Méhes Zsuzsa hitoktató
Méhes Zsuzsa az idén fejezte be sikeresen az Apor Vilmos-főiskolán a hitoktatói szakot. Vele beszélgettünk.
Hogyan kezdődött a hitoktatói pályafutásod?
A gyerekekkel akkor kezdtem el foglalkozni, amikor elindult a plébánián az ifjúsági klub vasárnap délutánonként. Ebben az időben a Kölcsey iskolában az alsósokat Csermely Zsuzsa néni és Csicsiri Kriszta tanította hittanra. 2004 szeptemberében egyik este csörgött a telefon, és Somlai József atya hívta a férjemet, hogy Zsuzsa néni eltörte a lábát, és amíg felépül, szüksége lenne egy kisegítőre a hitoktatásban. Kriszta engem ajánlott: otthon vagyok mint főállású édesanya, és úgy is csak pár hétről lenne szó. Nagy örömmel vállaltam el, mert a tanítással egy régi álmom vált valóra. Gyermekkoromban pedagógusi pályára készültem, de végülis varrónő lett belőlem. Tehát nem az én ötletem volt a hitoktatás, hanem mások ítéltek alkalmasnak erre a feladatra.
Ezúton köszönöm meg Krisztának, hogy akkor eszébe jutottam, és ma olyan dolgot csinálhatok, amiben benne van a szívem-lelkem, ami végülis a hivatásommá vált. Először két csoportot kaptam, amikor pedig visszajött Zsuzsa néni, megkért a plébános atya, hogy én is maradjak.
Arra hogyan szántad rá magad, hogy felnőtt fejjel elvégezd a főiskolát?
Amikor világossá vált számomra, hogy ebből a kisegítésből hosszú távú munka is lehet, akkor nem volt kérdéses számomra, hogy ehhez szükség van szakképesítésre. Jelentkeztem Vácra az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára. Éppen abban az élethelyzetben voltam, hogy a lányaim már kellőképpen nagyok voltak, és a fiam is elkezdte az iskolát. Jó volt a több mint 15 év otthonlét után valami új dologgal foglalkozni.
Gondolom, a tanulás, vizsgákra készülés elég sok időt és energiát felemésztett. Hogy sikerült ezt megoldani a család és a hitoktatás mellett?
Amikor felvételt nyertem a főiskolára, még nem tudtam, hogy új taggal bővül a családunk. Kicsit el is bizonytalanodtam: képes leszek-e egy pici baba mellett végigcsinálni? Egyedül biztosan nem sikerült volna, azonban csodálatos segítő hátterem van. A férjem és a nagylányaim vállalták, hogy szombatonként vigyáznak Eszterre, amíg én a főiskolán vagyok. Ebédet főztek, kimosták a hétvégére összegyűlt szennyes ruhát. Hét közben pedig édesanyámék vigyáztak rá, amíg én tanítottam a suliban. Ebből a szempontból szerencsés volt, hogy déltől ½3-ig tanítottam, mert így „csak” aludni járt Eszti a mamáékhoz. A vizsgákra esténként készültem, amikor már a gyerekek aludtak. Sokszor feküdtem le éjfél után.
Most, hogy a záróvizsgákon is sikeresen túl vagy, mik a további terveid?
Lehetne folytatni még a tanulást, de egyelőre élvezzük a családdal a szabaddá vált szombatokat. Elkezdtem Csömörön is hittant oktatni. Az egyházközségünkben rengeteg feladat van, amire lehet jelentkezni, itt szeretném a megszerzett tudásomat elsősorban kamatoztatni.
A hitoktatáson kívül sok más program szervezésében is részt veszel, melyek ezek?
A közösségünkben van egy kis mag, akik a különböző programokat megszervezik és lebonyolítják, ennek vagyok én is a tagja. A nyári napközis tábort vezettem az idén harmadik alkalommal itt, a plébánián. Több mint ötven gyermek volt az idei táborban. A nagy hittanos tábor Kismaroson volt, ennek a szervezését és vezetését is elvállaltam. Itt is meg kell említenem, hogy ezekben nagyon nagy segítségemre vannak a lányaim, Anita már egyetemista, Kriszti és Dóri középiskolás.
Hagyományt teremtettünk az adventi koszorúkötéssel, amire tavaly már olyan sokan jelentkeztek, hogy két napon kellett megtartani. A plébánián, ha néha kicsit döcögősen is, de működik az ifjúsági klub, minden pénteken délután 4 órától várjuk a gyerekeket.
Munkája miatt a férjed is elég elfoglalt. Nem szokott konfliktust okozni, hogy te is ennyi feladatot bevállalsz?
Pali is szívesen részt vesz a plébánia életében, a képviselőtestület tagja. Neki is természetes, hogy a közösségért dolgozik. Igyekszik a munkáját is úgy alakítani, hogy tudjon nekem akár a plébániai munkámmal, akár a családdal kapcsolatos dolgokban segíteni.
Csicsiri Ferenc