„egy pulóver” akció
2010 októberének végén Kistarcsán megalakult a karitász csoport. Napjainkban számtalan karitatív szervezet, szociális intézmény működik, így akár joggal vetődhetne fel a kérdés, miért is fontos, hogy egyházközségünknek is legyen ilyen csoportja? A válasz Prohászka Ottokár szavaiban rejlik: „Ébredjen minden egyházközség arra a tudatra, hogy mindegyik Krisztus családja, s legyen gondja, hogy ne legyen abban a családban senki, aki éhezik, mialatt mások lakmároznak, senki, aki mezítelen, mialatt másoknak fölös ruhája vagy lábbelije van!” Ez a karitász küldetése. Ez a Krisztus központú, az evangélium tanítását a tevékeny szereteten keresztül hirdető segítő szándék az, ami a karitász mozgalmat alapvetően megkülönbözteti minden más segélyszervezettől. A karitász szellemisége segít, hogy a rászorulókat észrevegyük, megtaláljuk szűkebb lakókörnyezetünkben, mindennapjainkban is, ne csak a televízión keresztül a vörös iszap katasztrófában vagy a haiti földrengésben. Hisz a szeretetből fakadó segítségre – mely gyakran „csak” néhány kedves szó, egy közösen elfogyasztott tea vagy egy-egy rövid beszélgetés – észrevétlenül vágyó embertársaink itt élnek a szomszéd utcában, a szemközti házban.
Ez a segítő szándék régóta jelen van az egyházközségben, amiről időről-időre tanúbizonyságot is tesz. Így történt ez a frissen alakult karitász csoport adventi „egy pulóver” akciójával kapcsolatban is. A hívek meghallották Krisztus segítségre hívó szavát, és a négy héten keresztül tartó gyűjtés során 120–140 darab kitűnő minőségű, hibátlan állapotú női, férfi és gyermek pulóverrel ajándékozták meg a rászoruló családokat. Aranyvasárnap a Csigaházban lebonyolított ruhaosztás során az önkormányzat családsegítő szolgálatának segítségével értesítettek hálás örömmel fogadták a meleg ruhákat, amivel a kistarcsai hívek ajándékozták meg városunk nélkülözőit, ezzel is szebbé téve számukra a karácsonyvárást. A ruhaosztásban segítséget nyújtottak a csoport új önkéntesei, a Mária Légió tagjai, akik áldozatos munkájukkal tették tökéletessé az ajándékozás lebonyolítását. Itt kell megemlíteni a művelődési ház igazgatóját és gondnokát, akik önzetlenül ajánlották fel a Csigaházat és segítségüket, hogy a kezdeményezés méltó helyszínt kaphasson.
Az akció sikere erőt ad az egyre növekvő csoportnak a további munkához, amihez a 2011-es évben is várjuk és kérjük a hívek segítségét, ötleteit, javaslatait. Kérjük ezt, hisz a kistarcsai karitász csoport úgy válhat a katolikus közösség élő részévé, ha gondolataiban, akcióival szervesen együtt él vele. E céllal szeretnénk az Olvasó hasábjain keresztül kérni az egyházközség tagjainak segítségét a csoport „megkeresztelésében”. A kialakult hagyomány szerint minden újonnan alakuló karitász csoport névadó patrónust, védőszentet választ, aki élete példájával ad irányt a segítő munkához. Ki legyen a kistarcsai csoport védőszentje? A lehetséges ötleteket 2011. február 15-éig a karitasz.kistarcsa@gmail.com e-mail címre, illetve a templom jobb oldali padsorának végében elhelyezett karitász ládában várjuk a szent nevével és rövid indoklással.
Október végén Krisztus kistarcsai családjának új gyermeke született. Kereszteljük meg az újszülöttet, segítsük első lépéseit, hogy aztán felcseperedtét követve, ínséges időkben mi is támaszkodhassunk rá mint erős gyermekünkre.
Teréz anya mondta: „A szegények között is a legszegényebbekhez kell hűségesnek lennünk. Otthon is segíthetünk valakinek dolga elvégzésében, ha megmaradunk Isten jelenlétében, és úgy tesszük azt. Nekem szenvedés állandóan úton lenni és ezrekkel találkozni. Kérdezik is tőlem, hogyan van, hogy ennyit beszélek? Jézusért teszem.”
Köszönjük a hívek eddigi támogatását, áldozatos segítségnyújtását!
Lengyel Dávid