Május 14-én immár ötödik alkalommal, öt helyszínről, kilenc irányban indult el a fővárost körülölelő gyalogos zarándoklat.
Fő célja a közös ima hazánkért, településeinkért, saját lakóhelyünkért, családunkért.
A kistarcsai hittanos gyerekekkel
a Máriabesnyőről induló útvonalon vágtunk neki a nagy útnak. A gödöllői fiatalok gitáros csapatával mentünk, így az ismert, éneklő egyházas énekek mellett sok gitáros Mária-éneket is énekelhettünk. Az utcákon az emberek kint álltak, és kíváncsian nézték a jókedvű énekes társaságot. Az éneklést többször felváltotta a rózsafüzér imádkozása, ami dombnak felfelé menet igencsak próbára tette a zarándokokat.
Első állomáshelyünk a premontrei kápolna volt, itt a reggeli zsolozsmát mondtuk el a premontrei atyákkal. Utunk Gödöllő városán keresztül
a Szentháromság-templomba vezetett, ahol megpihentünk, és megvendégeltek a gödöllői testvérek egy kis pogácsával. Többen itt csatlakoztak hozzánk, és együtt folytattuk utunkat az Erzsébet parkon keresztül Szent Jakab Parkfalu felé. A déli pihenőt és ebédet ebben a szép faluban tartottuk, ahol a gyerekek kipróbálták a játszótér
játékait.
Talán a legnehezebb része ezután következett a zarándoklatnak, elindultunk a mogyoródi kilátóhoz. A gyerekek már kellőképpen elfáradtak, és folyton azt kérdezték: „Ott vagyunk már? Ott vagyunk már?” De amikor megérkeztünk a Szent László-kilátó-kápolna tövébe, nem leheveredtek, mint mi, felnőttek, hanem rögtön megmászták, és a torony tetejéről kiáltoztak, milyen szép a kilátás.
Itt elmondtuk a közös imát a fővárosért, András atya megáldotta a várost, majd a családokért imádkoztunk és énekeltünk. A zarándok csoport két ágra szétvált, és mi Kerepes felé vettük az irányt. Dimbes-dombos, csúszós utakon értünk be Szilasligetre.
Innen pedig haza kellett jönnünk, mert elsőáldozási oktatás volt a gyerekeknek. A kerepesi Szent Anna-templomban csak Ilike néni képviselt minket, de mint utóbb kiderült, nem egyedül, mert több kistarcsai testvérrel találkozott. Az Élő Rózsafüzér zarándoklat másik ága Rákoskeresztúrról indult, és Kistarcsát is érintette, nálunk is megvendégelték a zarándokokat a plébánián, és többen csatlakoztak a menethez, majd feljöttek Kerepesre a püspöki misére.
Besnyőtől Kerepesig az út hossza 21 km, ami igen szép túra teljesítmény. Jó volt együtt lenni sok ismerőssel és ismeretlennel, akikkel a közös cél hozott minket össze: együtt imádkoztunk hazánkért, családjainkért. A Jóisten áldása kísért minket utunkon, ezen a gyönyörű szép májusi napon.
Méhes Zsuzsa