismeretlenek, akik név nélkül tették mindezt.
Terveim szerint három-négy hét kellett volna ahhoz, hogy a régi konyhából és WC-ből sterilszobát alakítsunk ki, valamint egy teljesen új részt építsünk a házhoz, amiben az új mellékhelyiség, konyha és előszoba kap helyet. Akkor még nem láttam, hogy ez mégsem sikerülhet 4 hét alatt.
Augusztus 24-én délután elbontottuk a régi teraszt, aminek a helyére egy vadonatúj, könnyűszerkezetes épü­­letrészt terveztünk. Hétfőn már a betontörést és a földmunkát végezte egy helyi vállalkozó. A keletkező sittet is kedvezményesen szállították el.
Aztán szembesültünk a nem várt nehézségekkel is: a felbontás után az új résznél valahogy meg kellett oldani a vízelvezetést, új járdát és kocsi beállót is kellett kialakítani; valamint Levi új szobájának nem volt alapja és vízszigetelése, úgyhogy ezzel is bővült az elvégzendő munkálatok listája.
Az első héten elkészültek az alapozási munkák a szerelőbetonnal Méhes Pál és kollégái segítségével (a betonozásban nyújtott segítséget köszönjük Kovács Józsefnek), így a hét végén már rákerülhetett a falszerkezet a tetővel is, hála a szintén helyi ácsmesterek (akiknek vezetője Levente keresztapja) gyorsaságának.
A második héten elkezdődtek a gépészeti szerelések: a régi házban megszüntetésre került az elavult, kon­vek­toros helyiségenkénti fűtés és közpon­ti radiátoros fűtés került kialakításra. Az új részben a WC helyiség és a konyha részére víz- és csatornamunkák zajlottak. Az átépítéseket Levente nagybátyja és csapata végezte.
Ezzel párhuzamosan kiépült a villamoshálózat nagy része Mátyás András jóvoltából, aki délutánonként vé­gez­te ezt a nemes feladatot. Segítsé­gé­re volt Jakab Tibor a vésési munkákban.
A harmadik héten már a szigetelési, vakolási és szárazépítési munkák készültek, bekerültek a külső és belső nyílászárók, és hogy minél kevesebb víz kerüljön a szerkezetekbe, az aljzatbetont (Méhes Pál és Vass Ferenc segítségével) is speciális anyaggal készítettük el. Itt időben megcsúsztunk, mert nem állt rendelkezésre elég kivitelező szakember.
A negyedik héten következett a burkolás, amit a család régi barátja készített el mindössze három nap alatt (a burkoláshoz a ragasztót a Rovento csempeboltból Kovács Robert, a beltéri ajtóba a díszüveget Rapavi Zoltán ajánlotta fel). A festést egy Szent Imrés apuka (Vancsa Gábor) 6 nap alatt valósított meg, szintén idejét és energiáit nem kímélve.
A hatodik héten kívülre felkerült a 15 cm vastag hőszigetelés. A konyhabútort – amit ugyan használtan, de nagyon jó állapotban sikerült meg­vá­sá­ro­lnunk – már több kéznek kellett összerakni, mert sosem voltunk többen egy időben jelen.
A ház előtti kocsi beállót Levente családja, a járdát és a lépcsőt Méhes Pál felajánlásaként sikerült végszóra elkészíteni.
Néhány szó az anyagiakról:
Október közepéig a bankszámlára utalt és a készpénzben összegyűlt felajánlások összege elérte az 5,5 millió forintot. A kivitelezésre fordított anyag­költség közel 4 millió Ft volt, a vállalkozók által felajánlott, ingyenesen elvégzett szakipari munka piaci ára szintén megközelítette a 4 millió forintot. Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik anyagiakkal vagy kétkezi munkával járultak hozzá a projekt megvalósulásához, különösen kiemelném a segítő kezet nyújtó ministránsokat.
A fennmaradó összeget továbbra is a Kalkuttai Szent Teréz Karitász Csoport kezeli. Ebből a pénzből lett finanszírozva Levente szobájának teljes berendezése, valamint új ágynemű, huzatok, szőnyeg, levegőtisztító berendezés lett beszerezve, hogy teljes kényelmet és higiéniát nyújtson lábadozó lakójának. A jövőben pedig, a gyógyulás idejében, a családot segítve, a nyelvtanárok óradíjait, valamint a jelentős havi gyógyszer és vitamin költségeket tudjuk átvállalni, – hála a sok, nagylelkű adományozónak!
Nemrég találkoztam Leventével, már sokkal jobban nézett ki, mint három hónappal ezelőtt. Nő a haja, visszatért a humora, szemlátomást sokat erősödött, szeretné már élni a vele egykorú kamaszok életét.
Nos, mi mindent megtettünk azért, hogy a gyógyulásához biztosítsuk az otthoni feltételeket, a többi már rajta, a családján és Istenen múlik.
Csak azt tudom mondani, amit mindig is szoktam: Uram, legyen meg a Te akaratod!

kép és szöveg: „Intéző”

A projekt képeit itt tekintheti meg.