Ma már csak régebbi filmekben hallani a kifejezést, hogy valaki a szavát adja. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt ennek a két szónak: „szavamat adom” vagy „becsületszavamra mondom”, valódi súlya volt. Ha valaki ezt még esküvel is megerősítette, az már az ígéretek netovábbja volt. Az adott szavát aztán mindenki igyekezett mindenáron megtartani, mert a szószegőt a többi ember lenézte, kiközösítette, nem volt többé becsülete.

Manapság egyre gyakrabban előfordul, hogy nemhogy adott szót, hanem írásos szerződést rúg fel valaki, mert az már számára kényelmetlenné vált. Persze az ilyesmit bíróság elé lehet vinni, de a szerződés megszegőjét ez sem érdekli, mivel arra számít, hogy a várható büntetés is jobban megéri majd neki, mintha betartaná, amit korábban vállalt. Ez a viselkedés a jóérzésű emberekben még szerencsére ellenérzéseket vált ki.

Van viszont egy olyan terület, ahol az adott szó, sőt az esküvel megerősített ígéret megszegése már ellenérzést sem vált ki a legtöbb emberből. Ez pedig a házasság területe. Pedig a templomi házasságkötésnél az Isten előtt esküszünk meg, hogy a házastársunk mellett halálig kitartunk! Mégis, amikor a házaspár egyik tagja például elkezd vonzódni egy harmadik személyhez, miért feledkezik meg olyan könnyen az esküjéről? Miért válik saját önös érdeke sokkal fontosabbá, mint az adott szava? A többi ember pedig miért nem könyveli el az ilyen embert szószegő, hitvány alaknak?

Amikor valaki ilyen dilemma vagy bármi más komolyabb, a házasságát érintő probléma elé kerül, akkor a válásnak mint megoldási lehetőségnek fel sem szabadna merülnie! Ha a válásra is megoldási lehetőségként tekintünk, akkor nagy valószínűséggel azt fogjuk választani, hisz minden más lehetőség általában sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerülne, és az ember szereti mindig az egyszerűbb megoldást választani.

Képzeljünk el egy vizsgadolgozatot, amiben egyetlen kérdésre kell válaszolni. Mi boldogan leírjuk a választ, hisz egészen biztosak vagyunk a helyességében. Pár nappal később viszont hirtelen bevillan, hogy lehet, hogy mégiscsak mást kellett volna felelnünk arra a kérdésre. Mit teszünk ekkor? Megkeressük a tanárt, elvesszük a beadott dolgozatunkat és összetépjük, majd új dolgozatot írunk? Ugye nem?

Tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan döntések az életben, amiket nem lehet visszacsinálni. A házasság pontosan ilyen döntés! Még akkor is, ha a Sátán ezt nagyon nagy igyekezettel próbálja kiverni a fejünkből.

Csicsiri Ferenc