• Miért jelentkeztél? Mi adta meg a végső döntést?
Az adventi rorátékon fogalmaztam meg magamban először, hogy Görbe atya noszogatására végül is jelentkezem. A feleségem is sokat mondogatta, hogy ez nem egy szereplés, hanem egy szolgálat az Úrnak.

• Családod mit szólt a jelentkezéshez? Hogy fogadták?
A feleségem hitoktató, ő bíztatott a döntés meghozatalában. A gyerekeim nem voltak túl lelkesek, mert úgy gondolták, most már nem csak az anyukájuk, hanem én is többet leszek a plébánián. Azért úgy gondolom, hogy sikerült velük megértetni, hogy miért is fontos ez nekünk. A mi életünkben fontos helye van a plébánia közösségi életének is. Szeretnénk, ha ez náluk se lenne másképp, hiszen nagyon sokat kapunk a közösség által.

• Munkahelyeden tudják?
Vállalkozóként dolgozom, az alkalmazottaim természetesen tudnak róla.

• Milyen élményeid, tapasztalataid voltak az első évben?
Nagyon szeretem ezeket a képzési alkalmakat. Az első felismerésem az volt, hogy itt egy csomó értelmes és elkötelezett férfi van, akikkel nagyon őszintén lehet beszélgetni.
A plébániai akolitus jelöltekkel nagyon jó csapatot alkotunk, megértjük egymást és közel kerültünk egymáshoz.

• Milyen érzés az oltár mellett szolgálni?
Fiatalként nem voltam ministráns, bár az életem része volt a szentmise. Elég nagy kihívás számomra, hogy az oltárnál szolgáljak, de lassan belejövök. Jó érzés az Oltáriszentséget kiszolgáltatni a családomnak és az ismerőseimnek.