Minden vallás lényegéhez tartozik a szent fogalma. De a szent nem kizárólag Istent jelöli, hanem mindent, ami Isten és az ember kapcsolatát élővé, elmélyültté teszi. A szent meg akar szólítani, be szeretne vonni az Istennel való kapcsolatba. Ilyen értelemben beszélhetünk szent térről, időről, emberről, írásról stb. Egy szent ember, mint például a próféta, nem meggyőzni akar, hanem megszólítani. Egy szent hely nem lenyűgözni kívánja az embert, hanem találkozásra hív. A szent idő nem időtlenséggel, hanem az átélés lehetőségével ajándékoz meg. A Szentírás nem ismereteket szeretne közölni, hanem meg akar érinteni. És így tovább.

De vajon a rózsafüzérről elmondható-e, hogy szent? Azaz a rózsafüzér élővé, elmélyültté tudja-e tenni az Istennel való kapcsolatunkat?

A föltett kérdésre a választ először is a legjózanabbnak tetszővel kezdjük. Nyilvánvalóan az egyház tagjai csak ezért végzik – sok-sok évszázada – a szentolvasót, mert valamihez hozzájutnak általa. De vajon mihez? Nos, éppen ahhoz, amire az imádkozónak szüksége van. És itt egy újabb kérdés áll előttünk: vajon mire van szüksége egy imádkozónak? Anyagi javakra, jó időjárásra, emberi kapcsolatainak rendeződésére? Aki azt gondolja, hogy a rózsafüzér imádkozása arra való, hogy ezek teljesüljenek, az alapos tévedésben van. Az imának a lényege ugyanis éppen abban rejlik, hogy az imádkozó rátalál az egyedül szükségesre, vagyis arra a „jobbik rész”-re, ami nem vész el soha.

A rózsafüzért az imádkozza helyesen, aki tisztában van azzal, hogy ezt nemcsak ő mondja, hanem – a kis Bernadetthez hasonlóan „látja”, hogy – az is vele végzi, akihez a szavait irányítja. Minden helyesen végzett imát a mennyben is velünk imádkoznak. Nemcsak a Szűzanya, hanem a menny minden lakója is.

Bizony el kell gondolkodni azon, hogy bennünk maga a Szentlélek imádkozik. Milyen fölfoghatatlan is ez, hiszen a Szentlélek nem teremtmény, ő valóságos Isten. De hogyan lehet az, hogy az Isten imádkozik bennünk? Kihez imádkozik az Isten? És vajon mit kér, mit kell kérnie az Istennek? Fölfoghatatlan és mégis így van: azért kell imádkoznunk, hogy Isten szólalhasson meg bennünk, hogy ezáltal vágyat ébreszthessen a lelkünkben önmaga iránt.

Szűz Mária a legnagyobb imádkozó, vagy ahogy a középkorban mondták: ő a térden álló mindenhatóság. Egész lényét átjárta a Szentlélek, de nem azért, hogy benne megszólaljon, hanem hogy Isten Igéje, Szava testté, életté legyen.

Éppen azért kell nekünk is a rózsafüzért imádkozni, hogy Isten bennünk is meg tudjon testesülni.

Görbe József plébános