A húsvétvasárnapot követő vasárnapon, azaz fehérvasárnap az isteni irgalmasság ünnepét ünnepli az egész egyház. Ezen a napon arról is megemlékezünk, hogy Isten mintegy hitelesítette ezt az ünnepet azzal, hogy irgalmasságának nagy apostolát, II. János Pál pápát 2005-ben ennek az ünnepnek az előestéjén hívta haza az atyai házba.

XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint ezt az évet Jézus Szíve ünnepéig a papságnak szenteljük. Az isteni irgalmasság ünnepe csodálatos alkalom arra, hogy elmélyedjünk az isteni irgalom és a papság titkának szemlélésében. A pap Isten irgalmas szeretetének ajándéka és közvetítője. A papság által árad Isten irgalma az emberiségre.

Isten irgalma kinyilvánul az egyház megalapításában, a szentségek, különösen a keresztség, a bűnbánatszentségének, valamint az oltáriszentség elrendelésében.

Isten irgalmas szeretetében Jézusban mindent nekünk ajándékozott, hogy a keresztség által részesei lehessünk az ő isteni életének. Nagyszombat éjjelén énekli az egyház a húsvéti öröménekben: „Mert semmit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad. Ó milyen csodálatraméltó atyai jóságod hozzánk! Ó kimondhatatlan szeretet és jóság, hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.” És mi mit adtunk a mennyországnak? Semmit – csak Krisztus sebeit. Ezek a sebek a feltámadás óta örökre ragyogóan fénylenek Krisztus testén. Tőlünk és értünk elszenvedett sebei által Jézus örökre közbenjárónk és szószólónk az Atyánál. A fehérvasárnapi evangéliumban Tamás apostol ezeket a sebeket akarja megérinteni. A papok is az élettől és tőlünk elszenvedett sebeiket Krisztus sebeivel egyesítve ajánlják fel a Mennyei Atyának önmaguk és mindnyájunk üdvösségéért.

A feltámadt Krisztus bűnbocsátó hatalmat ad az apostoloknak és általuk a papságnak. Szent Fausztina által ezt mondja az Úr Jézus: „Azt kívánom, hogy a papok hirdessék nagy irgalmamat a bűnös lelkek iránt! A bűnösök ne féljenek hozzám közeledni! Az irgalom lángjai égetnek engem, ki akarom árasztani őket az emberi lelkekre.” Szent Fausztina által arra is tanít minket az Úr Jézus, hogyan készüljünk a szentgyónásra: ,,Leányom, ha a szentgyónáshoz, irgalmam forrásához járulsz, mindig lelkedbe folyik a szívemből fakadó vér és víz, és megnemesíti lelkedet. Minden alkalommal, ha a szentgyónáshoz közeledsz, merülj el nagy bizalommal irgalmamban, hogy kegyelmeim árját áraszthassam lelkedbe. Amikor a szentgyónáshoz közeledsz, tudd, hogy én magam várok rád a gyóntatószékben. Csak elrejtőzöm a pap alakjában, de magam hatok a lelkekre. Itt találkozik a lélek nyomorúsága Isten irgalmával. Mondd meg a lelkeknek, hogy az irgalomnak ebből a forrásából csak a bizalom edényével meríthetnek. Ha nagy lesz a bizalmuk, az én nagylelkűségem is határtalan lesz. Kegyelmem bősége az alázatos lelkeket árasztja el. A gőgösek szegények és nyomorultak maradnak, mert kegyelmeim elkerülik őket, s az alázatosaknak jutnak.”

Mária után az Eucharisztia által a papok állnak a legközelebb Jézushoz, az örök főpaphoz, aki minden szentmisében irgalmasan felajánlja magát értünk. Minden szentmisében a papok által, a Szentlélek erejével megújul a keresztáldozat, és eljön közénk Jézus az Oltáriszentségben. „Nagy titok és nagy méltóság a papság, nekik megadatott az, ami az angyaloknak nem. Mert csak az egyházban szabályszerűen fölszentelt papoknak van hatalmuk arra, hogy misét mondjanak és a kenyeret Krisztus testévé változtassák” – mondja Kempis Tamás.

Minden szentmisében újra és újra lélekben ott állunk a kereszt lábánál, ahol Jézus irgalmas szeretetéből személyesen, mindegyikünknek odaajándékozza édesanyját, Máriát, az Irgalmasság Anyját: „Íme a te anyád.” (Jn 19,27). II. János Pál pápa így ír Máriáról: „Minden hívő előtt ő olyan, mint egy tükör, amelyben »Isten nagy tettei« (ApCsel 2,11) a legmélyebb és legtisztább módon tükröződhetnek vissza. (…) Mária tehát az, aki a legmélyebben ismeri az isteni irgalmasság misztériumát. Ismeri az árát, tudja, milyen hatalmas.” Mária, az örök főpap, Jézus anyja és a papok édesanyja, imádkozik velünk buzgó papokért és papi hivatásokért.

Szilágyi Mária